Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.
1902-08-31 / 35. szám
érezhető annak fontossága és előnye, de ezzel azért nem értünk egyet azokkal a pessimistákkal, kik minden ujabb vasúti összeköttetésnél a város hátrányát látják. Ez ósdi felfogás csak azon városokra vonatkozhatik, ahol egyáltalán kihalt a vállalkozási 'szellem. Igenis ebben látjuk mi azt az óriási hibát, melyben városunk is leledzik. Most kínálkozik az alkalom erre ! A pápa—bánhidai vasút vonal megnyitásával fogjanak kezet egymással és hassanak oda, hogy ezen vasútvonal előnyei kiaknáztassanak, mert hát azzal már tisztában vagyunk, hogy mily döntő befolyással van városunk haladására, iparára egy ujabb intézmény létesítése. De nemcsak ezen uj intézmény, hanem a hozzánk csatlakozó Bakonyvidék, melyet ezen uj vasútvonal magunknak megszereztünk, nagyon is sok terv keresztülvitelére ad alkalma;. Tessék csak fontolóra venni a kínálkozó előnyöket s ne üzzük továbbra is a Pató Pál politákát. Elég volt már ebből. Nem vágyunk optimisták, de határozottsággal merjük állítani, hogy a pápa—bánhidai vasút kiépítésével oly összeköttetést nyerünk, melylyel ha- intéző köreink számolni fognak tudni, ugy rövid időn belül városunk haladására és virágzására nagy befolyást gyakorolhatunk. Röviden felemlítjük most már, hogy ezen vasút létesítésével körülbelül 30—40 család telepedik le városunkba. Kapunk szakaszmérnökséget, számos hivatalnokot, fűtőházat s több oly változás lesz, mely nagyon is érintik majd érdekeinket. Ezen körülmény mintegy szánkba rágja, hogy az uj városrészekbe lakásokat építsünk, ami csak elősegíti majd ezen városrész minél előbbi kiépítését. Tudnánk még más előnyeit elősorolni ezen vasútvonalnak, de megvárjuk a helyzetet, melyet ezen vasútvonal teremt. Egyelőre csak annyit tartottunk szükségesnek mondani s felhívni intéző köreink figyelmét a korai intézkedéseinkre. Megszivlelésül írjuk e sorokat s azokhoz intézzük, kik városunk jólétét és virágzását maguknak óhajtják vindikálni. rollatsek Frigyes. Színészetünk érdekében, Már napokkal ezelőtt megjelentek a falakon azok a falragaszok, a melyek az őszi színházi évad kezdetét jelezték, -— s a melyekkel Balla színigazgató előzetesen is jelenteni kívánta a pápai közönségnek, hogy szeptember l én újra átveszi nálunk birodalmát, — a pápai muzsacsarnokot! A társulat szervezéséi illetőleg látjuk a névsorból, hogy a régi kitűnő erőkkel fog rendelkezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a színi évadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja Balla színigazgatónak áldozatkészségét, ki nem kiméi semminemű áldozatokat, csak, hogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégíthesse. Ily auspiciumok mellett várjuk teljes reménnyel a színtársulat működését. Mert hát Pápa városa mindég híres volt irodalmi és müvézzeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Városunk intelligenciája eléggé tudja már. melyik társulatot kell respektálnia ? Nem a pesimista szemüvegén nézi közönségünk az előadásokat Nem. Hanem képes arra,- hogy a jót a selejtestől, a salaktól megkülömbözteti. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városának messze földön hire vau, hogy Thalia papjait, ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és lélekkel jogják fel, itt e város falai között erkölcsi és anyagi siker kisérte. Időszerűnek tartjuk most, midőn Balla Kálmán szakmáját és hivatását mindig szem előtt tatrtó színigazgatót és ösmert társulatát körünkben üdvözölhetjük, egy s mást elmondani, hogy mi kötelesség háramlik reájuk és mi kötelessége a városunkban megalakult szinügyi bizottságuak. Csak is ugy és akkor lehetséges a közönrég érdeklődést felhívni és ébrentartani, ha a színtársulat és a szinügyi bizottság karöltve egymást támogatja. Ösmeijük a színigazgatót és a társulatot. Tudjuk tapasztalatból, hogy teljes ambitiójával arra