Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-12-21 / 51. szám

lását komolyan előmozditotta-e ? Ha­tározottan azt mondhatjuk, hogy észre­vehető haladás nincs nálunk. Az utóbi időben megfogyott, piacunkat a drá­gaság és nagy vámok miatt kerüli a vidék, az iparpártolásról meg szó sincs. A magyar ipar és vele a helyi ipar pártolása -iránt megindított or­szágos mozgalom egy gyenge fuvallata hozzánk is elhatott, a nagyhangú fel­hívás is megjelent, a város közgyű­lése általános lelkesedéssel határozta el, hogy a helyi ipar pártolását elő fogja mozdítani. Ha magán érdekről lett volna szó, akkor bizonyára serényebbek let­tek volna a városházán, bezzeg tud­nak sietni nálunk akkor, a midőn egyéni érdekek kívánják. A közér­dekű kérdések azonban é vekig is el­húzódnak, mire csak egy lépést tesz­nek is előre, sokszor azután el is maradnak. Nem mondjuk, hogy rosszakarat­ból nem csinálnak nálunk semmit, hanem a személyi érdekű kérdések foglalják le az emberek munkásságát, no meg hát a közügyért dolgozni csak szóval szeretnek, és a mikor a ko­moly munkára kerül a sor, attól min­denki fázik. A hatóság a társadalom­tól, a társadalom a hatóságtól vár mindent. Azután pedig a biztatások egészen elbolonditják as embereket. Természetesen, hogy igy tönkre kell menni a város polgárságának és hogy inkább a tönkremenéshez, mint a haladáshoz van közelebb azt, ha komolyan szemügyre vesszük állapo­tainkat, minden téren tapasztalhatjuk. Hogy társadalmi viszonyok nap­ról-napra rossabbak, azt nemasak mi kat, kinevezték a raínistériumba. Ez időtől szédítő gyorsasággal haladt. Egy évtized múlva „nagyságos" ur lett belőle. Tiz év alatt mindössze négyszer járt odahaza, min­den évben egy-két levelet irt, újévkor, meg a névnapokra, annál többet se hallatott ma­gáról. Egyszer azonban eltért a rendtől. Szo­katlan időben, mikor sem névnap, sem év­forduló nincsen, pecsétes levelett hozott a posta fiától. — E levélben tudatta az öre­gekkel, hogy négy héttel ezelőtt megnősült. Senkise volt hivatalos, szük körben folyt le az aktus, s őket azért nem hívta, meg mert nem akarta, hogy munkaidőben, ily messze, fárasztó utat tegyenek. Furcsa dolog volt ez az öregek előtt. De nem haragudtak érte. Elhatározták, hogy meglátogatják a fiút, legalább megismerik a „szép menyecskét." Igy irta ugyaniz a fiu. Ugy állapodtak meg, hogy először Gábor gazda teszi meg a nehéz utat. Előkereste a ruhái közül a legszebbet, Kossuth-kalapját, finom ránczu lakkcsizmá­jat, ünnepi gúnyáját, s mint aki nagy napra készül, elutazott a fővárosba*. Déli tizenkét óra lehetett, midőn Haj­gató Gábor megérkezett Budapestre. Nem sokat okoskodott a nagy palotákkal, nem tűnődött a lázas utczai életen, hanem mintha odhaza lenne, kocsiba ült s az Andrássy-ut egyik palotája elé hajtatott. A kapu alatt olvasta a fia névjegyét. Második emelet 1. Megizzadt, mire felver­gődött. Csengetett, csengetett, végre pár perez múlva megnyílt az ajtó. — Hajgató István nagyságos urat ke­mondhatjuk, de azok is belátják már, a kik az eddigi rendszer fentartásáért küzdöttek. Ma már mindenki látja, hogy mit érnek azok a biztatások, a mik- j kel még mindig altatgatják ébredező közönségünket. Be kell látni most már a polgár­ságnak is, hogy a bajokon csak ugy segíthetünk ha maga a polgárság fog a munkához s tevékenységével részt vesz abban, hogy a várost elmara­dottságából kiemelje. Annyiszor és oly nagyon biztatták már polgárságunkat a viszonyok javításával, hogy most "már tudhatjuk mennyire bizhatik azokban, s hogy ha maga nem fog munkához, hát mit remélhet a jö­vőtől. Megelégedéssel látjuk tehát a legcsekélyebb mérvű közéleti tevé­kenységet is, a mely czéljához a ked­vezőtlen á'lapotok megváltoztatását tűzte maga elé. A polgárságnak a közügyek iránt való érdeklődése oly jelenséget tár fel előttünk, a melyek egyedül lehet­nek biztatók arra nézve, hogy ha vá­rosunk polgársága akarja, az egész vonalon meg fogja tudni változtatni a mai rossz viszonyokat. A „Pápai Önsegélyző Egyesületi Szö­vetkezet", A hitelszövetkezet, egy üdvös intézmény, melynek hiányát városunk iparos- és kereskedelmi osztálya már régóta érzi, és melynek l.étesitése ed­dig gátló akadályokba ütközött, mégis nemsokára létre jön, amennyiben ma ez ügyben az egyedül illetékes fó­rum. a részvényesek, közgyűlést tart, resem. A szobaleány csak nézte a vidéki atyafit, s nem tudta elképzelni, miért ke­resheti ez a mundéros ember a nagyságos urat, az é nagy gazdáját, kihez elegáns urak, méltóságos asszonyok, s finomabbnál­finom ab b látogatók járnak. Az ebédhez teritettek fel, mikor az öreg ur érkezett. A szobaleány bejelentette az idegent, ki fáradtan ült le az előszoba bársony kerevetére. Pár pillanat múlva megjelent a nagy­ságos ur. Csodálatában alig tudott szóhoz jutni. Összecsókolta édesapját, s karonfogva, a cselédség bámulata között, vezette be az ebédlőbe. A nagyságos asszony, ki kék selyem pongyolában ült az asztalnál, zavartan nézte a jelenetet. Remek alakja kiegyenesedett, gyönyörű arczát elborította a meglepetés pírja. Az osztálytanácsos ur bemutatta ne­jét ; nejének édesapját s általános csodál­kozások közt megindult a beszélgetés. Csakhamar az öreg elébe is teríték került, melyet ő köszönettel megtagadott, miután „egy kurta korcsmában jól ebédelt". -— A vidékieknek rendesen jó étvá­gyuk szokott ám lenni, — hízelgett kedves hangon a nagyságos asszony. — Hát van is. Hanem az már bizo­nyos, hogy olyan jól még nem ettem, mint ma egy éve, amikor meg kellett érnem, hogy bírónak választottak. — Micsoda ? Gratulálok apa, gratulá­lok. Igazán örvendek neki. — A szép menyemasszony pompásan hogy az alapszabályokat véglegesen megállapítsa, illetőleg a már megál­lapított alapszabályok a törvényszék l által kifogásolt egy-két tételét iga­zítsa ki. Nem járatlan útra lépnek a szövetkezet megalapítói, nem szorul behatóbb tárgyalásra és magyarázatra az intézmény üdvös volta, az ipar, de kivált a kisipar és kereskedés fel­virágzásának egyik legfőbb föltétele és emeltyűje tudvalevőleg az olcsó pénz, mig másrészt u társadalom jó­léte érdekében szükséges, hogy az egyén a legkisebb megtakarított ösz­szeget is kellőképen és gyümölcsö­zően elhelyezhesse. Látjuk ezekből, hogy az intézmény létesítőinek már első lépése sem nélkülözi a tényle­ges állapotok felismerését és hogy ismerik az indokokat, hogy nálunk miért nem alakult át semmi sem az utolsó évtizedekben annyira mint a hitelszövetkezetek intézménye. Ha analisáljuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a társadalom a közgazdaság fej­lődésének legnagyobb akadályát ab­ban látta, hogy a hitelt mindenféle mesterséges korlátokkal akarták kö­rülövezni. Ezért a szabadság hatalmas vé delme alatt kifejlődött ama közgaz­gazdasági rendszer, mely lehetetlenné teszi, hogy egyes individiumok a hi­teladásában is monopolokat teremtse­nek. Igaz, hogy a capitalizmus nagy befolyását a közgazdaságból kiküszö­bölni nem lehet, de nincs is szükség kiküszöbölésére, legkevésbbé pedig lehet ez a hitelszövetkezetek célja; itt a főcél, hogy a tőke hatalma ne jusson egyesek monopolistikus saját-­jává és hogy a pénzgyüjtés és a hi­teladás általánosittassék. És ha egy­néz ki, — örülök a választásodnak, fiam, — szólt bókolva az öreg. — Mint van édesanyám ? — Ejnye látod, majdhogy elfeledtem. Csókoltat, s tiszteletét küldi; tudom, hogy megörül majd, ha elmondom neki, milyen derék, szép felesége van a fiának. Hanem édes fiam, — szólt ebed után az öreg, — egy kicsit pihenni szeretnék I ám. — Kifárasztott ez a kutya ut. — Szives örömmel, édesapám. Pár perez múlva az öreg a boldogok álmát aludta. Uzsonnaidő volt, ugy esti hat óra, mi­kor az öreg felébredt. Mikor kilépett az aj­tón, előtte asztalon egy levél feküdt. Va­lami magasrangu katonának szólt. Azt irja bent a fia, hogy „kollemetlen vendége ér­kezett, egy vidéki paraszt, ezzel kell baj­lódnia, azért nem mehet Ígérete szerint a találkára". Megrázkódott, az agyán átnyilalt egy tompa fájdalom. Derűt erőltetett arczára, s mintha nem tudna semmit, mosolyogva lé­nyitott be a szalonba. — Ah, hogy aludt, apa ? kipihente ma­eát ? kérdé enyelegve a nagyságos asszony. — Ki bizon, édes lelkem, jól aludtam s átkarolva a szép asszonyt, jobbról-balról megcsókolta a kipirult orczáját. Harmadik nap reggelén jelezte az öreg, hogy hazautazik. — Ilyen hamar ? — volt az egyhangú csodálkozás. — Ja, fiam, dolog van otthon. Nem lehet soká távol maradni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom