Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-10-12 / 41. szám

gyon megtetszett az angoloknak s rögtön meg is vették jó drágán minden eladó somlai borát, de megvették egyszersmind minden mustját is; csak azt kötötte ki magának a kereskedő, aki megvette, hogy ő maga szüretelhesse le, még pedig november hónapban ; akóját a mustnak megfizette száz forintnál magasabban. Beszélték akkortájban, hogy a püspök minden szomszédjának termését megvette a tőkén, amint állott s nemcsak megyés szomszédjaitól, hanem mindazoktól, akiktől csak kaphatta és fizetett érte, amit csak kértek, a szőlőt pedig hagyta állani novemberig. És helyesen cselekedett. Ha leszüretelt volna október elején, mint az Somlyón szokás, lett volua — példaképpen mondjuk csak — három akó mustja, de igy, hogy novemberben szüretelt, lett csupán egy ; a három akó mustot az akkori időkben eladta volna, hogy igen-igen magasan számítunk, husz forintjával, tehát kapott volna hatvan forintot; azonban lett csak egy akó mustja, de azért kapott százhúsz forintot, tehát kétszer annyit. Százféleképpen is be volt az már rég idő óta bizonyítva, hogy a kései szüret, habár sokkal kevesebb bort ad is, megkétszerezi, sőt háromszorozza is annak árát, ami mindig nyereséggel jár, akármily kevés bort is szüretöljön a gazda, törekedtek is a néppel a korai szüretet minden utonmódon elhagyatni és a kései szüretet megkedveltetni; nem egy nagyobb kalmakkor a férjek nem igen értesitik nejeiket előre. — Miféle alkalmat ért, talán csak nem ... de nem, kisem merem mondani. — De csak mondja ki bátran. Roszszabat ugy se gondolhat, mint a mi megtörtént. — Talán csak nem a maga feleségével utazott el ? — De igen, épp ő vele és én nem is veszem rossz néven tőle. — Hja, önök férfiak, mindenen tul teszik magukat, de nálunk az még se megy oly könnyen, — szólt az asszony elhalványulva s leereszkedett az egyik zsöllyébe. Nem szeretem ugyan, de mégis lehetett volna annyi kímélet, hogy a szakítást ne sértő módon, az egész világ előtt idézze elő. — Vigasztalódjék, asszonyom, ennek igy kellett történnie, ez igy volt megírva a sors könyvében. — No és ön, akinek a nejével történt a dolog, mit szól ön hozzá? Nem mertem megvallani, hogy Georgette nem volt a hites nőm. — Ugyanazt fogom tenni, a mit magának ajánlottam, megnyugszom a változhatatlanban, a mi igen könnyű lesz, mert megtaláltam azt, a kinek az oldalán a feledés végtelenül édes volna. — Ki az? — kérdezte pirulva. — Nem találja el? Gondolhatnék-e a birtokos ment előre jó példával és hagyta szüretjét három-, négy héttel későbbre, mint az egész hegy s azután fölmutatta sokkal jobb borát, el is adta háromszoros áron; irtak már erről annyit, hogy társzekérre se férne föl az a töméntelen sok betű, amit rá pazaroltak és még sincs semmiféle eredmény ; a népet, a nagy tömeget, se jó szó, se jó példa nem tudták megrögzött szokásatói eltántorítani. Nagyon jó lesz tehát, ha kényszeritik a szőlősgazdákat a kései szüretelésre. Akkor azután igazán öröme is fog telni benne s lesz oka, hogy vidámsággal, ünnepséggel végezze legkedvesébb munkáját: a szüretelést. Megyegyiilés, — Október 8. — Vármegyénk törvényhatóságának hétfőre egybehívott őszi rendes közgyűlése nagy látogatottságnak örvendett. Ezen érdeklődés főleg a veszprémi járás főszolgabírói állás betöltése iránt nyilvánult és ezzel kapcsolatosan az esetleges ezen állás betöltésével megüresendő más tiszti állások betöltése. Érdekes küzdelem Ígérkezett, mert két igen erős párt vette fel egymással a küzdelmet. A választás eredménye az volt, hogy Kerényi Andor nagy többséggel lett a veszprémi járás főszolgabirájává választva. Városunkat érdeklő ügyben is hoztak határozatot, melynek eredményére városunkban többféle véleménnyel voltak. A pápai negyedik gyógytár véleményezésének ügye volt napirenden, melyben pro és contta teljes erővel folyt a kapacitálás a bizottsági tagok között. A bizottsági tagok szótöbbséggel a negyedik gyógytár véleményezése mellett határozotak. Hogy lesz-e most már negyedik patika, az most már a jogot adományozó belügyminisztertől függ. tegnapi feledhetetlenül édes est után más valakire, mint magara ? Es ekkor közeledtem hozzá, ajkaimhoz emeltem jobb kezét és kérdeztem : •— Nekem akarja adni minden időkre? —• Nem volna még korán már most erről határozni ? — Korán ? Nem, ezt