Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-09-14 / 37. szám

tás várakozott a külön vonatra. — Ováció számba vehető fogadtatást rendezett Császár állomáson a község lakossága. Fehérruhás leányok a koszorúk egész özönével fogadták a vonatot. Szakái Rezső jegyző elösmerő szavaira dr. Emieh Gusztáv válaszolt, mire a cigányok a Rákócy indulót húzták és ennek hangjai mellett robogott el a vonat. Kisbér, B. Szombathely és Bánk állomásain ismétlődtek az ünnepélyes fogadtatások. Bánkon volt az ebéd, melyen mintegy 160 an vettek részt. Félórai időzés után a különvonat folytatta az útját. Táp Szt. Miklós, Varsány állomások után Gicz—Hathatom állomáson Ihász Lajos főrendiházi tag üdvözlésére Emieh Gusztáv kormány képviselő meleg hangon mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért. Itt csatlakozott a pápai küldöttség is Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt a különvonathoz. Pápa Teszér állomáson Gerstner Ignácz plébános Franciavágás állomáson Kolonits Lipót koppányi plébános, Ugod-Vadkcrt állomáson Jákói Géza uradalmi erdőmester üdvözlése fogadta a kormány képviselőjét. Gyimóth és P.-Gyimóth állomások elhagyása után érkezett a különvonat Pápára hol czigányzene mellett rendkívüli nagy számú közönség várta és éljenezte az első külön vonatot, melynek soraiban ott láttuk Fenyvessy Ferencz főispánt Hegedűs Lotánt orsz. képviselőt és városunk számos notabilitását. Mészáros Károly városunk polgármestere üdvözölte a kormány képviselőjét, mire Emieh Gusztáv elismerő szavakban mondott koszönetett az ovációért. A bizottság tagjai ezután a jkv. megszerkesztése végett az áltomáson maradtak, a közönség nagyrésze ugyszinte a különvonatta] érkezettek, kiknek száma körülbelül 160 at tett kik nagy tömegekben vonultak be a városba. Este a Griff szálloda nagytermében az építési vállalkozók bankettet rendeztek, melyen mintegy 140-en vettek részt. Az első felköszöntőt Mészáros Károly polgármester mondotta •i kormányra illetőleg annak képviselőjére dr. Emieh Gusztávra. Emieh Gusztáv ministeri megbízott Pápa város közönségére emelte poharát. Fenyvessy főispán nagy érdeklődés között mondott pohárköszöntőt, megemlékezve néhai Esterházy Móricz grófról, kinek elévülhetlen érdemei vannak ezen vasút létrejöttén. Ezen emlékezetre ugyszinte Hegedűs Sándor volt és Láng Lajos jelenlegi kereskedelmi ministerre, azokra, kik ezen vasút létesítését megnyitását elősegítették, ürítette poharát. Lelkes éljenzéssel fogadták a főispán pohárköszöntőjét, melyet egymásután követtek a pohárköszöntők egész sorozata. Pohár köszöntőket mondottak még : Konkoly Dezső — Melczer Gézára, Kolossváry alispán az építési vállalkozókra, Mandel Gyula vállalkozó, Kádár műszaki tanácsosra, Hegedűs Lóránt, a kormény képviselőjére, Kádár tanácsos, a mérnöki karra, Szenthe v. ügyész, a munka embereire és még számosan. A társaság éjfélig a legjobb hangulatban volt együtt, sőt voltak a társaságnak számos tagjai, kik akkor is együtt voltak még, midőn reggeli 4 órakor, a közforgalomnak átadott uj vasútvonalon az első vonat inditatott el Varsámra, Szinészet Pápán, Kevés operette és minél több színmű : — ugy látszik, ez volt a főszempont a mult bét műsorának megállapításánál. Dicséretes szempont mert talán inkább megközeliti a színészet igazi hivatását, de ami közönségünk ízlése már olyan, hogy inkább hajlik az operette felé. A postásfiu és hu (ja zsúfolt házat csinált, mig a Gyurkovics leányokat, ezt a minden izében tisztességes színmüvet — nagy szó ez manapság — alig félig telt ház hallgatta végig. Igaz, hogy az operette ensemble jobb, mint a drámai, a szereplők igyekezete is nagyobb operette előadások idején, ugy, hogy nem pusztán a közönséget okozhatjuk az operettek nagyobb sikeréért. Az igazgató tehát a saját érdekében fog cselekedni,Jia több változatosságot fejt ki a műsor egybeállításában, de nem ugy, hogy a régi operetteket venni elő, hanem ugy, hogy az elmúlt színié vad mintájára most is szinrehoz néhányat az ujabb operettekből. A nagyobb fáradságot és a több költséget bőven fogják kárpótolni a biztosan mutatkozó telt házak. Az egyes előadásokról a következőkben referálunk. Vasárnap délutáni előadásban „A halász szereretője" ment szép számú közönség előtt. Ez alkalommal volt először alkalmánk Károlyi Leonát, népszínmű szerepben látni és őszinte megvallva ebben a szerepkörben is teljesen beválik. Dalaival nagy tetszést és sok tapsot nyert. Nagy Imre Rigó szerepében sokszor megnevetette a közönséget. Este ifj. Bokor József népszínműve „A gyerekasszony" került szinre csekély számú közönség előtt, amit a dohánygyári mulatságnak tudunk be. Nem vádképen hozzuk fel, de helytelenítenünk kell, hogy az ily mulatságok szeptember hóban rendeztetnek, amikor színtársulatunk