Pápai Közlöny – XII. évfolyam – 1902.

1902-04-06 / 14. szám

tette az általunk megkérdezett me.

: gyebizottsági tag előtt, hogy ez n főispáni, egyéni álláspontjára bárki előtt hivatkozhatik is. így tehát az általunk megkérdezett megyebizottsági tag joggal közölte másokkal a főispáni nyilatkozatot; jogos uton jutott az lapunk tudomására is és a mikor a veszprémi lapok egyike jónak látta az alispán nyilatkozataira hivatkozni, akkor mi méltán hivatkozhattunk a főispán nyilatkozatára. A főispán ezen nyilatkozata nem volt egyéb, csak igazolása Körmendy Béla tb. főbiró közszolgálati érdemeinek, melyek iránt a vármegye főispánja teljesített hivatalos vizsgálatai alkalmával mindenkor kifejezést adott és a melyeket a vármegye alispánja is mindenkor osztott. Es a főispán ezen helyes méltóságos hivatásának megfelelő álláspontja nem megszegése a választási küzdelembeni legteljesebb semlegességnek. Mert szerintünk az lenne a semlegesség megszegése, ha mikor a főispánt most a választás idején bármelyik megyebizottsági tag egész tisztelettel megkérdezi, hogy mi az ő főispáni egyéni álláspontja és véleménye a jelöltekről és azok szolgálati működéséről és érdemeiről: ekkor azon nézetét sem akarná nyilvánítani, hogy a jelöltek egyikéről másikáról mi az ő főispáni egyéni véleménye és szerzett tapasztalata ? Kár volt tehát a „Veszprémvármegyének" cáfolni a mi közleményünket a maga saját következtetéseivel. Mert mi a múltkori közleményünk lényegét, ugy a mint most részleteztük, föntartjuk és nem engedhetjük meg, módját egészen megváltoztatta, asszonytársaságba járt. Meghivatta magát a zsurokra, bálokra, mulatságokra, még a templomba is eljárt vasárnap délelőttönként asszonyt látni. Szándékát nem is titkolta barátai előtt. — Meguntam a legénységet, házasodni akarok. Az emberek eleinte csodálkoztak rajta, aztán lebeszélni igyekeztek. Bihary ilyenkor keserűen kifakadt ellenük: — Hát nekem nincs jogom a boldogságra ? Hát olyan vén vagyok én ? — Nem vagy vén, de mégis az vagy. Azt hiszed, te ötvenkéteszteMős aktamoly, hogy találsz olyan asszonyt, aki szeressen. Ha vén, már nem tud szeretni és csak kosztra jön hozzád. A fiatal pedig megcsal. — Azt csak bízzátok rám ! Felelte a nyugalmazott táblabíró önérzettel. S kereste mindenfelé az asszonyt. Azt az egyet, akit az Isten neki teremtett. Mikor barátai látták, hogy fele sem tréfa a dolognak, ellátták jótanácsokkal, útbaigazítással. Hogy ide ne járjon, oda ne járjon, ne higyjen, ha csalogatják -valami lányos házba, ovakodjék attól a fiatal özvegytől, mert annak szegény apja, beteg anyja van. Azok is rászakadnának. Bihary Sándor nem utasította vissza a jó tanácsokat csak bólingatott a fejével. — Majd meglássuk, mondogatta s legényesen pödörintett egyet a bajuszán. S egy szép napon hire ment egy nagy szenzácziónak. Bihary Sándor feleségül veszi a Kohogy a mi általunk érdemesnek tartott jelöltet, ha védelmezzük megtámadások után, az általunk jónak látott és a tényeknek és igazságnak megfelelő uton módon, akkor védelmünk igazságos vagyis a tényeken alapuló volta elcsavaritassék, és a főispáni eorrect egyéni vélemény, a jelöltek irányában semlegesség megszegésének tekintessék. És az is igaz : kár volt kezdőkép bármely tagnak egyik vagy másik jelölt ellen, névszerint támadólag és kicsinyitőleg föllépni, mert végre is a vármegyei bizottsági tagok választása a döntő ; és a választás sokszor nagyon kiszámithatlaii esélyei, felelősségre a választók egyáltalán nem vonhatók, még akkor se, ha valamely állásra teljesen képtelen, vagy érdemetlen embert választanak is meg, sőt a jelölő bizottság is szabadon teheti, elbírálója a pályázók lelki testi képességeinek tehetségeinek, arra • valós ágának. Csak is az érdekelt járás közönsége és a vármegye közigazgatása vallhatja kárát a szerencsétlen jelölés és választásnak, melyet esetleg nem az arra valóság, nem a szolgálati érdem, hanem főkép a családi és társadalmi összeköttetés, a felekezeti és politikai szempont irányoz a közszolgálati erdek rovasára. Valóban óhajtanunk kell, hogy : „Állami közigazgatás jöjjön el a te országod", mert bár akkor is megtörténhetik ugyan, hogy egyenlő érdeműek között azt neveznék ki valamely állásra, a kinek legnagyobb ajánlói vannak, de az nem történhetik meg, hogy a kinek