törekszik, hogy a bemutatandó színmüveket jól betauult és összehangzatos előadásban mutassa be. Mert régi igazság az. hogy a kerekded előadás már maga a siker és ha ehhez a kerekded előadáshoz még a művészi tüz, a színészi Nos tehát, ezek után megint elmehetek, ugy-e bár ? — Szívesen tartóztatnálak, dokrotkám, de tudod, hét órára itt lesz a kicsike ! Mikor Istvánti magára maradt, becsengete az inást. — Elmentek már a leányok ? — Igenis, báró ur. — Nem csodálkoztak a váratlanul nyert szabadságon ? De bizony. Mikor azonban a maikába nyomtam minnegyiknek a neki szánt öt koronást, vigan mentek el utjokra. Most aztán tiszta a levegő, báró ur. Jól van, Feri. Most pedig gyorsan telefonáljon a szállodásnak, hogy tüstént küldje el ide a vacsorát. Azután pedig terítsen, Feri, két személynek, érti, de" sikkesen ! —a Hiszen a méltóságos ur ismer engem ! Tehát rajta, öregem 1 Az inas sietve távozott. A báró pedig öltözőszobájába ment és gondosan átöltözködött. Husz perez alatt minden „all right" volt. Ivánfi vizsga pillantásokkal tekintett végig az ebédlő gazdagon és finom Ízléssel teritett asztalán. Minden ugy volt elrendezve, a mint meghagyta volt Ferinek. Meg is kapta az igért Borravalót. Már csak öt perez hiányzott hét órára. A „kicsike" minden pillanatban jöhetett! A báró oly izgatott volt, mint egy gimnazista, a ki első szerelmét várja. " Ekkor megszólalt az előszoba csengetyüje. Ur és szolga mindketten összerezzentek az izgatottságtól. Feri kisietett nz előszobába.' A báró pedig szívszorongva leste az ajtó nyilasát, Azután kinyílt az ajtó és belép uti ruhában — a báróné. Ivánfi báró mozdulatlanul állott helyén : a rémület, a nem várt meglepetés annyira erőt vett rajta, hogy nem tudott szóhoz jutni. Az asszonyka pedig vidáman, gyanutlanul igy szólt: — Ez ugyancsak rövid kis utazás volt, mi ? — Mindenesetre — dadogta a báró — Képzeld csak, sintörést konstatáltak a nyílt pályán s igy a vonat utasait mind visszaszállították ide. Persze azonnal értesítettem a papát, hogy nem mehetek. Ekkor a bárónénak szemébe ötlött a fényesen teritett asztal. — Ah, mit jelentsen ez ? — kérdezte csodálkozva. — Igen, én — én meghívtam ebédre a doktort. — Valóban ? És a doktornak teritettél olyan fényesen ? — Igen . . . igen . . . tudod, ma van a születésnapja r. . . igenis . . . — Ugy? És ezt a napot akartátok itt megünnepelni egviitt, mi ? — Istenem, igen, ugy, a hogy ... A mennyire betegségem megengedi. E szavaknal sántítva kezdett fel s alá járkálni. — Nos, akkor hármasban ünnepelhetjük meg a doktor születésnapját, ugye e bár? A báróné ezalatt megnyomta a villanyos csengő gombját, hogy behívja a szobalányt ; a csengetésre persze nem jelent meg senki, mert Feri künn állott a lépcső- * ház ajtajában, hogy az érkező hölgyet fogadja és ismét eldirigálja. — Miért nem jön be valamelyik leány ? — kérdezte végre a báróné türelmét veszítve. A bárót e kérdésre ujabb rémület szállta meg. — Ah, édes gyermekem, a cselédek szabadságot kértek tőlem, igenis ... és én elengedtem őket, — felelt végre akadozva. — Sajátságos 1 Hogyan bocsáthattad el mind a kettőt egyszerre ? De hát akkor kicsoda segédkezett volna a találásnál? — Ő, azt Feri egyedül is'elvégezhette volna 1 — Miféle „volna"' ? Hogy értsem azt, hogy elvégezte „volna" ? Azt hiszem, igy is neki kell majd felszolgálni minthogy a szobalány nincsen idehaza, — Nagyon természetes, édes lelkem, — szólt a báró gyorsan. A báróné időközben levette a köpenyét és kényelembe helyezte magát. Csak most nézte meg a báróné közelebbről, hogy férje milyen gavallérosan öltözködött. Nézze meg az embor! Ugyancsak kicsípted magadat a doktor kedvéért 1 — Azt csak képzeled — szólt a báró zavartan. — Ejnye, igy nem láttalak mátkakokorom óta 1 — Ó, ó, te tréfálsz, gyermekem ! — Ez tény barátom 1 Te már |közel egy esztendeje játszod előttem a fáradt, blazírt férfit, akinek nyugalomra van szük-