Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-08-09 / 32. szám

határozat hozat ik, de ezzel azután serami akadály nem forog fenn arra nézve, hogy Pápa városa az épületek felépitésére a szükséges intézkedéseket megtegye, a villamos mű berendeztessék és régi óhajunk, hogy még ez évben villamos világításban részünk legyen — teljesedésbe megy. Nem hisszük — habár a tapasztalok után megtörténhetik — hogy a holnapi közgyűlésen sem lesz hozható érdemleges határozat, mert ha ez bekövetkeznék, akkor ezen kérdésben egy ujabbi 15 napos közgyűlés egybehívására volna szükség, ami ezen kérdést további egy hónapra halasztaná el, melynek követközrnényére már eléggé figyelmeztettük a képviselőtestületet. A mostani ujabbi figyelmeztetésünk erre vonatkozik, hogy ezen finálé be ne következzék és a képviselőtestület tagjait ne kelljen majd ujabbi vétkes könnyelműséggel vádolni. Reméljük, hogy a képviselőtestület tagjai, de legalább is azok, kig mandátum utján jutottak ezen tisztséghez, amennyiben ennek összesége elegendő lesz az érden)leges határozathozatalra, lakosságunk által suggerált ujabbi felszólalásunkat mégszivélik és ebbeu a reményben várjuk is, hogy a holnapi közgyűlésen a villamos telep helykérdésében érdemleges határozat fog hozatni. Ugy legyen 1 Pollatsek Frigyes. ós könnyet fakasztanak u szemekből. De a könnyek is felszáradnak, az ész, az izles minden erőmegfeszitéssel arra törekszik, hogy eltakarja a gonosz, kacagó Világ elül a sebeket. A férfi. De hát mit vétettem ? Az asszony; Vétett amikor elvett. E«y esztendeig jártunk jegyben látta, hogy erős, tartalmas nő vagyok, akinek a lényét folytonos a éti ók remegtettek meg, a ki nagy érzések és szenvedések viharában lett nagygyá, erőssé, széppé és maga éppen a szerelmi ügyei rendezése végett vezetett az oltárhoz. Nőül Vett, hogy a gyöngédsége órában, az éj bizonyos szakában médiuma legyek a csókjainak egy pontos olcsó és szép berendezéssé aljasultan az ön céljaira épen mint a Mimik vagy a többi festett hajú existentiák a kik 37 éves korig a férfi szerelmi vágyait betöltik. Sőt az éli helyzetem még megalázóbb volt, azoknak a leányoknak jogukban áll követelőknek aljas, períideknek lenni, rabolni, a pénzt csalni, de engem a szeretet esküje kötelezett, hogy honetten bánjak magával, magával a kire annyi csábító eröl nem gyakorolt az én szépségem, hogy az életrendjéből, egy napra is kizavartam volna. Emlékezik a nászhónapokra ? Minden délelőtt tiz órától egyig vissza vonult a legkomolyabb halvérüséggel a dolgozó szobájába és én magam maradtam kinyílt érzékeimmel kéjtől reszkető sziYárosuiik czimere és pecsétje, Városunk cimerkérdésében tudvalevőleg folyton kételyek merültek merültek fel amenyiben címerünkben levő alakok magyarázatát adni nem tudtuk, mert erre levéltárunkban semiféle adat nincs. Néhány évvel ezelőtt ugyan Pápa város hatósága a történelmi társulathoz fordult városunk címerének és színeinek megál lapitása végett, de a nevezett társulat, mivel a beküldött néhány pecsétünkről egyebet rendelkezésére nem bocsáthattunk, , ezekből a város ezimerét és színeire Határozott véleményt adni nem tudott. Hogy végre címerünk és pecsétnyomónk eredetisége ügye megállapítható volt. azt a belügyminister egyik legújabb re tdelete folytán értük el. A rendelet szerint az összes eddigi pecsétnyomók és bélyegzők hatályon kívül helyeztettek és minthogy a hivatalos pecsétnyomók és bélyegzők országszerte azonosok lesznek a megállapított pecsétnyomók és az ezekben levő címerek megállapítása végett az Országos községi törzskönyv bizottsághoz beküldése elrendeltetett. A be'ügyminister az Országos községi törzskönyv bizottságnak városunk címer és pecsétnyomó kérdésében a következőket állapította meg. Pápa város címerére nézve az országos községi törzskönyv bizottság átirata szerint teljes bizonytalanság uralkodik. A beküldött pecsétnyomóknak úgyszólván mindegyike más és más alakzatokat tüntet fel, jeléül annak, hogy már régóta senki sincs tisztában azzal, hogy a pecsétnek voltakép mit kelljen feltüntetnie. A pecsétnyomók körirata után a legrégibbnek látszó pecséten egy papi