Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-09-14 / 37. szám

goztatni, hogy a részrehajlatlan vitákban megérett közügyek mennyivel nagyobb megelégedettséggel és öntudattal tölthetik el vezetőinket, mint a sok idétlenül világra jött tevezgetés. A részletekbe bocsátkozni jelen esetekben nincs szándékunkban, de ugy hisszük, hogy mindenki igazat fog adni abban ezen általános vázolás után is, hogy erőteljes és jóakaró városi képviselőtestületre városunknak igen nagy szüksége van. Városunk polgárságának kell tudni és tudhatja is, mire van Pápa városának a haladás érdekében szüksége. Nem kell ott a városháza tanácstermében konktároskodni, hanem igazi, és egyszerű lelkes lokálpatriotizmussal tessék megragadni a dolog nyelét s ha már egyszer költekezünk a város rovására, legyen is látszatja, még pedig olyau, hogy alkotásainkra magunk is, mások is elmondhassák, hogy ez is, az is — megérte az árát. Az ilyen haladásnak van értelme s maradandó értéke és becse, mig ellenben a rendszertelen gazdálkodás inkább kárára, mint hasznara válik a városnak. Ebből azt hisszük már elég volt. A város tanulhatott és okulhatott már eleget a maga kárán, most már lássunk egyszer a haladás terén uj irányt. Erre pedig, hogy ezt megmutathassák itt van a legjobb alkalom a közelgő városi képviselők választása is. Lássuk a haladás és a fejlődés rendes medrét! Ez azután minden izében megfelelt a várakozásnak. Az eljegyzés is megtörtént. Már a kihirdetés folyamatba volt, midőn egy „névtelen" levél feldúlta a reményeket, — pedig nem sokat mondott az, csak megemlitette, hogy ha nőül megyen is vőlegényéhez Katalin, szeretve sohasem lesz, mert vőlegénye szivét már régebbről más birja, kinek arról bizonyítéka is van, De, hogy ki az a „más", — mai napig sem irta meg az az ismeretlen jóakaró. Hiába volt a vőlegény ijedt bánkodása, mentegetődzése, a még alá sem irott levél, mint „megeáfolhatlan bizonyíték" megtette hatását. — Irgalom nélkül abban maradt minden — csak az idő haladt. Séta közben ismét javában vitáztam Katalinnal a Rosina eltitkolhatatlan természetes jogai fölött, midőn a Kereszt utcán — köszönve hozzánk — elhaladt Dányi Fülöp. Távozta után megjegyzi Katalin: — Fülöp sokkal szebb az öcscsénél. Rászólok : — No tessék I most jönné meg hozzá a kedve, mikor „mikor késő". Ez volt ugyanis az a bizonyos özvegy kérő. — Azóta megnősült s egy gyermekatyja volt. Jóizüen nevetve mondja Katalin : Á pápa—bánhidai vasút megnyitása, — Miitanrendőri bejárás. — Hosszú vajúdás és számos akadályok után végre valahára konstatálhatjuk, hogy a pápa—bánhidai vasútvonal a közforgalomnak átadatott. A közforgalom á!adását megelőzőleg f. hó 11-én — csütörtökön — volt ezen vasútvonalnak miitan rendőri bejárása, mely alkalommal fényesen igazolttá tette a vasútvonal mentén levő állomások összes érdekeltsége, azon állításunkat, hogy mily reményeket kötnek — gazdasági előnyöket értve — ezen uj vasútvonalhoz, A mütanrendőri bejárás alkalmával a vonal mentén levő összes állomásokon a lakosság örömünnepet ült, díszt öltött magára és a lelkesedés legnagyobb megnyilatkozásával fogadta az első vonatot, melyen a kormány, a Máv igazgatósága és az összes érdekeltség a vonal mütanrendőri bejárását eszközölte. A mütanrendőri bejárást eszközlő bizottság a vonal építését — csekély és lényegtelen hiányok pótlásával — teljesen rendbe találta és a vonal megnyitására az engedélyt megadta. A bejárás részleteiről kiküldött tudósítónk a következőkben számol be: A pápa—-bánhidai vasútvonal mütanrendőri bejárása f. hó 11-én — csütörtökön — Bánhida állomáson vette kezdetét. Délelőtt 9 órára volt kitűzve a találkozás, de már jóval ezen idő előtt gyülekeztek az állomásoe a bizottság tagjai, kik különböző irányból érkeztek Bánhidára, nemkülönben számosan a meghívott érdekeltségek közül. A kereskedelmi miniszter képviselője dr. Emich Gusztáv miniszteri titkár, Kádár Gusztáv műszaki tanácsos és Horváth Kálmán főfelügyelő kíséretében a 8 óra 45 pkor Bpestről érkező gyorsvonattal érkezett meg, kit az egybegyűltek lelkes éljenzéssel fogadtak és a kölcsönös bemutatkozások után megtörtént a bizottság megalakulása az állomás várótermében. A bizottság dr. Emich Gusztáv ministeri titkár élnöhlete alatt következőkép alakult : A kereskedelmi ministeriumot Kádár Gusztáv műszaki tanácsos, a vasúti és hajózási főfelügyelőséget Horváth Károly főiéi ügyelő, a Máv. igazgatóságát Herczeq főfelügyelő, Vékeij felügyelő, Csorba ellenőr és Kis Sándor táv. felügyelő, a szombathelyi üzletvezetőséget Früchtel Ede, h. üzletvezető. JaloveczTcy főellenőr, Sebella, Bachl felügyelők és Schleifer távirdai ellenőr, a déli vasutat Weber és Stranszky főfelügyelők képviselték. Komárom vármegyét Asztalos Béla főjegyző és Konkoly Dezső főszolgabíró, Győr vármegyét Németh Ferenez főjegyző és Angyal Emil főszolgabíró képviselte, melyhez B.-Szombathelyen vármegyénk részéről Kolossváry József alispán és Jüttner Kálmán áll. ép. mérnök csatlakoztak. Az építési vállalat részéről a cég mindhárom tagja Mandel Gyula, Hoffmann Sándor és Quittner Vilmos, nemkülönben az épités alvállalkozói Czinner Imre, Révész Lipót és i

