Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-07-20 / 29. szám

Hibásak, majd azt mondtuk: bű­nösek ebben a magyar orvosok is, a kik és kivált a nagytekintetü or­vos-professzorok szinte rangjuk alul állónak tartják magyar betegüknek valamely hazai fürdő felkerését aján­lani. Hibás a nagyközönség ferde, elő­itéletes felfogása, mely Karlsbadra es­küszik, mig Koritniczát kicsinyli. Glei­chenbergbe özönlik, holott nálunk szá­zával akad különb klimatikus gyógy­hely. A wörthi tavat települi körül, pedig a Balatonhoz képest az csak egy apró pocsolya. Ám a közönségnek egy s másban mégis igaza vau. Kényelmet, modem gyógyszereivényeket, jó ellátást ke­res olcsó áron. Ehhez eredendő joga van s ezt igy együtt alig találja meg akár egy magyar fürdőben is. A baj gyökere tehát mégis a ma­gyar fürdőügy helytelen kezelésében van. Az orvoslást ott kell kezdeni s energikusan keresztülvinni. Odáig érett már ez a kérdés, hogy a kormány pár ankétet is trr­tott a magyar fürdők fellendítése czimén. Persze az a bökkenő, hogy min­den fürdőtulajdonos hazafisági kérdést szeretne csinálni a maga üzleti vál­lalatából, igényelvén részére a min­denható államnak tetemes pénzbeli hozzájárulását. Ez igy nem megy és nem is me­het. Megfontolásra méltó, hogy az ál­lam protokcziója közbevétésével meg­könnyítse a magánfürdő-vállalatok hi­telnyerési képességét. Valamelyes, szigorú ellenőrzéssel kapcsolatos és inkább morális jótál­lásba is bele lehetne menni egyes, arra alkalmas, igazán értékes objek­tumoknál. tmmtmiim wmm * m M n*m Mmmmj_iiw vet, melyek bizonyára ez idegenszerű tár­saság elhunyt tagjainak porhüvelyét takar­ták. A terem mélyében néhány jászol lát­szott s az egyik sarokban régi kantárokat s [óvakarót fedeztem fel. A bálterem tehát valamikor istálló lehetett 1 Az álarczosok ez alatt egymásmellé sorakoztak s csendeden komolyan és borzalomgerjesztően álltak a terem egyik falánál. És most már mind egyformák voltak, a vidám Pierrot, a kék blnzos asszonyok a Colombinák eltűntek, egy tői-egyik mind aranyba játszó zöld se­lyem dominót viseltek, ugyanilyen csuklával s ezüstszínű álarczczal, mely kísértetiesen fénylett a bronzlámpa halvány világánál. Feketekeztyüs kezükben pedig egy-egy hosszú szárú fekete liliomot tartottak, mely­nek levelei halvány ezüst színben csillám­lottak meg olykor-olykor. Ugy éreztem, hogy józan eszem el­hagyni készül ; irtózatos, soha nem sejtett rémület vett rajtam erot. Ez a mozdulatlan­ság 1 Ez a némaság 1 Kik voltak ezek ? Ha még soká igy tart, az őrület martalékává leszek 1 Nem, nem birtam tovább 1 Görcsö­sen összeszorított ujjaimat erővel szétfeszí­tettem, s egy lépést téve előre, hirtelen fel­emeltem a hozzám legközelebb álló hallga­tag alak álarczát. Oh borzalom ! Nem volt alatta semmi, — éppen semmi. Rémült sze­meim csak az ürességet látták a csuklya alett, e dominó, az álarcz, a csuklya, min­den üres volt, — ez az élő lény tehát, akit még az előtt mozdulni láttam, nem volt semmi és senki 1 . . . Ám mindez elenyésző csekélység. Az önsegély kötelezettsége alól nem menti fel sem a magános vállalkozó­kat, sem az autonóm társadalmat. Mig ezek komolyan meg nem mozdulnak, addig hiába ujul fel évről­évre a sajtó obligát jajveszékelése, kasszandrai