Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.
1902-11-23 / 47. szám
elvek, s meggyőződések ne klikkek szerint; zsurozzunk külön, de legyünk egyek, ha nemzeti nagyjainkat ünnepeljük, ha országos mozgalmakhoz csatlakozunk, ha irodalom, művészet s színészet pártolásáról van szó. Szentimentálizmus azt kivánja, hogy mindenben összebújjunk, s ölelkezzünk, hiszen végre is, az emberek közötti különbségek a társaséletben természetszerűleg kell, hogy kifejezésre jussanak, amit elkerülni nem lehet, de az is bizonyos, hogy ahol Pápáról van szó, ott minden pápai egy legyen. Azután szükségünk volna még mindezek felett egy kis demokráciára. A mi gazdagjaink gőgösek. „Mi arisztokraták t t — igy hivják magukat. A diplomás, ha gazdag, a társaséletben elkülöníti magát a diplomástól, ha nem gazdag, de beveszi a társaságába a nem diplomást, sőt a műveletlent, ha ez viszont gazdag. Ez pedig nem egészséges állapot. Csak egy arisztokracia jogosult e világon, s ez : a szellem arisztokraciája. Ha okos és tanult ember azt mondja : „én nem társalgóm szamárral és tanulatlannal" — helyesen cselekszik. A társalgás szórakozásra való, aki pedig szellemileg alattam áll, azzal nem tudok szórakozni, hacsak annyira nem ostoba, hogy nevethetek rajta. De ha gazdag ember azt mondja : „én nem társalgóm X-el, mert ő szegény" — buta gőggel cselekszik, mert nem tekinti a társalgás célját. A szegénynek legfeljebb ne hitelezzen, ám de azért társaloghat vele. Pápán a gazdag embereknél ez az utóbbi irány az uralkodó és ez legalább is izetlenségnek mondható. A kir. -tanfelügyelő hayi jelentése, A f. évi október hóról szóló jelentésében a kir. tanfelügyelő a Dabrony, Devecser, Kolontár, Külső-Vath, Nagy-Szöllős, Nemes-Szalók, Pápa, Puszta-Miske, Vid és Veszprém községekben, illetve városokban meglátogatott iskolákról s egyébb tanügyi mozzanatokról tévén meg jelentését, azt a következőkben folytatja : Megjelentem 9 községben 18 iskolában, 1 ovodában ; azonkívül jelen voltam 2 magán vizsgán, egy tanító gyűlésen, egy iskolának és ovodának a felavatásán, vezettem egy vizsgálatot és . két tanító választó gyűlést t. i. Veszprémben es Devecserben. Tanév eleji iskola látogatásaimnak főleg az volt a czélja, hogy személyes meggyőződést szerezzek arról, mikép teljesitik a községi hatóságok a gyermekek iskolába való szorítását, valamint az iskolák helyre állítását és felszerelését. Intézkednem kellett ezek tekintetében több községben ; meg kell azonban jegyeznem, hogy jelen tanév elején enyhébb módon kell megbírálnunk az iskola mulasztókat, mert sok helyen az általános késő érés következtében elkésett betakarítások s a házi- és gazdasági munkásoknak mindinkább érezhetővé váló hiánya folytán a nagyobb gyermekek segítségére szorulnak a szülők, ha az utóbbi körülmény tovább is fenn marad, ugy majd a váltogató rendszerű tanításról s iskolabejárásról kell gondoskodnunk, ez azonban nem jelentene haladást, hanem inkább visszafejlesztést a népoktatásban, miért is attól erősen ovakodunk. Mult hónapban tartotta őszi közgyűlését a veszprémi rkath. tanitó-egyesület jól válogatott s időszerű előadásokkal és gyahorlati tanításokkal. Fontos a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak két rendbeli rendelete, a melylyel a községi iskolaszékek számára, nemkülönben a gazdasági ismétlő iskolák szervezetére és tantervére nézve nagyobb fejlesztésre és terjedelmesb alapra fektetett uj utasítások adattak ki. Ezeknek megszerzésére azonnal köteleztem az állami, községi és gazdasági ismétlő iskolákat. Utóbbiak szélesb körű fejlesztése érdekében megjelent a „Hivatalos Közlönyében egy a közigazgatási bizottságokhoz is intézett körrendeletet, mely azonban még eddig le nem érkezett. Kiindul ez az utasítás az 1868. évi 38. t.-ez. 50. §-ából; e szerint most már eltekintve attól, váljon osztott vagy osztatlan (t. i. egy vagy több tanítót) az iskola, a polgári községek által fentartott ós a községi iskolaszékek alatt álló községi elemi népiskolákhoz gazdasági ismétlő iskolák állitandók abban az esetben, ha a 13—15 éves s a községben tényleg jelen levő tankötelesek száma a 40-et eléri s ha a gazdasági ismétlő iskola vezetésére szakképzett tanító van. Az állami elemi iskolák mellé okvetlenül felállítandó a gazdasági ismétlő iskola már abban az esetben is ha csak 20 ismétlő tanköteles találtatik a községben. Az állami és községi iskolák e gazdasági ismétlő tanfolyamaiba kötelesek a