Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-08-16 / 33. szám

A falusi ember a hét. G napján, legalább az év három negyedében, t. i. legfeljebb a 3 téli hónap kivételével, kenytelen minden idejét a keresetet biztosító munkának szentelni, hétköznapon nem végezheti szükséges vásárlásait még a legközelebbi városban sem, mert ez sok időt mulasztana. Csakis vasárnapon vehet magának annyi szabadságot, hogy a heti munkával szerzett pénzen a szükségessé vált különböző vásárlásait a szomszédos városban elvégezhesse ; de hogy tehessen ennek eleget, ha ott vasárnapon minden üzlet be van zárva, az élelmiszerek árusításával foglalkozók pedig csak 10 óráig vannak nyitva? Nem lévén mindenkinek fogatja, néha 4-—5, sőt még több órai gyaiogolást kell végeznie az illetőnek, mig bejut a. legközelebbi városba és ha végre ide beér fáradtan, kimerülve, zárva talál minden boltot, az élelmi cikkek árusításával foglalkozó üzleteket pedig esetleg épp orra előtt zárják be ! Ha legalább déli 12 éráig lennének nyitva a vidéki varosok üzletei, tekintettel a faluról jövő vevő közönségre, de tekintettel az ottani kereskedőkre is — még hagyján. Mert főleg a vasárnapon faluról beözönlő vásárlókra vannak azok utalva, egész heti áruforgalmuk nem tévén ki anynyit, mint épp a vasár na]) délelőtti: aztán ne képzeljék azok a nagyvárosiak azt, hogy a vidéki kereskedő is, ugy mint a nagyvárosi kollegája, kiírhatja üzletében, szembetűnő helyen, hogy : „Szabott árak", mert evvel nem érne célt, az a jó falusi, akár férfi, akár asszony, azt a vasárnapon végzendő bevásárlást nemcsak valami szükséges rossznak tekinti, de egyedüli élvezetének, mulatságának is, amelynek már egész héten előre örvend és épp azért ki is akarja azt használni. Ha 20 fillérért vásárol valamit, hát alkuszik is legalább ennyi perezet ezen, mert ennek már ez a rendje, ennek igy kell lenni, ha nem alkudna ennyit, azt képzelné, hogy becsapja a kereskedő. Ez pedig ismervén mar ezt a szokást, kénytelen annyival magasabbra szabni a portéka árát, hogy aztán a végén nagylelkűen engedhessen belőle, igy a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad ! Ez az egész procedúra pedig sok időt vesz igénybe, sok a vevő is ilyenkor és habár már jókor reggel nyitják a vidéki városokban az üzleteket, mégis lehetetlen 10 óráig végezni a vevőközönséggel, azért kellene ezen rendeleten változtatni, legalább a vidéki városokat illetőleg. Itt minden bolt déli 12 óráig lenne nyitvatartandó, erre az id.'ire még a legtávolabban lakó falusi is elvégezheti bevásárlásait és a kereskedő is meglelné számadását. Ami pedig a kereskedők alkalmazottjaikat illetti, be lehetne ezeknek szabadságát ugy osztani, hogy vasárnap délelőtt helyett, egymást felváltva a hét valamelyik délelőtt vagy délutánján szabadságoltatnának, mert hétköznapon vidéki városok boltjai, sajnos többnyire csak ugy konganak az ürességtől, ilyenkor ugy sincs sok dolga az üzleti személyzetnek. Kereskedelemügyi miniszterünk szives figyelmébe ajánlom falusi népünket és vidéki városaink boltosait ! * Megyénknek egyik járása marhái közt uralkodó körűm- és száj fáj ás végett a tör, vény által szabta időtartamra le vau zárva, t. i. tilos ezen járásból szarvasmarhákat vásárokra hajtani. Ez helyes rezdelet, de az már kevésbbé helyes, hogy, habár ennek a járásnak községeiből fénemlitett ok miatt marhát nem szabad vásárokra hajtani, a j szomszédos járásokból, minden túlzás nél- j kül mondom, ezerszámra hajtják keresztül I vásárokra a marhát a fertőzött községeken, | az egészséges marha folyton érintkezvén a ! fertőzöttel, rohamosan terjeszti a bajt min- ! denfelé és igy dugába dől a földmivelés- í ügyi miniszterünknek czéitudatos állategész- 1 ! ségügyi rendelete, melyet ha szigorúan be- j | tartanának, valóban áldásos volna, * Minden gazda tudja és ebbe már bele is törődött, hogy a cselédsége közt levő tartalékosokat katonáék ősszel be szokták hiviíi fegyvergyakorlatra. Ezt az áldozatot, mint annyi mást, már még kell hozni a haza érdekében, de hogy katonáik, kiknek fentartása évente számtalan milliót nyel el és ezen oknál fogva az adófizető közönség részéről nem is részesülnek valami nagy szeretetben, még azt is megteszik, hogy julius és augusztus hónapokban (azt hiszem minden gazda tudja, hogy mit jelent ez, kivált mostanában, mikor a kivándorlási mánia miatt úgyis óriásnak nevezhető a munkáshiány) hívják be a tartalékosokat, ez már mégis csak sok, ez visszaélés az adózó polgárok türelmével. Tudok megyénkben oly gazdaságot, hol az összes férficselédségnek 25 százaléka kénytelen ebben, az idén a kedvezőtlen időjárás végett kétszeresen szorgos időben fegyvergyakorlatra bevonulni. Mikor minden munkáskézre oly nagy a szükség, akkor fosztják meg tőle a lakosságnak azt a