Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-15 / 46. szám

tornázása kérdését. Örömmel és lelkesedéssel fogadjuk az állam által t rvbe vett rekompenzáeiót és egyben csatlakozunk Szentes városa által megindított országos mozgalomhoz is, melyben felhívja a vidéki • városok polgármestereit, hogy ez érdemben feliratot intézzenek a bel és pénzügyministerhez, és mint országos érdeket tekintve, ezen kérvény beadását küldöttségileg teljesíteni, melybe a városok orsz. képviselője is bele vonassék. Szentes város átirata a legközelebbi közgyűlés napirendjére lesz kitűzve és a képviselőtestületnek lesz alkalma nemcsak ezen átiratról tudomást szerezni, de reméljük, hogy csatlakozva ezen mozgalomhoz minden lehetőt el fog követni, hogy ezen nagy jelentőségű és fontos küldetésben részt fog venni.' Adja Isten, hogy ezen küldetést a várva várt siker koronázza ! PoHatsek Frigyes. A pápai izr, nőegylet ünnepe, Egyszerűségében diszes és megható ünnepet ült az izr. nőegylet f. hó 8. napján. A folyó évben volt az évfordulója annak, hogy dr. Löwij Lászlónét, az egyesület elnökévé választotta és ezt az évfordulót jubilálta az izr. nőegylet. Csendben és minden külső pompa nélkül folyt le az ünnepély, de annál közvetlenebb, annál belsőségesebb volt a hangulat, mely ott uralkodott és a szellem, mely azt átlengte. Az ünnep a leányegyesület helyiségéhogy soha egy pillanatra sem fogok kiesni a tartózkodó jóbarát szerepéből. Kegyed nő, és nem tagadhatja meg impulzív természetét. Ha nem is szeret most, de ott az idegenben meg fog szeretni engem. — Ön elbizakodott, éleslátó ember! Csalódni fog bennem 1 Saját érdekében kívánom e csalódást. Lássa Béla, egy oly nö, ki már tul van az első ifjúságán, már megtanult uralkodni a szivén. Kívánom, hogy midőn egymás erős akaratát respektáljuk, kellemessé tegyük az utunkat I Az asszony beletette kezét a férfi erős fehér kezébe s elváltak. — De mig a férfi odahaza nyugtalan léptekkel mérte végig legénylakását, addig Elza nyugodt mosoiylyal szemlét tartott garderóbja fölött. II. Mosolygós tavaszi nap volt. Egy elsőrangú szállodában ült szemben Elza Ránky Bélával. — Nem tudom, mihez volna nagyobb kedve máma ? A katagombákra kíváncsi, vagy pedig a csipkegyárba menjünk? — Teljesen önre bizom a programmot édes barátom 1 Egy őra múlva átöltözöm, aztán leüzenek a szobaleánynyal. —- A viszontlátásig, asszonyom ! — Au revoir ! Midőn a férfi mögött bezárult az ajtó, Elza nem az öltözködéshez látott, hanem kinézett az ablakon. Kinézett a nap arányával bevont palotakupolákra, magas templomtornyokra. Vidámnak, boldognak érezte magát. Van barátság, van! És van férfiideál, a jóság, nemes lovagiasság, igazi tiszta karaktek eszményképe ! Csengetett. ben folyt le és d. e. 11 órakor vette kezdetét. A nagyterem zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel melyet a nőegylet tagjai fogadtak és helyeztek el. Pontban 11 órakor megszólalt az elnöki esengetyü. Az emelvényen Krausz Vilmosáé alelnök, Kerpel Gusztávné pénztáros és Kemény Béla titkár foglaltak helyet. Krausz Vilmosné alelnök szép szavakba foglalt lendületes beszéddel üdvözölte a megjelenteket, az ünnepély keretét képező díszközgyűlést megnyitotta, az ünnepély és díszközgyűlés czéiját és lényegét ismertetvén meg választatott az 5 tagú küldöttség, mely az ünnepeltért elmegy. A küldöttség tagjai voltak: Kertész Dezsőné, Sehwarcz Vilmosné, dr. Hirsch Vilmosné, dr. Kreisler Károlyné és Krausz Henrikné. A küldöttség megérkeztéig az Liilést alelnök felfüggesztette. Diszes fogatokon robogott a küldöttség az ünnepeltért, ki megérkezvén határtalan lelkesedéssel és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott. Az emelvényen számára fenntartott díszhelyet elfoglalván, alelnök a díszközgyűlést újból megnyitván, felkérte titkárt az ünnepi beszéd elmondására. Kemény Béla egyesületi titkár a szónoki emelvényhez lépett és általános figyelem közepette mondta el beszédét, melyet teljes szövegében közlünk: Tisztelt Díszközgyűlés ! Ünnepelt elnökasszonyunk ! Az eszme, mely bennünket e helyre és ez alkalomra ily szép számban egybegyűjtött, a kiváló tisztelet és nagyrabecsülés jegyében született meg. Igenis, a kiváló tisztelet és nagyrabecsülés ünnepelt elnökasszonyunk dr. Lövy Lászlóné úrnő személye és tevékenysége iránt volt az a méhmagzat, a melyből ez ünnepélyes pillanat, e díszközgyűlés daliás leventéje kifejlődött. Ha jól szemügyre vesszük ezen ünnepélyes pillanatnak alapját tevő mozzanatot, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ebben a két legnagyobb szélsőség találkozik és érinti egymást. Ez ünnepélyes pillanatnak alapját tevő i'»'' i»i '/ag^gi^i'*^.