Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-07-13 / 28. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Hol van a hiba? Még egyre folynak az adótárgyalások, egyre tart az izgatottnág és mozgalom a kereskedő és iparos körökben. — A kinek alkalma volt egy ilyen adótárgyalást figyelemmel kisérni, az vegyes érzelmekkel távozik az eset szinhelyéről. Mint a bűnösök, ugy állanak ott sorba tekintelyes iparosok, kereskedők, hogy védekezzenek a kincstári előadó által felhozott vádak ellen; mertt. polgártársak, ha valaki üzletkörét kiterjeszti, ha valaki arcza véres verejtékével fáradozik azon, hogy a forgalmat emelje: az bünt követett el, melyet a kincstári előadó az adónak ötszörösére való felemelésével igyekszik megtorolni. Teljes tisztelettel emelünk kalapot a bizottság elnöke és tagjainak java része előtt, a kik tőlük telhető ambiczióval igyekeznek megfelelni a rájuk rót nehéz feladatnak : kiegyenlíteni a kincstár és az adózó polgárság sokszor ellentétes érdekeit. Hogy félre ne értessünk: nem a bizottság buzgólkodása ellen irányul a mi vészkiáltásunk ; szót emelünk azért, mert ugy látjuk, hogy a bizottságban sokan vannak olyanok is, akik éppen nem ismerik közgazdaságunk óriási bajait; homályos sejtelmük sincs arról, hogy mily nehézségekkel küzd nálunk az ipar és kereskedelem; fogalmuk sincs arról, mily nagy költségekkel és rizikóval jár egyáltalában az üzlet fentartása. A kincstári előadó p. o. igy okoskodik: önök egy üzleti év folyamán forgalomba hoznak 600 vaggon értéket, nyernek vaggonján legalább is 20 koronát, eképpen a tiszta és adóköteles jövedelem 12000 kor. Hálás köszönet az ilyen jó indulatért, sajnos azonban, hogy nem egészen ugy áll a dolog. — Még sajnálato sabb, hogy a bizottsági tag urak egy része nem ismervén a kereskedelmi élet forgalmi viszonyait, készpénzül fogadja az előadó hihetőnek látszó feltevéseit. Ámde az az ember, aki adóztatási szempontból a kereskedő és iparos felett quasi Ítéletet mond, első követelményképen kell, hogy jártas legyen a mindennapi élet forgalmi viszonyaival és igy a kincstári előadó merész hipotéziseit a maguk értékére leszálithassa. — Mert kérem olyan viszonyokat élünk manapság — s ezt hangsúlyozni kívánjuk — hogy bizony sokszor a viszonyok constellácziója a legnagyobb fáradság mellet is, éppen nem, vagy állig hozza meg a puszta életfentartásra szükséges jövedelmet. Tekintetbe kell venni itt először i azt, hogy óriási költségek és befektetések nélkül az üzlet fentartása nem lehetséges. Hiszen mostanság a vevő egyáltalában nincsen abban a helyzetben, hogy sokszor a legcsekélyebb megrendeléseket is közvetlenül eszközölje a cégnél, mert utazó utazónak nyújtja a kilincset, a mi hogy végeredményben a vevő által viselendő költségeket szaporítja: nagyon természetes. TÜECZ A jukker-asszony, Bandi Pistának mindene volt, a mi a modern fölfogás szerint a boldogság alkatrészét képezi: pénze, palotája, szép birtoka, pompás fogata, s gyönyörű felesége. Különös iróniája a sorsnak, hogy meg sem volt boldog, pedig imádta, szerette nejét, csak a szivére hallgatott, mikor megnősült. A kétéves házasélet végén mindeme földi javak közepette szerencsétlennek érezte magát és sok emberrel kabátot cserélt volna azok közül, akik őt irigyelték. Minden bánat között ez