Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-05-11 / 19. szám

mentum az a posta utalvány, mely a dollárokat forintok vagy koronák alak­jában hazaszállítja. Látja, tudja, hogy az vagy amaz boldogul ott, pénzt küld haza. Kézröl-kézre jár a levél, mely érthető dicsekvéssekkel van telve, az ottani élet fényoldalainak hangoztatásával. Ez a proselitaszerző, még pedig jobb, mint a kivándorlási ügynök, aki legtöbb esetben csak eszköz. Hisz már oda fejlődött az ez ügyekben való járatosság, hogy egye­nest levélbelileg érintkeznek a hajó­ügynökségekkel s Brémában, Ham­burgban stb. magyar levelezőt is tar­tanak ez érintkezés érdekében. Itt tehát egy nagy és mélyrehajtó jelen­séggel állunk szemben. De újnak aligha mondható az, mert bár más célzattal és más alakban népcsere a különböző államok között mindig volt. És éppen az a kivándorlás legfőbb oka, hogy a cserét végbevinni ma nem jár veszélyekkel, keserűséggel s szállítási költség is mind alacsonyabb. Az a hatás, melyet más orszá­gok ami népességünkre gyakorolnak, nagyon is számba veendő, mert még a jelenleginél kedvezőbb viszonyok mellett is számolnunk kell ezzel a hatással. Politikai vagy társadalmi ok nem szaporítja nálunk a kivándorlásra ösztönző okokat, hanem majdnem csu­pán az, hogy más országba könnyeb­ben lehet vagyont szerezni, mint itt. Delejes hatás ez, melynek ellenállani oly nehéz, amelyet leküzdeni szinte lehetetlen feladat. Mind e szempon­tokat mérlegelni kell a kivándorlás ügyének elbírálásánál, mert vérme­seknek nem szabad lenni. A vérmes­ség itt csak téves következtetésekre — Tehet velem, a mit akar, s a leg­jobb, ha örökre tönkre tesz. — Azt nem tehetem. A dráma igaz hőse nem én vagyok, hanem az a szegéay beteg ember, ki ugy lehet e pillanatban is önre gondol. Mi az én veszteségem V A leg­rosszabb esetben egy haszontalan férfiú. v­Andor jónak látta e sértésre nem rea­gálni. Margit folytatá: — Ha nyilvánvalóvá lesz is az eset, én holnap olyan diadallal léphetek a szín­padra mint tegnap, de ő gyalázatát csak gyalázattal élheti tul. Szerencsétlen asszony ; ön neki iramodott a tragédiának, a nélkül, hogy meggondolta volna, hogy mit rejt az ötödik fölvonás. — De Margit — szólt közbe Andor — esküszöm, ez még csak az első fölvonás .. E czinikus megjegyzésre Margitot ki­mondhatatlan düh lepte meg, egy tigrisug­rással férjénél termett s hatalmasan arczul­ütötte. — Nesze drámai efektzs, te hitvány komédiás. Andor, noha a fizikai fájdalom alatt éléuken fölsziszegett, csak vállát vonogatta, mintha mondaná, hogy ez bizony igen olcsó hatásvadászat. De a szép szőke asszony görcsös zo­kogásba tört ki, melynek sok&ig nem akart vége lenni. Margit hagyta sirni s mikor enyhülést látott ismét megszólalt. — Most elég volt a frázisokból. Én már mielőtt ide jöttem, megszántam önt s elhatároztam, hogy meg is mentem. Nem folytatjuk a tragédiát. Gondoskodtam a vig­és igy hibás eszközök alkalmazására vezetne, melyeket éppen e nagyfon­tosságú kérdés taglalásánál kerülni és mellőzni kell. Ily/ mélyreható je­lenségek kutatásánál rideg, de igaz­mondó górcsőre van szükség, ame­lyet pedig nálunk oly gyakorta lök­nek félre. Reméljük, hogy a kiván­dorlás ügyénél nem lesz igy. Színészet Pápán. Balla Kálmán színtársulata csütörtökön bevégzi működését városunkban és pénte­ken Komáromba kezdi meg két hónapra terjedő színié vad ot. Közönségünk bár eleinte nem a k el lőVn él tatásban részesítette a tár­sulatot, de erosmerve a társulat érdemeit utóbbi időben odaadó lelkesedéssel és tö­meges színházlátogatással adott elismerésé­nek kifejezést. Elösmerjiik Balla színtársulata érde­meit, amint azt elismerte a szinügyi bizott­ság is a tegnap megtartott ülésében, de el kell ösmerni az igazgatónak, hogy közönsé­glink a társulattal szemben tőle tellhetőleg megtette a kötelességet. A főiskolai ifjúság a szerdai ifjúsági előadás folyamán elösme­résének és tiszteletének kifejezésein Balla igazgatónak egy babér és pálmából készült koszorút nyújtott át, széles nemzeti szinü szalaggal „A pápai főiskolai ifjúság — Balla Kálmánnak". Reméljük, hogy Balla igazgató és tár­sulata jó impresszióval távozik városunkból s kész örömmel foi hozzánk szeptember hóban visszatérni. Mi tárt karokkal fogjuk őket fogadni. Heti referádánkat megelőzőleg, felkér­jük közönségünket a még hátralevő öt elő­adás tömeges látogatására. Ezzel tartozunk Balla színigazgatónak és érdemes társulatá­nak, de főleg tartozunk saját reputácziónk­nak. Vasárnap délutáni előadásul „A tisz­teles ur keservei" vígjáték ment. A kis, de hálás közönség sokat tapsolt Hegyessy-nek, játéki befejezésről. Félóra múlva az igazgató és neje, a rendező és még néhányan itt lesznek. Készíttessen gyoisan tiz emberre uzsonnát, akármit,-En hívtam meg őket az ön nevében. • Ehez jogom volt nemde ? — Oh asszonyom ... A szőke asz­szony fölugrott, Margithoz rohant és meg­csókolta kezét. — Jó, jó, édes fiam, ez egy kissé szín­padias, de nem baj, csak siessen. Megenge­dem, hogy a vendégek érkeztéig künn ma­radjon. Majd én egyedül mulatok ezzel a himpellérrel. Andornak ez a bizalmas téte-á-téte nem nagyon Ízlett, de esze ágában sem volt ellent mondani, az ablakhoz állt és megle­hetősen bután nézett a levegőbe. Margit egy albumba lapozgatott és a saját fotográfiáját födözte íöl benne. — Hát ez hogy került ide ? kérdé An­dortól. — Én adtam neki. — Ugy '? — Igen, voltakép ezzel kezdtem az udvarlást. — Nagyon kedves. Félóra múlva meglehetősen víg társa­ság volt együtt, A rendező észrevette, hogy Andornak egyik képe feltűnően piros. Haza­menet szóba is hozta az igazgatóék előtt. — Azt a fiút valaki képen teremtette. De kicsoda? A felesége vagy pedig a szép asszony '? s — Azt söha sem lehet tudni, — monda a tapasztalt igazgató né szigorú tekintettel — de annyi bizonyos, hogy megérdemelte. ki az egyházfi szerepében folytonos derült­séget keltett. Este ez évadban harmadszor .Svihá­kok" került színre elég szép számú közön­ség előtt. Balláné rendkívüli kedves játéká­val aratott sok tapsot. Méltó partnerje volt Nagy Imre, ki ötletes játékával ós jóizti hu­morjával a közönséget szórakoztatta. Horváth­ról újra csak azt írhatjuk, hogy a „Keringő" dalban tenorjával brillírozott. A többi sze­replők Károlyi Leona ügyes táncával és re­mek hangjával, nemkülönben Nóvák Ilonka, Hegyessy, Szalai Hona, Szántó és Tihanyi mint Krepelka