Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-10 / 45. szám

elnök puritán jellemével, köztiszteletnek és közbecsülésnek Örvendett. Tevékeny munkássága közepette két és fél évvel ezelőtt szélhűdés érte, melynek végzetes következményeitől csakis szeretett neje és családja gondos és önfeláldozó ápolása mentette meg. Ezen katasztrófa következtében teljesen visszavonult a nyilvánosság elől, lemondott minden tisztségéről nyugalomba vonult s ha nem is teljesen, de viszszanyerte életerejét. Örömmel láttuk a lábadozót naponta szeretett neje karján támaszkodva sétálni s utóbbi időben már azt hittük, hogy visszanyertük őt közéletünknek, de sajnos f. hó 1-én Halottak napján egy ujabb katasztrófa érte, mely végzetes volt reá nézve. A teljes agónia bekövetkezett, két napig eszméletlen állapotban volt mig végre szombat este 9 órakor családja környezetében örök nyugalomra tért. Halála hire már az esti órákban futó tűzként terjedt el és a fajdalmas érzetnek megdöbbentő hatásával fogadtatott. Másnap reggel a Kaszinó, Lloyd, Polgári-kör, Takarékpénztárak, Városháza és egyleti helyiségek kitűzték a gyászlobogókat és a halottas háznál tömegesen jelentkeztek a részvét megadásra. Táviratban és levélben condoleáltak : Vaszary Kolos herczegprimás, Eszterházy grófné. Hegedűs Sándor miniszter, Fenyvessy Ferencz főispán, Antal Gábor püspök. Láng Lajos, Bauer Antal. Hegedűs Lóránt, dr. Fischer Sándor, dr. Reitter János orsz. képviselők. Fiissy Tamás, Concha Győző, dr. Mihályfy Ákos, dr. Papp József egyet, tanárok. Báró Pongráez Anselm, dr. Simon, Kamsli Dezső kanonok, Sarbo Leo, Reich Mór, dr. Magyar Károly, Boehtnitzky Ödön, dr. Szily János, Vörös Sándor, Szeglethy György, Martonfalvau Elek, Lóskay Miklós, Rainprecht Antal, L<fckay Fidel, Darnay Kálmán, Kerényi Andor, Horváth Lajos, Kriszt ÍJenő, Buttner család, Weiszmahr család, Fonciére Pesti-intézet, Rom. kath. hitközség, Casino, Izr. iparosok gyámn. egylete. Százával érkeztek ezenkívül a rokonságtól, a család helybeli barátaitól és azon vaskereskedő és gyári ezégektől, kikkel a boldogult életében összeköttetésben volt, A család a következő gyászjelentéssel tudatta a megboldogult halálát: Alulírottak a saját és az összes rokonság nevében mély fájdalomtól megtört szívvel jelentik felejthetetlen jó férje-, illetve édes atyjuk-, nagyatyjuk-, sógora-, ipjuknak Hanauer Béla urnák f. évi november hó 3-án esti 9 órakor születésének 66-ik, boldog házasságának 40-ik évforduló napján a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi maradványa f. hó 5-én délután 4 kertben nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig f. hó 6-án reggeli 9 órakor fog a plébániatemplomban az U|nak bemutattatni. Pápa, 1.901. november hó 4-én. Az örök világosság fényéskedjék neki 1 Özv. Hanauer Béláné szül. Woita Erzsébet neje. Hanauer Zoltán, Hanauer Jenő, Hanauer Árpád J. dr. Hanauer Sarolta férj. Holczheim Gáborné, Hanauer Ilona férjezett Karlovicz Adolfné gyermekei. Özv. Hanauer Jenőné szül. Vörös Francziska sógornője. Hanauer Zoltánné szül. Hoffmann Aranka menye. Holczheim Gábor, Karlovitz Adolf vejei. Hanauer Béla, Hanauer Böske, Hanauer Mariska, Hanauer Pista, Holczheim Sata, Holczheim Béla. Holczheim Gáborka, Karlovitz Iluska unokái. A pápai takarékpénztár, melynek a megboldogult elnöke volt és lemondása után tiszteletbeli elnökének választotta, a következő gyászjelentést adta ki: A pápai takarékpénztár igazgatósága mély részvéttel jelenti Hanauer Béla tiszteórakor fog a kálvária sirIetbeli elnökének f. hó 3-án esti 9 órakor történt elhunytát. A megboldogult földi maradványai f. hó 5-én délután 4 órakor fognak a kálváriái sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Pápa, 1901. november 4-én. Béke hamvaira ! Temetése f. hó 5-én délután 4 órakor : impozáns részvét mellett ment végbe. A halottas háznál rendkívüli nagy számban gyülekezett egybe a gyászoló közönség, hogy a megboldogulttal szemben a kegyelet adóját lerójja és őt utolsó útjára elkísérje. Pápa város képviselőtestülete, az öszszes hatóságok, a pápai takarékpénztár, számos jótékonyegylet — testületileg vettek részt a gyászszertartáson, melyetKriszt Jenő plébános fényes segédlettel celebrált. A koporsó beszentelése és a halotti ének elhangzása után a megboldogultnak hűlt tetemét rejtő remek érczkoporsót a gyászkoesira helyezték és az impozáns gyászmenet megindult az utolsó útra, a Kalvária temetőbe, hol a város egyik vezérférfiát és felejthetetlen jóakaróját örök nyugalomra helyezték. A gyászkocsi