Pápai Közlöny – XIII. évfolyam – 1903.

1903-01-11 / 2. szám

zetni, miért rágalmakat kikürtölni és ezzel az emberek életét megkeseríteni és szerencséjüket szétzúzni ? Egy őszinte, becsületes, intelligens, nyilt jellemű ember nem fog soha anonim leveleket irni. Aki tehát anonim leveleket kap, semmisítse meg azt olvasatlanul, vagy ha már elolvasta, ne adjon hitelt tartalmának. A legjobb különben mindent elkövetni a levél Írójának kipahatolására, hogy aljas rágalmazásáért megfenyíthető legyen. Azonban a rendkívül óvatos elővigyázat itt is nagyon helyén van, mert maguk az Írásszakértők is gyakran tévedhetnek és az ilyen impertinens becsületrabló kiderítésénél óvatos, körültekintő eljárás és ügyes csel vezethet csak biztos eredményié: .: líogy az írásszakértők is tévedhetnek, azt a bünkrónika számos példája bizonyítja és nem egy szomorú eset fordult már elő, hogy az Írásszakértők téves véleménye ártatlanokat juttatott börtönbe. Az anonim levélírás példáit sokszor láttuk városunkban is. Itt bizonyos körökben ezt a mesterséget szakszerűen űzik. Anonim levelek rendszerint a legaljasabb gyanúsítás szándékáról tanúskodnak. Rendesen szerelmesekhez, vőlegény és menyasszonyhoz intézik, hogy elválasszák őket egymástól ; házasfelekhez, hogy a békés együttélést megzavarják ; barátokhoz, hogy gyűlölséget keltsenek. És sajnos, a gonosz szándék sokszor sikerül és a gaz biztos rejtekéből örül aljas müve romboló hatásának. Valóban a legszomorúbb, legmegvetendőbb mesterség, mit egy ember űzhet! Különösen az újságokat szokták az ilyen anonim levelekkel halomszámra ellepni. De ezek röviden végeznek azokkal: papírkosárba a piszok és mocsokkal ! És az ítélet végrehajtása közben bizonyára a német költő szavai lebeg előttük : Des Schreibens anonymer Duft Verrath: das sandte nur ein Schuft, Wer, was er schreibt, nicht unterschreibt. Charakterloser Stümper bleibt. Újból hangoztatjuk, aki anonim levelet kap, ignorálja azt teljesen és ne adjon neki hitelt. Hisz jó barátunk sohsem lehet, ki névtelenül és megváltozott írással levelet ir; az igaz, jó barátok, sokkal becsületesebbek. Hazugság, gyűlölség, irigység és káröröm rugói az ilyen aljas, kellően meg nem bélyegezhető cselekedetnek. Az ilyen fajta levélírók az általuk okozott kárért mindig felelősségre vonandók lennének és bizonyára minden tisztességes ember óhaja, hogy a büntető törvénykönyvben egy külön szakasz vétessék fel, me'y ezek szigorú fenyítését határozza meg. Ex-Iex állapot a pápai izr. hitközségben, Köztudomású dolog, hogy a mult év vége felé a közeledő képviselő választások alkalmával, az izr. hitközség kebelében egy ujabb pártaránylat alakult, mely a képviselőtestületben modernebb eszméket és a régitől elütő gazdasági vezetést óhajtott megvalósítani, a mennyiben főképpen az eddigi gazdasági vezetés miatt már évek óta nagy az elégedetlenség a hitközségben. Pártunk a győzelem minden reményével indulhatott volna a harezba, mert a szavazók egy nagy része minden rábeszélés nélkül, tisztán a meggyőződés hatása alatt csatlakozott hozzánk, jóllehet az ellenpárt emberei minden követ megmozgattak, sőt bizonyos személyes vonatkozású fenyegetésektől sem riadtak vissza, hogy a kizárólagos vezetést megtarthassák. Minthogy azonban még erőszakoskodás után is veszélyeztetve látták „hatalmukat", több izben felszólítottak bennünket, még pedig oly férfiak által, kiknek megbízhatóságában és szavahihetőségében semmi okunk sem lehetett kételkedni, lépjünk egyességre, a hitközség kebeleben évtizedek óta uralkodó béke érdekében. A béketárgyalások ennek alapján meg is kezdődtek és ezeken az ellenpárt részéről Beck Zsigmond, Krausz Vilmos, Lövy Adolf, Eisler Mór, Rechnitzer Náthán, Marton 1. L. Steiner Sámuel és Kopstein Ignácz urak, a mi részünkről pedig, Dr. Kende Ádám, Lázár Adám, Barna Ignácz és Kohn Miksa Mihály vettek részt. A tárgyalásokon megegyezés történt az iránt, hogy kik választassanak meg a képviselőtestület tagjaiul. Mi akkor telj es garancziát nyertünk a megegyezés hü betartására, sőt az ellenpárt fér fiai szavukat most nagy gonddal festette meg sokáig tartott, amíg egészen befejezte. Ámde, mire