Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-11-16 / 46. szám

az ókor legműveltebb népei sohasem tettek ily irányú kísérleteket. Rajongtak az ifjúságért, az erőtől duzzadó egészségért, mert ezekben látták az emberiség valódi lényegét és eszményét. Az öregektől, a sinylődőktől elfordultak, mint olyanoktól a kiknek látása megzavarta szépérzéküket és életörömüket. Ezzel szemben az ókorban a zsidók szent könyve, az egy Istent hivő összes vallásfelekezetek, ős forrása, a biblia legelőször hirdette : „Állj fel az ősz fej előtt és tartsad tiszteletben az öreget." Ez volt az első felhívás az agg kor szenvedé sei elleni küzdelemre ez volt az elhagyatott öregeknek Ínséges helyzetükből való kiragadása és felemelése, ez volt a legelső megpenditése az aggastyánokról való gondoskodás nagy eszméjének, ez volt az aggok ellátásának első intézménye. Egy további gyönyörű mondása a könyvek könyvének : „Ha testvéred elgyengül és keze lehanyatlik, támogasd őt, hogy megélhessen nálad." E magasztos elvek minden időben ébren tartottak felekezetünkben a szegényügy iránti érdeklődést, tagjainak legnagyobb részében mindig meg volt a komoly és erös akarat, hogy ugy mondjam veleszületett kötelességérzet az embertársait gyámolítani, a szegényeket segíteni, a gyengéket támogatni, és már évtizedekkel ezelőtt hitközségünk vezérférfiai is előkészítették a talajt az aggok ápoldájának létesítésére, a mely általában égető szükségnek ismertetett el. Ha azután a változó idők és viszonyok miatt az ebbeli munka ideig óráig szünetelt is, az eszme egészen el nem aludot.t és annak megvalósítása mind inkább egy-egy lépéssel előre haladott. Magasztos feladat volt elhagyatott, jobb sorsra érdemes, keresetés munkaképtelen öregeinknek szerető otthont teremteni, a hol gond nélkül tölthetik be életüknek alkonyát. A mint a titkár ur jelentéséből meggyőződni méltóztattak, városunk szülötte boldogult Gold Sámuel volt budapesti lakosé és körünkben ma megjelent neje Gold Róza urnöé a íóérdem, hogy nagy áldozatkészségükkel az intézet szervezését lehetővé tették. Gold Sámuel mint szegény tiu hagyta el városunkat, kitartó szívós szorgalommal, , becsületes munkával tekintélyes vagyonhoz í jutott, és a midőn élte végnapjaiban földi javai fölött, melyekkel őt Isten megáldotta, rendelkezett, bizonyára fenkölt lelkű neje által inspirálva első feladatának ismerte megemlékezni arról a városról, melyben bölcsője ringott és 20,000 koronás végrendeleti alapítványt tett saját és neje „Gold Róza" neve alatt az aggok menházára. Vég intézkedése az volt, hogy ezen alapítványból, mihelyt az időközi jövedelmekkel kettős összegre emelkedik, pápai elaggott, szegény hitfelei részére menház épitessék. A Chewra-Kadischa elöljárósága vette kezébe az ügyet, de maga Íe*van kötve humánus egyleti czéljai, különösen a kórház vezetése és fenntartása által, és a saját erejét meghaladta volna a menház oly arányú fenntartása, mely a fennforgó szükségletet kielégíthetné. Ugyan azért még 1891-ben kiküldötte a máig is működő bizottságot, melynek feladata volt odahatni, hogy további alapítványok és adományok, esetleg évi járulékok gyűjtésével az intézet már az alapító levélben provideált idő előtt felállítható és nemes rendeltetésének átadható legyen. A kiküldött bizottság céltudatos tevékenységének — sok küzdelem és fáradság után •— sikerült ez intézetet létesíteni. De a bizottság minden törekvése hiába való lett volna, munkakedve és tettereje ellankadt volna, hogy ha az alapitónak nemes példája ha kisebb arányokban is, követésre nem talál a helyi jótékonysági egyesületeknél, jóságos és melegen érző férfiak és aszszonyoknál. Igy sikerült a bizottságnak ezt a házat felépitettnie és berendeznie anélkül, hogy a Gold-féle nagy alapítvány csak a legcsekélyebb mértékben is érintetett volna. A rendelkezésre álló erők egyelőre lehetővé tették négy szegény öreget, két férfit és két , nőt az intézetbe felvenni és a lelkes adakozók a legnagyobb megnyugvással tekinthetnek a szeretet e müvére, jótékonyságuk alkotására. Igen tisztelt ünneplő közönség! Minden év kezdetén a zsoltárok királyi költőjének megható fohászát foglaljuk imáinkba : „Ne vess el bennünket uram, vénségünkben és ne hagyj el bennünket, ha fogytán vannak erőink". Az igazán boldog öregkor mai időben a ritkaságok közé tartozik. Igyekszik utána mindenki, de csak keveseknek jut osztályrészül. Nem annyira a belső erő hiányzik hozzá, mint inkább a külső anyagi függetlenség, a mely békés nyugalmat es boldog megelégedést biztosit agg korunknak. Az élet boldog és nyugalmas alkonyának a külső előfeltételeit van hivatva megadni ez az uj ház az abba felvett és felveendő szegény öregeink részére, a kik itt szabadokká és függetlenekké válnak az élet gondjaitól és a kik a tiszteletet és bccsülést, a mély megilleti az öregkort, az uj házban is megfogják találni. A szeretet munkája azonban befejezettnek egyáltalán nem mondható. Az alap meg van vetve, de az intézetet bővítenünk, fejlesztenünk kell. Nagy azoknak a száma, kik e hajlék ajtaján bebocsátásért kopogtatnak ; családapák, a kik hajdan jobb napokat láttak; elaggott anyák, a kik nélkülözik segélyre képes gyermekek támogatását ; elhagyatott özvegyek, a kik szűkes, nyirkos kamarákban — mert koldulni nem tudnak és nem akarnak — kinosan tengetik életüket. Mindannyian várják, remény| lik a felvételt, de reményük csak akkor telj jesülhet, ha mindenki, a ki csak teheti, akár i alapítvánnyal, akár évi dijakkal hozzá fog járulni e háznak fenntartásához, e háznak fejlesztéséhez. Bízunk helyi és vidéki jó!tevőinkben, a hitközség és a jótékonytestvér egyesületek áldozat készségében, de végtelen nagy a bizalmunk városunk intéző fér fiainak, városunk derék polgármesterének és tisztelt tanácsának elfogulatlan, bölcs belátásában, mely a városi szegényügy érd 'inleges megoldásakor bizonyára kellőkép fogja méltatni és az osztó igazság helyes mértékét alkalmazva aránylugos támogatásban fogja részesíteni ezt a nemes czélu intézetet. Végezetül köszönetet mondok a Chewra Kadischa és a hitközség előljáróeágának azért a jóakaratú erkölcsi és anyagi támogatásért, melylyel az ápold a szervezését előmozdították. Köszönetet mondok a szervező bizottság minden egyes tagjának a kik időt, fáradságot nem kímélve, önzetlen igaz lelkesedéssel a kitűzött czél mielőbbi eléréséért vállvetve törekedtek. Hálás köszönet illeti meg lelkes hölgyeinket, kik a szeretet adományaival az intézet belső berendezéséről megható gyengédséggel gondoskodtak. Elismerés illeti meg Fuchs Samn építészmérnök uron kivül Fa Mihály építési vállalkozó urat az építési munkalatok sikeres és lelkiismeretes keresz! tül viteleért. A világegyetem mindenható építőmestere vegye magasztos szent védelme alá ezen épületet, óvja és tartsa meg minden hanyatlástól, hogy még a késő utódoknak is hirdesse alapi tóinak nemes szivét és jóitevő érzületét. Isten áldása legyen drága hazánkon, hogy valamennyi felekezetét a béke, türelmesség és egyetértés paizsa fogja át, áldás a városon, hogy gyaiapodjók, virágozzék és emelkedjék, és a humanizmus alkotásai benne fejlődjenek és erősödjenek, áldás a hitközségre, hogy összes intézményéit állandóan az igazság, a tiszta erkölcs és hazafias szellem lengje át. Isten áldása legyen az intézeten, Isten áldása legyen annak minden lelkes pártfogóján ! Ugy a beszéd folyamán valamint véj geztével lelkes éljenzés kisérte az ünnepi | szónok beszédét. Kemény Béla városi jegyző a közönség nevében méltatta szép beszédben a bizottság elnökének és tagjainak fáradhatlan érdemdús működését, mire Steinberyer Lipót alelnök válaszolt és köszönetét fejezte ki a ! szívélyes megemlékezésért. Miután még Mészáros Károly polgármester Pápa város nevében meleghangú elösmerő szavaival méltatta ezen humánus intézmény létrejöttét és ígéretet tett, hogy ezen intézmény iránt a legnagyobb érdeklődéssel lesz, a hangulatteljes ünnepély véget ért. A közönség, nagy figyelemmel szemlélte meg ezután az ápoldának kényelmes, szép helyiségeit valamint az előcsarnokában elhelyezett díszes granittáblát, melynek művészi kivetele Krausz Albert fia kőfaragó czég műhelyét dicséri. Berglné Gold Róza ez alkalommal is a ; szegények közt leendő kiosztás végett 250 i koronát adott át az elnökségnek, Ezen újbóli lelkes adománynak hatása alatt távoj zott el a közönség a minden tekintetben lélekemelő és mngasztoS felavatási ünnepélyről. ?A mnl\ hétről!" Falra festettem az ördögöt 1 Bevált amit előre jelztem, hogy alig lesz esemény, mely méltó lesz a krónikában való fejegy; zésre. Nemcsak, hogy nem történt absolute semmi „az üzlet érdekében", de még a „saját érdeke" is veszélyeztetve van az embernek ebben az unalmas hangú latban > Ez a lethargikus hangulat, de talán más hangulat is közbejátszódott, hogy a mult heti fenyegetődzésemet beválottam és Győrben utaztam színtársulatunk meglátogatására. Eddig nem hittem a telepátiában, i de most már kénytelen leszek meggyőző! désem ellenére lassanként ebbe a gondoi latba beleélni magamat. Szintársulatunkat mentem meglátogatni de bohém estélyre érkeztem. Hogy mit jelent ez a meglepetés, azt csak egy minden tekintetben erősen kipróbált bohémvérü egyén tudja megérteni. Lehet-e elképzelni egy bohém embernek nagyobb élvezetet, mint egy bohém estélyen résztvenni ? A gyengébbek kedveért csak ugy szőrmentén körülirom, hogy mit jelent egy bohémestély. Értsék meg kérem ! Színésznők, színészek, újságírók, megbízott és érdekelt színház maccenások találkozása egy estélyen mely minden tekintetben magán és családias jelleggel bír. Ezzel a körülírással csak gyenge körvonalakban akartam értésére adni mindazoknak, kik ily bohémestély részleteit nem élvezhetik, hogy mily alakok adnak találkát egymásnak és mily pazar mulatságban van részük azoknak, kik ily estély tagjainak mondhatják magukat. Az estély egyes részleteiről is szívesen beszámolnék, de erre előbb a bohém társaság egyhangú beleegyezésére és határozatára volna szükségem, melyet kénytelen vagyok bevallani, megfeledkeztem kikérni és igy egyelőre nem adhatom le, de igérem, hogy már legközelebb az ily estélyek lefolyásának egyes részleteit egész terjedelmében le fogom közölhetni. És ezt azért ígérhetem meg, mert a bohém estélyek megtartása a sziniévad alatt mint tudomásomra adták két-két hetenkint lesznek megújítva. Ha az egyes részletekről nem is tudok jelenleg még beszámolni, de annyit már most is jelezhetek ... (Ne jelezzen, mert nincs hely jelezni. Szedő.)