Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-04-27 / 17. szám

és ki fájdalmában kibékül a megváltozhat­lannal lemondva arról az életről, mely neki egy fényes jövőt igér. Némely jelenetében elfelejtettük, hogy színpadon van, elfelejtet­tük, hogy művésznő, és egyéniségét bámulva esak ez volt arra képes, hogy a publikum nagy része teljesen megadva magát — ke­servesen könnyezett. Alig hisszük, hogy lett volna fén)esebb est a pápai városi színház­ban, mint a szerdai volt! Balláné énekszá­mai főleg az altató dal fényesen sikerültek, melyet a kifogástalan zenekar szakértelem­mel kisért. A közönség egész estén át tün­tető tapsokkal jutalmazta Ballánét művészi játékáért. Azt est többi szereplői : Balla, Czakó, 'Szálai Ilona, Szilágyi Berta és Nagy Imre, kis szerepeikben hozzá járultak a fé­nyes sikerhez. A prológot Garay Ilonka ked­vesen és behízelgő modorban adta elő. Re­méljük, hogy közkívánatra még egyszer szín­re kerül Pillangó kisasszony, hogy Balláné e művészi alakítása, minnél több színház látogató szivében felejthetetlen legyen. Ezt megelőzőleg egy rendkivül kedves kis egy felvonásos vígjáték „Az almafa" szórakoztatta közönségünket. Ebben Hevessy Gusztika remekelt kedves és behízelgő játé­kával. Hercig megjelenése, természetes naiv­sága praedestinálják őt erre a szerepkörre. A közönség meleg rokonszenvvel fogadta természetes játékát s nyílt színen is kapott tapsokat. Méltó partnerje volt Bogoz, ki az ily epizód szerepekben igen is megállja a helyét. A tapsokból ő is kivette a részét. A Cenei néni szerepében Szalag Ilona bravú­roskodott, kiről már több izben a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztunk és teljes jogosult­sággal, mert napról-napra beigazolja, hogy tehetséges színésznő. A vígjáték kitűnő ke- ; retében Garai Ilonát. Szatmárit és Balázsyt \ is fel kell említenünk. Csütörtökön a Magyar színházban fenő- | menalis sikert aratott operette „Svihákok" j került előadásra. A színház zsúfolásig meg- | telt úgyannyira, hogy számosak kénytelenek­voltak távozni, mivel nem kaptak helyet. Már rég nem láttunk ily fényesen kiállított, és minden tekintetben rémek előadást. A ; közönség egész estén át elhalmazta tapsok- 1 kai a szereplőket, kik teljesen méltók voltak ezen ovációra. Az est hősei Balláné és Nagy Imre voltak kik a címszerepben felülmúlták ; magukat. Éneküket és táncaikat a tomboló I tapsokra meg kellett újrázni. Ballánét ez ! alkalommal tisztelői egy remek virágkosár­ral tüntették ki. Károlyi Leona i-mponált Mimi szerepében. Remek táncza és éneke j köztetszésben részesült. Fess volt Szalag \ Ilona és Szeberényi Margit a tiszti unifor- ' rausban, kik duett dalaikkal értek el hatást. ' Horváth Arnold belépő áriájával, melyet Nóvák Ilonával kitűnő öszhangban adtak elő, főleg pedig a „Keringő" dalával zajos tet­szést aratott. Kitűnő volt Hegyessy mint hivatalszolga, ki mókáival közderültséget j keltett, ugyszinte BeczJcói a herczeg szere- j peben. Az énnekkar és zenekar bámulatos j precizitással működött Huber Miksa meste- | ries vezetése alatt. A közönség a fényes ; sikert aratott előadásról — a legnagyobb | elismeréssel nyilatkozott.. Pénteken ujdonságkép „Névtelen leve- j lek" bohózatban mulatott