esetleg szorgalom nélküli sok szolgálati éve van, vagy a ki az iskola porát még alig verhetve le még kellő gyarona kaszirfrajláját Milikét, a szőkét, akinek a hadnagyok udvarolnak. — Lelövöm azt, aki a menyasszonyomat bírálgatja, ordította Bihary, mikor a szörnyülködő kifakad ásókat hallotta. Elveszem. Azzal vége. Enyém a felelőség. Boldog akarok lenni. Mig az esküvő ideje élérkezett, két párbajt vívott meg a mennyasszony becsületéért. Az esküvő a városka gunykaczaja között ment végbe. Boldog volt-e Bihary Sándor, nem-e kitudja azt. Ugy gondolkodott mngához emel egy nőt, aki mindent neki köszönhet. Ez talán megbecsüli. Es aztán szép és kedves volt a Milike. Két hónap múlva megszökött az aszszony egy színtársulat komikusával. Biharyt fazóta nem látta senki abban a városban. Ej idején hurczolkodott el a hetedik vármegyébe, ahol senki sem ismeri. Abban a városban is volt törvényszék. Bihary alig, hogy letelepedett, fölkereste a törvényszéki elnököt s bemutatkozott neki : Miben lehetek szolgálatára, collega ur kérdezte az e'nök. Elnök ur, adjon nekem valami dijnoki állást. Nem azért, mintha rá volnék szorulva, mert hál Istennek elég vagyonom van. De megutáltam ezt a henye életet. Es Bihary Balázs, a nyugalmazott táblai bíró buzgón másolgatja az aktákat. A díjnok kollegák gyakran hallják a kifakadását. Hej. miért is mentem én nyugalomba a negyven esztendő előtt! ? korlattal sem bírhat vagy aki phisicailag nem való egy járási főbírói állásra, mégis jelöljék, és megválasszák —mert senkit ezért nem terhel felelősség, mert egyik és másik jelöltet már megunták ott, a hol szolgál és az utána következőknek is hely kellene, tehát a devecseri járás legyen ezen viszonyok áldozata. Ez pedig könnyen be is következhetik, mert a választási helyzetet nagyon jellemző következő sorokat kaptuk egyik megyebeli távoli járás előkelőségétől, hogy az ottani megyebizottsági tagok ^íogyan fogják fel helyzetüket a devecseri főbírói választást illetőleg : „Miután nem a magunk járásáról van szó, nekünk mindegy, akármilyen toszolgabirája lesz a devecseri járásnak, az nekünk se árt, se használ ; mi arra szavazunk, a kit majd a központ akar, mert ilyen minket nem érdeklő ügyben miért ne tegyük meg a központ kívánságát?" Szinte megdöbbenik az ember ilyenkorok olvasásán ! És vigaszt keveset találhatunk abban, a mit nem régen olvashattunk, hogy az egyik föbirói jelölthöz nagyon közel álló vármegyei vezéregyéniség a vármegye egy közigazgatási gyűlésén nagy elismeréssel volt vármegyénk közigazgatása iránt. Egyelőre nincs több mondani valónk ! üdvös óvintézkedések, Teljes elismeréssel adózunk a járványbizottságnak azon üdvös óvintézkedéseire, melyeket a városunk területén ez idő szerint nagyobb mértekben fellépett vörheny betegség ellen megtett, főleg pedig azért, hogy ezen óvintézkedések megtételére a szülök figyelmét külön „Felhívásiban figyelmezteti és röviden megismerteti ezen betegség védekezés módját. Közegészségügy szempontjából közöljük esen „Felhívást" egész terjedelmében. Felhívás Pápa város közönségéhez! Miután a vörheny gyermekbetegség városunk területén ez idő szerint nagyobb mértékben lépett föl és már is aránylag rövid idő alatt több áldozatot szedett, a járvány-bizottság kötelességét véli teljesíteni, amidőn a szülők figyelmét fölhívja a védekezésre ezen fölötte ragályos és veszélyes betegség ellen és egyúttal megismerteti röviden ezen betegséget és a védekezés módját. A vörheny rendesen 5—6 hétre kiterjedő gyermekbetegség, amely idő alatt a beteg gyermek folyton legnagyobb szülői ápolást és orvosi megfigyelést igényel. A vörheny nagyobbrészt lázzal, torokfájással, sokszor hányással és hasmenéssel kezdődik. Ezen tünetekkel majdnem egy időben látható, hogy a testnek egyes részén a bőr vörös és duzadt. Mihelyt ilyen jelek mutatkoznak, a beteg gyermeket a még esetleg vele egy szobában lévőktől el kell különíteni, aki a beteg gyermek ápolásával foglalkozik, a többiekkel ne érintkezzék addig, amíg orvosi segély nem érkezik. Az orvos ezután a szükséges intézkedéseket megteszi, ennek betegápolás, elkülönítés, szellőztetés stb. iránt kiadott rendeleteit pontosan kell teljesíteni. A vörheny néha ilyen figyelmeztető tünetek nélkül úgyszólván allattomosan lép fel: nincsen láz, nincs kiütés, a gyermek