Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-07-13 / 28. szám

Es ha valaki azt hinné, hogy akármilyen jelentéktelen forgalmat is tudna teremteni, ha üzletét az irodából pipaszóval dirigálná, alaposan csalatkoznék. Ehhez járul, hogy folyton talpon kell államink, folyton uton kell lennünk, kora reggeltől késő estig és lankadatlanul küzdenünk a létért való harcban. Ez is mind horribillis költségekkel áll kapcsolatban. — Es azután feltehető az, hogy az ember minden nap köthet ügyleteket ? hisz olykor hetekig, de még hónapokig is tarthatnak üzleti stagnációk. — Figyelembe veendő továbbá a ki nem kelrühetö rizikó. Á mennyit olykor egy kereskedőnek vagy iparosnak meg nem fizetnek, abból családok kényelmesen élhetnének. — És téved az is, aki azt hiszi, hogy ezen esélyeket számitásba lehet venni. Korántsem ! Mert ha legkevésbbé is sejtjük, hogy üzletfelünk nem fog akarni vagy nem fog tudni fizetni, ugy neki nem is hitelezünk. Ha azonban felünk hitelképessége ellen aggályunk nincsen, ugy kell, hogy neki olcsó pénzért a legjobb árut szállítsuk, máskép nem tarthatnánk lépést az óriási versenynyel. — Es hányszor történik meg, hogy az, a ki az ügyletkötés idején a legjobb hitelnek örvend, a fizetés idején már fizetésképtelen ? Es ki védelmezhetik az ilyen esélyek ellen ? Mindez csak azt mutatja, hogy a legjobb esetben is ki van zárva az úgynevezett teljes haszon, a melyre pedig a kereskedő, ha áldozatait meghozta, joggal tarthatna számot. Ha már az esélyekről szólunk, számításba kell vennünk azt is, hogy bizony sokszor egyesek a legravaszabb és legálnokabb fondorlatokkal bújnak ki a fizetéskötelezettség alól. — Van ugyan törvény, a mely bünteti az ilyen „ravasz" fondorlatot, ámde sajnos, a deliquens legtöbbször nem csíphető nyakon, mert a fondorlat a bíróság felfogása szerint nem volt elég „ravasz". Csak a laikus ember, aki a külső forgalom után itél, gondolhatja a/,t, hogy ott a hol éjjel-nappal annyi kéz oly lankadatlanul dolgozik, ne legyen meg a teljes haszon. — Pedig de sokszor van az ellenkezője! tessék csak a napilapokat olvasni; nap-nap után olvashatunk előkelő cégek fizetésképtelenségéről, tönkrejutásáról. Ez szintén bizonyítja azt, hogy nem éppen a legszerencsésebb viszonyok között mozog gazdasági életünk. Mi itt csak némely bajokat érintettünk. — Van sok egyéb. Közgazdasági életünk óriási nehézségekkel küzd. Es amit mondani akartunk : ezeket a nehézségeket sohasem fogja felismerni az adókivető-bizottság, ha tagjainak jó része olyan emberekből áll, a kik a kereskedelemhez vajmi keveset értenek. Ez az oka, az igazságtalan és méltánytalan adómegrovásnak. Kikötmények teljesítése. — A pápa-bánhidai vasut ügyében. — Említést tettünk legutóbb, hogy a pápa-bánhidai vasut részvénytársaság átiratot intézett Pápa város polgármesteri hivatalához, melyben értesiti, hogy Pápa városának a pápabánhidai vasut létesítéséhez felajánlott 200000 korona hozzájárulása bizonyos feltételekhez levén kötve, ezen kikötéseknek a részvénytársaságminden tekintetben eleget tesz és egyben mellékelte a kereskedelmi ministernek erre vonatkozó két rendeletét, melyből kitűnik, hogy a vasut engedményese Melczer Géza, Pápa városának kikötményeit minden tekintetben biztosítani igyekezett. Tekintve, hogy Pápa város képviselőtestülete legutóbb ezen kérdéssel behatóan foglalkozott és számos aggályok voltak ezen kikötmények be nem tartására, részben ezen aggályok megszűntére, részben pedig a közvélemény megnyugtatására és teljes tájékoztatásra, közöljük a részvénytársaság által hiteles másolatban beküldött két ministeri rendeletet a következőkben: Méltóságos Melczer Géza cs. és kir. kamarás urnák, a pápa-bánhidai helyi érdekű vasut engedélyt kérőjének Budapest. A pápa—bánhidai vasut helyi érdekű vasut engedélyezési biztositékának feltételes letétele alkalmával Méltóságod részéről előterjesztett kívánalmainak következtében, illetve a helyi érdekű vasut financzirozásának útjában álló nehézségek elhárítása érdekében 1900. évi október hó 17-én és folytatólag. 19-én megtartott értekezletről felvett jegyzőkönyvet egy teljes másolati példányban idezárva elhatározásomat Méltóságoddal f. évi 3102. szám alatt kelt rendeletem kapcsán, illetve annak kiegészitésekép a következőkben közlöm : A végből, hogy Pápa városának a kormányhatósági jóváhagyás ténye léd mellett sem volt kényelme, nem volt rendes helye semmijének. Ruhatára ugy nézett ki össze-vissza hányva, mint a zsibáru bolt, mint a „Dóezíné ládája". Magda elbocsájtotta a sok félregazdálkodó cselédséget, gondjaiba vette a háztartás minden ágát, a konyhát,, kamrát, pincét, istállót, kertet. Az ő gazdálkodása alatt rövid időn a teherlap óriási mértékben apadt, a koszt pedig annira javult, oly Ízletes, pompás, jóizii volt minden, hogy a Bándi konyhája messze híres lett. Jó étvágygyal csak otthon tudott enni még a finyás Eszti nagysága is. Utóbh már a Bándi számadásait és Eszti bevásárlásait is Magda kezelte s végezte. Könnyebb lett ugyan sorsa Bándinak. de még szomorúbb volt a belvilága. •Ugy megnyilallott sokszor szive rejteke, mikor elnézte ezt a szorgalmas, kedves ügyes asszonykát, mily isteni bájjal foglalatoskodott gyermekével és a ház nagy gondjaival. Sohasem fáradt el, sohasem panaszkodott. Mért nem ilyen az ő felesége ? Hogy imádná, szeretné, hogy csókolná meg a lába nyo mát is és titkon irigyelte kebel barátját, Túri Danit, aki szemet vetett Magdára. Elképzelte, milyen boldog ember lesz, ha elveszi nőül. Szinte facsarodott szive a keserűségtől, mikor szerencsétlen házaséletére gondolt. Hej ha nem volna a kis Pista fia, a szemefenye, tudná ő a szabadulás módját, de igy az apai szeretet békét, türelmet parancsolt neki. Ne tudja senki soha az ő boldogtalanságai. De Turi Dani tudta, megsejtette barátja szomorú sorsát. Hátha még azt is tudta volna Bándi, hogy Dani zsebjében lapul az Eszti nagysám sajátkezű levele, amelyben találkára hívja őt. Olyan büszke szép aszszonyt vérigsértett az, hogy míg a számottevő férfi-gárda mint a lábainál hevert, egymás tyúkszemét tiporták egy kegyes mosolya, kézcsókja után, addig a legszebb legény, a legderekabb férfi, házának legjobb barátja, a Dani koma, csak fitymálta, ócsárolta, jukker asszonynak nevezte. Még kezet sem csókolt neki. Akármi áron, ha becsülete árán is, de meg kellett alázni, hódítani ezt a modern Alcibiadest. Az alkalmat leste, a kellő pillanatot, mint vércse, ha ezinegét akar fogni, alkalmat pedig talál, aki keres. — Dani, ne kínozzon, nem látja, nem veszi észre, mennyire szeretem. — Ezen szavakkal átfonta Turi nyakát s egy titkos levélkét csúsztatott a zsebjébe, amelyben találkára hívta, ha szereti csak kicsit, azzal elrohant. Elképzelhető, milyen szokatlan érzés viharzott Dani lelkében. Meglepte ez a merész demimondemodor. Ennyire nem tartotta Esztit képesnek. Nemesebbnek hitte, mint amilyen s igazán sajnálta jószívű barátját, kinek művelt, nemes jelleme még nem is gyanakodott e czéda asszonyra. Mit tegyen? Ilyen nagy dilemmát, rebust az cm« élet neki még sohasem adott fel. Csak azt tudta, hogy valamit cselekednie kell, ha jól ha rosszul üt ki. Gyötrelmes lelki tusa után határozott. Elmondott mindent Bándinak, de becsületszavát vette, hogy nem él a titokkal vissza. — Kedves Pistám, ne essünk kétségbe s ami fő, ne csináljuk skandalumot. Én ismerem Eszti természetét, semmisem képes őt megtörni, mint az. ha megalázzuk. A találkára helyettem neked kell elmenned, de haragot, bosszúvágyat ne vigy magaddal, ezzel az ember minden dolgát elrontja. Azért vagy férfi, hogy uralkodjál magadon. — Hogy mit teszek, az az én gondom. — Becsületszavadat bírom, hogy nem követsz el valami ostobaságot, skandalumot. — Könnyű neked, Dani, ki elkerülted a paradicsomi átkot s rajtam tanulmányozod a házasélet nyomorúságait. Te lehetsz okos, nyugodt ember, nincs apai gondod s nincs könnyelmű feleséged. A jó asszonyt nem a logika neveli. Nem bizom a filozófiádba, de azért megpróbálom követni a tanácsodat. Elérkezett a taláka napja is. Eszti már egész nap nyughatatlan, izgatott volt. Éppen kimenni készült, mikor Magda elébe állt,, mint egy cherub. — Ma ne menjen, nem eresztem sehová, — szólt Esztinek olyan hangon, ami