Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.
1903-06-28 / 26. szám
a. hatunk a termés értékesítésének kérdésével, ami legalább is oly fontossággal bir, mint mrga az aratás eredménye. Sokat hallunk az úgynevezett gazdasági válságról, s nagyon jól tudjuk, hogy az ujabb és ujabb akadályok gördülnek gabona kivitelünk elé ; mindazonáltal ne hagyjuk félre vezetni magunkat az uralkodó pessimismustól, ne tegyünk fel erőszakkal fekete szemüveget, csakhogy mindent sötétnek lássunk és ne csatlakozzunk a jajveszékelők táborához. Beismerjük — és sokszor hangoztattuk, — hogy kedvezőtlenek, sőt súlyosak a viszonyok, de bármilyenek legyenek is az akadályok, melyeket gabonakivitelünk elé gördítenek, nem hisszük, hogy termésünk értéke veszélyeztetve legyen. Igaz, hogy a mai árak mellett vakmerőségnek látszik kilátásba helyezni a termés jó értékesítését. A gabona csarnokok tömve vannak, a kereslet kevés. Aratás után tömeges szokott lenni a behozatal s ekkor az üzérkedés, soha sem mulasztja el az árak leszorítását. Lehetséges tehát, hogy augusztusra leszáll a buza ára 14 koronára, vagy azon alul, s igy, ha csak valami rendkívüli körülmények közbe nem jönnek, alig lesz a termés jól értékesíthető. A szerény haszon azonban elér l.etö lesz, vagyis a termelő nem lesz kénytelen az árut a termelési áron alul eladni, hanem az értékesítésnél meglesz a szerény haszna. Ezzel meg keli barátkoznunk, mert oly időket élünk, melyekben nem lehet kiszámithatlah százalékot nyerni a befektetett tőkéből. Részvény vállalatok, iparvállalahl i — i mii—• mi n jgr^— u«i M. i ' i uHBmwgat JaO Tiia w-WK igi — Es ön még kételkedni mer az én anyai szeretetemben! — Igen ! Kételkedem ! — Igaza van. Ön kételkeJiietik, — monda most már nyugodtabb hangon. Ha olyan vak volt ön és rnindezideig nem sejtett, vagy nem látott semmit, akkor elhiszem, hogy kételyei támadhatnak még az én anyai szeretetem iránt is . . . Hiszen tudja jól, hogy én magát sohasem szerettem, hogy csak a szülői kényszer döntött az ön karjaiba és azt is tudhatná . . . — Igen, tudom. Azt is tudom, hogy Virágh Kálmán, az ön nagytehetségű ügyvédje gyakran az én helyemet loglalta el hazamnál . . . Tudtam, de előttem lebegett a kis gyermek képe és az ö gyenge kezei tartottak csak vissza attól, hogy önt ne kompromi áljaim. Hiszen tudtam már az első pillanattól fogva, hogy Virágh Kálmánt szereti és ez okból a válóperben nem is fejlettem ki nagyobb ellentállást; gondoltam: boldog ugy sem lehetnék önnél sohasem. — Es ön azt hiszi, hogy ezzel aztán mindent tud? — Nem tudok mindent; csak sejtem, hogy ha szeretik egymást, akkor talán egymáséi is lesznek valaha. — De még ez sem minden, — szólott az asszony elszánt, majdnem cinikus hangon. Rá akarom önt vezetni a tiszta igazságra, a gyermekem nevében, hogy ezzel aztán végleg megmeneküljek a végnélküli zaklatásoktól. Nem akarom a valót tovább eltitkolni. tok évről-évre kisebb osztalékokat űzetnek, a magán kölcsönökbe fektetett tőke kénytelen megelégedni 4—5 százalékkal és e viszonyokhoz a mezőgazdáknak is alkalmazkodniok kell; ha erre képesek is lesznek, — ne féltsük mezőgazdaságunk jövőjét. Évzáró ünnepélyek a zárdában, Mult számunkban jeleztük, hogy az irgalmas nővérek pápai rendházában elhelyezett kath. leányiskolák ének- és zenevizsgái e hó 21 -én és 25-én tartatnak meg, A lefolyt héten ugy a kath. nőtanitóképző, mint. a kath. polgári leányiskola záróünne pélye meg volt és ezekről a következőkben számolunk be: a.) A kai fa. nötaiiftéképzöbcu. — junius 21. — Az ünnepély pont fél 5 órakor ve!te kezdetét. A zárda tágas ovoda helyiségé teljesen megtelt előkelő nagyrészt műértő közönséggel, a dobogón az intézet 23 fehérbe öltözött növendéke foglalt helyet. Migály Mariska növendék nyitotta meg a műsort Hennánn „Reverie Russe" c. szalondarabjával, melyet zongorán nagy gyakorlottságra valló interpretálással adott elő. Tóth Viktória növendék szavalta ezután Tóth Kálmán „Losoncy István özvegye" című gyönyörű költeményét, nagy hatást keltve. A műsor fénypontja következett ezután Sztojonovitsnek ,,A madarak dalversenye" czimü daljátéka, melyben mind a 23 növendék szerepelt, s az intézet zenetanára, Szenti]yörgyi Sándor, karnagy is közreműködött, ő adván a zongora kíséretet. A dalverseny magában véve igen nevezetes szerzemény, előadása pedig egyenesen kitűnő volt, igy hát nem csoda, ha a közönség nagy élvezettel hallgatta a folyton váltakozó szavalatok, magán-, különkar- és összkarénekeket. A kiváló előadásban is kiváltak Gombos Etelka, ki az erdei tündért, Haydu M., Ruip J., Fekete Magda és Schneider Paula növendékek, kik a fülemilét, baglyot, rigót és pacsirtát adták. A dalversenyt egy szép költemény követte, mely szerzőjéül Horváth Istvánt, az intézet neves igazgatóját vallja. Már czime is ,,a tanító eszménye" elárulja a költemény alkalomszerűségét, a Ruip Teréz, az el.'íadó növendék igyekezett is hatást kelteni a szebbnél szeb?) gondolatokkal, melyekben a költemény bővelkedik, — s ez sikerült is. Ezután a kar a zenetanár kísérete mellett elénekelte Rosini „Teli Vilmos" c. ! operájából a táncdalt. Bár e klasszikus zene előadása igen nehéz és sok rutin kell ahhoz, hogy azt a maga szépségében bemutathassuk, dicséretére legyen mondva, a kis női kar derekasan megfelelt feladatának. Kedves zene következett ezután. Schneider Paula növendék Krimuling ,,Die Spiel-Uhr" cimü zeneképét mutatta be zongorán. A zenelő órát oly hűségesen utánozta, hogy csukott szemmel csakugyan a falon képzeltük azt. Mindezek után Horváth István igazgató elmondotta záróbeszédét, melyben sok keserű igazságot mondott az alig egy éves intézet rosszakaróinak támadásairól, áskálódásairől, kifejtvén egyszersmind, hogy az intézet fellállitása, fejlesztése jogosult, felkarolása pedig éppen azok részéről, kik ellenségeivé szegődtek, méltányos és kívánatos, mert az intézet a pápai kath. hitközségnek csak előnyére áll fenn, a mennyiben annak fenntartásához nem járul egy fillérrel sem. Az ünnepély műsorát a Rákócy induló fejezte be, melyet Schneider Paula, Sudi Vilma és Polt Gizella növendékek tűzzel adták elő zongorán, 0 kézre. B>.) a kai Is. polgári leányiskolában. — junius 25. — Délután 5 órakor, mely időre volt kitűzve a záróünnepély, az ovódában már minden hely el volt foglalva. Pont öt órakor érkezett meg a plébános, mint ez iskola igazgatója, kevéssel később Esterházy Mimy és Fanny gróf kisasszonyok, Ő Excellentiája, az özvegy grófné, intézeti fővédnöknőnek képviseletében. Az ünnepélyt a kezdő zongoristák vezették be, kiket városunk kiváló zongoratanárnője, Gsoh'iyay Eliz kisasszony dirigált. Második számnak az Erney-Poldini féle „A négy évszak" cimü daljátékának első részlete „A tavasz érkezése" következett, meÖn előbb valami semmiségről beszélt, amiből mi — ön szerint — a válópert kovácsoltuk. — Igen, az a semmiség egy jelentős eszköze volt csak annak, hogy én öntől mielőtt megszabadulják. Mert mindenáron szabadulni akartam. Gyűlöltem önt kezdettől, az első pillanattól fogva. Gyűlöltem, mert őszülő haja dacára olyan gyerekesen tudott szeretni egy gyermeklányt, akirJl tud hí, hogy nem viszonozza szerelmét s a kinek rangjukhoz szegényes szüleit végielenül ravasz gyengédségével, melyei vagyonát nekik felajánlotta, sikerült céljainak megnyerni. Ezért gyűlölöm önt s azért, mert elrabolta tőlem egyedüli kincsemet: a gyermek-boldogságot. S ez bátorságot ad nekem arra, hogy szemébe merjem mondani a puszta igazságot. Hát tudja meg — szólt kipirultam, szinte kiáltva a báróné, — hogy a gyermek, a kit most tőlem el akar szakítani, nem az ön gyermeke! A báró ijedten majdnem dermedve hátrált e szavak hallatára. — Nem az én gyermekem ? — kérdezte remegő hangon. — Valót beszél ön, vagy csak ÍV/, anyai szeretet mondatja önnel a vpkmerő beszédet? — Esküszöm gyermekem életére, boldogságára. hogy tiszta igazságot mondtam. A gyermek nem az öné és ezért nem is illeti meg önt. Ezt eddig azért titkoltam, mert a per folyama alatt nem akartam az ügyvédet kellemetlen helyzetbe, dönteni. De most már nyíltan beszélhetek önnel, mert mindenkorra végét akarom vetni a gyermekem bizonytalan sorsának. Ha ön most ezzel a levél históriával nem jön ide s adott szavát mégtartja ; tán ínég évekig élhetett volna abban a boldog tudatban, hogy gyermeke van és csak akkor, mikor a válóper hullámai teljesen elcsendesültek volna, csak akkor adtuk volna tudtára a teljes valóságot. — Most már mindent tudok asszonyom — szólt a báró metsző hidegséggel. Az a mi eddig csak halvány sejtelem volt bennem, e perczben mint megtörtént valóság vezet vissza a multak labirintjába. A levél, melyről előbb beszéltem, költött levél volt csak s a gyanúm — amire gyakran olyan rettegve gondoltam — csak a gyanúm megerősítésére szolgált. Az ügyvédnek pedig azért adtam ellenkező nyilatkozatot. hogy ez a váratlan fordulat ugy önt mind őt készületlenül találja . . . Es most ezek után az ügyvéddel szemben' tisztára akarom mosni bemocskolt becsületemet. Ezzel sarkon fordult és elsietett. III. Egy hét múlva a báróné az olasz Riviéra egyik elhagyott kis helységéből a következő táviratot kapta: „Barátom, Virágh Kálmán utolsó kívánságához híven, értesítem a bárónét, hogy Kálmán Torbágyi Péter báróval tegnap vivott pisztoly párbajban súlyos sebet kapott s a leggondosabb orvosi ápolás dacára ma kiszenvedett." Bátos Endre,