közönségünk. Ki- í tűnő egy bohózat és valóban csak sajnál- | hatják mindazok, kik ezen előadásban részt nem Tettek. A bonyodalmak egész halma­zát foglalja magában, mely folytonos derült­ségben tartja a közönséget. Kitűnő alakítást láttunk Bodroglii Lina és Szalag Ilona játé­kában, előbbi Oktavia utóbbi Leperchoiné szerepéhen. A társulat ezen két tehetséges tagja méltó volt azon tapsokra, melyekkel a közönség őket kitüntette. Markovits Mar­git (Marceline) szerepkörében mozgott és ezzel mindent megmondtunk. — Szathmári, Balázsy, Hegyessy, Mészáros és Nagy Imre külön-külön a legnagyobb odaadással oldot­ták meg hálás szerepeiket. Az előadás ke­rekded és precíz menetű volt. Szombaton a bájos zenéjü operette „Boccació" került előadásra zsúfolt ház előtt. A címszerepet Balláné Csik Irén a tőle már megszokott bájjal és kedveséggel játszta. Belépését zugó taps fogadta és a zenekarból egy hatalmas virágállványt nyúj­tottak fel részére. Egész estén át központja volt az előadásnak és a közönség ugy nyilt szilien mint felvonások végén adott elisme­résének kifejezést. Rendkívül kedves volt Károlyi Leona Fiametta szerepében és kel­lemesen csengő hangjával sok tapsot nyert. Hegitessi (Lambertucció) a komikus helyzetet teljesen kiaknázta és „Nem bánom kiállóm'' kupiét számtalanszor kellett ismételnie. Di­cséretet, érdemel még meg Szalay Ilona' Nóvák Ilona, Szeberényi Margit, nemkülön­i ben Beczkóy, Nagy Imre, Horváth Arnold és Mészáros. A kar hatalmas, a zenekar preciz volt, melyét Huber Miksa a szokott virtuozitással vezetett. A mult hétröI.^ Még így el nem bánt velem egy színtár­sulat, mint a jelenlegi. ígéretemhez képest a heti krónikának a színtársulatról kellene szólani, de mintha minden egyes tagja a társulatnak ellenem esküdött volna, a világ minden kincseért nem tudok pillanatnyi fel­vételeimhez a szükséges kommentárt meg­szerezni. Ha a színház közelébe jövök, ahol ren­desen cerclét tartanak, már messziről tud­tára adják egymásnak, hogy „jön a Mefisztó". A hangos társalgás megszűnik és csak ugy lopva integetnek egymásnak. Ne adj Isten, hogy valaki bizalmasan értekezzen velem. Eddig a titkár még csak el-el beszélgetett velem, de utóbbi időben ő is megkért, hogy ne beszéljek vele feltűnői módon, mert ak­kor azt hiszik, hogy ő a besúgó és inkább a hidegfélést tűri el, mint a színészek ha­ragját és intrikáját. Ha a társulat hölgy tagjait szólítom meg, mindmegannyi a naiv szerepkörben fe­lel és lesütött szemekkel adja tudtomra, hogy ők ilyenek és nem olyanok, és alig várják már, hogy távozzam. Van a társulatnak néhány tagja, kik bátran beszélgetnek velem és tüntetőleg iga­zolni akarják a többiek előtt, hogy ők csak az Istentől félnek, de ezeknek nekem kell felmondani a szolgálatot, mert még szóhoz sem engednek jutni addig, míg meg nem pumpolnak kisebb-nagyobb arányban, sör, szivar vagy amint ők nevezik egy kis acontoval. Feltett szándékom volt, hogy a rendes délutáni kávéóránál a kávéházban fogok ma­gamnak egy diskrét paszazsért, de még ezt sem találok, mert a főbb matadorok, kik a télen „alsós" és „ferbli" nélkül emlékpró­bára sem mentek, itt nálunk anyagi romjaik felépítésével foglalkoznak és ha kérdem tő­lük, mért nem mennek a kávéházba, azt felelik grandezzával, hogy a vártkerben zöld levegőt szívnak. (Hiszi a pici. Szedő.) No de én rajtam még sem fognak ki! Áldozatot hozok, még pedig nagyot. Fel­kelek szokásom ellenére a reggeli órákban és elmegyek a próbákra (vagy le sem fek­szik Szedő.) és a kuliszák mögött szerzek magamnak adatokat. Innen nem szökhetnek meg előlem és ott majd csak akad egy-két denunciáns, aki a kuliszák hátterében ész­revétlenül majd csak bead nekem egyet­mást a viszontszolgálat reményében. Itt már a színházi intrikára is számitok. Ha ez a stiklim sem sikerül, akkor olyat irok majd. hogy magam sem fogom elhinni. (Nekem mondja ? Szedő). \ Friczi. Az Imiik . . . Az hírlik, hogy Pápa város köz­világilása nagy nyomás alatt áll. Az hírlik, hogy Pápa városának nagy jövője van a háta mögött. Az hírlik, hogy Fenyvessy főis­pánnak Pápán a Jókai kör helyisé­gében van az „ otthon"-a. Az hiiiik, hogy Hegedűs képvi­selőnk legutóbbi ittléte alkalmával megkapta az előmunkálati engedélyt a népszerűségre. Az hiiiik, hogy a polgármester a közvilágítás megoldásáig, minden to­vábbi terveket várakozási állományba helyezett. Az hiiiik, hogy a Jókai kör he­lyisége közgyűlési váróteremnek igen alkalmasnak bizonyult. Az hirlik, hogy Balla Kálmán színigazgató már nem mond pá-pát Pápának. Az hiiiik, hogy Huber karmester a „Kőszegi falragaszok" dramollethez zenét ír. Az hírlik, hogy Balázsi a színtár­sulat- jellemszinésze számos szerepé­ben Jászayra emlékeztet. Az hírlik, hogy Nagy Imre komi­kus a pincérek rossz emlékezőtehet­ségében bizik. Az hírlik, hogy Szántó a társu­lat baritonistája a szinidőt Bodrogh­közben fogja tölteni. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik drámai szendéje sokat emlegeti a „Rím"-a pártját, j Az hiiiik, hogy Hevessy Gusztika l a társulat naivája folyton azt dúdolja, ; hogy „minek a Barna én nekem ; mi­kor én magamat szeretem". Az hirlik, hogy a színtársulat női­karának két tagja a szerepeket láb­bal játszák. Az hírlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a színtársulatnál nem ta­lált még komoly partnerre. I 23 33 2C. — Személyi liirek. Illustris vendégeink közül, kik a mult héten városunkba érkez­tek, Tisza István, Kálmán és Lajos gró­fok vasárnap délután. Darányi Ignácz miniszter este a gyorsvonattal, Hegedűs Lóránt orsz. képviselőnk az éjjeli vonattal és F e n y v e s s y Ferencz hétfőn délelőtt utaz­tak Budapestre. — Gyásziiimepély Tisza Kálmán emlékére. Lélekemelő gyászünnepet rendezett f. hó 20-án a dunantuli ev. ref. egyházkerület el­hunyt főgondnoka Tisza Kálmán emlékére a helybeli ev. ref. templomban. A gyászün­nepély 10 órakor délelőtt vette kezdetét, melyen az elhunyt főgondnok fiai Tisza István, Kálmán és Lajos grófok. Darányi Ignácz miniszter, Gyurátz Ferencz püspök, Fenyvessy Ferencz vármegyénk és Sárközy Aurél Komárom megye főispánja, Ihász La­jos főrendiházi tag dr. Hegedűs Lóránt orsz. képviselő. Pápa város hatósága Mészáros Károly polgármester vezetése alatt, az ev. ref. egyházkerület összes vezérférfiai és nagyszámú közönség volt jelen. Az énekkar zsoltáréneke után Antal Gábor püspök re­mek imát mondott az elhunyt főgondnok emlékére, melyet újra egy karének követett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom