Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-03-16 / 11. szám

sával — történjék is, de a városra erkölcsi kötelességet ró, Nem volna szükséges — véleményünk szerint — ezen müjéggyár hajtására egy külön motort beszezezni, hiszen van városunkban egy villanyerővel dolgozó szövőgyár, melyeknek tulajdonosaival érintkezésbe lehetne lépni ez irányban s őket arra bírni, hogy a jéggyártáshoz szükséges csekély hajtóerőt egy — vagy más módon szolgáltathatnák. Nem mulaszthatjuk el ismételten hangoztatni ez ügynek fontosságát és ezen eszmét a közönség és az illetékes tényezők figyelmébe ajánlani. Ha valaki célszerűbb megoldási módot tud ajánlani, álljon elő vele, szivesen fogadjuk. Részünkről csak a hatóság figyelmét akarjuk a jégkérdésre felhívni s főként arra, hogy ez ügyben ne az utolsó pillanatban, vagy a jövő télen intézkedjék. Vármegyénk számos községeiben a kiskereskedők és kisiparosok keserves feljajdulása késztet benünnkét arra, hogy kritikát gyakoroljunk a kereskedelem ez uj neme felett, mely nagyon is alkalmas arra, hogy ezer és ezer exisztencztát tönkre tegyen s alapjában megrontsa ez ország zsenge iparát és kereskedelmét. Nyakra főre alapítják a falvakban az úgynevezett fogyasztási szövetkezeteket, melyek alapjukban véve nem egyebek üzérkedésre alapított boltoknál s alapításuknál éppenséggel nincsenek tekintettel arra, hogy a meglevő boltoknak és a műhelyeknek ártanak. — A legtöbb szövetkezeti boltban ugyanis nemcsak fűszert s egyébb szatóesczikkeket árulnak, hanem bort és pálinkát is amivel a korcsmárosok

1,iák ártanak. De árulnak ezenfelül mindenféle iparczikket, czipőt, csizmát, ruhaneműt, szerszámot, gazdasági eszközt, melyeket gyárosoktól szereznek be. így teszi tönkre a szövetkezet nemcsak a falubeli boltost és korcsmárost, hanem az iparost is. Gombamódra szaporodnak eznk az uj vállalkozások, s máris vannak vidékek Magyarországon, — melyek egészen elvannak árasztva szövetkezetekkel. Csodálatos, hogy azok a nagy károk, melyeket már eddig is okoztak, nem ragadták meg az intéző körök figyelmét. A szövetkezeti boltokat egy politikai áramlat vezetői, teremtették meg. Czéljuk ez, hogy e boltok révén az anyagi érdek köteléke fűzze hozzájuk, illetve politikájukhoz a népet. Pompás végrehajtó közegeik vannak a legtöbb faluban, a lakosság legtekintélyesebb' és / legtiszteltebb alakjai a plébánosok, káplánok. A magyar nép mely, ha távol is áll a felekezeti elfogultságtól, feltétlen tisztelettel viseltetik papja iránt s midőn az boltot nyit vagy nyittat természetes, hogy meg van az uj vállalkozáshoz a bizalma és támogatja azt. Támogatja pedig olyképpen, hogy részjegyeket vásárol, amivel aztán annál inkább kötelezi magát, hogy vevője marad a szövetkezeti boltnak. Eddigelé még az a szerencsétje a falusi boltosoknak és korcsmárosoknak, hogy a tisztelendő urak és alkalmazottaik nem értenek az üzlethez és az mihamar tönkre is megy. Megesett például, hogy egy szövetkezeti bolt számára kétezer vállfüzőt és ötven aranyórát rendeltek meg többek között. Három év alatt eladtak egy vállfüzőt és egy aranyórát sem. Sok száz szövetkezeti bolt ment máitönkre, s ezrekre megy a gazdák és zsellérek száma, akik hittek, bíztak a falu első tekintélyének szavában s résztvettek a szövetkezet megalapításában — és most elvesztett pénzüket siratják. Mindezen boltok r helytelen gazdálkodás folytán mentek tönkre, magukkal sodortak az örvénybe másokat is. De hiszen nem amiatt panaszkodunk mi, hogy a szövetkezeti boltok tönkre mennek, mert hisz a legtöbbje még most is áll, sőt gombamódra szaporodnak, hanem amiatt, hogy tönkre teszik a szatócsot, boltost és kereskedőt. Nyilvánvaló, hogy legjobban az antiszemitizmus játszik bele a szövetkezeti propogandába. Tekintsünk most el annak megítélésétől, milyen hazafiatlan és gyűlöletes az antiszemitizmus, jellemezzük csak ezt az antiszemitizmust. Ez a legnagyobb ostobaság. Mert ugyanazok akik e szövetkezeti boltokkal a falusi szatócsot és korcsmárost tönkre teszik, ugyanazok ugyanezáltal nagy mérvben hozzájárulnak az előttük oly gyűlöletes zsidó tőke gyarapításához. Mert kiknél veszik az árut ? Zsidó nagykereskedőknél és gyárosoknál, kik miután a szövetkezetek rájuk vannak szorulva, olyan árakat szabnak, amiyet akarnak. Hát okos, czéltudatos politika ez már az antiszemitizmus szempontjából ? S mindezek felett itt van a nagy kár, amit a szövetkezetek általánosságban okoznak az ország kereskedelmének és iparának. A szatócs, aki nem bír túladni áruin, az iparos, akinek szövetkezet utján a gyárak csinálnak lelketlen konkurrencziát, koldusbotot vehet a markába, családjával együtt elpusztul, elzüllik. Az iparosok, akiket a szövetkezet tönkre tesz csaknem kivétel nélkül keresztények és keresztény a szatócsok nagy része is és tönkre teszik őket politikából, antiszemitizmusból. Részvényeket vásároltatnak a szegény falusiak által, hogy olcsó, de annál gyilkosabb hatású pálinkát s ezenfelül mindenféle kiselejtezett rossz árut adhassanak neki hitelbe. ? Meddig tűrik még az illetékes tényezők a fogyasztási szövetkezetek romboló munkáját ? A műit hétről. Furcsa az eset! Mégis csak el kell fogadnunk Rabbi Akiba ama mondását hogy „Alles sehon dagevesen". Megtörtént az a hallhatatlan eset, hogy volt tavaszunk, nyarunk, őszünk, de telünk nem. Ez az abnorhogy ha az ajtón kidobná, vissza jönne az ablakon. Negyven esztendeje már, hogy az öreg urat szolgálja és bizony a szive_ sza-. kadna meg;, hu egyezer megkelTené .'válnifényesre sikárölt' fazekaiból. . Minden .gyerek tudja azt, hogy a. Rét-falussy úras^g nőgy.ülÖÍő,, meg azt isvlmgy" az óta még inkább kerüli a nőkét,:-mró'ta megbukott a képviselő jelöltségetek No'niert hogy a nők büktatták meg, azt és •mindenki'' tudja. Az aíispáiiné még^pfsnz.ér.t is;ö$sz£vá