községben levő más felekezeti vagy magán jellegű iskolákhoz tartozó ismétlő tankötelesei is bejárni, ha az ottani iskola fentartók az uj utasításnak megfelelő gazdasági ismétlő tanfolyamot nem szerveznék. Pápa és Veszprém r. t. városok, melyek lakosai nem foglalkoznak túlnyomóan gazdasságal, határozhatták el az önálló szaktanitás gazdasági ismétlő iskolát. Szintúgy nem határozták el eddig Enyhig és Szent-Gál terjedelmes határu községek sem. Ahhoz, hogy egyébb községben állítsanak fel önálló gazdasági ismétlő iskolát, csekély a reménységem, mivel ezek szervezése oly községekben kívánatos, melyeknek messzire terjedő határa van s a melyek önerejükből 15—20 kat. holdnyi gyakorló területet gazdasági épületekkel és tantermekkel együtt képesek felajánlani. Egyébiránt a gazdasági ismétlő iskola felállításának tekintetéből kötelességem szerint gondossan megállapítom a községeket, jelenthettem, hogy jelen tanévben a tankötelessek össze írásának immár készen álló feldolgozása szerint 85 olyan község van, ahol a 13—15 évesek száma túlhaladja a 40-et. Ezek közül a községek közül 47-ben már van gazdasagi tanfolyamu ismétlő iskola, melyben a tanító gazdasági ismétlő iskolai tankönyv alapján foglalkozik a gazdasági olvasmányok magyarázatával és gya— Hát csakagyan elmegy? — ostromolták Barsyék az utolsó nap, mikor megtudták, hogy holnap reggel utazik. Barsyné fenyegető arczot öltött. A becsületről beszélt, melynek a legszentebbnek kellene lenni minden férfi előtt. Tegze Ádám lesütötte a fejét, ámbár tulajdonképp nem tudta, hogy mit vétett a becsület ellen. Milka nem jött a vacsorához, szobájában maradt, azt mondták: a feje fáj. Tegze Ádám sajnálkozását fejezte ki, hogy nem lehetett szerencséje elbúcsúzni tőle. Titkon azonban örült, hogy nem kell találkoznia. Az ilyen hucsuzás mindig kellemetlen s az embernek ilyenkor könnyen kiszaladt a száján valamit, amit nem akarna. Hamar bevégezték a vacsorát. — Nem fárasztjuk tovább, — szólt Barsyné komoran, mikor Tegze Ádám haza akarta őket kiséri az „Aurorába", ahol .aktak. Az udvarias férfi azonban mégis elkísérte. — A mama haragszik, — súgta neki Etel halkan. Tegze Ádám célszerűnek vélte nem kutatni, hogy miért. De Etel megint viszszatért rá : — Ha maga tudná, a mama nagyon mérges volt, de mit bánja azt maga. — Nem gondolnám, hogy én — dadogott a gavallér. A leány vállát húzogatta: — Maga? Hát nem mindegy az magának ? Megkérték Miikát. — f No az örvendetes hír, — gondolta Tegze Ádám. — Lám, lám, nem is kellett volna az elutazásra gondolni. Egyszerre fölvidult s mikor elvált a hölgyektől, fütyürészve ment be szobájába. Reggelig megfontolta jól s azt határozta, hogy most már nem utazik el. — Tudtuk mi az, — jegyezték meg mosolyagva az ismerősök. Barsyné összehúzta a szemöldökeit, mikor meglátta, de aztán mégis kiderült az arcza. Az ebédnél megint együtt lehetett látni őket. . Milka megszorította a Tegze Ádám kezét: — Mi azért jó barátok maradhatunk, ugy-e, akármi történjék ? — Minden esetre, szerencsémnek tartom, — bókolt az udvarias férfi. Elmúlt vagy két hét. Egyik-másik ismerős megszólította Tegze Ádámot: — Gratulálhatunk ? Mikor lesz az esküvő ? Az esküvő ? Hát mit tudja ő ? Csak nem gondolják, hogy talán ő? — Ugyan ne tettesse magát, — vetették szemére. -- Hiszen csak a vak nem látja, hogy jegyesek. Jegyesek ? Valóban, ugy veszi észre, hogy az egész fürdőközönsng ebben a meggyőződésben van. Föl kellenne világosítani őket. De hogyan ? Ha ezek a Barsyék nem szólnak. — Mondja csak Etel, mikor jön már el a kérője ? Etel megrázta a fejét: — A Milka kérője ? Melyik ? Hiszen tudja, hogy kosorat adtunk neki a maga kedvéért. — Az én kedvemé-it ? — Hát kinek a kedvéért ? Maga hálátlan rossz ember. Tiz perez múlva már a szobájában volt Tegze Ádám és csomagolta össze a ruháját. De aztán ismét csak kirakta. Ördögadtát, korábban kellett volna elutazni ? Mast már, tudja Isten mintha valami erkölcsi kötelezettség vállalt volna. Most már mit csináljon ? Az egész világ azt hiszi, hogy Milka a menyasszonya. Nem lehet kibújni semmiképp. Ezek a Borsyék utánna mennek. S az a Milka ... No a leány csinos, kedves. Es ha már nem lehet semmiképp sem szabadulni, hát Isten neki. Ez a Tegze Ádám házasságának az igazi története. Később egy kis költői zománczczal is ellátták, mert ugy szebb, s elmondták egymás épülésére, bog}' az első pillanattól kezdve, mikor egymást meglátták, milyen lángoló szerelemre lobbantak.
