Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-02-23 / 8. szám

ezen munkálatoknak elébe vágni és ideje korán figyelmeztetni a felsőbb hatóságot városunk jogos kívánságára, mely állomásunk teljes átalakítását célozza és méltán, mert meg vagyunk győződve, hogy illetékes helyen is be fogják látni ezen abnormális állapotot és ha az idén nem is, de jövőre kénytelenek leszuek kérésünket teljesíteni. Az ilyen foltozgatásokkal a cél nincs elérve, állomásunk teljes kibővítése pedig elkerülhetetlen s igy költség megkímélése tekintetéből talán az előleges figyelmeztetésünket köszönettel fogják fogadni. Mert nemcsak a várótermek nem felelnek meg, de a személypénztár és a málhafeladás előtti helyiség oly szük, bogy a forgalom lebonyolítása több izben a legnagyobb akadályokba ütközik, és jóllehet számos panasz hangzott már ily alakban, de az ily panaszok rövidéletüek szoktak lenni és csak addig van értékük, mig az utas elutazik. A kardinális panasz a rakodóhelyekre vonatkozik, mely tűrhetetlenné kezd válni és a kereskedők folytonos jajkiáltásai tették éretté ezen kérdést, mely most már aktuállissá teszi az összes állomási helyiségek kibővítését. Végül még néhány szavunk volna városunk polgármesteréhez, ki már több izben fényesen igazolta, hogy ha valamely közügyet kézhez vesz, addig nem tágít, mig azt megvalósítja, ebben a kérdésben is hozzáfordulunk, hogy rövid terminus alatt hívja össze azon értekezletet, mely hivatva lesz ez érdemben konkrét javaslatot tenni és ugyancsak ezen javaslatot minél előbb a közgyűlés napirendjére kitűzni. Tapasztalatból tudjuk, hogy mily nehézségekkel kell küzdeni, mig ily kérdések mogoldást nyernek, de mindenesetre az első lépést meg kell tennünk, s ez az, hogy a képviselőtestület komolyan foglalkozzon állomásunk kibővítésének kérdésével s azt illetékes helyen a felsorolt érvekkel támogatva megvalósítsa. Egyelőre csak ennyit tartottunk szükségesnek mondani és felhívni a figyelmet a korai intézkedésekre. Hogy miképen és mily utou gondoljuk állomásunk kibővítésének szükségességét illetékes helyen is elösmertetni, ! arról lesz alkalmunk akkor szólani, midőn ezen kérdés a közgyűlés naI píréiuljére kerül. I Várjuk az értekezlet javaslatát! PolIats<ek Frigyes. A kamatláb leszállítása és a vidéki Két irányban van napirenden a kamatláb leszállítás. Egyik a takarékbetétek után fizetendő kamat iába, melyet a budapesti nagyobb intézetek már tényleg le is szállították. A másik az Osztrák-magyar bank rátája, mely azonban természetesen a leszámítolási kamatlábat illeti. Két eltérő dolog ugyanegy forrásból. Ai okok tehárt azonosak, vájjon az eredmények is azonosak lesznek-e, az más kérdés. Attól a hiedelemtől azonban, mintha a hazai kamatláb-viszonyok a gazdasági életnek kedvező ismérvei volnának, sajnos, tartózkodni kell. Az a ki ezekből a jelenségekből arra következtetne, bogy ez országban nagy a jólét s ennélfogva a közönségnél a pénz tényleg bőven van, alaposan tévedne. A forgalmi eszközök bősége csak azt bizonyítja, hogy gazdasági depressio súlyosabb fázisába jutottunk : nem a pénz bő, hanem szinte elképzelhetetlen nagy az üzlettelenség és igy pang minden erő, cselekvés és alkotás, nem tudjuk felhasználni a meglevő állományt. Ha más ország mérvadó bankja nyul a kamatláblészállitás vagy fölemelés szabályozó eszközéhez, ismerjük a közkeletű indokokat, amik a bank elhatározására hatottak. Magyarország nézőpontjából azonban más a helyzet. Nálunk, ha le kell szállítani a bankrátát, nem a bőséget, mint ilyent jelenti, hamun a gazdasági élet szomorú pangását, mely immár évek óta nyomja, rettenetesen nyomja e szegény és fejletlen országot. Sőt tovább menő megkülönböz tetéseket is kell tennünk. A mennyiben u. n. pénzbőségről lehet szó, ugy más a központ, más a vidék helyzete. A központban beállhat és most be is állt az, hogy a betétek feltorlódnak, amelyeket aztán az intézetek nem ez a gyermek elég erős arra, hogy küzdeni megtanuljon ; az a bohó elég meggondolt férfiúhoz illő dolgokat cselekedni; annak a poétának olyan szive van. mely kegyeden kívül nem fog szeretni senkit se, de szerelmet senkitől, még öntől se fog koldulni sohase. Emlékezzék ezekre a szavakra. Huszonnégy éves