Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-10-19 / 42. szám

tandó anyagot. A helyi viszonyok szerint azonban följogosítja a tanitót a helyi tan­terv készítésére, sőt erre kötelezi is a tani­tót. Egyébként osztályról-osztályra, külön a fiuk és külön a leányok gazdasági ismétlő­iskoláinak megszabja a tudnivalóit. Nem történt esemény ! Nem lesz kró­nika a héten! Ez a jelszó keringett az utolsó pillanatig elmémben. Még ilyen semmi jelentőségű hetet nem töltöttem el. El is határoztam magamban, hogy e heti krónika megirását azáltal ""fo­gom lerázni, hogy a szerkesztőnek beteget jelentek. A Balaton kávéházban irtam a beteg­ségről szóló jelentésemet, de ebben is pe­chem volt. A szerkesztő megijedt betegsé­gem miatt elment lakásomra, ott aztán út­baigazították. El is jött meglátogatni, még­is talált a kávéházban, hol jelenleg egy női zenekar hangversenyez. Ilyen pech csak engem érhet! Eleinte meg akartam győződtetni, hogy a cognacot orvosság gyanánt iszom, de ugy látszik jól van informálva, hogy én egész éjjel orvosságot szoktam bevenni, csakhogy nem otthon, hanem a kávéházban. Mikor már láttam, hogy az onosság­gal való kimentésem hiábavaló dolog is lenne, bevallottam őszinte, hogy biz én olyan egész­séges vagyok mint a tök, csakhogy hiányos „krónika" betegségben szenvedek. A szerkesztő ugy látszik ezen beteg­séget már régen ösmerheti, mert ezt nem fogadta el oly betegségnek, mely egy heti krónikást ágyba dönthet, s lelkemre kötötte, hogy legkésőbb szombat délelőttre adjam be a kéziratot. En megígértem, de csak azért, hogy már ne rontsa a levegőt a kávéházban s visszatérhessek az orvosság bevevéshez. De még csak most kezdődött a valódi pechem. A helyett, hogy eltávozott volna oda állott a dobos kisasszonyhoz s elkezdett a mesterségemben kontárkodni. Adta a szé­pet, mintha nem én, hanem ő venné be minden éjjel reggeli négy óráig az orvos­ságot. Eltekintve, hogy lefoglalta a zenekar hölgyeit, de mint tekintetéből kivettem a csinos dobos leány megboszulva az eddigi „szekirozások"ért elárult, hogy biz ilyen lump nincs az egész városban mint én va­gyok, mert öt. napja, hogy itt vannak és én minden éjjel ott virasztok. De ha nem is hitte volna ezt, meg­győződött személyesen erről. Egész 4 óráig ő is szedte az orvosságot, ha nem is oly sürün mint mi a társaságban s csak akkor hagyta el a kávéházat, mikor én, azon hi­szemben, hogy majd megesip s rám olvassa majd a litániát. Ez azonban nem sikerült a szerkesz­tőnek. Nem hiába vagyok én nála nagyobb favorit az éjjeli helyi viszonyok ismeretében semhogy el nem tudtam volna illani előle. Keresni, pedig hiába keresett volna, mert ez oldalröl, a mi pislogó utcai lámpáink biztosítottak. Dühös voltam. Nem elég, hogy nem sikerült a heti krónika megírásától megsza­badulni, de még ráadásul egész éjjel Cerbe­rusként őrzött egész reggeli 4 óráig. Másnap délbe még Morfeussal társa­logtam, midőn a szedőgyerek azzal köszönt fer álmomból, hogy a szerkesztő küldi a „krónika" kéziratáért. Hogy mit üzentem a szerkesztőnek, arra már nem emlékszem, de hogy a közvetítő szedőgyereket nem kínál­tam meg székkel arra emlékszem, mert egy perez lefolyása után már nem volt szo­bámban. Tegnap reggelig nem is zavartak a kéziratért, de hiába is zavartak volna. A hol nincs, ott ne keress. Szombat reggel, azaz jobban mondva délbe, mert nálam a dél a reggel, kezdtem gondolkozni, mit tevő legyek. Elmentem a szerkesztőhöz s kijelentet­tem, hogy bárha meg ígértem, hogy szom­baton lesz kézirat a heti krónikáról, de biz én a semmiből nem krónikázhatok s e hét karcolat rovata üres marad. A szerkesztőnek nolens volens bele kellett törődni, hogy e héten nem én írom a karcolatot, de abba sehogy sem egyezett bele, hogy a karcolat rovat hiányozzék. Kijelentette, kogy e heti krónikát ő irja meg még pedig az éjjeli excursióját a kávéházban, mint legérdekesefib eseményt e héten. Igy lettem felmentve a heti l-rónika megírásától, de meg kellett ígérnem, hogy többé ez nem történik meg. Jó tanácsot is adott egyúttal a. szerkesztő, hegy azon eset­ben, ha heti eseményekben szegények is leszünk, írjam meg az én heti éjjeli élel­ményeimet a női zenekarról. Most veszem észre, hogy a szerkesztő mégis okos ember. Hisz lehet-e változato­sabb műsora egy hétnek, mint az, ha egy pápai riporter éjjeli élelményeit irja meg, kivált ha a riporternek a neve : Fric?:i. Az hirlik . . Az hirlik, hogy Pápa város köz­ügyeire utóbbi időben csendes rész­vét nyilatkozik meg. Az hirlik, hogy Pápa város kép­viselőtestületének több tagja a vil­lamvilágitás iránt hideg érdeklődéssel viseltetik. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pánról az a hír kering, hogy még képes volna az intendánsi állást el­vállalni. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnknek mé^ csak ezután lesz a „Hosszu-bőjt"-je. Az hirlik, hogy a polgármester katholikus létére erősen reformált. Az hirlik, hogy a pápai rendőr­ség a kis Kohnt nyomozza. Az hirlik, hogy a Balaton kávé­házban működő női zenekar nemcsak zenével, de „karokkal" is foglalko­zik. (Der Schlag soll die Konkurenz betreffen! Szedő.) Az hirlik, hogy a női zenekar összes érzelmeit a hangszerekbe szo­rítja. (Kicsodák ezek a nők ? Szedő.) Az hirlik, hogy a női zenekar folyton azt hangoztatja, hogy „mig az ember fiatal, szeretni nem akar, de ha megöregszik, hiába törekszik". (Nekem mondja ! Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán azért van­nak változások, mert sok intézménybe „beleütött az Isten nyila". Az hirlik, hogy Pápán vannak többen, kik az árakat rontják. Az hirlik, hogy a Balaton kávé­ház női-zenekara felett is tartottak ellenőrzési szemlét. (A honvédség és népfelkelők érdekében. Szedő.) Az hirlik, hogy a női-zenekar is erősen jajgat a kis Kohn'érdekében. Az hirlik, hogy Pápán az „Isten nyilát" összetévesztik a Rákóczy in­dulóval. (Kicsodaez az ember? Szedő.) Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok a szövőgyári leányokat nem tartj ák k onkuren ci áuak. Az hirlik, hogy Pápán van egy uj házaspár, mely jajgatva tölti el a mézes heteket. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny­szerkesztője hajat talált éjjeli menet­rendjében. (Még sem unta meg ? Szedő.) JFÜM — Személyi hirek. Takács Áclám me­gyei árvaszéki elnök, ki hivatalos minőség­ben az egész hatét városunkban töltötte, ma délben utazik visza székhelyére, Veszprémbe. — Hlavacs Kornél győri iparfelügyelő, a helybeli betegsegélyző pénztárnál folyamat­ban levő vizsgálat céljából, a hót folyamán városunkban időzött. — Huszárezredülik köréből. Csáky Kál­mán gróf, főhadnagy négy heti szabadsá­gáról csütörtökön visszatért és szolgálat­tételre jelentkezett. — Hivatal vizsgálat. Takács Adám megyei árvaszéki elnök az egész hét folya­mán vizsgálatot tartott városunk árvaszéki ügyosztályánál és gyámpénztáránál. A vizs­gálat befejeztével a pontosság, rend és pél­dás ügykezelés felett a legnagyobb elisme­rését fejezte ki a polgármesternek és a hi­vatalt kezelő tisztviselőknek. — Az irgalmas rendház köréből. Az ir­galmas rend tartományi főnöke, Bokor Cla­rentius rendházi tagot, főorvost, Váczról ugyanily minőségben a helybeli rendházhoz áthelyezte. Mint régi ösmerőst üdvözöljük őt, amennyiben Bokor főorvos 6 évig volt már a helybeli rendház tagja. — Hivatal átadás. Az uj veszprémi fő­szolgabirónak, Kerényi Andornak f. hó lÓ-én adta át Kolossváry alispán a főbírói hiva­talt, ezt megelőzőleg váratlan vizsgála­tot tartott a főszolgabiróság ügykezelésében. — Kamarai közgyűlés. A győri keres­kedelmi és iparkamara f. hó 14-én tartotta havi rendes közgyűlését Schlichter Lajos al­elnök vezetése alatt. A napirend legkima­gaslóbb tárgyát képezte a kamarai székház felépítésének kérdése. A közgyűlés Győr városa által felajánlott 294 négyzetöl terü­letű telket a megszabott 15 korona iJ-ölen­kénti vételár és a kikötött egyébb feltéte­lek mellett — köszönettel elfogadta. Ajka község három országos vásár engedélyezése iránti kérelmét a közgyűlés nem tartja tel­jesíthetőnek. A kereskedelem képesítéshez

Next

/
Oldalképek
Tartalom