Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-10-11 / 41. szám

tók szükségleteiket legnagyobbrészt lakóhelyeiken fedezhetik, amennyiben mindenütt léteznek kereskedők, akik az igényelt cikkek árusítására vállalkoznak. Másrészt a közlekedés fejlesztéséből, amennyiben az lehetővé teszi, kényelme és olcsóságából kifolyólag, hogy a fogyasztó közönség szükségletét minden egyes alkalomkor a vasutak igenybe vétele mellett azonnal fedezhesse. Előbb éppen a közlekedés nehézkessége folytán a fogyasztók időszakonként leginkább tavasszal a nyárit ősszel a téli szükségletet szerezték be és ezek beszerzése iránt a nagyobb központokra voltak utalva, mert akkor oly kereskedők vidéken nem léteztek. Természetszerű tehát, hogy a termelő és iparos is a fogyasztók sokadalmát kereste fel a vásárkor. Ma a vásárok jogosultsága, — amennyiben egyrészt a termelő, másrészt a fogyasztó igényén alapszik, főkép marha, ló és sertés eladására és vevésére illetőleg ezek közvetítésére van hivatva. S igy, hogy a termelőnek alkalom nyujtassék áruja közvetlen értékesítésének, szükséges volna az eddig dívó kirakodó vásárok számát apasztani évente kettőre, legfeljebb négyre, másrészt az állatvásárok számát ugy szaporítani, hogy minden hónapban tartassék egy. Ennek eredménye idővel abban kulminálna, hogy a fogyasztó, aki eddigi szükségletének legnagyobb részét közvetítőktől vagy kereskedőktől szerezte be, saját érdekében felkeresné azon helyeket, a hol alkalma nyílnék a vásárlásokat közvetlen a termelőtől eszközölni. A termelő peA legdurvább jeleneteinknél sem láttam az arezában semmi elváltozást, csodálatos lelki erővel csengő hangon védte a maga igazát. Mikor szidalmaztam, pathetikus drámasággal mondta el, hogy rossz, kegyetlen-gyűlöletes vagyok. Sírt is de a könnyei nyomán nem látszott rajta semmi gyötrődés és kimerültség, a sírás az hozzá tartozott az életéhez épen ugy mint a szerelem. Bódító szerető volt az ellágyulásom éjszakáin, mikor a karomba tartottam fehér testét, csókolt ölelt mint egy eurtisan, oda fonodott hozzám kigyószerüöK léssel és fehér arczát lángveresre festette a kéj az élvezet, amelynek orgiáit ülte az egészéletéhen. Ez is feladat, gyönyörteli hivatás volt nála az időbeosztásának a programmjának egy discrét része, amelyet a jj izlés zárt függönyök mögött kényszerit teljesíteni. Milyen mások voltak az én multám gyenge asszonykái, akik a mámor perezéhén elgyügyögték az egész élétük szenvedését, akik a karómban naivák, lágyak, romantikusak lettek elmondták az apró jelentéktelen epizódjaikat, lehet bogy hazudtak is sokat, — de mégis ugy látszott, hogy szivük volt. Az én asszonyom izzó „vad öleléssel" némán csókolt, szinte sportszerű élvezettel használta ki a testi kéj óráit, nem lett gyengévé, a legteljesebb öntudattal szeretkezett velem, a forró nyári éjszakákon semmivel sem lett jobb bensőbb és melegebb hozzám ez által az intimitás által, ha beszélgettem ilyenkor a terveimről, egyengetni hajlítani akartam, mosolyogva mondá. „Ez dig ezen intézmény némi fejlettsége után szívesen keresné fel az ily központokat, mert a fogyasztók közvetlenül történendő eladás az ő érdekét is képviselné, mert közvetítési haszon leguagyobb részt az -ő javára jutna. Általában sok volna a tennivaló és különböző irányokban lenne szükseges a gondoskodás. Néha az ember el sem képzeli és nem is akarná elhinni, hogy milyen okokból kerüli el a vidék a várost. Végül még egyet! Vásári forgalmunkat nagyban gátolja az is, hogy országos vásáraink némelyike össze esik a győri vásárral. Hogy mily hátrány ez a forgalomra, szükségtelen bővebb komentárral ellátni. Régente panaszkodnak már termelőink ezen anomalia miatt, de eddig semmi orvoslást nem láttunk. Ajánljuk városi hatóságunk ílgyelmbé ezen körülményt, amennyiben kívánatos volna, hogy ilyen vásár egy héttel előbb tartatna meg. Egy kérvénnyel a minisztériumhoz, segítve lenne a dolgon Reméljük, hogy meg fogtörténnni! Pincéink alagcsövezése. — Mérnöki javaslat. — Köztudomású dolog, sőt már a képviselőtestületi közgyűlésen is interpellatiót is képezte, azon pnomália, hogy városunk számos pincéjében nagymennyiségű víz szivárog ki és ennek orvoslása kérelmeztetett. Vízmüvünk átvétele alkalmával az erre hivatott szakmérnök konstatálta, hogy ezen elárasztások csakis a talajvíz emelkedésének következménye és ugyancsak hozzájárul ezen víz kiszivárgáshoz azon körülmény, más lapra tartozik