Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-10-19 / 42. szám

ezen igéretét már éveken keresztül halljuk, anélkül, hogy e tekintetben még a legprimitívebb intézkedések is történtek volna. Már pedig, hogy milyen hátránya van Pápa városának azzal, hogy nincsen egy oly modern szállodája, mely igényeinket teljesen képes kielégíteni ezt szükségtelen bővebben fejtegetnünk. Már azon körülmény, hogy az idegenek a mennyire csak lehet nem látogatják városunkat, mily óriási különbséget tesz városunkra nézve. Városunk érdeke tehát sürgősen követeli, hogy egy a kornak megfelelő szálloda építése megbeszélés tárgyává tétessék s annak érdekében a szükséges lépések a legrövidebb idő alatt megtétessenek, mert csak ez uton reméljük, hogy városunk ipara és kereskedelme — mely sajnos már a zeró fokon van — némileg is javulhatna. Ne késlekedjenek tovább, tegyenek lépéseket, a szálloda felépítésre. Legyen vége már annak a közönyös indolánciának, a mely haladásunk kerékkötője, lássa be minden józan eszű ember, hogy a szükség, ,a jövő tettre köteleznek minden polgárt városunk ujjáteremtése céljából. Ez erös hitünk ! Ne legyen úgymint eddig volt! l*oll»tsek Frigyes. A közigazgatás egyszerűsítése. Akinek valaha ügyes-bajos dolga akadt valamely hatóságnál, (s kinek ne akadt volna még?) ösmeri azt a ezer veszedélme, ó. be ingerlő! és az ő lelkesedése átragadt a fiúra is. Kis Jánost elfogta a regényhőség vágya és ugy beszélték meg, hogy éjfélután, — mikor a kisértetek már pihenni feküsznek sir-ágyukba, — megszöknek, bogy egymáséi, hogy boldogok legyenek. II. Auguszta kisasszony kövér szőke leány volt, akinek szive már „gyakrabban szenvedett hajótörést a szerelem viharában", ugy, hogy valódi roncs lett. Kövér volt és ábrándos, s mikor már harminczadszor látta nyílni a búzavirágot, megijedt szegény, hogy a boldogság egyre messzebb távolodik tőle, s talán nem is lesz már elérhető számára. Ekkor hozta a gróf ós a jó szerencse Kis Jánost Béla úrfi mellé nevelőnek meg a fiatal ur megszerették egymást. Egyedül álltak a nagy világban mindketten. Auguszta kisasszonynak egy bálváványozott ki$ kutyája volt csupán : Ámor, akire hő szive hő érzelmeit eddig pazarolta, Kis Jánosnak meg nem volt az se, ő a múzsának udvarolt — és igy többé-kevésbé meg van okolva, hogy a rövidre nyírt, szőkehaju, érzelgő nevelőnő és a hosszuhaju instruktor egymást megszerették. A kisasszony ragyogó szemmel tanította a nagy napon a két kis komteszt, és sok Kálváriát, melyet át kell szenvednie, mig a .legjelentéktelenebb ügyét elvégezheti. A Poncziustól-Pilátusig való időtrabló lótás-fatás, az illetékességi kérdés eldöntése körüli lierce-hurca, a hivatalos copf épségbentartására és lelkiismeretes megőrzésére fordított fáradság, az aktaszaporítás művészetére áldozott írási munkák, bélyegköltségek, prókátordijak, mind olyan szépen beleilleszkedtek közigazgatásunk mai rendszerébe, hogy még gondolatnak is merész, elképzelni, hogy lehet mindezektől a közigazgatást szaturálni. Ebbe a merész vállalkozásba fogott a belügyminiszter. De nehogy valaki azt higyje, hogy egy csapásra megszűnik az egész most dívó hivatalos eljárás, sietünk megjegyezni, hogy egyelőre csak arról van szó, hogy a közigazgatást megtisztítsák minden • olyan felesleges sallangtól, mely a közigazgatás menetét meglassítja, vagyis ez idő szerint csak „egyszerűsíteni" akarják a közigazgatást, ami azonban még nem jelenti azt, hogy az menten olyan ideálisan egyszerű lesz, aminőnek az egyszerű ember elképzelni szeretné. De mindenesetre megtették az első, döntő lépést. 1903. január 1-én életbe fognak lépni a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény alapján alkotott egyszerűsítési rendeletek, ugy mint a vármegyei és járási, a községi és körjegyzői, a közigazgatási, az árvaszéki és gyámhatósági ügyvitelről, továbbá a megyei pénztárak és számvevőségek államositámikor szobájába ment, ölébe kapta a kedves Ámort, és csókolva, ölelve mondta el neki boldogságát. — Ezentúl osztozni fogtok a szivemen. Szeret! . . . megszökünk 1 . . . és éveihez nem illő pajkos vidámsággal táncolta körül a szobát, egyre csókolva, bolondos örömmel a szegény mit nem sejtő kutyácskát. Kis János pedig borongós hangulatban komponálta meg legszebb dalát: .