jövendőlgetése a jobb sorsra érdemes magyar fürdő-ügy ér­dekében. Idő, pénz és szakértelem kell hozzá. Az idővel tékozlón, a pénzzel zsugorin bánunk,, a szakértelmet pe­dig, mint tőlünk merőben idegen ame­rikai fogalmat, ázsiai fölény nyel le szoktuk mosolyogni. A pápai tanintézetek értesítői, Városunkban a tanitézetek évzáróvizs­gái befejezést nyertek s az ezekről szóló értesítők nagyrészt már közzé is tétettek. A nagy közönség érdekében vélünk cselekedni, midőn tanintézeteink évi műkö­désének beszámolóit röviden ismertetjük s ezáltal némi betekintést nyerjen az intéze­tek beiéi étébe s lássa azok működését. Mielőtt az egyes tanintézetek értesítőit dióhéjba szorítva ismertetnénk, általános jel­lemzésül konstatáljuk, hogy minden egyes tanintézetnél valláserkölcsös és hazafias szel­lem mutatkozik a nevelési rendszerben, ma­gas színvonalon álló pedagógiai rendszer, élénk tevékenység a tanításban. A benczések gymnásiiiiiia. A pannonhalmi Szent-Benedek rendnek vezetése alatt álló kath. gymnásium értesí­tőjét közzéteszi Pethö Menyhért igazgató. A bevezető részben dr. Németh Antal elhunyt főigazgató arcképét találjuk és méltó meg-; emlékezést róla. Ezt követi dr. Horváth Caesar szakszerű értekezése „A növények vándor­lásáról". Az értesítőben találjuk a tanári testü­let névsorát. Az intézetben 7 egyházi és 1 világi tanár tanított és pedig: Pethő Meny­hért igazgató. Serényi Dezső, Stanits Ful­gent, dr. Horváth Caezár, Prikkel Márián, Félőrülten az izgatottságtól ugrottam oda egy másik álarczoshoz, azután a har­madikhoz . minden csuklya üres volt, mind csak árnyak voltak ! . . . Hs a bronzlám­pásban föl-föl csapott a láng, s a hold sá­padtan világítóit be a rácsos ablakon* s ek­kor irtózatos gondolat száguldott végig agyamon, ez idegenszerű társaság, e test­nélküli árnyak szomszédságában. — Hátha én magam is csak olyan vagyoki mint ők, hátha meghaltam s az én álczám alatt sincsen semmi 1 Eszeveszetten rohantam a másik szobába, ahol az ezüst serlegekkel ékes asztalok mindegyike fölött a falon egy-egy tükör pompázott. A tükörben egy képzeletbeli alakot láttam: egy sötétzöldcsuklás alakot aki ke­zében egy fekete liliomot tart . , . És ez álarczos én voltam, én ; felismertem maga­mat arról a mozdulatról, amelylyel arczom felé nyúltam, s •gyötrelemteljes kiálltással, a borzalom és félelemtől megkövülve bá­multam a tükörbe, — mert az álarczos alatt nem volt semmi — semmi — tehát igenis jól sejtettem, meg voltain halva és . . . És megint éthert ittál — szólalt meg a Jakels hangja. — Különös módon csalod meg az időt. mig várakoznod kell. Ott feküdtem a szőnyegen, ugy amint le­csúsztam vot a karosszékről, a két gyertya­teljesen leégett, s serczegve pislogot végsőt a forró stearinban. Jakels előttem állott s pulzusomat tapogatta. — Valóban ideje volt, hogy felébreszszen. — Bán János, Szekeres Bónis egyházi ós Süle Gábor világi tornatanár. Másvallásu hitok­tatók voltak : Gyurátz Ferenez ág. ev. püs­pök ág. ev. vallást, Kis József ev. ref. val­lást és Marton Ignácz izr. vallást. A tanulók száma az év végén 155 volt. A tanulók előmenetele általában véve ij,en szép eredményű. Az ifjúság egészségi álla­pota elég kedvező volt. Voltak ugyan egye­seknél hosszabb rövidebb ideig