Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-02-01 / 5. szám

ütötték csekély bár, de reá nézve egy nagy vagyont képező ingatlanát, melynek nagyobbitásáért elhagyta a hazát. — Hogy azután e szomorú tény kitörli a hazavágyódás érzelmét, azon csodálkozni éppen nem lehet, annál kevésbbé azon, hogy fölhasználva az itt nap-nap mellett kinálkozó*alkalmakat — minthogy otthon ugy sincs mit keresnie — megtakarított pénzecskéjét itteni ingatlan vételébe fekteti be s igy hazájára nézve teljesen elvész. Áll visszavándorlás akadályának második oka pedig az, hogy azon magyar honpolgárok, kik ingatlan hátrahagyása né: 'ül jönnek ide ki, nem látnak odahaza biztos támpontot s nem kapnak sehonnan serkentést arra nézve, hogy itteni szorgalmas munkájuk megtakarított gyümölcséből Magyarországon egy kis fekvőséget vásárolhatnak maguknak. Már pedig annyit a föld népe is tud, hogy — ha csak uzsora szellem nem szorult bele — a készpénzt a megélhetés elviszi. Ha a kivándorolt garanciát látna arra nézve, hogy Magyarországon van megvehető föld, ha lenne garanczia arra nézve is, hogy lefizetvén a vételárát, a fekvőség nevére iratik, birtokába is veheti, akkor amikor fet szik, menten sietne haza s ismét Magyarország adófizető polgára lenne. E tény nemcsak a visszavándorlást segítené elő s általa Magyarországtapasztalt, munkaedzett fiat nyerné visszá, de a fölvidék példájára a földnek értéke is tetemesen emelkednék. Véleményem szerint, abban a pillanatban, melyben a magyar kormány jóakaratn támogatással e két dolgot. Behatóan és ^pkáig beszélt. De a leáhy megmaradt szándéka mellett. Az öreg szomorúan távozott. * Ugyanabban az időben Kornél czéltalanul bolyongott az utczán. Egyszere megállt. Egy gyógyszertárból kilepett egy fiatal leányrés nem nézve se jobbra, se balra, sietett az elenkező irányba. — Az égre és minden szentjeire ! — gondolta Kornél — ez Klárika. ^Megfordult és utána sietett. A leány tartása oly grációzus volt. járásában annyi kellem és ritmus, hogy Kornél szive hangosan dobogott. — Valami baja lehet otthon — gondolta tovább, hogy gyógyszertárból jön. Ej én megnézem ezt a lányt odahaza. Észrevétlenül követte. A leány meg sem állt,* amig egy külvárosi földszintes ház elé nem ért. Ott aztán Kornél utolérte. — Jó estét, Klárika kisasszony, — szólította meg a leányt. — Jó estét. — Miért siet olyan nagyon ? — Beteg a testvérkém. — Hát testvérkéje is van? — De van ám ! Isten mente, hogy ne volna! — És beteg? — Láza van. Az orvos irt valami orvosságot. Azt viszem haza mostan. — Engedje, hogy megnézem a testvérkéjét. — Tessék ! Mikor a gyerek már aludt, Klárika botagadhatatlanul óriási bajon segit, megoldotta egyszersmind a visszavándorlásnak Magyarországra nézve rendkívül fontos kérdését." A terv kivitelére nézve a következőket ajánlja: „Itt New-Yorkban egy iroda állítandó föl, (megjegyzem nem hivatalos, nehogy az itteni hatóságok részéről működése akadályokba ütközzék) mely iroda tulajdonosa ugy erkölcsi, mint anyagi támogatásban részesülne a kormány részéről, szintén a kormány által meghatározandó, a kezeihez letett biztosíték mellett. Az első bajt, illetőleg, mindazon községek jegyzői, honnét ingatlannal bírók ide kivándoroltak — fölhivandók volnának 2 — 3 hónaponként kimutatást küldeni a kivándorlottak adóhátralékairól egy a fönt említett módon fölállítandó irodának s ez tudatná az itt tartózkodó adóhátralékost ki ezután — figyelmeztetve lévén a veszélyre — sietni fog adóhátralékát rögtön kifizetni s megmenteni otthoni ingatlanát. El ' mine kerülve az az alaptalan, de népünknél meglevő telelem, melyek a konzulátusoknak hirdetései keltenek, hogy X. V. ekkor meg ekkor ez és ezen cs. és királyi konzulátus előtt jelenjék meg, mely félelem esetleg még rejtélyesebb bujdoklásra készteti őket. Ez intézkedés megoldaná az eiső kérdést s ritkává vagy éppen elő sem fordulhatóvá tenné azokat