:-" sárolta tellejie a Voksokat, mert nem tudta, megbocsátani István urnák azt a nagy vétkét, hogy három pártában maradt csúnya lánya egyiket sem.hagyta a nyakára disputálni. Es az alispánné belevonta a környék minden asszonyát az öreg ur elleni merényletbe ; nem csoda hát, ha olyan csúfosan megbukott, hogy összesen tizenhét szavazatot kapott. Ez a kudarc aztán nem csak nőgyülölővé, de valóságos emberkerülővé is tette, ugy annyira, hogy a közéleti szerepléstől végképpen visszavonulva, kiköltözött falusi birtokára ; ott él igazi remete életet és csak esztendőben egyszer a nevenapján hívja meg az ismerőseit. Évről-évre összegyűl itt a kompánia, de senki sem emlékszik rá, hogy az öreg urat ilyen jókedvűnek látta volna. Mikor hajnal íelé a vendégek eltávoztak, ő még akkor is dúdolva járt alá s fel. Valami régi elfeledett nóták jutottak PZ eszébe. Régi nóták a múltból, mik

t... em 1 éke&tifc..tá\i\ fca nakTe 1 a szívben; a" mik már >régen; meglí altiak. És-az emlékek egymásután támadtak uj- életre a nótákkal együtt,,— minden dal 4egy emlékét ''hoz''vissza —"a régi múltból — a már "eltűnt fiatalság éveiből. . És oh, hogy ezek az emlékek mind olyan fájóky szomöruak, még azok'is, amik valaha' édesek voltak. Mert hiszen vannak közöttük ilyenek is, de ezek talán még jobban fájnak most, mint azok a szomorúak, a mik fél életén át mardosták a szivét. Igen, ki hinné azt el erről az örökké mogorva öreg emberről, hogy voltak valaha derűs napjai is '? — Voltak igen régen, de már olyan régen, hogy maga is csak ugy emlékszik rájuk, mint egy régi, szép álomra Hiszen álom is volt az, csalfa délibáb, — semmi egyéb I íá ebben csak a teremtő a hibás, hogy a délibáb eltűnése után örök sötétséget hagyott maga után az István ur életében. Miért teremtette ugy a szivét, hogy csak egyetlenegyszer nyíljanak ki abban a szerelem virágai ? „Te csaltál meg nem én téged, Délibáb volt a hűséged ..." —- Dúdolta halkan — és íróasztalának a fiókjából egy régi, kopott női arczképet vett elő és nézte hosszasan, merően a képett, mialatt egyre dúdolta a dalt, majd' beszélt hozzá halkan, suttogva, a hogy táján'nagyon, sokszor tette. — Látod — mondta közelebb hajolva hozzá, én még ma is szeretlek és talán jobban mint valaha, pedig már vén ember vagyok, de a szivem még ma is ugy dobog, ha eszembe jutsz, mint negyven esztendővel ezelőtt. Emlékszem rá jól, akkor is a nevem napja volt, — akkor csókoltalak meg először. Oh az a csók — az a csók . . .! Te a keblemre hajtottad szép szőke fejedet es én éreztem, hogy miként remegtél a karjaimban. Igen és azt súgtad a fülembe csak ezt az egy szót : „örökké I" Ah hogy az örökké neked csak oly rövid ideig tartott I Hamar elfeledted, mert hiszen csak délibáb volt a hűséged. De látod, én azért még mindig szeretlek — s a szivem utolsó dobbanása is a tiéd lesz, Te hamar eltűnő csalfa délibáb ! És nézte a képet hosszasan majd hátra dőlt a nagy karosszékben és b im ultatovább hangtalanul, megüvegesedett szemekkel. Ahogy másnap reggel Miska hajdú benézett hozzá, azonmódon találta meghalva az öreg urat. — Tudtam, tudtam, hogy a vesztét érzi, — mondta az öreg cseléd. — Sokat ivott, az ártott meg neki.