Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-09-21 / 38. szám

és ugy érezzük, mintha ismét közöttünk látnók és mondaná: „Leborulok a nemzet nagysága előtt!" Városunk és nemzetünk ünnepe alkalmával átéreztük mindnyájan, hogy Kossuth Lajos mindnyájunké, élettörténete a nemzet legdicsöbb korszakának története, az ő emléke nemzeti öntudatunk legkiválóbb büszkesége, halhatatlansága pedig hazánk jövőjének talpköve. Soha el nem muló aranybetük dicsőitik életét és tetteit a történelemben és kitörülhetlenül vannak bevésve minden igaz magyar ember szivébe. Legyen áldott hazánk legnagyobb fiának, a szabadság megteremtőjének, Kossuth Lajosnak emlékezete ! A Yáros diszgyiilése, Pápa város képviselőtestülete nagy hazánkfia Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját díszközgyűléssel ünnepelte. A díszközgyűlés a nemzeti lobogókkal gyönyörűen feldíszített főiskolai tornateremben lett megtartva, mely ez alkalommal zsúfolásig megtelt díszes közönséggel. Mészáros Károly elnöklő polgármester nyitotta meg c diszgyülést a következő beszéddel: Mélyen tisztelt közgyűlés ! Száz évvel ezelőtt szeptember hó 19-én született a magyar hazának legjobb és legnagyobb fia, a magyar nemzetnek ékessége és büszkesége: Kossuth Lajos. A magyar nemzetnek a nehéz és válságos időkben szüksége volt a lángelmére. A Mindenható meghallgatta a nemzet óhajtását, kivánságát, imádságát és a sok csapás közepette, a melylyel már rég verte a magvart a teremtő, elküldöttte az ő apostolát, Kossuth Lajos nagy hazánkfia személyében. Nem az én feladatomhoz tartozik eme világhírű nagy embernek élettörténetét még csak főbb vonásokban is jellemeznem, mert arra az igen tisztelt képviselőtestületnek egy ilusztris tagja vállalkozott, én csupán a mai nap jelentőségét emelem ki és utalok reá és amidőn ezt teszem, — egyúttal a mai napra összehívott díszközgyűlést ezennel megnyitom. A polgármester megnyitó bészéclét lelkes éljenzés követte és miután a jkv. hitelesítésére Barálh Ferencz, Pethö Menyhért, dr. Kluge Endre, dr. Uirsch Vilmos és Hajnöczky Béla képviselőket felkéri, ugy szinte a képviselőtestületnek a Kossuth Lajos emlékére rendezendő díszközgyűlés megtartására vonatkozó határozat felolvastatott, felkérte Gyurátz Ferenczet az ünnepi beszéd megtartására. Gyurátz Ferencz többbszöri lelkes éljenzés megszakításával mondta el lendületes és magas röptű szép beszédét, melyet a következőkép fejezett be: Városunk közönségének szive mindig a nemzeti ügyért dobogott. E város látott nehéz napokat a múltban, falaiba nem egyszer ütközött ádáz harc fergetege, dúlta török, német, de hon és szabadságszeretét meg nem töj'te semmi vész. Kétszáz év előtt Pápának fegyverforgató lakosai ott küzdöttek vitézül a szabadságért Rákóczynak kurucz lobogói alatt. 1848-ban a honvédelmet szervező Kossuthnak hivó szavára csoportonként gyűltek Pápáról is az ifjak a honvédzászlók alá, ezzel is tanúsítva, hogy itt a családi szentélyben az édes anya ölén szívja magába a hazafias érzelmet a gyermek. A város kegyeletét hirdeti a szabadságharcz hősei iránt a köztéren felállított honvédszobor. Közönségünk polgári erényét megillető tiszteletnek adott kifejezést akkor, midőn számos évvel ezelőtt díszpolgárává választotta a szabadság lángszavu bajnokát: Kossuth Lajost. Hűségét bizonyítja a nemzeti tradícióhoz, mert mikor a nagy hazafi születésének századik évfordulójánál, a róla megemlékezésre ünnepélyes díszközgyűlést rendez. A tisztelet a honfi érdem iránt és ezzel a lelkesedés szent elvekért, honért, szabadságért legyen az örökség, mely itt fiúról fiúra száll a családban ezután is. Engedje a Mindenható, hogy magyar társadalmunk tanúságot meritve a múltból átérezze feladatát. Verjen miély gyökeret magában álló, testvérieden magyar népünkben a tudat, hogy az egyetértés, összetartás,"erőnk egy forrasa.^Ápoljuk ezt buzgón, vallás, rangosztály különbség nélkül mindnyájan. Hiven őrizve a valláserkölcsi érzést, tudjanak az egymást követő nemzedékek nagyjionfiak példájára eszmékért Ián golni, a munkát becstilnii, közügyért áldozni. Igy remélhetjük, hogy Árpád népére e honban uj és boldog jövendő vár. A lelkes éljenzés és taps után dr. Kapossy Lucián emelkedett fel szólásra, méltatva Kossuth érdemeit, a következő indítványt terjeszti a díszközgyűlés elé, melyet nagy lelkesedéssel elfogadtak. Pápa város képviselőtestülete Kossuth Lajos (nagy hazánkba) születése 100-ik évfordulójának megünneplése alkalmából, a legnagyobb lelkesedéssel 1000 koronás alapítványt tesz, a melynek kamatait tiz évenként, pápai születésű, illetve, pápai lakos által irt hazafias szellemű eredeti költői, vagy prózai munka jutalmazására rendeli fordíttatni. Utasítja a v. tanácsot, hogy az alapítványi összeget