Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-11-01 / 44. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ILöFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mmwEs. HIRDETESEK és NYÍLTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R I N könyvkereskedésében. A holtak zajtalan világa, a csöndes temetőkert benépesül a borongó emlékezés e szomorú napján bús emberekkel. A néma hantok, nesztelen sirok között borús arczczal, könyes szemmel jár a szomorú tömeg. Oh, a halottak kedvesek, drágák és szentek előttünk. Elzarándokolunk sivár országukba, virágokkal, koszorúkkal borítják el az örök álmot alvók mohlepte, fünőtte hantjait. A ko pár fejfára, a rideg keresztre szemünk forró harmatját hullatjuk és — m&h (nJCr's Halottak napján. Halottak napja ! Minden sir virágos, Mindenkinek van egy kedves halottja, Kinek sírjára hordja a virágot, S kinek hantjára égő könnyét ontja. Oh! . . . Nekem is van egy halottam, De megsiratnom nem szabad, Illatos, színes, szép virággal Nem borithatok hantokat . . . Az én halottam piros arcu. A szeme fényes és ragyog. Vére forró, dobog a szive És mégis, mégis rég halott . . . Halottak napja í Ma is láttam ; Nevet az ajka és kacag, Oh, hogy siratnom, megsiratnom Az én halottam, nem szabad ! . . . ... De otthon, ott a kis szobámban, Mikor nem látja senkisem; Mint hogyha rég halottam lenne, Megsiratom keservesen. Odabornlva egy kis képre, Édes képre, mely rám nevet . . . A szivem akar megszakadni, . . . Sírásba fojtom a neved ! . . . fheológus. lelki üdveikért meggyújtjuk a halvány fényű, gyér lángú mécset. Ott térdelünk a csupasz rögön, szeretetteink sirnyoszolyái mellett, bocsánatukért esdekelve, amiért tán életükben megbántottuk őket. Ott térdelünk igaz könyeket ontva, köuyörögve az Úrhoz, áhítatos fohászszal, buzgó imádsággal, enyhületet nyújtó vigaszért, gyógyulást adó malasztért. Be más az örök pihenők nyugalmas, hangtalan birodalma, mint az élők zajos, lármás világa. Beláthatatlan nagy választófal áll kettőjük között Künn az élet forgatagában a nyüzsgő áradatban, be gyarlók, kapzsiak, hálátlanok az emberek ! Ádáz tusa, elkeseredett háborúskodás folyik a mindennapi életért. A kitartóbb, a markosabb, az jobban bírja, hát legyűri a gyengébbet, az ingadozót. Ijesztő mértékben és módon dul, dühöng a testvérharc, a kenyéririgység. Az emberek nagy önzése, határt uem ösmerő egoizmusa megteremti a legrutabb, legundokabb szörnyeket. A felebaráti szeretet immár csak a bibliából Ösmeretes. Az irgalom, könyörületesség, szánalom, humanizmus mesébe való fogalmak a modern kor gyermekei előtt, — félemlitően terjed viszont és féktelenül pusztít, tobzódik, vicsorgatja rémes fogait: a gyűlölködés, kufárkodás, kajánság és álszeuteskedés. Az önbálványozás, a a reklamjellegü erőszakolt jótékonyság, a pózolt nagylelkűség vad orgiákat ül. Hiányzik az őszinte vonás, a természetesség, a nyíltság és egyenesség az emberekből. Mintegy vérré vált már a czinizmus, a bűnökben való kéjelges és duskálá^, az embertársakon való átgázolás, hogy az önző czélok az eszközökre való tekintet nélkül elérhetők legyenek. A társadalom romlottságait, a modern kor elfajulásait nem kell talán tovább íirtatni. Tudja és ösmeri jól mindenki a mai kétségbeejtő borzalmas állapotokat. A kelepcie Hogy a Barna Jóska megölő gyilkosa Ilyes Bandi volt, abban nem kételkedett senki, s ina-holnap hitelt sem adnak már az emberek a törvény szavának, mert el sem lehet gondolni, hogy miért tartják itt több mint két esztendeje azt az istentelent a vármegye tömlöczében vizsgálat alatt, holott annak nem itt, hanem Isten tudja hol a pokolban, Váczon vagy Munkácson kellene lenni várfogságon. A Mácsik uram patikája előtt gyül össze a mezőváros színe-java. A szóban levő tárgy éppen az Ilyés Bandi esete. Az előadó maga a házigazda, Mácsik ur elhízott, potrohos, öreg ur, aki öblös tajtókpipájából pöfékel s ugy ereszti a íüsíöt, mint egy lokomotív. 0 teljes bizonysággal mondhatja, hogy az az ügy elvégre is rövid idő alatt eldől már, mert Keszei Gergely törvényszéki bíró ur valami pompás furfangot talált ki, amivel kiugrathatja a nyulat a bokorból, és llyés Bandit önvallomás-tételre bírja. Hiába, eddig csak a puszta gyanú terheli. Szerelmes volt a Barna legény mátkájába. Mindössze ennyi az egész, amit tudnak. Féltékeny lehetett és a menyegző közeledtével eltette láb alul a vetélytársat. De nincs hiteles bizonyíték arra, hogy hát csakugyan ő lenne a gyilkos. Nem találtak ellene tanút, sem valami véres ruhadarabot, sőt még azt sem Jehet konstatálni, hogy milyen gyilkoló eszközzel végezték ki a szerencsétlent. Alapos gyanú azonban nem terhelhetett senki mást, mint llyés Bandit, mert egyszer-másszor hallottak is a szájából káromkodó szót, amikor zuhogó zápor módjára szórta a szitkot arra a legényre, aki elviszi előle a szeretőt csak azért, mert a jó Isten házat, meg földet adott neki. — „Dejszen, kerüljön csak egyszer a keze ügyébe, majd megtanítja ő a magyarok Istenére 1" Ezt a fenyegetést a „Mózsi árendás" zsidó saját két fülével hallotta. Az igaz, hogy Bandi részeg állapotában mondta, de hát csak mondta, na már pedig — erősiti a korcsmáros — ő tapasztalásból tudja, mert sok szerelmi bubánatban sinylő legénynyel volt dolga, hogy az ilyen hangú fenyegetésnek foganatja szokott lenni. Egy szóval, erős a gyangu, hogy a Barna Jóska gyilkossága az Ilyés Bandi lelkén nehezedik. De mert hat puszta gyanú alapján nem lehet, meg nem is szabad* Ítéletet hozni, azért a Mácsik ur patikája előtt tanyázó társaság nem átal abbeli véleményének adni kifejezést, hogy mivel a két évi vizsgálat nem vezetett sikeres megoldásra, tatán helyes volna már szabad lábra helyezni azt a legényt. E tekintetben a vélemény annál kevésbé talál ellenvetésre, mivel Tamások ab-