vagyok, nyitva vannak előttem az életnek utjai. Törni fogok a magasba, előre ; vezetni fog az a czél, hogy kegyed előtt ne legyek gyermek, ne legyek bohó s ne legyek poéta, ábrándvirágokban jaró bolond 1 . . , Ezzel az ifjú idegesen vonta ki kezét a leányéból, szemeit rávetette annak arczára és elfotott. Még messzire is hangzott utána a leány kaczagása, mely űzte, kergette tova. * — Törni fogok a magasba, előre ; vezetni fog az a czél, hogy kegyed előtt ne legyek gyermek, ne legyek bohó és ne legyek poéta, ábrándvilágokban járó bolond. Ezeket ismételte Füzessy Dezső, anagyfüzesi Füzessy család utolsó sarja. Bizony egy szerelmes poétához illő szavak voltak azok akkor, de most ? Beteljesült igazság minden motívuma. A magasba tört. Vasszorgalommal tanult. Tiz év alatt befutott egy nagy pályát, melynek végén döbbenve állt meg. Nem volt már gyermek, nem volt már bohó, bölcs, tudós ember lett, a kit szerettek, tiszteltek, becsültek. S mindeme tisztelés, becsülés, szeretet között olyan egyedül állónak érezte magát. Az ő szive nem szeretett senkit Margiton kivül. S Margit ? ! Szerette ő is! . . , Szerette, mint ifjú BS9W leány szerette, mint férjes nő, szerette, mini özvegy. 0, hogy nem tudta ezt Dezső ! Mikor Dezső oly szenvedélyes szavakkal elvált tőle. a leány azt hitte, hogy az | ifjú vissza fog térni. De bizony nem jött az vissza oda, hol szerelmét kigunyo ta, egyéniségét porig alázta s mindezt egy leány, a kiért rajongott, a kinek ifjú szivét, törekvő életét föláldozni akarta, — kiért képes lett volna mindent odadobni, hogy boldoggá tegye, hogy boldognak láthassa. Hiába való volt tehát a szerelmes kis leánynak epedése, hiába voltak könnyei, a rosszul számított játék tán örökre elválasztotta tőle Dezsőt. S a leányka a szerelem,extázisában mindig csak felőle álmodott. Ó, hogy megbánta tettét, a miért azon a nyári reggelen kacagásával kiűzte az ifjút a világba. Kiűzte, pedig szerette. De önfejűségével azt gondolt;!, hogy pajzán kedveskedésnél, ingerkedésnél nem egyébb egész beszélgetésük. Ő nevetett, Dezső vérig sértve volt és mégis mind a kettő szeretett. Csakhogy a nő máskép szeretett, mint az ifju. Az első kérőjének odanyújtotta kezét, szivét is ? Az Dezsőé volt. Margit azért ment férjhez, mert ezzel remélte, hogy azokban a körökben, melyekben mindkettőjük élt, valaha találkoznak. S még se találkoztak. Dezső kerülte Margitot, mert szerette és Margit hiába kereste őt, pedig szerette. A két csillag kergette egymást szüntelen. Dezső nem akart megjelenni Margit előtt, kis embernek gondolta magát. Pedig már mikor a leány férjhez ment, ő már megyei főjegyző volt. Ugy fájt lelkének az a tudat, hogy Margit másé; de megvigasztalódását abban kereste, hogy Margit még azt se érdemli meg, hogy reá gondoljon hisz nem szerette soha, csak játszott kesergő szivével. Hiába való erőlködés volt mindez a leány képét nem tudta szivéből kitépni. Az a nagy fogadás, mit Margitnak egyetemi hallgató korában tett, nem engedte bénulni akaraterejét, daczára annak, hugy szerelmében megszűnt remélni. De volt még egymás, sokkal erősebb ösztönzője : a büszkeség. Tovább, tovább, soha meg nem, állni! Ez volt vezérszava. Hadd lássa az az aszszony, hogy a kimondott szónak teljesülnie kell. S hogy ezt annál jobban tehesse, elkerülte Margitot, ne is találkozzék vele soha, hisz hiába való volna, a megszakított álomnak folytatása ugy se lehet többé. Mikor alispánná való megválasztatásának hirét megkapta ugyanakkor adott át neki a megyei hajdú egy fekete szegélyzetü lapot, mely Margit férjének haláltudósitása volt . . . Dezső megremegett. Hát a sors utai igy keresztezik át előre kigondolt számítását. 0 ez asszony előtt büszkén akart megálni és ezt mondani neki: — Lásd, már nem vagyok gyermek, bohó, poéta! Ha enyém lettél volna, mint örülhetnél annnak, a minek én nem tudok örülni! S most?! . . . Alig tudja ezt tenni. Vigasztalni kell a szegény özvegyet, ha megjelenik előtte bánatos arczczal, könyező szemekkel. Hiába! A szerető sziv ezt supallja a büszkeség démona ellenében. Igy gondolkozott az alispán, midőn utolsó látogatója és eltávozott. Nyugtalanul lépegetett szobájában. Büszkesége vívódott régi szerelmével. Vájjon melyik lesz a győztes ?