ruhába öltözött térdeplő alak elég furcsán koronával van ábrázolva, amint imádkozik s előtte egy pajzsban valami két ág féle van keresztbe téve, mig a térdeplő alak fejét jobbról félhold, balról csillag környékezi. Az 1834-ikí pecséteken már nem lehet megállapítani, valljon a térdeplő alak, kit akar ábrázolni, ellenben a pajzsban már világosan két keresztbe tett ág vehető ki. A fekete bélyegzők egyikén már határozottan koronás női alak, a másikon pedig épen Magyarország címerpajzsa látható. Midőn Pápa város pecsétjének megállapítása végett 1895. évben a heraldikai és geneoligiai társulathoz fordult, a társulat -szakvéleménye (Turul XIII. 9 i.) Pápa város címeréül a pajzs két ága kelyett : két egymást keresztező liliomos pálcát vagyis egy „Glevenstab" nevű királyi jogait állapította meg, ugy okoskodván, hogy azt bizonyosan valamelyik magyar király, mint hatalma egyik jelvényét kitüntetésül adományozta volna Pápa városának. A térdeplő alakot azonban mellékesnek, cimertartónak tartván, annak közelebbi megállapításával a szakvélemény nem látta szükségesnek foglalkozni, de valószínűbbnek tartotta, hogy annak nem valami structollas föveget viselő nőt, hanem inkább koronás királyi alakot kelljen ábrázolni. Az országos levéltárban a pápai pálosok iratai közt azonban 1638 évtől kezdve, s még másutt is néhány elé"; jól kivehető pecsét lenyomatot sikerült feltalálni, amelyek a már fentebb leirt pecsétnyomathoz állanak legközelebb. . Ezeken a pecsétnyomókon is ugyanazon papiruhába öltözött térdepelve imádkozó alak látható, feje körül a félhold és csillaggal — a fej vemmel, magam analisálhattam a lelkem az organismusom brutális elváltozását melyet az asszonyság hozott létre és Ön komoly pedanteriával, nyugodt szilárd betűkkel irta tele a fehér papírlapokat mint mikor egy áídorbézolt éjszaka után a philister emberben .megmozdul a kötelességérzet és remegő buzgalommal akarja helyre hozni a könnyelműség mulasztásait. Kicsapongés voltam az ön életében, én a ki magam voltam a morális biztosság, a kinek rideg puritánságától meg a társnőim, sőt az anyám is félt. Mikor fáradt volt a munkából, mikor kegyed szuverén nagy gondolataitól szabadulni akart, akkor közeledett hozzám, de soha se jött más okból, mint az intim vágyból hajtva közömbös léhaságokat suttogva. Oh mennyit szenvedtem! A férfi: Igaztalan hozzám, tudja jól, hogy az volt a küzdésem, munkám czélja, hogy sima existentiát, fehér, illatos ocíut adják, a maga szépségének, viruló hatalmas sokat szenvedett lényének. Az asszony, (keserű kaczajjal) Milyen banális édes istenem ! Hát azokért a többi festett asszonyokért nem küzdött? A selyem szoknyák és briliáns függőkért nem bocsátotta áruba a geniálitását azoknak a szőke parókás bestiáknak a kényelméért, nem küzdött éppen annyit. Hiszen ón olcsóbb vagyok mint egy maitresse. Pedig a sorsom nem volt más mint az övé. Illatos volt, fehér az odu, máit egy kéjlak, mintegy csurtisan szobája, a hová a nagy fejedelem néha az éj homályában pongyolában megjelenni kegyeskedett és ölelt. Én odaadtam a testemmel együtt minden érzésemet, az egész inbellectusomat a férjemnek, ő meg nem adott mást mint azokat a kellemes és vonzó cocheniieriákat a miket elmondani nem lehet. A férfi. Nem érdekelték az Írásaim. Az asszony. De érdekelt a lelke. Vágytam a lelkére ismerni szerellem volna, azt a rieeg kegyetlen organizmust a mely a maga lelke lehet. A íérfi. Maga liis térik us asszonyom 1 Nekem fenn kellett tartani magamat én reám a világ számított mindig én a maga és a saját positiőmat akartam erősíteni a mely megadja nekem meg magának a kenyerét. Én nem lyrai akkordok szerint rendeztem be a sorsomat, az én pályámba a küzködések sikoltása zúgott bele. Kemény, irigy aspiratiók támadtak reám miket el kellett mondanom le kellett nyűgöznöm, hogy fennmaradhassak. Éu nem vagyok marionettje sem egy asszonynak, sem egy érzésnek, én egy vagyont, hatalmat és erőt adó nagy eszmének voltam a munkása, a mit ugy hivnak érvényesülés. Az asszony. Én még roskadozó lábbal borulnék a férfi karjába, a ki rossz lenne, erőtlen, bárgyú én miattam. A ki a karjaim