rj. Mandel Ignácz voltak jelen. Az épités folyamára a Máv. igazgatósága által kirendelt Bartha Lajos és Frank Samu főmérnökök a bizottságot kiegészítették, ugyszinte Melczer Géza cs. és kir. kamarás mint a vasút engedményese. A bizottság megalakulása után a tagok ugyszinte számos meghívottak a koszorúkkal íeldisz

;tett gőzmozdony, hat személykocsi és egy terem kocsiból álló külön vonatra száiitak és 9'/

2 órakor indulást jelezve az első vonat megindult az uj vasútvonalon. Az első őrház megtekintése után a vonat Környe állomáson megállt, hol rövid üdvözlés és az állomás megtekintése után Kecskéd állomásrá ért, hol a vonatot taracklövésekkel fogadták. Oroszlány-Had állomás elhagyása után Hadra ért a külön vonat, hol a lakosság ünnepi díszben, cigány zenével fogadta a vonatot, Szily Aladár ref. lelkész üdvözlő szavaira Emich Gusztáv a kormány képviseletében válaszolt. Rövid szemle.után SzákSzend állomáson szinte ünnepélyes fogadta— Ha még egyszer özvegy lesz, akkor hozzá — megyek. Éppen a sarokhoz érkeztünk, s e végszavakat jól hallhatta Dányi, aki az előbb állva maradt a fordulónál, hogy cigarettája meggyújtásával bíbelődjék, egy-kettőt köhécselve, azután dolgára ment. Nagyot nevettünk mindhárman, s a beszéd másra tért. Dányi Fülöp jókaru forgalmú vegyeskereskedést vezetett. A pünkösdi ünnepekre Borszékre ment kissé gyengélkedő nejével. Még haza sem ért Dányi, a „Pesti Újság"-ból olvastuk már a szerencsétlenség ilirét, hogy neje a pünkösd első napjan volt kirándulás alkalmával egy szirtről leszédült s busz ölnyire alázuhanva szörnyet halt. Dányit nem igen viselte meg a csapás, •— noha mindenki jól tudott a kellemes vonzalomról, mely őt nejével egybefüzte. A szomszéd faluból fogadott egy elég ügyes földmives asszonyt, — csak egy hónapra, mert — úgymond — „asszony nélkül nem tarthatja fenn magát". Bölkényiéknél egyébbröl sem íolyt a beszéd, mint a Dányi sorsáról. A nézet egy volt: „asszony nélkül nem tarthatja fenn magát." Mindenki elismert s én különösen is dicsértem Dányi munkásságát és , üzleti szellemét, csak Katalin hallgatott. Érezte,, hogy a gondviselés szaván fogta azáltal, hogy egyszer már kikosarazott kérője ismét, özvegygyé lett, megjegyezte ugyan, hogy előbb még nem ismerte ő sem olyjól, mint most, s hogy azt a kis gyermeket tudná igaz anyaként szeretni. Erősen vertem a vasat s az iskola év záró ünnepélyen nem nagy fáradtsággal kivittem, hogy Katalinnal Dányi zavartalanul beszélgethessen. Este hazakísértük Bölkényiéket, —'A követő héten Dányi elment vagy kétszer s uramfia : vasárnap már Katalin kibökte, hogy Dányi ellen nincs kifogása. Szüjői sem ellenezték a tervezett házasságot, En meg valósággal kurjongtam örömben. Dányi nem akart i, hogy ebből eljegyzés előtt hir menjen, egész csendben a fivérét kérte fel násznagynak s a jegyváltás szombatra lett kitűzve. Csütörtökön, mondja Dányi nekem, — de titoktartás mellett, — hogy az a hir kapott lábra, mintha ő maga lökte volna le nejét a sziklahasadékba. Megígértem, hogy néma leszek, s nem is mondom senkinek, — Bölkényiéken kivül nem is mondtam mostanáig sem másnak. Bölkényiék — jó magammal együtt igaznak hitték a titokzatos hirt, •— mert tudtuk, hogy Dányi hallhatta