az 1904-ik évi költségvetésbe vegye fel, továbbbá hogy minden tiz évi ciklusban és pedig a ciklus végét megelőzőleg 2 évvel pályázatot hirdessen, mely pályázatban a tiz évi időközben megjelent munkák is részt vehetnek. A biráló bizottság megvalósitását és az alapítvány kamatainak kiadását a v. tanács hatáskörébe utalja. Ezen határozat a legközelebbi közgyűlés elé fog terjesztetni. Ezután Steinberger Lipót kért szót és indítványozz:, hogy Méltóságos Gyurátz Ferencz püspök és városi képviselőnek elmondott szép, lelkes szónoklatokért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassák, maga a beszéd egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktattassék. A díszközgyűlés tüntető lelkesedéssel fogadta az indítványt, mire Mészáros polgármester a következő beszéddel zárta be a díszközgyűlést. A magyar állam területén, ma minden városban, minden községben, minden tanyán ünnepet ül a magyar nép. Kossuth Lajoshoz imádkozik ma minden magyar ajk, mert Istenen kiviil ő adott legtöbbet a nemzetnek, betöltve a nép váÉn keserűen kaczagtam e naiv ellenvetésen és nem akartam elhinni, hogy komolyan gondolják. A leány megesküdött, hogy soha másé nem lesz. Es kemény fejű, kemény szivü leány, nem éretlen, szentimentális gyerek. De a szülék kiadták az utamat. Az érzelgős, a zöld én voltam. Egy revolvert vettem, hatlövetű, jó kis fegyvert. Azzal mentem haza, hogy végzek e lágy románczczal és balladai fordulatot adok neki. Amint hazaértem, magamra zártam a szobát, levetkőztem és ágyamban fekvén, foleinelém a megtöltött revolvert. Nem gondoltam semmire. Tisztán emlékszem ma is az első szerelmi éjszakára a gyilkos fegyverrel. Semmire se gondoltam, csak gyönyörködtem a halvány fénysugáron, a melyet a cső kölcsönben kapott a fehér ernyős lámpától. És egy csekélység miatt nem lőttem fejbe magamat. Hogy mi volt az csekélység, az igazán mellékes. Nem is emlékszem rá. Az egész emberi élet ilyen megmosolyogni való csekélységeken függ. De a revolvert megtartottam. Valéria sokat szenvedett. Suhanó árnyéka a gyorsan muló időnek rajta hagyta sötét és ^mély nvomát és tépte, vérezte, égette a lelkemet a magamén kiviil az ő szenvedése is. 0 azok iszonyú éjszakák voltak a fegyverrel kezemben. Ostoba az, ki rám merné fogni, hogy gyávaságból nem öltem meg magamat, Senki se ismer engem gyávának. De okosabb nálam, aki meg tudja mondani, miért maradtam életben. Hónapok multak igy és évek is. Testem összetört, idegeim ugy megfeszültek, hogy gyakorta következett már apátia is egy -egy hevesebb roham után. A szivem is beteg volt, minden felindulástól dobogott. Agyamat rémképek czikázták át, keserves gondok kínoztak, olyan jóleső, megnyugtató gondolat volt, hogy e zavart agyvelőn, e beteg, zaklatott szíven bármely pillanatban egy golyót bocsáthatok keresztül. A holdvilág csillogva játszott az aczél csővel. Gyermekies kíváncsisággal néztem a fekete üregbe, kezem ott volt a ravaszon; eh, mégis ^csak leboesátottam. Őt éven keresztül tartott szerelmi viszonyom a revolverrel. Őt éven keresztül nem hagyott magamra egy éjszakára se. Mig végre épp ugy megszokotam, mint más az arzénikumot, Talán fájt volna, ha hiányzik. Pedig nem ettünk semmit egymással. Csak én szorongattam keblemre magamról megfeledkezett pillanatokban és ő csókolt meg hideg ajkával. Soha szerelem platonikusabfc nem volt. De ez a platonikus szerelem is elég sok bajt okozott nekem. Láttátok, esténkint kedvem hogy elborult, mily szerencsétlennek, mily nyomorultnak éreztem magamat, mily bizonytalannak életemet. Hiábavalónak tűnt fel előttem a nappal minden éltető munkája, ha arra gondoltam, hogy egy éjjel az egészet tönkre teheti. Féltem az éjektől és „vágyódtam utánuk. Őt éven keresztül tartott a szörnyű tusa. Három hete Szentléleky úrtól egy levelet kaptam. Itt van a zsebemben. Elolvashatom. Tisztelt ügyvéd ur! Ma este várjuk önt vacsorára. Hive Szentlélek}

7. Öt éve nem voltam a házukban és Valériát csak nagyon ritkán láttam, de nem is kerestem. Egyikünk jellemével sem fért össze, hogy tiltott utakou járjunk. Valéria minden szenvedései kezepett is meg volt győződve, hogy diadalt fog aratni. És igaza lett. Egész nyugodtan, minden izgalom nélkül léptem be az orvos házába. Vacsora alatt a többi gyermekek hirtelen eltünteti. Csak az orvos, neje és Valéria maradtak a szobában. Az orvos félig enyelgő, félig komoly hangon szólt; — Doktor ur, önök győztek legyőztek minket. A lányom a nyakamra vénül, önnek meg nagyobb tekintélye lesz innen-onnan a a városban, mint nekem, aki harmincz éve vagyok itt. Ha ugy tetsz,k ; legyenek egymáséi. Fogadják áldásunkat. — Az enyémet is. Sietett hozzátenni anyósom. -— Köszönöm. Egyszerre mondtuk mind a ketten. Lelkünk mondhatatlan gyö-