;üvj meg éjnek szelleme !" refrénnel. Nagyon hosszú volt a mai nap. Aggódó bizonytalanságban töltötték az időt, attól félve, hogy felfedezik titkukat. A kisasszony ha ráért, ruháit pakolta. Kis,; Jánosnak nem volt mit csomagolnia. Sziveik türelmetlen dobogással várták az üdvözítő éjszakát. III. A nap sugarai utolját szórta szét az ég boltján s a felhők rózsaszínűek ; voltak. A falu csürhéje nagy rofögéssel ködszerű port verve fel, rohant haza, némely makacs állatot, amely nem akart a régi fogság és vályú mellé visszatérni, a kukoriczás szakajtó vesztegetett meg. Lassankint elcsitult a zaj, elült a porfelhő. Esteledett. Ah, Istenem! mily hosszú a szökés előtt minden röpke perez! Ámor, az édes sáról, a járási, számvevői intézmény behozataláról szóló törvény és szabályrendelet. Egyik legnagyobb előnye ez intézkedésnek, hogy gyorsabbá és olcsóbbá teszi a közigazgatást, de nem csekély előnye az is, hogy az ország valamennyi vármegyéjében egyöntetű lesz az eljárás. Örömmel lehet tehát ezt az újítást üdvözölni, mert a hivatalos copf kiküszöbölésé első kísérletének tekinthető. Most már bizni lehet abba, hogy az egyszerűsítéssel járó előnyök meg fogják győzni az illetékes, mérvadó köröket, hogy az ügyek elintézésénél nem a legfontosabb a bürokratizmus féltve őrzött fentartása. S amint látni fogják, hogy a hivatalnoknak nemcsak a poros akták gondozójának kell lennie, hanem első sorban az a hivatása, hogy a közigazgatás lényegének szentelje munkáját : csakhamar egészséges élénkség fog bevonulni a közigazgatásba, a hivatalos munka nem lesz lelketölő sablon, hanem gondolkozás műve s a hivatalokból életrevaló, üdvös kezdeményezések fognak kiindulni. Nem utolsó előnye az újításnak az sem, hogy az uj rend értelmében minden törvényhatóságnak külön hi_ vatalos lapja lesz, ami a vidéki hírlapirodalmat jelentékenyen fölfogja lendíteni. Végre is belátják, hogy nemcsak a fővárosi sajtónak, hanem a vidékinek is megvan a maga nagy jelentősége, melyet kellően méltatni a nemzet érdeke. Mert azok apró erek, kutyuska, olyan volt már Auguszta kisaszszony szenvedélyes csókjaitól, mintha megázott volna, és okos szemei hasztalan fürkészték e nagy szerelem okát. Kis János a ruháját kefélte, hogy az ünnepi alkalomkor egv pihe vagy porszem se éktelenkedjék rajta. Es megeresztették a képzelet tarka selyemszálát, hogy az gyönyörű szimpompás szövetté válva, boldoggá tette a képzelődő szerelmeseket. A kisasszony az éjféli szöktetés minden kis részletével tisztában volt, hogy jön titokzatosan a dobogó szívű trubadur, mi, ként fog ő kissé szemérmetesen ellenkeznide nem nagyon, hogy — az Istenért! — e) ne riassza a fiút: hogyan könyörül meg azután rajta, és kinyújtja ablakán fehér kezét cőókra, a lovag őt kiemeli, ami kissé nehéz munka lesz, azután egy, de csak egyetlenegy szűzi csók után futnak, futnak, hogy elérjék boldogságukat. Le sem feküdt a leány. Izgatottan várta az éjfélt szobájában és sirva. a bolgogság könnyeit hullatva búcsúzott el kutyácskájától, miután betátta, hogy Ámor nem szökhetik velük, mert erre könyveiben nem olvasott soha példát. $ Kis János is olyas képekkel töltötte be agyát és idejét, de ő sokkal erőteljesebb színekkel rajzolta ki magának a bol.