^^^ ii m» — Melyik ruháját parancsolja nagyságos asszony ! — Mindegy Anetta, bármelyiket hozza. Vagy várjon 1 — Azt hiszem, a sötétkék fouhirdruha jól áll nekem. Midőn a szobaleány kiment, Elza mosolyogva jegyezte meg : — A hiúság beszél belőlem ! Csak nem az idegen olaszok miatt akarok csinosabb lenni V * Teltek a napok harmonikus, békés boldogságban. A férfi hűségesen kalauza volt az asszonynak. Műveltsége, tapasztalata, előadó képessége kellemessé varázsolták az együtt töltött napokat, Ránky tartózkodó, gyöngéd modora megadták az asszonynak azt a nyugodalmas békét, melyet otthon hiába keresett s melyet itt az idegenben kellett megtalálnia. Egy este azt a kívánságát fejezte ki Elza, hogy gondolázni szeretne. Midőn az est beköszöntött, ott ringatództak egy kényelmes, kipárnázott gondolában Velencze kanálisain. Bűbájos, szép est volt. Ezer csillag ragyogott az égen s a paloták kivilágított ablaksorai visszatükröződtek a vizén. — A gondolier egy dalba kezdett. Szép tenorja lágyan csengett az északa csöndjében. Elza előrehajolt tejjel hallgatta az áriákat, melyekben csupa szerelmi epédés, lázas vágyakozás ós forró szenvedély volt. A dal behatolt a lelke legmélyére s megdobbant a szive. Keze odatévedt barátja kezére. — Mintha delejes árá n járta volna át az .iszszonyt. Behunyta a szemét s nem . tudta visszahúzni a kezét. mozzanatnak ugyanis bizonyitó és egyben czáfoló hatálya és ereje van. Bizonyítékát szolgáltatja ez ünnepélyes pillanat annak a megható ténynek, hogy a mindennapi élet rideg valósága legalább aszszonyaink szivéből nem tépte még ki a jó, a szép, a nemes gondolatát; hogy az aszszonyi vér hódolatot parancsoló melegséggel lüktet az erekben ; hogy a jó izlés és szépérzék nem ötletszerű esemény az asszonyi kebelben, hanem állandó helyzet, mely sohasem hagyja cserben az örökké vonzó nőiességet. Czáfolatát nyújtja pedig ez ünnepélyes pillanatnak alapját tevő mozzanat, annak a sokak által nagyon sokszor hangoztatott és sokak által nagyon sokszor szívesen fogadott feltevésnek, mellyel uton útfélen, kötött és kötetlen beszédben, írásban és képben találkozunk, hogy tudniillik az asszony féltékeny és irigy a másik asszony sikereire és nem jó szemmel nézi a másik asszonynak, a közélet terén való szereplésének eredményeit. Igenis, ezt a feltevést alaposan és gyökeresen inegczáfolja a jelen pillanat, a jelen alkalom, mert e helyütt és ez alkalommal asszonyok ünnepelnek és pedig asszonyt ünnepelnek. Ezért, ha szabad privát érzelmeimnek is ez ünnep hivatalos keretében egy csepp helyecskét szorítanom, kijelentem, hogy férfi szivem elismerést dobog az asszonyi sziveknek, ez ideális megnyilatkozásáért és nem hallgatom el azon meggyőződésemet, hogy azok az asszonyok, akik egy másik asszony tevékenységének sikerei és eredményei erkölcsi értékét nemcsak hogy nem csökkentik, hanem azt elismerik, méltányolják sőt meg is ünnepelik, maguk is megérdemlik, hogy ünnepeltessenek. Ámde, ha felütjük a számolás tanának gyakorlati könyveit, krétát fogunk kezünkbe és a valóság fekete tábláján megpróbáljuk felállítani az arányt az ünnepelt érdeme és az érdem ez ünnepének nagysága között, arra az eredményre jutunk, hogy ha még olyan nagy ünnepet csaptunk volna is, nem felelne meg az érdem azon nagyságának, amekkorára az. teljes husz esztendő leforgása alatt megnövekedett. Sokszor van alkalmunk látni, hogy bálban, valamely vád alá helyezésre méltóan — Menjünk haza — súgta. — Menjünk — hagyta helybe a férfi. Midőn a szálloda széles lépcsőjén felhaladtak, Elza halkan jegyezte meg : — Ma nem vacsorázunk együtt, — a fejem fáj. Jó éjt, édes barátom í A férfi megszorította a nő kezét s lesietett az étterembe. Elza egész éjjel nyitott szemekkel feküdt a díványon. Képzeletben maga előtt látta barátját, hallotta hangjának komoly, meleg csengését és ismét megdobbant a szive, midőn visszaemlékezett arra, mily csodásan édes érzés járta át minden idegét, midőn keze a férfi erős kezén pihent. — Ezzel a velenczei éjszaka szentimentálissá tesz! — gondolta az asszony és igyekezett elaludni. De az áiom csak kerülte szemét. Midőn másnap délelőtt Ránky bejött hozzá, Elza kimerült arczczal feküdt a díványon. — Barátom! Érzem, hogy az idegeimnek nem jót tesz ez a langyos levegő. Menjünk valahová, a hol hideg van. A férfi mosolygott. S ebben a mosolyban egy kis guny is volt. — Elmegyünk asszonyom. Talán Tirol hegyei közé, ott nem izgat egy naiv csónak-dal, ott nem fog aiterálni a tenger vizének halk, ritmikus hullámverésre. Elza elpirult. — Tudja, hogy szeretem a változatosságot s hogy soká ne késsünk, még ma hozzálátok a csomagoláshoz. III Fenséges szép panorámára nyilt a ki-