a legfájóbb, amelyhez jó képet kell vágni, mosolyogni, mert a büszkeség tiltja panaszkodnii vagy mutatni a titkos bút. Ugy sem hinnék el neki, még ki is nevetnék; hiszen neki több volt mindenből, mint más tiz embernek, de talán gazdaságát sem irigyelték jobban, mint a szép feleségét, aki szegénynek, gazdagnak egyaránt feltűnt, megbámulta azt mindenki. Eszti asszony pedig a tündérszépségnek azon typusa volt, akik, mint Circe, varázshatalmukkal veszedelmet — okoznak. Az ókori Circe sertéssé változtatta az embereket, a mai bájos Circehajlamu, modern asszonyok szerencsétlenné teszik az embert. A nagyon szép nő szivében sokszor a hiúság öleli a nemesebb érzelmek palántáját, a remek külső kopár kietlen lelki világot takar. Ezek nagyok értenek ahhoz, hogyan kell tetszelegni, de boldogítani nem tudnak, mert ahhoz nagy erények, nemes tulajdonságok kívántatnak. Nem is czéljuk a boldogság, mely csak szük körre, a családi fészek otthonára szorítkozik. Ok mindenkinek az egész világnak kívánnak tetszeni. Értenek a kellem tökélyre vitt művészetéhez, de szivük üres, mint a téli madárfészek. Szeretnek sokat, de sohasem szerelmesek senkibe. Ilyen asszony volt Bándi felesége is. Szerette a társaságot. Mindenütt megfordult, ahol többen voltak, hogy bemutassa magát és remek ruháit, amelyeken a Worthék és Paquínek művészete ragyogott. Csak mulatni szeretett mindig ; bálok, színház, zsúr, hangverseny, korzó volt eleme. Nem éppen nemesszivüségből, de tagja volt minden jótékony-egyletnek is. Szorgalmasan eljárt a gyűlésekre, de csak szereplési vágyból, feltűnési viszketegből, hogy társnőiben impozáns megjelenésével, ragyogó toilettjeival, irigységet keltsen s boszantsa őket. Vele nem versenyezhetett senki. Otthon pedig a miss, a Fraulein, a szakácsné vagy konyhainspektor, komorna, privatdiner és kulcsárné kezelte a házi teendőket dupla költséggel a saját hasznukra. A szegény Bándi, a férj, nem lóvén más szórakozás, mert neje nem sok időt áldozhatott neki, vagy öltözködött óraszámra, vagy aludt, ha otthon volt is, amikor háborgatni nem volt szabad, vagy nem illet; — legtöbb idejét tehát a gazda vadászaton vagy a vig szalmaözvegyek kompániában mulatozva töltötte a házon kivül. — Otthon legföjebb a váltójogot tanulmányozta, amire — mióta megnősült — nagy szüksége volt, mert az olyan hercegi háztartás költségeit, milyent a fiatal asszony pompázó természete honosított meg, váltók nélkül lebonyolítani nem lehetett. A jövődelem apadt, a kiadás pedig a hatványok regulája szerint szaporodott. Jó barátai csóválták a fejüket. Ezek is csak ketten voltak: kis fiának keresztapja Túri Dani, a jószívű legényember (volt már csecsemőfia is Bandinak) és a gyermek szép, nyájasképü dadája, Magda asszony, egy szegény korán elhunyt tanítónak fiatal özvegye, kit a sors nemssak azzal vert meg, hogy szerető férjét elragadta, hanem még az özvegyi bánatot anyai fájdalommal tetézte kis magzatja halála miatt. Mitt tehetett egyelőre mást, elment dajkának. Az anyaság neki életszükséglet, mentő arkánum volt. Azóta, hogy Magda a házhoz jött, sokat javultak a viszonyok minden tekintetben. Eszti átadta neki az egész háztartást teljhatalommal, hogy neki semmi gondja ne legyen. Bándi is azóta szivesebben tartózkodott otthon. Azelőtt a rengeteg sok cse-