tényezőjét, melynek vállaira aránylag már amúgy is a teherviselésnek legnagyobb része sulyosodik. j Folyik mindenfelé az aratás, sőt már némelyhoi már a betakarítás is, csak megyénknek egy bizonyos részében nem, mert ott katonáék lőgyakorlatokat végeznek és j ennélfogva minden más halandónak tilos l ezt a vidéket megközelíteni. Ezt értem. Csakhogy emellett az ottani nép kénytelen 1 lőtávolból nézni, hygy pusztul el már rég megérett gabonája, de ennek daczára nem foghat hozzá az aratáshoz, mert katonáék jónak vélik, épp most lyukakat lőni a levegőbe 1 Nem lehetne ezen, katonai szempontból szükséges, gyakorlatokat más, a gazdákra nézve alkalmasabb időre halasztani, amikor már azok nem szorultak annyira minden munkáskézre és már az aratási és takarítási munkálatok is befejeződtek ? Vagy talán már nálunk is ugy lesz idővel, mint Németországban, hogy mindent a katonaságért, a katona minden, az adófizető közönség pedig semmi, legfeljebb eszköz annak fen tartására ? -* Sokat tapasztal a falusi ember, csak f az a sajnos, hogy ugyan ritkán valami kel- j 1 lemeset. Persze, a nagy városiaknak mindezekről még sejtelmük sincs, de annál in- i kább nyomják ezek a gondok az országnak gazdálkodással foglalkozó elemét. Maradok igen tisztelt szerkesztőségnek igaz lnve Pölöske-puszta, 1903. augusztus hó. Bauer Antal orsz. képviselő. A műit hétrö!. Városi közgyűlésünk volt a hét folyamán, ami ugyan a jelenlegi villamos világítási hajsza folytán nem tekinthető esemény- ( nek, de ilyen kánikulás időszakban a krónikásnak valóságos megváltást képez, ha más üzlet hiányában, közügyekben is kontárliodhatik. Hivatalos nyelven mondva ..kötött utleveles" közgyűlésre lettek egybehiva a képviselők, mert a gyűlés legfontosabb tárgya „kötve" volt a képviselők számához, de dacára a helybeli lapok fenyegetödzéseinek és jóakaratú figyelmeztetésének úgyszólván „kutyába sem vették" a kötelesség tudásra való felhívást és ennek folytán az történt ami rendes körülmények között amolyan mucsai j e 1 le g g,e s kupak tanácsteremben szokott határozatává válni, hogy majd legközelebb fognak határozni. Ezen a közgyűlésen is azt határozták, de legközelebb már tényleg fognak határozni és akkor előáll majd a fordított eset, hogy azokat a képviselőket fogják „kutyába venni" akik meg nem jelennek és ő nélkülük fognak dönteni a villamos telep helyének megvásárlásában. Ha jól tudom lapunk vezércikkírója annak idejében jó eleve figyelmeztette azokat a megválasztott képviselőket, hogy meg nem jelenés esetében névleg meg fogja őket örökíteni mint városunk kerékkötőjeit és tényleg ezzel a gondolattal foglalkoztam jelenleg magam is, hogy ha már' ő nem teljesítette kötelességét, legalább a krónika részére legyenek ezek a városatyák mint gyászlovagok feltüntetve, de elállottam ebbeli szándékomtól, inert tudomásomra jutott, hogy a legközelebbi városi képviselőválasztásoknál mindazok nevei mellé, kik kötelesség teljesítésében „rák módszerű" elfajulásban szenvednek, kereszt lesz téve és ezzel levonhatják majd a választók a konzekvenciát. A közgyűlésen volt egy kis szivárványos szóvihar a viltamos telep művezetői állás betöltése végett, de ez csak átmeneti volt, mert ennek betöltése átmeneteltetett a már megválasztott világítási felügyelői bizottság hatáskörében. Mikor a villamos világításról minden kivilágosodott a nagy hőség következtében a képviselők előtt minden más elsötétedett s igy történt, hogy a tárgysorozat többi lényeges pontjait nem látták és lassanként azon vette észre magát a polgármester, hogy a határozatokat saját magának mondta ki. Ez a végzet érte az uj utcák elnevezését is. Igy kaptunk Vak-Botyán, Czuczor Gergely és többféle drámai hős'jkről elnevezett utcákat, sőt ha egy két képviselő akarta volna -— mert többségben lettek volna — Hentzi, Jánszky és Lueger utcákat is kaptunk volna. Ezt azután én fellebeztem volna meg ! Friczi. Az hirlik , . . Az hirlik, hogy Pápa város vízmű felülvizsgálatát a képviselőtestület levizsgálta. Az hirlik, hogy Pápa város villamos telepe „az üzlet érdekében" lesz kezelve. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk nemsokára leszerel a mandátumáról. Az hirlik hogy polgármester leköszönt — az emeletről. — (Rossz vicc ! Szedő.) Az hirlik, hogy a legutóbbi közgyűlésen meg nem jelent választott képviselőket villamos átokkal akarják sújtani. Az hirlik, hogy a legutóbbi közgyűlésen az utcákat nem el — hanem ki—nevezték. Az hirlik, hogy a legutóbbi közgyűlésen a képviselők ugy hagyták ott a tanácstermet, mint Szt.-Pál az oláhokat. Az hirlik, hogy a villamos telep felügyelő bizottsága oly hatáskörrel lesz felruházva, hogy élet és halál felett fog rendelkezhetni. Az hirlik, hogy az iparos ifjak mulatságán a „barátság" nagyon hiányzott Az hirlik, hogy Pápáu csak azo-