drágám, most legyünk boldogok." Soha ilyen önzést, az egyéniségének minden nűánceás a maga gyönyöréért és a maga boldogságáért született és alakult. Mikor aztán a jeleneteink egyre vadabbak kétségbeejtöbbek lettek, beállott a szakadás, mindinkább láttam az irtózatnak vonását megjelenni az arczában mikor mellette voltam. Került, félt tőlem, mint egy kellemetlen disharmoniától, mely megzavarja az életet. Került, hazudott, a legraffináltabb simulátiót űzte, csakhogy félre vezethessen és egyszer megtudtam hogy megcsal. Higyje el, hogy férfi nem volt érdekes, nem volt benne semmi mámorba ringató csodálatos tálentum, nem is volt egyéniség egy fogalom volt a raífinált asztalt hős, akinek minden szava paradox, minden törekvése a bizzar és az élet programmja, mentül több becsületet lopni más tiszta jó embertől. En jó ember voltam ha visszaemlékezem, és analisálom magamat ugy látom, hogy egy becsületes puritán asszony imádkozva tapadhatott volna hozzám és a szűz anyához hálás fohászt rebegett volna, hogy engem adott neki társul. Erős, tiszta törekvésekkel voltam telve és az asszonyomat bőkezű, szinte | az adásig honett móndon láttam el és megcsalt mégis. A férfi most Ostendébe lehet, nem megyek utána nem üldözöm, mert ő egy passiv szereplő volt ebben az ügyben az asszony akarta a rosszaságot az asszony szenvedeít ki érte. — É11 elintéztem a dolgot, — azt is elmondom hogyan. Mikoz ke zembe voltak az úgynevezett kétségtelen hogy a városi közkutak használaton ki^ül helyeztettek és igy ezen viz is nagyban befolyásolja a pincék vizzel való elárasztását. Napról napra ujabb és ujabb panaszok érkeznek ez érdemben ós ennek folytán Török János, város mérnök ennek orvoslására a következő javaslatot terjesztett a városi tanácshoz, melyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében közöljük: Tekintetes Tanács! Állandóvá lett azon panasz, hogy a házak pincéi, a legtöbb helyen vizzel telnek meg, ami végett nem csak a pincék lettek használhatlanok, de az épületek fennállása is veszélynek van kitéve. Hogy mi okozza a pincék elárasztását, ezt a hány házbirtokos van, annyiféleképpen magyarázzák, különféle orvoslási módokat ajánlanak. Többen kérték a már elzárt kutak megnyitását és szivattyúzását, ez meg is lett próbálva a Kis téren, több napi szivattyúzás után, nem csak nem fogyott a pincékben a viz, de némelyek szerént még szaporodott, tehát ezen orvoslási mód nem használt semmit. Nézetem szerint csak az alagcsövezéssel el lehetne a bajon segíteni, ennélfogva ajánlom a tekintetes Tanácsnak, hogy ezzel tegyünk kísérletet. Az alag csövezést én ugy gondolnám, hogy az utczán a fő vezető csövet a város csináltatná, a pincék alag csövezését és a fővezető csőveli összeköttetést a háztulajdonosok készíttetnék. — Ugy a fővezető cső lefektetést, valamint a pinczék alag csövezését egymunkával a vám kezelésében végeztetvén. mert igy kevesebbe kerül; — a költség lenne a fenntebbi arány szerént fel osztva. A lecsapolás a Czinczába terveztetik. Egyelőre a Kis-térig lehetne próbát bizonyítékok, amikkel a franczia rendőrtisztek is betörtetnek a gárni szállodákba, mikor tudtam azt, hogy annak az üdülő Havass Oszkárnak az én asszonyomhoz annyi köze van mind nékem, bementem asalonba, a csupa lágy tónusi színekben pompázó zugba, ahol a féleségem a selymeit rendezte, fehér keze csodálatos gyengédséggel simította ezt a hajlékony, ezt a perfid massát, amely összezsugorodik, majd csábító, megvesztegető hullámokba, redőkbe hajlik. Megálltam előtte merészén, sápadtan és szemébe vágtam, hogy mindent tudok. Szemébe vágtam, mind azt az aljas káramlást, amit az Othelloismus őrjöngéssé az ajkunkra enged, elmondtam rimának becstelennek. — Es ö védekezett Pokoli, eloguentiával, szónokolt, halk suttogó néha lecsukló hangjában nem volt semmi iilogikattan szó. Beszélt kerekded egész mondatokban, egy ügyvéd rabulismusával. Fejtegette a mámor rombolását, mely elveszi a szegény megtévelyedett áldozat erkölcsi erejét. Aztán beszélt az életről, hogy ezután máskép lesz, oda simul az én gondolkozásom az én érzésemhez, házi asszony lessz, fehér köténykével kipirult arczczal sürgölődik a tűzhely mellett. — Ebben a válságos órában sem hagyta el, a gonoszság az ő logikus tervszerű biztonságával corrumpált, vesztegetett, csalt, igért mindent. Ekkor hideg, tiszta meggyőződéssel láttam, hogy uz az asszony szörnyeteg és beleszúrtam fehér mellébe a kést,