tartó beteg­ségek, a betegség a továbbhaladást nem akasztotta meg és halállal végződő beteg­ségi eset nem fordult elő. A közegészségi hatóság megbízottja kétszer megvizsgálta az ifjakat az egyptomi szembaj ügyében s a vizsgálat bajt nem talált. A fegyelmi álla­pot általaban jónak mondható. Az intézet kegyura Fehér Ipoly pan­nonhalmi főapát ő méltósága május közepén szerencséltette az intézet becses látogatásá­val, mely alkalommal a gymnásium minden helyiségét és berendezését alaposan meg­vizsgálta és mind a 4 osztályban meghall­gatta az ifjak feleleteit. Az intézet a Szt.-Benedek rend 900 éves fennállásának emlékére 1901. novem­ber 3, 4 és 5 napjain a rend templomában hálaadó Istentiszteletet és november 5-én szt. Imre herceg napján a gymnásium rajz­termében nyilvános iskolai ünnepélyt ren­dezett. Az ünnepi beszédet Prikkel Márián tanár tartotta. 1902. évi március 2 án Leo-pápa 25 éves uralkodásának jubileuma alkalmával Pethö igazgató ünnepélyes misét tartott. A mise után a rajzterembe ének és szavalat volt. A felolvasást Stanits Fulgent tanár tartotta, Gyászistentisztelet két izben volt: 1901. nov. 19-én boldogemlékü Erzsébet király­néért, 1902. január 23-án dr. Németh Antal főigazgató elhunyta alkalmával. A vizsgálatokat a vallástanból junius hó 12-én tartották meg főtisztelendő Adám Iván pápa—kovácsi plébános tb. tanfel­ügyelő urnák, mint püspöki biztosnak elnök­lete alatt. A gymnásium más vallásúak hit' oktatóikból, a vallástanból, oktatás és elő­menetelökről bizonyítványt. Más vallásúak hitoktatása az intézeten kivül történt, A tor­navizsgalat junius hó 13-án lett tartva. Az évvégi vizsgálatokat jun. 16—21 napjain tartották meg. A kath. ifjúság a szo­kásos évvégi szt. gyónását jun. 23-án, szt. áldozésát pedig jun. 24-én végezte. A junius 29-én tartott ünnepélyes há­laadó isteni tisztelet után bizonyítványok kiosztatván, a tanév befejeztetett. Ezenkívül közli az értésitő a tansze­rek gyarapodását, a tanulók érdemsorát sta­tistikai adatokat s végül az 1902/903. isko­lai évre vonatkozó előleges tudósitást, me lyet lesz még alkalmunk közzétenni. A rom. kath. hitközség iskolák. A pápai rom. kath. hitközség összes iskoláinak értesítője egy füzetben jelent meg. Ebben a polgári leányiskola, az elemi le­ányiskola és az elemi fiúiskola beszámoló­ját találjuk. A bevezető részben Hori\áth István hoszas közleményben számolt be „A pápa jubileumáról". A rom. kath. polgári leányiskola. A rom. kath. polgári leányiskola, mely özv. gr. Eszterházy Móriczné védnöksége alatt és az irgalmas nővérek vezetése alatt áll, a hitközség tulajdona, fölügyelője a rom. Kath. iskolaszék. Az intézet tanítótestülete : Kriszt Jenő plébános, igazgató, Klein Candida főnöknő, Amherg József állami tamtóképezdei torna tanár, Horváth István hitoktató, veszprém­egyházm. áldozópap, Csoknyay Eliz oki. zongoratanitónő. Korányi Gizella irg. nővér oki. polg. isk. tanítónő, Kovács Sarolta irg. nővér, oki. polg. isk. tanítónő, Szentgyörgy Sándor kath. egyházi karnagy oki. tanító, Tolonits Alfreda irg. nővér, oki. polgári isk. tanítónő, Lengyel Felicia irg. nővér, oki. polg. isk. tanitőnő, Streiter Vilma irg. nővér, oki. kézimunkatanitónő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom