Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-10-26 / 43. szám

Közérdekű hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Uj gyár tervben! Legmegbízhatóbb forrásból érte­stilünk, hogy városunkban egy kocsi kasfonó-gyár létesítése van tervbe véve, mely gyárnak az állami sub­ventiója is biztosítva van és legköze­lebb már a város hatóságához is kér­vény lesz benyújtva ezen gyárnak engedélyezése illetve létesítése iránt. Általános felfogása városunk kö­zönségének, hogy valahányszor váro­sunkban valamely közgazdasági válla­lat vagy nagyobbszerü tervezet léte­sítéséről van szó, annak megvalósí­tását kétellyel fogadja s nem veszi komoly számba. S ez némileg indo­kolt is volt eddig, amennyiben a ter­vezet vállalatok kivitelénél hiányzott az energia és rendszerint a megkez­dett tárgyalások eredménytelenül vég­ződtek. Hogy mit jelent városunkra ezen gyár létesítése, azt valóban körülírni alig volna lehetséges. Az elszegénye­dés évről-évre nagyobb arányokat öltött s a nyomor növekedése a jövő aggasztó képét tárta elénk. A negy­venes években messze vidéken is­meretes pápai iparágak a nyomasztó gyári verseny folyíán kisebb és ki­sebb üzemre kénytelenek szorítkozni, vagy pedig teljesen felkellett liagy­niok a mesterséggel. Jómodu iparo­sokat már keresve kell keresni s a tönkre jutott mesterek jó része a vá­ros költségén tengeti az életét. Ezeken a nyomasztó viszonyokon van hivatva némileg segíteni ezen gyár létesítése. Reményünk van hogy a természeti erők kihasználása és ezzel párhuzamban a szegényebb munkásosztály helyzetének anyagija­vitása küszöbön van. De máskülön­ben is elvitázhatatlan tény az, hogy egy gyár, mely több százra menő munkást foglalkoztat, nekik biztos keresetet nyújt, nemcsak kizárólag a külömbözö kisipart és kereskedelmet élénkíti szükségleti cikkeik beszerzése által, hanem biztos piacot teremt a mezőgazdasági mellékterményeknek. T /X *TL3 y-s eN r**? /\ Az ösz. Süvölt, süvölt az őszi szél Hull a fákról már a levél, Az elhervadt virág felett Búsan ül az emlékezet. Be szomorú a föld itten, Hervadásról beszél minden, Miért nem hervad el az élet, Ha meghaltak a remények ? Hull a levél, rázza a szél, Nemsokára eljön a tél, Hóval fedi be a tájat, S a lombtalan 'puszta fákat. Busán hullnak a levelek, Beborítják a fejemet, Levélzápor a fejemen, Sötét bánat a lelkemen. Giza. Mikor Racínay Giza feljött a fővárosba rokonaihoz, a néni összecsapta a kezét: — Ez az összes ruhád ? Itt ez a kis koffer ? Az ugyan nem sok ! 8 az is, a mi rajtad vrn, 'milyen ódivatú, rövid. Ebbe nem járhatsz itt! Aztán bevezette egy kimérten bútoro­zott szobába s a nagylelkűség érzetével mondá: — Itt fogsz lakni. Kicsit ugyan fél­reesik a mi lakosztályunktól, de remélem, nem félsz ? Megszokhattad a magányt ott a hegyekben. A nyúlánk, szomorú leányka szótlanul intett a fejével. Talán vzt gondolta, hogy ott az erdők ölén nem félt, elbarangolt egyedül a sziklák között. De itt ebben a nagy zajos világban olyan, gyöngének, bá­tortalannak érzi magát. Félelmet okoztak neki a néni kimért, hideg szavai is, a melyekkel tudtára adta, HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R iVI I N könyvkereskedésében. Hogy pedig mily szüksége van ezekre Pápa városának, ezt mindenki tudja, ki városunk 'nyomasztó helyzetét ös­meri. Nem vádolhatjuk ugyan városun­kat, hogy ezen nyomasztó helyzetén segíteni óhajtott, mert évek óta va­lahányszor alkalom nyílt volna vala­melyjövedelmező keresetmódot nyújtó intézmény létesítésére, minden lehe­tőt elkövetett a város és mondhatjuk eredménnyel. Van dohánygyárunk és szövőgyá­runk, mely gyári vállalatok, hogy mily előnnyel vannak városunkra nézve, azt szükségtelen bővebben fej­tegetnünk. Minden gyári vállalat, mely egy városban létesül csak jóllétet és az illető város kereskedelmének és iparának előnyét van hivatva előmoz­dítani. Ép ez okból nagy vívmánynak tárthatjuk s lelkesedéssel üdvözöl­hetjük ezen kocsi-kasfonó gyár felál­lítását, annál is inkább, mivel a vál­lalkozó cég illetékes körök előtt ki­mi lesz a kötelessége nála. Mert egy sze­gény, árva rokonát senki se tartja hiába a házban ! Lesz belőle nevelőnő, házi kis­asszony, szobaleány. Minden egy személy­ben ! Nincs egy nyugodt pillanata, a mely­ről azt mondhatná: ez az enyém ! S mégis mindig félve néz körül, eleget tett-e köte­lességének ? Nem néznek-e reá, mint egy felesleges bútordarabra a házban ? Ha a házben ? Ha a háziasszony rossz kedvű, ő a villámhárító. A cseléd nem lehet, cselédet nehezen kap az ember, de egy ilyen sze­gény rokon tűrjön, ha perelni van kedvünk. Mikor Giza kis unokatestvéreit tani­tani kezdte, a tanácsosné elbámult unoka­buga sokoldalú műveltségén. Az ilyen le­ánynak hasznát lehet venni ! A becsületes gondolkozású falusi gyer­meknek eleinte furcsán tünt föl az, hogy a néni olyan keveset törődik a férjével s gyermekeivel. Délután eljött egy vidám, hangos társaság s a tanácsosné elment ve­lök az uszodába, a sétaterekre, később az­tán megszokta. Sok olyant látott ő még itt, a mi fölött tiszta, becsületes lelke felhábo­rodott, ilyenkor mindig visszavágyott ahhoz a kedves, elpusztult otthonához, a hol olyan SIRKOSZORUK óriási választékban bámulatos olcsó árban kaphatók STJSZ T7\ u r i- és n o i diratáruházában FJ^FJ^JST.

Next

/
Oldalképek
Tartalom