Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-08-23 / 34. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN" HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvételnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. se-ii. Ezen szám városunk jövő évi pótadó kvótáját jelenti, egyben pedig azt is jelenti, hogy községi pótadónk 12'2%-kal emelkedik. Volt alkalmunk tanulmányozni városunk jövő évi költségelőirányzatát és ebből azt tapasztaltuk, hogy ezen emelkedés főleg a felveendő kölcsönből eredő kamatok és a rend kívüli kiadásokra felvett 20000 korona összegbő

1 ered. A kölcsön kamat növekedését okozza a világítási telep céljaira felvett 300000 korona, ugyszinte a sörház utczai bérház felépítésére, valamint az újváros utcai ház megvételére szükséges 75000 korona összeg törlesztés^ kamata. Ezen szükséglet ugyan nem jelent megterheltetést, mert teljes ellenértékét látjuk a házbér emelkedés és a telep által a közpénztárba előirányzott összegekkel. De igenis emelkedést látunk 10%-al a rendkívüli kiadásoknál. Ugy a számvevő, mint a pénzügyi bízott-, ság jelentéséből kitűnik, hogy ezen összeg csak letétként fog kezeltetni és ennek fölvételét csak az tette indokolttá, hogy a pénztári maradványt egész összegében kellett beállítani, mert különben a város köztartásában főleg az év első hónapjaiban zavarok állnának be és megtörténhetne, hogy a város tisztviselőit sem tudnánk az első negyedben fizetni, mert a város jövedelmei az év első hónapjaiban nem igen folynak be. Ezen összeg tehát mint a város vagyonának tekinthető, vagyis mihelyt a jövedelmek befolynak, ezen összegek gyümölcsözöleg lesznek elhelyezhetők. Ha ezen összeg felvételére nem volna szükség ugy pótadónk csupán 2%-al emelkedne. Volna azonban néhány szavunk a város adósságának konvertálására uézve. A városi tanács ugyanis a pápai takarékpénztárnál, a bérház építésére és ház megvételére felvett 75000 koronát, a Jelzálog banknál újonnan felveendő kölcsönökre szándékozza konvertálni, amiáltal évenkint mintegy 1560 korona felesleget mutatna fel. A pénzügyi bizottság azonban ezen konvertálás módozatát nem javasolja és felkérni véli a helybeli pénzintézetet, hogy olcsóbb kamatlábot állapitana meg ezen öszszegre. Mi teljes jóhiszeműséggel vagyunk a pénzügyi bizottság javaslatával szemben és meg vagyunk győződve, hogy csakis a város érdekét tartják szem előtt, de ez esetben nem tudjuk megérteni, hogy miért nem tartja helyesnek ezen összegnek is a konvertálását. Reméljük, hogy ez érdemben a költségvetés tárgyalása alkalmával megkapjuk a kielégítő választ. Amidőn végül teljes elismeréssel adózunk a pénzügyi bizottság jelentésének azon kitételéről, hogy a pótadó ezen emelkedő fokozotabb takarékosságra kell, hogy indítsa a képviselőtestületet a kiadással járó haTü'K C..Z--AEgy kis tévedés. A négy segéd éjfél után 2 órakor ült össze tanácskozni a kaszinó kis szalonjában. — Mint értesülve vagytok, — kezdte beszédét gróf Balajthy — Drugáth Imre gróf és én a Beréghey Elemér báró barátunk felhívása folytán in optima forma elégtételt kérünk Osgyán Arthur gróftól. A gróf hozzátok utasított. Ismeritek az esetet, igy gondolni fogjátok, hogy visszalépés, békités teljesen ki van zárva. Legyetek szívesek megmondani, mi a gróf válasza? — Osgyán gróf fenntartja állítását és sértése jogosultságát, ennek dacára megadja a legteljesebb elégtételt, mindazt, amit kívántok — szólt Berényi ezredes. — Dacára — szólt közbe Küllő kamarás — hogy az eset inkább a kaszinó igazgatósága elé tartozna. — Azt te magad sem hiszed — pattant fel élénken Drugáth Imre — s én nem engedem meg az ilyen inszinuácziókat. A Beréghy becsületéhez szó se férhet — és ti ezt jól tudjátok mind. — Osgyán egy pillanatnyi elmezavarban követte el a sértést, — Hát tulajdonképpen hogy történt? — kérdé az ezredes. Mi nem voltunk ott. — Elmondom nektek — folytatá Drugáth — s egy óriási szivart meggyújtva igy beszélt : Éjfél felé járt az idő, mikor a szép Beréghy Elemér báró gondosan ápo't mo soiygó arcza megjelent a kaszinó társalgójának küszöbén. — Csakhogy itt vagy valahára — kiáltott rá messziről jó barátja, gróf Osgyán — hol a manóban jártai eddig? — Elaludtam, — felelt Beréghy változhatatlan nyugodt mosolyával, — Csak délben tudtam pihenőre térni s az a vadállat Jerome csak tiz órakor költött föl. -— Játszol egy párti piquetet ? Őt korona pointja. — Játszani szívesen játszom, de jobb szeretném, ha pointja csak egy fillér lenne. Sokkal boldogabb vagyok, — tette hozzá súgva — semhogy szerencsém lehetne a kártyában. — Ménkűt, — igazán olyan nagy a boldogságod ? -- kérdé Ostgyán sajátságosan fénylő szemekkel. — De mennyire, — mosolygott Beréghy — később majd elmondom. Hát játszunk? — Menjünk ! Öt koronás j.iquet még a kaszinóban sem mindennapi dolog s igy érthető, hogy a két játékos körül egyszerre egy egész csoport kibicz állt. A három első osztásban Osgyánnak mesés kártyái jártak, a negyedik osztásban — Beréghy osztott — fordult a szerencse, s Bereghy mint utolsó, hat lap, tizennégy ásszal kilencvenest csiná t, — ere Osgyán dühtől csillogó szemekkel felugrott: — Nyomorult! Te csalsz! — orditá s az asztalon fekvő összes kártyákat az Elemér arcába vágta. A csudálatosan váratlan támadás egy percre ámulatba ejtette Elemért, de aztán mint a tigris rá akarta magát vetni Osgyánra — de lefogtuk. Pár percig tartott tehetetlen dühe aztán mint mindig, minden más körülmények között elmosolyodott s nyugodt, szelid hangon szólt: — Arthur ez rossz tréfa volt, miért tetted ezt? — Mert csalsz, felelt ridegen a gróf — már régg észrevettem s végre sikerült leleplezni gazságodat. — Ezt az orvosok pillanatnyi őrültsédnek hívják, — felelt most már teljes hidegvérrel Elemér — és e pillanatért meghalsz ! — Majd meglátjuk! Ezután a báró reánk bizta az ügy rendezését s azt hittük, hogy tőletek kapunk valami elfogadható magyarázatot. — Ellenkezőleg, — szólt most az ezredes, — nekünk csak annyi utasításunk vau, hogy jelentsük ki, miszerint a gróf a legjobb meggyőződése szerint cselekedett, és hogy hajlandó minden elégtetelt megadni, —- Ugy nincs más hátra, mint felvenni