városunkban időzik, mert az ily mulatságok megtartása, csakis színészetünk rovására megy. Lett volna erre idő augusztus hóban is. Az est hőse Balláné volt, ki tűzről pattant menyecs kevolt s ugy dalaival, valamint határtalanul kedves játékával tüntető tapsokra késztette a közönséget, Szántó rendkivül unalmas férj volt. Annál nagyobb kedvvel alakította Nagy Imre a molnár inas szerepét és egész estén át derültségben tartotta a közönséget. Bodrogiig Lina, bár kifogástalanul játszta Mariska szerepét, de ebben a szerepkörben inkább szeretjük látni Barna Jolánt, anélkül azonban, hogy Bodroghy Linának tehetségét kicsinyeinők. A többi szereplők Balázsy, Szathmáry és Rogoz az összjátékot nagyban emelték. Hétfőn délután „Quasimodó" ment elég szép számú közönség előtt A közönség sokat tapsolt Markovits Margitnak (Esmeralda) és Czakónak, ki a címszerepet hatással játszta. Este „Mária bátyja" népszínmű került előadásra, mely előadás Balláné eddigi fényes sikereit egygyel gazdagította. Kitűnő jókedvében volt és dalaival gyújtó hatást Katalin tréfás megjegyzését s ez késztethette arra, hogy nejét elpusztítsa. Rögtön értesítették Dányit, hogy a házasságból semmisem lesz, és nagyon örültek, hogy eddig teljesen titokban tartották azt. Bölkényiéknél voltam este. Dányi odajött és a család körében Katalintól határozottan kívánta megtudni a bomlás okát, •— Katalin előbb azt kérdé tőle : — Emlékszik-e a multkorában történt találkozásra, midőn fülehallatára ugy nyilatkoztam, hogy nőül mennék önhöz, ha ismét özvegy lenne ? Dányi őszintén válaszolt: — Emlékezem és azért bátorkodtam az egyszer már el nem nyert kedves kezéért újból esedezni. — Akkor tehát nem vonhatom kétségbe a/,on hir valódiságát, miszerint saját kezével ölte meg nejét, hogy értem jöhessen, mondja Katalin és sirva fakadt. — Ne illessen ily szörnyű váddal, Katalin 1 — szól halkan Dányi. Ahhoz van ugyan joga, hogy kezét megtagadja tőlem, de gyilkosnak ne nézzen. — Jó tehát, — folytatja kis szünet után a páleza eltörött: feloldott, feloldom. Nem kívánom, hogy feláldozza magát értem, nem akarom, hogy kísértetet lásson lebegni lelkünk között, Nagy megnyugvásomra lenne azonban, ha megmondaná, hogy hajlandó lett volna-e nőm lenni, ha napnál fényesebben beigazoltam volna, hogy nem gyilkoltam meg feleségemet, hiszen tudja, hogy teljesen megelégedett voltam vele. — Talán i . . . gen vonja a szót Katalin, még mindig könyezve. — No lássa! — beszél tovább Dányi — nem jó a szívvel könnyelműen játszani. Ön, amidőn engem első ízben kikosarazott, leginkább azért borzongott tőlem, mert özvegy voltam. Mig most, hogy megismert, kész lett volna megbocsájtani a többszörös özvegység bűnét is. — De mondja, iTatalin ! mirevaló volt felizgatni bennem a multakat azon emlékezetes sétájuk közben. — Látja ! most nem lett volna semmiből semmi és nyugodtan várná a tizenhatodik kérőjét ; bár igy is csak ugy tekintse, mintha mi sem történt volna közöttünk, Tudja, hogy én mily jól beletaláltam már magam második házasságomba s hogy kis lánykám teljesen boldoggá tette családi éietemet. Most már tegyük fel, hogy azon akkori nyilatkozása valóban ördögi kísértésként arra ösztönzött volna, hogy elpusztítsam nőmet; — ki lett volna a tulajdonképeni bűnös ? 1 Kínos csend következett. Dányi szólalt meg újból: — Ugy hiszem megtették és hallgattak az egész szemben. dologról kérésemet idegennel ísenlőleg bólintgattunk. Akkor tehát minden ugy történt, amint én akartam, — mondja tovább Dányi. — Tőlem sem tud a dologról idegen egyén semmit. — Az egész dolog tehát családi esemény, vagy jobban mondva tréfa, mely ártalmára senkinek sincs, s ebből csakis azt akarom kihozni, hogy riem szabad szívbeli dolgokkal kötekedni; mert az esetleg megboszulhatja magát. Most szerencsére semmi komoly következménye ugyan nincs : mert én azt sem bánom, ha önök ma még gyilkosnak néznek is, csak ne mondják ezt senkinek ; mert holnap már úgyis nevetné azt mindenki, mivel ő maga — már t. i. a feleségem — szémélyesen megmondhatja, hogy egy piczinykét sem akartam meggyilkolni. A „Pesti Ujság"-nak én magam küldtem a hirt, — mert tudtam, hogy el fogják önök olvasni; pedig hála Istennek, nem történt semmi baj, — csak pár heti pihenés — üdülés végett hagytam ott a feleségemet, s mint irja: holnap hazaérkezik. — Csak azt az egyet kérem most már, —• ne mondják meg neki, hogy ilyen veszedelmesen kedves kísérletezést tettem ; mert amellett, hogy majd kikapok, még esetleg félni is kezd tőlem. Katalin nem tudta: sírjon-e, vagy nevessen ; — de mivel mindnyájan nevettünk, mégis csak inkább velünk tartott ő is. Neki eszébe jutott az első vőlegénye és elgondolkozott. Én meg ismét hátrább maradtam a lobogóval s most az egész dolgot e fölötti boszuságomban kürtöltem ki.