Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-06-21 / 25. szám

Az érettségi csak olyan sallangféle, a melylyel a középiskolákat felczifrázzák, de a mely csak kínpadra fesziti az ifjút és olyan tort urát jelent számára, a mely minden gyakorlati haszon nélkül sokszor igen szomorú eredményekre vezet. Megesik, hogy az aránylag jó tanuló is, a, ki becsülettel állta meg az osztályvizsgát, olyan tézist huz, a mely véletlenül kiesett emlékezetéből és az érettségin szerencsétlenül jár és karrierjén megakad. Lutrit csinálnánk eszerint az ifjú karrierjéből, továbbhaladásából és boldogulásából. Hogy ez mire jó, mi célja van, mennyire válik előnyére a tanulónak, azt csakugyan nem tudjuk elképzelni. Csak a paragrafushoz való SZÍVÓS ragaszkodásnak vehető az érettségi, a mely pedig ~már túlélte magát és teljesen elavult. Ha pedagógiai intéző köreink a kor színvonalára tudnánk emelkedni, akkor az érettségi vizsgát egészen eltörölnék és megóvnánk a tanulót a fölösleges szellemi tortúrától. S ha gondolkozni tudnánk, vagy akarnánk s a lényeget a formával nem tévesztenénk össze, akkor tudnánk azt is, hogy minden toitura között a szellem megkínzása a legfájdalmasabb és legnehezebben elviselhető. Évzáró ünnepélyek, Városunk tanintézetei, mint minden évbon, ugy az idén is ünnepélyek megtartásával fejezik be a tanév bevégeztét. Az egyes tanintézetekben lefolyt évzáró ünnepélyekről tudósításunkat a következőkben adjuk : A főiskola Ünnepe. Az ev. ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat. f. hó 14-én — vasárnap — délután 3 órakor tartotta meg a főiskolai ének- és zenekar közreműködésével a szokásos évzáró ünnepét a városi színházban. Maga az évzáró ünnep lefolyása csak ujabb tanúbizonysága annak, hogy ezen intézet mily lelkiismeretes gonddal és buzgalommal neveli ifjúságunkat és fejleszti abban a megnyilvánuló tehetségeket. Az ünnepély az ifjúsági zenekar precíz és összhangző játékával vette kezdetét, eljátszva Gáthíj Zoltán átiratában és veretése alatt a ,,Kornevilii harangok" czimü operette egyes részleteit. Ezután Czeglédy Sándor II. p. n. társulati alelnök tett jelentést a társulat ez évi működéséről, melyből kitűnt, hogy ez évben a társulat kiváló sikereket ért el szellemi működésében. Ezt követte Peti Sándor II. p. n. felolvasása, ki Végh János és Peti Sándor pályadijat nyert népdalait olvasta fel. A főiskolai énekkar által előadott „Népdalok" után Végh János II. p. n. nagy hatással szavalta, el „A lábas óra" czimü Szász Károlynak angolból fordított, gyönyörű költeményét. Nagy tetszést aratotott ezután az énekkar által előadott tréfás „Pepi-tánt" czimü tréfás dal, melynek végeztével Nagy Béla III p. n. olvasta Czeglédy Sándor pályadijat és dicséretet nyert szatíra és költői leveleit. Végh János szavalata után, ki „A tómalom" cimü költeményt nagy hatáesal adta elő, következett végül az ifjúsági zenekar által előadott Jfjusági induló" és ezzel az ünnepély véget ért. Nem hagyhatjuk dicséret nélkül ez alkalommal sem Gátiig Zoltán ének és zenetanár buzgó és fáradhatlan működését, ki ifjúságunknál ezen a téren nagy eredményeket mutat fel. Az ünnepély véget érve, a színházban megjelent nagyszámú közönség a főiskola udvarhelyiségébe ment át, hogy az ifjúság tornavizsgájában gyönyörködhessen. A tornamutatványok igen fényesen sikerültek és egyes esetekben bámulatra ragadták a közönséget. Főleg a rúdugrás, távolugrás, sulydobásban és szertornázásban kitűntek: Mészöly Miklós, Borbás István, Barthalos Dezső, Várady Károly, Fodor István, Göbel Károly, Fodor Miklós és Káldor Árpád versenyzők és díjnyertesek. A tornavizsga befejeztével a jutalmak kiosztása következett, amit Czike Lajos főiskolai gondnok teljesített. A tornamutatványok Tóth Pál tornatanár szakszerű vezetése alatt folytak le s azon fényes eredmény, melyet a növendékek a tornászat terén kifejtettek, az ő rendszeres és ügyes tanmódszerét dicséri. Az állami tanitöképezdébeii. Nagyszámú és diszes közönség gyűlt egybe f. hó 14-én — vasárnap — délután 3 órakor a tanítóképezde dísztermében, hogy a növendékek évzáró ünnepélyében részt vehessen. A műsor igen váltovatos pontozatokból állott s a közönség a növendékek iskolázottságát és tehetségét zajos tapsokban ismerte el. Az ünnepély műsora az ifj. zenekar által előadott „Hallgató Magyar" Lávota szerzeményével vette kezdetét, melyet Barabás János III. növ. precizitással vezetett. Az ünnepi műsor többi számai a következők voltak. „Tarantella" hegedüli Takács Gyula, zongorán Major Kálmán II. növendékek. „Dalok" énekelte Tóth István tanítójelölt, zongorán kisérte Császár Ede tanítójelölt. ,.Hegedű kettős" előadva Dezső Lajos és Löwinger Arthur I. növendékek által. „Ráchel siralma* melódráma szavalta Kálcly Gynla III. zongorán kísérte Szász Lajos III. n. „Népdalok" énekelte a ifj. énekkar Janisch Rupert tanítójelölt vezetése alatt. Ezután Láng Mihály igazgató tartotta meg az „Évzáró beszéd"-et lelkes éljenzés kiséreteben és végül a zenekar „Magyar induló" eljátszásával az ünnepély műsora Mikor vagy egy órai ott tartózkodása után Saáryné elég világosan czélozni kezdett arra, hogy neki ma milyen különös vagya támadt s mennyire megkívánt egy szál szép, teljes fehér v

;olát, csak kapta a kalapját, s szolgálatkészen rohant el a városka egyetlen virágkereskedőjéhez s igazán boldognak érezte magát, hogy végre valamivel szolgálatára lehet a világ királynőjének. Boldog izgatottsággal, kezében egy egész bokréta remek fehér violával vágtatolt vissza a szép asszonyhoz. Arca kipirult a sietéstül, a szemei mosolyogtak, fénylettek előre is attól a gyönyörűségtől, hogy végre ,örömet fog okozni a szép asszonynak. Ésszre sem vette Ormóst, aki kényte1 n volt megragadni a karját, hogy egy pillanatra megállítsa. — Tikiától jösz? — kérdezte izgatottan Ormós, aki most már azt sem vette észre, hogy éppen Saáryné háza felé tart az albiró. — Voltam már nála — kezdte lihegve Lovas s éppen hozzá akart lógni, hogy az egész különös esetet elbeszélje, de Ormós, aki egy pillanatra le nem vette a szemét a pompás fehér violákról, száraz gunynyal vágott közbe. — Ugy ! Sok szerencsét 1 Jó éjszakát. Kicsit értelmetlennek találta ezt a viselkedést, de még mielőtt gondolkozni kezdett volna a dolgon, tekintete a pompás I virágokra esett, amelyeknek kábító, kedves illata szinte mámorossá tette s ismét eszébe jutott, hogy örömet íog okozni az asszonynak s még keményebb iramodássl indult meg, hogy kipótolja azt a késést, amelyet Ormóssal való találkozása okozott. Tilda asszony csakugyan mosolyogva fogadta. Ezernyi ezer pajkos manó kacagott ki a szeméből, hol elpirult, hol meg félre fordult, mert mindenáron kikívánkozott piros ajkai kózül a csengő kaczagás. Kedves volt, szeretetre méltó vendégéhez, mint talán még soha, sőt dacára az estének, egyre tartóztatta, nem eresztette, pedig a leboruló alkonyattal, mintha az ő jó kedve is bealkonyodott volna. Kezdett szótlanná, idegessé válni az asszony, Lovas pedig egyre furcsábban érezte magát. Tilda szórakozott válaszokat adott neki mintha nem is hallgatna oda, hogy mit beszél, néha felugrott, mintha várna valakit, Lovas pedig zavarában keresni kezdte a beszédtárgyakat, mert hiába akart elmenni, az asszony nem ereszlette. Kínjában azután eszébe jutott Ormóssal való találkozása. — Igaz, — kezdte — Ormósnak nem nem tudom mi baja lehet. — Ormósnak ? — Igen. Mikor a virágot hoztam, találkoztam vele itt, az utcában. — Kezében voft a virág. Igen és azt kérdezte, voltam-e itt, s amikor azt mondtam, igen, még mielőtt tovább beszélhettem volna, a szavamba vágott s elrohant. — Mit mondott ? — Egészen érthetetlen dolgot. Sok szerencsét kivánt. Hogy mihez ? Miért ? Egy szót sem értek belőle. Az asszony elgondolkozott egy pillanatra. Valami különös, babonás sejtelem lepte meg s inkább dadogta mint mondta : — Talán az jutott az eszébe, hogy egyszer elmeséltem neki, mint lettem a szegény boldogult uram feleségévé. Egy délután epesztő vágyakozás fogott el fehér violák után. Ugy éreztem, belehalok, ha nem kapok . . . * Remélem, nem kívánják, hogy én is együtt füllentsek Saárynéval és remélem, hogy azt is elhiszik nekem, hogy minden lelkiismereti furdalás nélkül lett a feleségévé Lovas Gyurkának, miután Ormós pénzügyi titkár urat igazán siralmasan nevetséges figurának tartotta. Még csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy az érzékeny kedélyüek lássák ebben a történetben az igaz szerelem diadalát, nng akik a szkepsis felé hajolnak, azok fogják rá az asszonyokra, hogy szívtelenek.