Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-05-11 / 19. szám

mentum az a posta utalvány, mely a dollárokat forintok vagy koronák alakjában hazaszállítja. Látja, tudja, hogy az vagy amaz boldogul ott, pénzt küld haza. Kézröl-kézre jár a levél, mely érthető dicsekvéssekkel van telve, az ottani élet fényoldalainak hangoztatásával. Ez a proselitaszerző, még pedig jobb, mint a kivándorlási ügynök, aki legtöbb esetben csak eszköz. Hisz már oda fejlődött az ez ügyekben való járatosság, hogy egyenest levélbelileg érintkeznek a hajóügynökségekkel s Brémában, Hamburgban stb. magyar levelezőt is tartanak ez érintkezés érdekében. Itt tehát egy nagy és mélyrehajtó jelenséggel állunk szemben. De újnak aligha mondható az, mert bár más célzattal és más alakban népcsere a különböző államok között mindig volt. És éppen az a kivándorlás legfőbb oka, hogy a cserét végbevinni ma nem jár veszélyekkel, keserűséggel s szállítási költség is mind alacsonyabb. Az a hatás, melyet más országok ami népességünkre gyakorolnak, nagyon is számba veendő, mert még a jelenleginél kedvezőbb viszonyok mellett is számolnunk kell ezzel a hatással. Politikai vagy társadalmi ok nem szaporítja nálunk a kivándorlásra ösztönző okokat, hanem majdnem csupán az, hogy más országba könnyebben lehet vagyont szerezni, mint itt. Delejes hatás ez, melynek ellenállani oly nehéz, amelyet leküzdeni szinte lehetetlen feladat. Mind e szempontokat mérlegelni kell a kivándorlás ügyének elbírálásánál, mert vérmeseknek nem szabad lenni. A vérmesség itt csak téves következtetésekre — Tehet velem, a mit akar, s a legjobb, ha örökre tönkre tesz. — Azt nem tehetem. A dráma igaz hőse nem én vagyok, hanem az a szegéay beteg ember, ki ugy lehet e pillanatban is önre gondol. Mi az én veszteségem V A legrosszabb esetben egy haszontalan férfiú.

vAndor jónak látta e sértésre nem reagálni. Margit folytatá: — Ha nyilvánvalóvá lesz is az eset, én holnap olyan diadallal léphetek a színpadra mint tegnap, de ő gyalázatát csak gyalázattal élheti tul. Szerencsétlen asszony

; ön neki iramodott a tragédiának, a nélkül, hogy meggondolta volna, hogy mit rejt az ötödik fölvonás. — De Margit — szólt közbe Andor — esküszöm, ez még csak az első fölvonás .. E czinikus megjegyzésre Margitot kimondhatatlan düh lepte meg, egy tigrisugrással férjénél termett s hatalmasan arczulütötte. — Nesze drámai efektzs, te hitvány komédiás. Andor, noha a fizikai fájdalom alatt éléuken fölsziszegett, csak vállát vonogatta, mintha mondaná, hogy ez bizony igen olcsó hatásvadászat. De a szép szőke asszony görcsös zokogásba tört ki, melynek sok&ig nem akart vége lenni. Margit hagyta sirni s mikor enyhülést látott ismét megszólalt. — Most elég volt a frázisokból. Én már mielőtt ide jöttem, megszántam önt s elhatároztam, hogy meg is mentem. Nem folytatjuk a tragédiát. Gondoskodtam a vigés igy hibás eszközök alkalmazására vezetne, melyeket éppen e nagyfontosságú kérdés taglalásánál kerülni és mellőzni kell. Ily/ mélyreható jelenségek kutatásánál rideg, de igazmondó górcsőre van szükség, amelyet pedig nálunk oly gyakorta löknek félre. Reméljük, hogy a kivándorlás ügyénél nem lesz igy. Színészet Pápán. Balla Kálmán színtársulata csütörtökön bevégzi működését városunkban és pénteken Komáromba kezdi meg két hónapra terjedő színié vad ot. Közönségünk bár eleinte nem a k el lőVn él tatásban részesítette a társulatot, de erosmerve a társulat érdemeit utóbbi időben odaadó lelkesedéssel és tömeges színházlátogatással adott elismerésének kifejezést. Elösmerjiik Balla színtársulata érdemeit, amint azt elismerte a szinügyi bizottság is a tegnap megtartott ülésében, de el kell ösmerni az igazgatónak, hogy közönséglink a társulattal szemben tőle tellhetőleg megtette a kötelességet. A főiskolai ifjúság a szerdai ifjúsági előadás folyamán elösmerésének és tiszteletének kifejezésein Balla igazgatónak egy babér és pálmából készült koszorút nyújtott át, széles nemzeti szinü szalaggal „A pápai főiskolai ifjúság — Balla Kálmánnak". Reméljük, hogy Balla igazgató és társulata jó impresszióval távozik városunkból s kész örömmel foi hozzánk szeptember hóban visszatérni. Mi tárt karokkal fogjuk őket fogadni. Heti referádánkat megelőzőleg, felkérjük közönségünket a még hátralevő öt előadás tömeges látogatására. Ezzel tartozunk Balla színigazgatónak és érdemes társulatának, de főleg tartozunk saját reputácziónknak. Vasárnap délutáni előadásul „A tiszteles ur keservei" vígjáték ment. A kis, de hálás közönség sokat tapsolt Hegyessy-nek, játéki befejezésről. Félóra múlva az igazgató és neje, a rendező és még néhányan itt lesznek. Készíttessen gyoisan tiz emberre uzsonnát, akármit,-En hívtam meg őket az ön nevében. • Ehez jogom volt nemde ? — Oh asszonyom ... A szőke aszszony fölugrott, Margithoz rohant és megcsókolta kezét. — Jó, jó, édes fiam, ez egy kissé színpadias, de nem baj, csak siessen. Megengedem, hogy a vendégek érkeztéig künn maradjon. Majd én egyedül mulatok ezzel a himpellérrel. Andornak ez a bizalmas téte-á-téte nem nagyon Ízlett, de esze ágában sem volt ellent mondani, az ablakhoz állt és meglehetősen bután nézett a levegőbe. Margit egy albumba lapozgatott és a saját fotográfiáját födözte íöl benne. — Hát ez hogy került ide ? kérdé Andortól. — Én adtam neki. — Ugy '? — Igen, voltakép ezzel kezdtem az udvarlást. — Nagyon kedves. Félóra múlva meglehetősen víg társaság volt együtt, A rendező észrevette, hogy Andornak egyik képe feltűnően piros. Hazamenet szóba is hozta az igazgatóék előtt. — Azt a fiút valaki képen teremtette. De kicsoda? A felesége vagy pedig a szép asszony '? s — Azt söha sem lehet tudni, — monda a tapasztalt igazgató né szigorú tekintettel — de annyi bizonyos, hogy megérdemelte. ki az egyházfi szerepében folytonos derültséget keltett. Este ez évadban harmadszor .Svihákok" került színre elég szép számú közönség előtt. Balláné rendkívüli kedves játékával aratott sok tapsot. Méltó partnerje volt Nagy Imre, ki ötletes játékával ós jóizti humorjával a közönséget szórakoztatta. Horváthról újra csak azt írhatjuk, hogy a „Keringő" dalban tenorjával brillírozott. A többi szereplők Károlyi Leona ügyes táncával és remek hangjával, nemkülönben Nóvák Ilonka, Hegyessy, Szalai Hona, Szántó és Tihanyi mint Krepelka a régi jók voltak. A kar ós zenekar Huber Miksa karmester vezetése alatt mint rendesen kifogástalanul működött közre. Hétfőn Garay Ilona jutalomjátékául „Romeo és Júlia" hírneves tragédia került színre gyér közönség előtt. A jutalmazandó, Júlia szerepében, különösen az érzelmes jelenetekben jeleskedett és ugy nyílt jelenetekben, mint felvonások végén sürü tapsokban volt része. Tisztelői ez alkalommal egy gyönyörű csokorral kedveskedtek a jutalmazottnak. Méltó partnerje volt Balla, ki Romeo szerepében imponált és ezen nehéz szerepnek minden egyes nüancát a leghívebben interpretálta. Kitűnő alakítást láttunk Szathmári Mercutiójában is. Az előadás kitűnő összjátékban ment. Kedden egy régi bohózat „Nőemancipáeió" került előadásra. A közönség kellemes szórakoztatását és érdeklődését Balláné kötötte le magának, ki határtalan jókedvvel, pajzán jártékával és hatást keltő dalaival, tüntető elismerésben részesült. Hegyesei a huszár szerepét kabinet alakításban mutatta be és közderültséget keltett. Nagy Imre a furvézer szerepében jóízű mókáival és előadott kupléjával nyert tetszést. A többi szereplők Balázsy, Czakó, Bodroghi Lilla. Szalay Ilona és Mészáros Alajos az est fényes sikeréhez nagyban hozzájárultak. Szerdán ifjúsági és népelőadásul „A toloncz" kedvelt népszínmű került zsúfolt ház előtt szinre. Balláné remekelt Liszka szerepében. Játékában mély drámai érzést konstatáltunk, mely sugerálólag hatott a közönségre, dalait, pedig bensőséggel énekelte nagy hatással. A közönség az első felvonás végén tüntető tapsokkal illette, sőt Ballát is a lámpák elé szólította, ki az ifjúság által az előadás közben átadott babérkoszorúval jelent meg és mély hajlongások között köszönte meg az ovációt, Balázsi Mravcsákot kitűnő alakításban mutatta be, nemkülönben Bodroghy Lina, ki Sára szerepében újra beigazolta, hogy a társulatnak egyik legtehetségesebb tagja. A második felvonásban Nagy Imre (Lőrincz) és Károlyi Leona (Rézi) temperamentumos játékukkal és dalaikkal mulatatták a közönséget. Szánthó két dalában gyönyörködtünk. A töbt/i szereplők Hegyesey (Kontra), Szalai Ilona (Krizsa) és Fehér (Abris) kitűnő összjátékot produkáltak. Csütörtökön délutáni előadásul »A nagymama" kitűnő vígjáték ment. Bodroghi Lina páratlan jó nagymamája és Hevessi Gusztika kedves és hercig Mártája általános tetszésben részesült, Hegyessy és Szalay Ilona a régi jók voltak. Este a bohózatos japáni operette „A mikádó" került szinre gyér közönség előtt. A darab vontatottan ment és csakis Balláné bírt kedves játékával és kellemes hangjával érdeklődést kelteni. Nagy Imre kupiéi tetszettek. Nóvák Ilonka mint Jum-Jum teljesen kivált. Szalay Ilona gyenge Kadisa volt. Hegyessi jól ugrott, de a szereptudásban gyenge volt. A kar és zenekar Huber Miksa vezetése alatt preciz volt. Pénteken egy remek vígjáték „Válás után" került szinre szép számú közönség előtt. Balla, ki Duval szerepét jatszt.a, szerepkörében mozgott és csak azt igazolta, hogy a bon vi van tok mestere. Minden kellékkel bir, mely őt ezen elnevezésre jogo sitjá. Intelligentia, fess és inponáló alak,