Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-06-07 / 23. szám

felé, mely a Batthiány-mauzolium mellett van. itt a püspök még egyszer beszentelte s azután behantolták. Ott alussza most már örök álmát a mi drága halottunk, kivágjuk neki, hogy : Nyugodjék békében : Rákóczy unnepeiy Pápán, Pápa város közönsége tegnap ünnepelte a magyar szabadság legnagyobb vértanújának 11. Rákóczy Ferencznek áldott emlékezetét, életjelt adva ezzel, hogy hazafias lelkesedés köti a Rákóczy korszak dicső emlékéhez. Városunk lakossága elismeréssel adózik a pápai hazafias es lelkes ifjúságának, kik városunkat a Rákóczy ünnepély rendezésével ismét egy országos, egy fényes ünnepség színhelyévé tette. Köszönettel tariózunk az ifjúságnak azért is, hogy lehozra közibénk a magyar humor mesterét, az igaz szabadelvüség typicus bajnokát Eötvös Károlyt az ünnepi beszed megtartására és az ő megnyerésével bennünket a legremekebb szónoklat gyönyörében részesített. Eötvös Károly pénteken délután a gyorsvonattal érkezett az ő hű kísérőjével, valuii Mikes Kelemenjével, Mórocza Kálmán veszprémi nyug. kir. járásbiróval. A rendező bizottság fényes fogatokkal várta nagy vendégét. Kivonult a pályaudvarra Pápa város apraja, nagyja, képviselve láttuk otc társadalmunk minden rétegét, városunk több intézetének növendékeit tanáraik, illetve tanárnőik vezetése mellett, több társaskörünk küldöttsége és nagyszámú közönség. Eötvöst a rendezőség nevében dr. Adorján Gyula üdvözölte, mire Eötvös rövidesen válaszolt, hogy a hazafias ünnepre szívesen jött. Eötvös Károly Ihász Lajos négyes fogatán vonult be a fellobogózott városba, hol mindenütt lelkes éljenzés fogadta. Este a rendező bizottság a Griff szállóba gyűlt hallgatni a „vajda" fényes humorát, hol a társaság éjfélig kedélyes beszélgetésben együtt maradt. A tegnapi napon megtartott ünnepély valóban impozáns volt. A főiskola udvarán több ezer főnyi közönség gyűlt egybe a fél 11. órakor kezdődő matinéra. Szinte kicsinynek bizonyult az óriási udvar, a melyet a rendezőség az ünnepélyre nagyon szépen feldiszitett. Városunk intelligentiája, polgárságának minden rétege megjelent Rákóczy emlékének áldozni, de vidékről is számos notabilitást és küldöttséget láttunk a közönség körében. Hegedűs Lóránt, képviselőnk, a Kossuth-párt kiküldöttje. Bedöházy János, Ihász Lajos ág. ev. egyházkerületi fögondnok, az ünnepség védnökei, Mészáros Károly polgármester és városunk összes notabilitásai résztvettek a fényes ünnepélyen. A fiatalság ezer sóhajtása teljesedésbe ment és gyönyörű időben zajlott le a Rákóczy ünnep zenei része. A műsor első száma egy magyar Nyitány volt, melyet a főiskolai zenekar adott elő magyaros tűzzel Gáthy Zoltán vezetése alatt, majd a „Szózat" előadása következett. melyet a képezdei énekkar Sarudy Ottó énektanár vezetése alatt remek előadásban adott elő és zajos hatást keltett. Gyönyörű magas szárnyalatu volt Gyurátz Ferenez megnyitója, mely felölelte az egész Rákóczy korszak jellemzését és mint a magyar hazafiság igazi tüzes mestermüve, tomboló tapsvihart keltett. Ezután Horváth Lajos papinövendék igen szépen énekelte el a „Csonka honvéd" czimü költeményt, illetve dramoleltet zene kisérettel. Majd Füredi Gyula szavalta gyújtó hatást keltve Lamperth Géza szerzeményét, a „Brezani várban" című költeményt. Ezután következett a várva-várt sensatió, mikor Eötvös Károly tömör alakja lépett a dobogóra és beszélt a Rákóczy hivatásáról a múltban és Rákóczy eszme céljáról, a jelenben. Nem lehet ezt a beszédet jellemezni, hallani kellett a magyar rónák zamatja, a faj humorának gyöngével ihletett és soha magas szárnyalási páthosra emelkedő olvadást mely leirhatlan hatást keltett. Szűnni nem akaró taps után Hercz Bódog Epilógja következett, melyet Nagy Béla nagyon hatásosan adott elő és végül a főiskolai zenekar által előadott „Rákóey" indulóval az ünnepély véget ért és a közönság déli 1 órakor hazafias hangulatban szétoszlott. Az ünnepély után társasebéd volt a Griff nagytermében, melyen mintegy 90-en vettek részt. Az első felköszöntőt dr. Adorján Gyula mondotta Gyuráez Ferenczre. Pohárköszöntőt mondottak még dr. Fehér — Eötvös Károlyra, Mészáros polgármester Pápa város közönsége nevében üdvözölte Eötvös, Hegedűs és Bedöházy orsz. képviselőket, Herz Bódog — a nemzeti összetartásra. Gyurátz püspök — Eötvösre, Kis József lelkész — Ihász Lajos és Mórocz Kálmánra, Bedöházy orsz. képviselő — a rendező bizottságra. Asztalboniás előtt általános kérésre szólalt fel Eötvös Károly és humoros toasztját összekötve a Rákóczy hazafias érzéssel éltette a pápai fiatalságot. A társasebéd, moly Zsilinszky Lajos vendéglős dicséretére vált, kitűnő és vidám hangulatban 4 órakor ért véget. Este a Griff teremben igen sikerült táncmulatsággal fejeződött be az ünnepély, mely rendkívül kedélyes és vidám hangulat uralkodott és reggeli 4 órakor ért véget. Az első négyest 20 pár táncolta. A tánczmulatságon a következő hölgyek vettek részt: Asszonyok: Németh Imréné, Hermáim Pálné, özv. Vikár Kálmánné, B ircsy Józsefné/ özv. Kuthy Lukácsné, Szűcs Gyuláné, özv. Kakas Ödönné, Kaszás Dezsőné (Köves-Kál)

; Boda Györgyné, Fodor Istvánná, özv, Regner Ferenczné, Lachmann Ottoné (N. Szőlős). Csizmadia Karolyné, Gabriellis Józsefné (Nagy-Sajó), özv. Kovacsics Gyuláné, özv. Horváth Jánosné. Leányok : Baranyay Jolán, Németh Margit, Vikár Böske, Zsoldos Irén, Deutseh Elza, Fodor Böske, Józsa Margit, Horváth Janka, Buda Vilma, Lőwy Mariska (N.-Szeben), Bobrovnicky Mariska, Kenessey Anna, Komjáthy Dóra, Vozary Erzsike, Kutassy N. Lachmann Gizella (N.-Szőllős), Fábián Etelka (Köves-Kál), Kovacsics Gizella, Kaszás Lenke (Köves-Kát), Csizmadia Jolán, Tóth Irén (Szemere.) A muíPhétröT' A sors iróniája kacérkodott velünk a lefolyt heten. Gyászoltunk és vigadtunk egyszerre. Gyászlobogó és nemzeti trikolor váltották fel egymást egy és ugyanaz napon. Az egyik szemünk még könnyezett, a másikból örömsugarat kellett lövelni. Örökös gyásznapunk marad a szerdai dátum. Meghalt a legkedvesebb emberünk, akit rajongásig szerettünk a mi Fenyvessynk. Jóformán el sem akartuk hinni, pedig hát igaznak bizonyult. Utóbbi időben csak vendég volt ugyan nálunk, most már csak ugy láthatjuk, ha arcképére nézünk, arra a kedves syinpatikus arcra, mely fejejthetlen marad mindazokra, kik vele közelebbi ösmeretségben voltak. Fűit! Őrömmel voltunk kíséretében ha körünkben időzött, elmentünk tehát őtet elkísérni utolsó útjára oda, ahová most már csak bennünket kisérhetnek. Ott láttuk őt meg a ravatalon fekve, mosolygó arccal, mintha Örvendett volna, hogy jóismerőseit még egyszer láthatja, mielőtt koporsóját beolmozzák és az anyaföldnek visszaadják. Szegény jó Fenyvessynk i Ő sem hitte, hogy ily korán itt hagyja második szülővárosát Pápát. Egy hibája volt, hogy jobban szerette Pápa városát, mint saját magát. Még halála előtt 2 órával édes anyjával történt beszélgetése közben is a pápai jó barátokat emlegette és boszankodott, hogy orvosa az ő pápai jó embereinek látogatását megtiltotta. Most már meg volt engedve a látogatás, de ez már szomorú látogatás volt. Könyezve állottunk ravatalánál és midőn utolsó útjára elkísértük eszembe jutóit egyik sirbeszédje melyet Latinovits Béláné temetésén 'mondott. Es ha a saját szived volt az, a mely megölt: — a mások szive lesz az, amely emlékednek életei ad. Minden mulandó! A temetésnek is vege volt, a sírt behantolták és ezzel a mi kedves főispánunk életpályája, mely mégannyi szép reményekre volt jogosítva be lett hantolva. Fájdalmas volt nézni édes anyja keserveit, ki „édes Feri" fiától sehogy sem akart megválni és teljes el fásultsága közben emelték kocsiba, hogy eltávolítsák a sírhelyről. Egy fehér szekfii volt a kezében, melyet folyton csókolt, talán felesleges említenem, hogy ezt fia melléről szakított le, melyet ő tett „Ferije" koporsójába. Még a gyászérzés hatása alatt jöttünk vissza Pápára, de már itt gyászlobogók helyett, nemzeti trikolókat találtuk. József főherceg tiszteletére tűzték ki és ezek a lobogók még másnap is lengtek a Rákóczy ünnepély tiszteletére. Gyász és ünnepély egy napon! Nem iróniája ez a sorsnak? A krónika e héten nem ünnepel, ezzel tartozom megboldogult Fenyvessy kegyeletes emlékezetének és azt hiszem, mindnyájan helyeslik ezen felfogásomat, kik Fenyvessyt szerették, kecsülték és tisztelték. Én szeretem, becsültem és tiszteltem! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város vilamos telepe már gratulálható. Az hirlik, hogy Pápa városábtn az a jelszó, hogy „üsd a vasat villanyt ad." Az hirlik, hogy Fenyvessy faspán ezentúl a menyországba fogja olvasni a „Pápai Közlönyt." Az hirlik, hogy Hegedűs kép i selőnk a pápai helyzetet jött tanilmányozni. Az hirlik, hogy a polgármester egy nagyot készül újra tervezni. Az hirlik, hogy a rendőrség tálunk nagyon unatkozik. Az hirlik, hogy a Rákóczy ünepély miatt többen hidegen ették u?g a sóletot. Az hirlik, hogy a Rákókzy nnepélynek lesz hire és hamva is. Az hirlik, hogy a Rákóczy bnketten többen kurucul ettek. Az hirlik, hogy Eötvös Káról a banketten német pincért fogott. Az hirlik, hogy Pápán nemeik