a szomorú árveréseket. A második bajt illetőleg a kormány a fenti iroda rendelkezésére megküldené mindama földek helyrajzi stb. leírását — mint itt teszik a kanadai telepesek részére, — melyeket telepítés céljából, parcellánkint való eladásra szánt, a vételár és egyéb föltételek közlésével. Eme közlések nyomán s a kormány erkölcsi súlyával az iroda propagandát csinálna a magyar kivándorlottak között s ösztönözné őket otthoni fekvőségek megvásárlására. Az iroda — minden gyanú és félreértés kikerülése végett — sem a vételárt sem annak legkisebb részletét sem lenne jogosult fölveni, hanem azt a vevő fél egyenesen oda küldené, hová azt lefizetni a kormány legjobbnak találandja s elrendeli." Konyhakertészet Pápán, Mult számunkban közöltük azon Memorandumot, melyet Láng Mihály a helybeli áll. tanítóképző intézet igazgatója „Az árva gyermekek menhelye" létesítése érdemében városunk polgármesteréhez intézett. Ugyancsak nevezett igazgató egy ujabb üdvös indítvánnyal járul a polgármesteri hivatalhoz, mely egy „Konyhakertészet" megvalósítását célozza. A szép eszme létesítése érdemében beadott indítványt egész terjedelmében közre adjuk a következőkben : A földmivelésügyi s a vall. közoktatási ministerek, minden lehetőt megtesznek, csakhogy a magyar nép a gazdaság különböző ágaiban megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön. E czélt szolgálják a tanítóképzők, a mikor arra törekszenek, hogy növendékeikkel a gazdaság minden ágát megkedveltessék, a gazdaság vitelét bennök tudatossá tegyék, mert hiszen az ő kötelességük lesz majdan a népet a gazdasági dolgokban okosan kalauzolni; a népnek a helyes gazdálkodás tekintetében példát adni. A milyen a tanító földje, kertje, méhese, a hogy a tanitó üzi a mezei, a kerti csánatot kért vendégétől, hogy csak a kis lánynyal foglalkozott. — Nem baj, Klárika. Hát annyira szereti ezt a gyereket ? — Se apám, se anyám ! — válaszolt a leány -— ő az. egyetlen a világon, aki engem szeret. Érte dolgozom és szívesen teszem. — Nincs senkije, aki szeretné ? — Ki szereretne engem ? — Hiszen maga olyan szép ! Klárika elpirult. Az alvó gyerek fölé hajolt, hogy arcza mély pirulását ne lássa a vendég. — Higyje el, Klárika, ha maga a szépségversenyen résztvenne, bizony isten, az első dijat nyerné. Klárika ránézett szép

; barna szemeival és mosolygott. — - Én nem vagyok szép ! De ha volnák is, versenyre nem mennék. — Én pedig azt mondom magának, Klárika, hogy maga szép. Százszor szebb, mint a hideg, büszke Olga, és ón . . . én. Tovább nem tudott beszélni. A vér mind a fejébe szállt. * Kornél apja másnap busán nézett a fiára. De feltűnt neki, hogy a fiu feltűnően vidám és eleven. Kornél a számlakivonatot tartotta a kezében. -- Itt van, apám. Elkészültem vele. — Helyes, Kornél. De a te külön bajodon nem tudtam segíteni. — Az én külön bajomon ? Hát van nekem külön bajom ? — Fiu, téged kicseréltek ! — Meglehet, — felelt mosolyogva a fiatal ember. — Nem használt semmit. Elmegy a szépségversenyre. —• Kicsoda ? — Olga! — Apám, te Olgánál jártál ? — Igen. De hidd el, a leány nem hozzád való. Gőgös, hiu, hideg és elbizakodott. — Tévedsz, apám ! Én a Klárikába vagyok szerelmes. Én tegnap megkértem a kezét. — Fiu, vagy te vagy a bolond, vagy én butultam meg? De vigyen el az ördög, ha egy szót is érte az egésztől! — Én vagyok bolond, apám. Minden szerelemes ember bolond. De azt a ?>olondságomat nem adnám oda a világ minden bölcsességeért. Az öreg most szigorú arezot vágott. — Hát aztán van-e valami hozománya annak a leánynak ? — kérdezte homlokát ránezokba szedve. — Van apám. Egy kicsi nővérkéje Van akiért eddig dolgozott és aki a világon legjobban szerette. Azt a házamba veszem és fölnevelem. Az öreg ember szeme egyszerre könynyekkel telt meg, amint az ifjú lángoló arczára nézett. — Gyere anyádhoz, fiu, — szólt megindultan, — látom, hogy helyén van a szived,