elkészült, a kis lány is elfelejtett mindent, régi szerelmet, vőlegényt, és boldogan, önfeledten hallgatta a leányos rajongásával fölmagasztalt bálványa vallomásait. Valami izzó bűvös szédület fogta el. Ugy tetszett neki, uj és ismeretlen világok tárulnak íöl előtte, tündéri fény nyel, s az igazi boldogság, a tökélyes szerelem onnét mosolyog rá, káprázatos üdvösségeket ígérve neki. A művész a szülőkkel is beszélt aztán. Olyan meleg érzéssel adta elő az vágyteljes forró óhajtását, hogy egyetlen pillanatig még az*"é(h?s anya komor tartózkodását is le tudta győzni. Ő is beleegyezett. S a Kovácsék.háza..kaczagással, dallal, örömmel lett tele megint. Senki sem törődött azzal a kétségbeesett., • . boldogtalan fiúval immár, aki naphosszat járta az erdőt a mezőt, és gyilkos fájdalommal a jS^ében gondolt az elvesztett "szépséges leányra. Mégis'nem volt gyáva eiiiber Hanvay Jenő. Győzedelmeskedett a szivében duló indulatokon. Elutazott. Fölment Pestre. Es megfogadta, hogy a régi menyasszonyát el fogja felejteni. Később idők multával, hogy Gegely Imre esküvője megtörtént, nagy fénnyel és pompával, s a nászutról is megtért az ifjú pár, ő is hazavitte a feleségét a puha, kedves fészkükbe és ők is tanyát ütöttek a ligeti fasor egy kényelmes villájában. Most már kissé fáradt volt Piroska. A sok uj benyomás, a zaklató lárma, sok szin, fény, alak elkábítottak és vágyott az otthon csendes nyugalma után. Sokkal boldogabb volt, ha nem kellett a férjével menni zajos társaságba idegén emberek közé. Eleinte igen természetesnek találta ezt. Imre sokfelé jár, neki ott kell lennie mindenütt, neki kettős hivatása van: szerepel és dolgozik. Aztán lassan, lassan, hogy elszállt a mámor, s a káprázat varázsa megtört a valóság gyönyörben uszó nappali, fényében valami halvány árnyék borult a lelkére. Hiúnak és üresnek kezdte találni a csillogó világot. Végtelen szerelmek ábrandja lakott a szivében és most, hogy a megszokás hideg egykedvüsége elfonnyasztotta a gyö nyörök pompás virágait, ugy érezte, semmi se maradt a tüz. a láng után, semmi, a szeretet egyetlen sugara sem. . Ő, hogy fájt, ez a lassú, késő mégismletkedés ! -Amint elfoszlottak az illúziók, 'egyik a másik után. .. • 'S a szép grófnő meséje, arait annyiszor halott már, valami égő csömört keltett benne most. Mert a sziporkázó szelleme dacára üres a lelke annak az embernek, aki megbabonázta megtévesztette őt és hajszolja keresi az alkalmat, hogy a telhetetlen hiúságát kielégíthesse mindenütt, ahol hódolnak neki. Mivé lett a bálvány, a szép, a tökéletes? És napról napra inkább vágyta vissza az igazi szerelem eljátszott édenét. Jenőre gondolt egyre, szüntelenül. Nem adott számot magának a kusza, zavaros szándékairól. Csak azt érezte, hogy ebben az életben találközniok kell még. És a véletlen csakugyan összehozta őicet, ez a szeszélyes kiszámithatlan szolgája az emberi végzeteknek. Az asszony attól félt, hogy Hanvay elfordul tőle majd, s a kétségbeesés, a boldogtajan, megalázott szerelem gyötrelmeit, tartózkodó színlelt közönynyel fogja eltakarni. S akkor nehéz lesz eltalálni azt a hangot, mely ismét bizalmat kelt benne. De ime, Jenő mosolyogva közeledett hozzá Megbocsátott neki. Megérezte ezt a szeme pillantásán. Milyen jól esett ez a váratlan nem remélt fölfedezés. Ezer emlék élt föl a lelkében egyetlen pillanat alatt. — Jenő, — szólt örömmel, — milyen szerencse, hogy találkozunk! Oly régen vágytam magával beszélni. És beszélt, sokat, szaggatott mondatokban, a múltról leginkább. Mikor aztán a jelenről is akart beszélni elakadt a s^ava. Elmondjon mindent ? Bevalljon mindent ? Egy perczig tétovázott még. Aztán — Jenő szakította meg a gondolatai fonalát. — Roppantul sajnálom, hogy mennem kell már, —• mondta — s ami találkozásunk ily rövid volt. De — vár a raenyaszszonyom. Es ezzel elment, nyugodtan, mosolyogva, minden izgatottság nélkül. Piroska meglepetten tekintett utána? és prezát a harag izzó pirja futotta be. Hogyan ? Há, elfeledte őt? Mást szeret ? Hát a férfiak szerelme nem több hiu, muló szeszélynél ? Valami megvető mosoly játszik az ajkai körül. Es gépiesen, fásult lélekkel megindul. Hazafelé.