Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-08-16 / 33. szám

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Városunk költségvetése. Varosunk jövő évi költségirányzata már kész és még ezen hóban megtartandó közgyűlés napirendjére van kitűzve igy tehát n: gyon is időszerűnek tartjuk, hogy a városunkra nézve legfontosabb aktus érdekében szót emeljünk és a városi képviselőket kötelességük teljesítésére felhívni. Nem akarunk jelenleg a költségirányzat részleteibe bocsájtkozní s nem is azért szólunk fel, de igenis azért, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy épp ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb közönyt tanúsítják. Mi is az? Egy város egész évi háztartási szükségletét letárgyalni. Bagatel munka ! nem méltó arra. hogy a képviselő urakat a szokásos déli nyugalomban megzavarja. Mégis ha választás volna. Csak egy írnoki állás betöltéséről is volna szó, no persze ez egészen más, az ilyenért már érdemes a helyszínén órákat eltöl-L iZbC Á'^-t m/^tm Dlefi'íjj. Nem mese ez. Igy történt. Hedvig a milliomos leány u . . . Bántotta a fény, gazdagság, mely körölvette. A külső fény sötétté tette a lelkét, borongóvá kedélyét. Mikor a hízelgő kérők serege rajongta körül, kétely fogta el, ha vájjon apja millióinak hizelegiiek-e, vagy neki magának is jut a hizelgésböl pár hulladékmorzsa ? Ha szépségét dicsérték, nem tudta, nem-e a Wertheim-szekrény a szemüveg, melyen át nézik. Irigyelte a szegényeket. Ha a kartonszoknyás menyasszonyt látott, a megszégyenülés érzete marcangolta, szivét. Azt a szegény leányt csakis saját egyéniségéért szerették meg. csak önmagáért kért Mi meg, csak őt vezetik oltárhoz. Amit a szegény karton-ruhás leányka itja mondott, az igaz, annak minden szavában hinni lehet. Vájjon az érte rajongók kezéért esengők százai közül csak észrevette volna egy is, ha ő is olyan szegény varróleány volna. Saját lealaesonyitását látta gazdagságában, ő semmi, apja vagyona teszi valamivé. Ugy szeretett volna ő is szegény, nagyon szegény lenni. Odaülni a varrógép LAPTULAJDONOS és KIADÓ : &4&&AV8SR wmmtm. teni a kapacitálgatással és ismét órákat a szavazással és a szavazás eredményeért való nemes drukkal. Hanem a költségirányzat! Ugyan ki érdeklődik ilyen melegben ily dolgok iránt. Legjobb ilyen unabnas számakon behunyt szemmel végig nyargalni. Hogy pótadónk 12'2%-al emelkedik és igy pótadónk 56vl7o lesz vájjon indokoltau-e ? nagyon alárendelt kérdés. Nem jól van ez igy, nem lehet jól. Bizony, bizony utána nézhetnének a városatyák vájjon rendben van e a város szénája? Mert az bizonyos, hogy ez a városi politika is kuruc gyerek. Tessék bebukkantani a számvevőségi hivatalba! Micsoda kiadások fordulnak elő a közpénztár rovására? Ez volna kötelessége minden képviselőnek, mert egy nap alatt ezt nem lehet átnézni. Már pedig nálunk nagyobbrészt, csak a közgyűlés napján lesz a zárszámadás áttekintve. Ily körülmények között nem mellé. Yig dallal kisérni a gép zakatolását, mikor varr másnak. Örvendeni tudna a pár forintnak, melyet keze munkája eredményeként neki fizetnek. Képzelete kiűzte léikéből a kételyt. Ott ült a varrógépnél, mellette egy itj-u. az egy, kit szegénysége nem űzött el mellöle. — Együtt daloltak. 0 ifjan feledve tekintetét, megszúrta hófehér ujját és a kiserczenő piros vérgyöngyöt tréfás enyelgéssel csókolta tel. imádója. Még álomnak is szép kép. Szép, de homályos. Szerette volna tisztán látni az egy iíju képét, ki nem hagyná el, ha szegény volna is. Az idegeit uraló kétely merész gondolatot adott agyának. 0 is szegény lesz. Kileste a perczet, midőn apja távol volt és a nagy számú cselédséges már aludt. Mint tolvaj lopódzott apja dolgozószobájába. Lábbujjhegyen, hogy zajt ne üssön. Kezében ollóval, késsel. Égő gyertyát vitt magával. Fel akarta feszíteni a pénzes-szekrényt és a benne heverő milliókat érő papírokat felgyújtani, elhamvasztani. Akkor egy csapással szegények lesznek. S apja? Mit törődik e perczbeii vele. Elűzi őt házából? Annál jobb, akkor fedél nélkül még szegényebb lesz. Hiu erőlködés. Kés, olló eltörött. Az apró kacsok körmei alól kicserjedezik a vér, de a tűzmentes szekrénynek karczolásnyi baja sem esett. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. is lehet a zárszámadás tárgyalása alkalmával az egyes tételeket alaposan megvitatni. Ez a köteleség mulasztás okozója •aztán annak, hogy lamentálnak, sopánkodnak, hogy a pótadó viselését nem bírjuk ki, a város tönkre megy s tudja Isten mi minden ki fali adást lehet hallani épp azoktól, kik hivatva volnának, sőt kötelességük volna a város gazdálkodására hangadó véleménnyel beleavatkozni. Igenis ez a mi bajunk s ezért pang nálunk minden. Tudjuk régen jól, hogy ezen kijelentésünk sokaknak nem tetszik, de ezzel mi nem törődünk. Nekünk kötelességünk ezen közönyre rámutatni. Ezzel mi orvoslást szí retnénk előidézni és bárha talán ezen nyílt szavunk ellenáramlattal találkozik, azért nem fog oz visszariasztani attól hogy híven ne adjuk mindazt a mi városunk közügyeit jellemzik. Igenis a jövő évi költségvetés olyan fontos aktus városunk jövőjére Kimerüléstől elájult. Ugy találta őt hazatérő apja. Ágyba fektettek. Orvost hívtak. A beteg lázában félrebeszélt. „Hazugság hizelgésük . . . szegény akarok lenni. Kergessétek el őket ..." mondogatta lázában. A névjegyek egész garmada jött össze naponta a beteg ágya mellé. Volt közöttük nem egy hétágú koronás is. Egy szürke ember, egy könyvmoly, kinek szemét az éjjeli tanulás és nappali tanítás már megrongálta, naponta tízszer is lábatlankodott a kapusnál, Hedvig kisaszszony egészségi állapotát megtudakolandó. Nem jutott sovány keresetéből névjegyre, de ha volna is neki, nem merné felküldeni a palotába, ő a nyomor és munka embere, a miiliomos szép leánynak ? Aliért érdeklődik? Mit keres akkor ott ? Ö maga sem tudja. Hedvig elhagyta ágyát. Apja örömmosolylyal ajakán lép hozzá „Leányom, boldogságod meg van alapítva, Elemér gróf és Muki báró megkérték kezedet tőlem. Ős nemesi családból való mindkettő. A választást reád bizom." A kétely keserűségével felelt a leány? Atyám, megkérték volna ezek kezemet, ha szegény, munkás leány lennék ? — Hogy lehet ilyet még kérdezni is? — Határozott, őszinte feleletet várok. — Nem hiszem. — Akkor nem megyek egyikhez sem.