elhatározhatjuk azonnal, hisz úgyis eltart hónapig, mig minden akadályt elhárítunk. Igy lettem férj, a nélkül hogy valaha nősülésre gondoltam volna. Az 1600-ki kiállítás alkalmából ismét Parisba kerültem és véletlenül egy harmadrangú chantant-ba mentem néhányad magammal. Kit láttam husz ev múlva viszont ? Georgette volt, a kis Georgette de már nem az a husz év előti bájos kis teremtés, a ki akkor puszta megjelenésével lázba hozta az egész nézőteret. Nem is ily piczi, oly gracziózus volt, mint akkor, de a mi akkor az ifjú életerő kedves megnyilatkozása, csupa báj, csupa kellem volt, az ma már csak a gyakorlott művésznő rutinjának látszott. Arcza halaván volt, szemei szomorúan futottak végig a közönség sorain. Mikor megjelent, alig volt hallható néhány taps, azt is csak szánalomból adta néhány kollégája. Hol maradtak a virágok, a csokrok, a mik akkor csak ugy özönlöttek minden oldalról a színpad felé ? Ma már más kedvencze volt a közönségnek, az kapta most a virágokat, az örült A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: A gyűlés megnyitása. A vármegye székházának nagyterme már rég nem fogadott magába annyi embert mint ekkor. A terem zsúfolásig megtelt a megyebizottsági tagokkal, a karzatok pedig díszes hallgatóközőnséggel. Különösen sok hölgy volt a hallgatóság között. Alig mult el tíz óra, már is megjelent az emelvényen dr. Fenyvessy Ferencz főispán, Kolossváry József alispán, Koller Sándor főjegyző és Bíbó Károly aljegyző. Fenyvessy főispán ezután szívélyesen üdvözölte az egybegyűlteket, szép beszédében kiemelte a mai nap fontosságát, majd megnyitottnak nyilvánította a gyűlést. Bejelentette, kogy a mai választástól két pályázó Szélessy Dániel és dr. Takács visszalépett. Bejelenti továbbá, hogy a kijelölő választmány a veszprémi főszolgabiróságra első helyen Kányái Józsefet, második helyen Kerényi Andort, harmadik helyen Doktorics Samut jelölte. Az esetleg megüresedő árvaszéki ülnökségre, mivel dr. Takács László visszalépett, egyedül jelöltetett dr. Szeiberling Rezső. Az esetleg üresedésbe jövő árvaszéki jeqyzöi állásra jelöltett első helyen Köoess Andor, második helyen Szász Ferencz, kik az ugyancsak és esetleg megüresedendő szolgabírói állásra is fenti sorrendben jelöltettek. Ezután Fenyvessy főispán elrendelte a szavazást. A szavazatszedő küldöttség elnökéül Rainprecht Antal, tagokul pedig Kenessey Zoltán, Fodor Gyula tagokat kérve fel. Megkezdődvén a szavazás, a tagok betűrendes névsorát dr. Bibő Károly olvasta fel. é Első olvasásnál volt: Kerényinek 128, Kányainak 50, Doktoricsnak 14 szavazata. Kolossváry József alispánt Kerényire adott szavazatáért megéljenezték. A névsor végigolvasása után elnök az elmaradt szavazókát szólította fél a, b, c rendien a leszavazásra, mely megtörténvén s a szavazatok összeszámláltatván, Rainprecht szavazatszedő küldőttségi elnök jelenti, hogy 213 szavazat adatván be. Kerényi kapott 146, Kányái kapott 53, Doktoriéi kapott 14 szavazatot. E szerint elnöklő nekik, azt ejtette mámorba a pillanatnyi elragadtatás kifolyása. Hangja most is oly édes, oly szivreható volt, mint akkor, de a hervadó bájaival már nem volt meg a hajdani hatása. Kezdetben nem vett észre, inert nem akarva őt zavarba hozni, ha felénk nézett, másfelé fordultam, de azért teljes odaadással hallgattam az ő édes dalait. Képzeletem visszavarázsolta a husz óv előtti éj minden gyönyöreit, ugy, hogy szinte azt hittem, hogy ifjan, üdén és sugárzóan látom magam előtt, mint akkor és elkezdtem tapsolni oly frenetikusán, mint azelőtt husz évvel. Lelkesedésem átragadt társaimra és tapsoltunk mindnyájan annyira, hogy meg kellett ismételnie az utolsó darabot. Mikor ujből kijött, pillantása természetesen a tapsolókra esett és ekkor felismert, összerezzent és elhalványult. Épp akkor jött hozzám a virágárus leány, a ki látva lelkesedésünket az énekesnő iránt, alkalmat akart nyújtani, hogy hálánkat kifejezhessük a szép dalokért és egy szép csokorral kínált meg bennünket, melyet azonnal feladattam Georgettenek a színpadra. Átvette, reám nézett és szemébe egy könycsepp jelent meg, azután köszönete jeléül meghajolt és újból énekelt oly bánatosan, oly szomorúan, hogy mindnyájan meghatódtunk. A dal vége felé egyszerre megtántorodott, a szivéhez kapott és összerogyott. Meghalt a kis Georgette: megölte az utolsó csokor.