a régi jók voltak. A kar ós zenekar Huber Miksa karmester vezetése alatt mint rendesen kifogástalanul működött közre. Hétfőn Garay Ilona jutalomjátékául „Romeo és Júlia" hírneves tragédia került színre gyér közönség előtt. A jutalmazandó, Júlia szerepében, különösen az érzelmes je­lenetekben jeleskedett és ugy nyílt jelene­tekben, mint felvonások végén sürü tapsok­ban volt része. Tisztelői ez alkalommal egy gyönyörű csokorral kedveskedtek a jutal­mazottnak. Méltó partnerje volt Balla, ki Romeo szerepében imponált és ezen nehéz szerepnek minden egyes nüancát a leghí­vebben interpretálta. Kitűnő alakítást lát­tunk Szathmári Mercutiójában is. Az előadás kitűnő összjátékban ment. Kedden egy régi bohózat „Nőemanci­páeió" került előadásra. A közönség kelle­mes szórakoztatását és érdeklődését Balláné kötötte le magának, ki határtalan jókedvvel, pajzán jártékával és hatást keltő dalaival, tüntető elismerésben részesült. Hegyesei a huszár szerepét kabinet alakításban mutatta be és közderültséget keltett. Nagy Imre a furvézer szerepében jóízű mókáival és elő­adott kupléjával nyert tetszést. A többi sze­replők Balázsy, Czakó, Bodroghi Lilla. Sza­lay Ilona és Mészáros Alajos az est fényes sikeréhez nagyban hozzájárultak. Szerdán ifjúsági és népelőadásul „A toloncz" kedvelt népszínmű került zsúfolt ház előtt szinre. Balláné remekelt Liszka szerepében. Játékában mély drámai érzést konstatáltunk, mely sugerálólag hatott a kö­zönségre, dalait, pedig bensőséggel énekelte nagy hatással. A közönség az első felvonás végén tüntető tapsokkal illette, sőt Ballát is a lámpák elé szólította, ki az ifjúság által az előadás közben átadott babérkoszorúval jelent meg és mély hajlongások között kö­szönte meg az ovációt, Balázsi Mravcsákot kitűnő alakításban mutatta be, nemkülön­ben Bodroghy Lina, ki Sára szerepében újra beigazolta, hogy a társulatnak egyik legte­hetségesebb tagja. A második felvonásban Nagy Imre (Lőrincz) és Károlyi Leona (Rézi) temperamentumos játékukkal és dalaikkal mulatatták a közönséget. Szánthó két dalá­ban gyönyörködtünk. A töbt/i szereplők He­gyesey (Kontra), Szalai Ilona (Krizsa) és Fe­hér (Abris) kitűnő összjátékot produkáltak. Csütörtökön délutáni előadásul »A nagy­mama" kitűnő vígjáték ment. Bodroghi Lina páratlan jó nagymamája és Hevessi Gusz­tika kedves és hercig Mártája általános tetszésben részesült, Hegyessy és Szalay Ilona a régi jók voltak. Este a bohózatos japáni operette „A mikádó" került szinre gyér közönség előtt. A darab vontatottan ment és csakis Balláné bírt kedves játékával és kellemes hangjával érdeklődést kelteni. Nagy Imre kupiéi tet­szettek. Nóvák Ilonka mint Jum-Jum teljesen kivált. Szalay Ilona gyenge Kadisa volt. Hegyessi jól ugrott, de a szereptudásban gyenge volt. A kar és zenekar Huber Miksa vezetése alatt preciz volt. Pénteken egy remek vígjáték „Válás után" került szinre szép számú közönség előtt. Balla, ki Duval szerepét jatszt.a, sze­repkörében mozgott és csak azt igazolta, hogy a bon vi van tok mestere. Minden kel­lékkel bir, mely őt ezen elnevezésre jogo sitjá. Intelligentia, fess és inponáló alak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom