Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-11-09 / 45. szám

Közérdekű fi minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed- 1 évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó Levél a szerkesztőhöz ! Becses lapjának legutóbbi szá­mában több kereskedő ismét feljaj­dul, hogy vasúti állomásunk hibáinak megjavítása érdemében felsőbb helyen mit sem tesznek. Különösen az érke­zett áruk lerakásának akadályaiban ütköznek meg és fennen hangoztatják, hogy ez az állapot tűrhetetlen. A fennálló bajokért azután megtámadják az állcmásfőnököt, — a kit pedig ez érdemben egyáltalában nem lehet vádolni. Nincs igazuk továbbá czikkirók­nak abban, hogy felsőbb helyen mit­sem tesznek az állomáson előforduló hiányok megjavítására. Igen is tesz­nek. Városunk képviselőtestülete ez érdemben felirt a kereskedelmi mi­niszterhez, a honnan a következő le­leiratot intézték Pápa város hatósá­gahoz : Pápa rend. tan. város tanácsának. Folyó évi márczius hó 6-án kelt felterjesztésére értesítem a tanácsot, T" 1 mém DAsb «-Á» W Érdek-házasság, i. Bál előtt. Szedett-vedett bútorzatú hálószoba. A szekrény ajtaja félig nyitva áll, a polczok lehangolóan üresek. A régi divatú mosdón szét szórva toilett czikkek hevernek. Egy széken habkönnyű rózsaszín selyem báli­ruha van szétterítve. Egyik sarokban, a kis zöldhálós ágyban, mely erősen fakó már, egy tiz éves fiúcska alszik. A gyertya láng­jánál egy feltűnően szép, magas, szőke le­ány a hajsütő vasat melegíti. A mama ab­ban fáradozik egy félreeső asztalka mellett, hogy egy kis darab papirosra a bál költsé­geit jegyzi fel magának a legapróbb szőr­szálhasogatással. A mama. Zsuzska, mondd csak fiam, nem lenne elég a fiakkeresnek 2 korona? Nem látom be, hogy azért a rövid utért mi jogon követel 8 koronát ? Egyik utcából a másikbaj Zsuzska (aki nem vigyázott eléggé és azért megpörkölte egy kissé a haját, ide­gesen felsziszen). A mama. Szóltál valamit ? Zsuzska. Nem semmit. . . Megpörköl­tem egy kissé a hajamat. A mama (gyöngéden korholva.) Mert sohasem vigyázol. Igazán, ugy bánsz a ha­jaddal, mintha csak szerződést kötöttél volna az Úristennel, hogy akárhogyan is czibálod akárhogyan pörkölöd, nem fog megártani semmi. Pedig akinek ilyen haja vau . . . Zsuzska. Az jobban megbecsüli, ugy-e '? Hisz ez a háló. Hisz ez a háló. A szegény leány hálója, amelylyel a gazdag kérőt fogja. A mama. Már megint keserű vagy. Az ilyen haj örömére lenne bárkinek. Zsuzska. Ugyan hagyd el mama. Ter­hemre van. Mire jó az ? Oláh Pista már igy is, ugy is fogva van. Ma már csak ép­pen azért megyünk, hogy a nyilvánosság előtt is dekumentálhassa az érzelmeit. Nem ? Ha egyszer elvesz, ott az üzletben nem sok hasznát fogom venni. Ugy hiszem, le is vá­gom legalább a felét. Nem lesz nekem időm annyit fésülködni. . . . A mama. (Oda megy a lányához, ke­zébe veszi a két súlyos, aranyosan csillogó HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. hogy Pápa állomás váróhelyiségeinek bővítése, illetve egy nagy III. osztá­lyú váróterem létesítése iránt szük­séges intézkedések már megtétettek, amennyiben a szükségelt költségek a folyó évi munka programúiba fel­vétettek. A raktár helyiségeknek, a város közönsége által kérelmezett bővíté­sét azonban indokoltnak nem talál­tam, mert a rendelkezésre álló négy­kapus áruraktár és az 50 méter hosz­szu gabonaszin tapasztalat szerint nemcsak a jelenlegi igényeknek felel meg, hanem a forgalmi viszonyok folytán várható nagyobb szükségle­tet is ki fogják elégíteni. A nyílt rakhelyek elégtelensége tekintetében emelt panaszt indokolt­nak, s ehhez képest orvoslandónak találván, a rn. kir. államvasutak igaz­gatóságát egyidejűleg utasítottam, hogy az állomás Kis-Czell felőli ol­dalán fekvő eredetileg állomási kert­nek szánt területet töltesse fel s az akként nyerendő 103 méter hosszú rakhelyen egy csonkavágányt létesít­sen, a rakodás akadálytalan és gyors lebonyolithatása czéljából. Minthogy azonbaij a most részletezett munká­latokra szükségelt hitel felett, a folyó évben nem rendelkezem, annak vég­rehajtását a jövő 1903. évre halasz­tottam. Eddig a minister leirata. A mi­nisteri leiratból világosan kitűnik, hogy a vasúti állomás hibájainak megjavításán már a jövő legközelebbi évben gondoskodnak. A kereskedők tehát várják be nyugodtan a teendő intézkedéseket és ha ezek sem felel­nének meg a kereskedők jogos kí­vánalmainak, megmarad még továbbra is a városnak kérvényezési joga a még fennmaradó hiányok orvoslására. Ezt tartottam szükségesnek kö­zölni az érdekeltekkel. Tehát türelem, várjuk be mit hoz a legközelebbi jövő. Fiyyelö. Nemcsak az „Audiatur et altéra pars" elvénél, de készséggel és örö­mest fogadjuk illetékes kézből vett hajfonatot és tetszelegve méregeti, mialatt könny gyül a szemébe). Es ezt akarod te levágni ? Herczegnők dominiumokat adnának az ilyen arany koronáért. Zsuzska. Herczegnők'? Hja, könnyű azoknak . . . (Kis szünet oda megy az ágy­hoz, kezébe veszi egyenkint a lakcipécskét gyöngéden letörülgeti, szétnyujtja, meg be­csukja a legyezőjét, majd a szekrény felé fordul) Finomabb fehérnemű kellene: batiszt. A mama (elkeseredve). Hát még ? Örülj, hogy ilyen is van. Ma korán hajnal­ban kellett felkelnem, hogy összemossam számodra a szükségeseket. Zsuzska. (kitörve). Meddig lesz ez igy ? Bizony Isten ideje, hogy már történjék va­lami. Belefáradtam. (A kis fiu nyugtalankodni kezd a ágy­ban, félálomban mormogja: ne beszélgesse­nek olyan hangosan, nem tudok aludni.) A fal felé fordul. A mama (hozzá siet, betakargatja, megcsókolja). Aludjál Ferikém, kedves, okos fiam. Majd ha te megnősz, ugy-e más dolga lesz szegény anyádnak? (Rövicl idő múlva a cseléd bejő egy óriási szegfübokrétával.) Az Oláh ur legénye hozta, instálom. délben és este a „Hungária" kávéházban a mosoní hadastyán-egylet kitűnően szervezett zenekara

Next

/
Oldalképek
Tartalom