előtt haladt a megszámlálhatlan koszorúkkal megrakott külön kocsi, melyek a megboldogult ravatalát díszítették. A ravatalra a következő koszorúk helyeztettek : Felejthetetlen férjemnek — Eliz, Felejthetetlen jó apámnak — Zoltán és Aranka, Édes apámnak — Jenő, Jó atyámnak — Árpád. Kedves apának — Sata, Gábor, Szeretet apának — Ilus és Adolf, Drága nagyapának - Béla, Bözsi, Miczi, Pisti, Gábor, Iluska. Sárika, Béla. Felejthetetlen jó sógoromnak — özv. Hanauer Jenőné. Szeretett jó Béla bácsinak — Battenberg Lajos és Margit, Szeretett rokonunknak — Karlovitz család. A jó rokonnak — Paula és Károly, Banmgarten és Reguly család, Kegyelete jeléül — Bermüller csalad, Felejthetetlen jó akarómnak — Éder György, Tisztelete jeléül — Hegedűs Lóránt, Jó barátjának — Saáry család, Tisztelettel — Kiss Lászlóné. Kitűnő tiszteletük jeléül — Lóskay Miklós és nővérei, Tiszteletbeli elnökének — Pápai takarékpénztár, Volt elnökének — a pápai rom. kath. hitközség, Régi hű kipróbált főügynökének — Fonciére, Pesti biztositó-intézet, Papai polgári kör. S most végül, midőn drága halottunk már örök álmát alussza, kérjük az egek jóságos Urát, ki bölcs elhatározásában magához szólította városunk vezértérfiát Hanauer Bélát, jutalmazza meg bőven mindazon jó és nemes tetteiért, amiket életében cselekedett. Pihenjen békével, a kegyelet angyala virasszon felette, mig eljön az idő, mikor az a nemes sziv újra dobogni fog, mikor feltámadunk ! A családi tagok leljenek vigaszt azon impozáns közrészvétben, mely városunkban halála hírére megnyilatkozott. A család gyásza minket is ért és élni fog emlékezete örökké és lelkesedést merítünk tőle. mint kell az embernek magasztos hivatását itt a földön betölteni. Áldás és békesség lengjen porai felett! m* A mult hétrö Mementó mori ! Ez volt a jelszó a lefolyt héten. Alig volt városunkban egyén, kinek nem lett volna halottja, kiről meg nem emlékezett volna. Ez a nap a halottaké és ezen érzés befolyása alatt még a heti krónikásnak is be kell adni a derekát. Pedig őszintén szólva, mindenről szeretek gondolkozni, csak a halálról nem és ha csak lehet még a szokásos temetői kirándulásról is tartózkodom. Eddigelé megengedtem magamnak ezen sportot és bizonyos látványosságnak tekintettem a kivilágított sírokat és a kíváncsi tömeget, de ebben az évben erről is lemondtam, mert utóbbi időben nagyon is meggyőződtem, hogy a halállal nem lehet komédiázni. Nem akarok sem jó, sem rossz viszonyban lenni a. halállal s ezt azzal vélem elérni, ha nem törődöm vele és amennyire csak lehetséges kitérek előle. Ennek tudandó be tehát az is, hogy még a krónikában való megemlékezésemmel sem akarom a halottak napját emlegetni s ezzel a halált provokálni. Hagyjuk a halottakat nyugodni békében ! Hisz egyszer ugj* is reánk kerül a sor, de ha már muszáj meghalni, legalább minél később történjék meg ez. Ha az embernek legalább kétszer engednék meg a halált s ezt is válogatva, ugy még hagyján volna a dolog és szívesen gondolna vissza az első halál és ujraébredés korszakára, de igy jóformán azt sem tudjuk, örüljünk vagy busuljunk, ha a halál ad nekünk találkát. Én részemről halottak napján erről a thémáról gondolkoztam és arra a meggyőződésre jutottam, hogy amennyire lehet nem fogadok el találkát s ebből a szempontból kiindulva nem is mentem ki a temetőbe. Az ilyen halottak országában könnyen megeshetik, hogy a háttérben szemlét tart a kaszás ur és egy-egy tetszetős alakot kiválaszt magának a jövő évi költségvetés keretébe. Az ilyen szemlében részemről, nem szívesen szeretek médium lenni és amenynyiben lehet én mozgok a sötét háttérben, hogy valahogy meg ne lásson. Ezt a körülményt vegyék tekintetbe tisztelt olvasóközönségem és ennek tudandó is be, hogy a heti krónikához semmi feljegyezni valót nem találtam. A sötét háttérben mozogtam, nem láttam, nem hallottam semmit, a halálról megemlékezni, a krónikában a mondottak után pedig nem tartom ajánlatosnak. Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városát közjó vedel mi forrásokkal lehetne legfényesebben megvilágítani. Az hirlik, hogy Pápa város építési szabályrendelete végre valahára megszületett. (Az építészeti bizottság a körülményekhez képest egészséges, a magzat gyengélkedik. Szedő.) Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán a tisztviselők ellen szövetkezik. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk az előlegezett bizalommal ellátott mandátumát a képviselőháznak benyújtotta. Az hirlik, hogy a Veszprém megyei gazdasági egyesületben szerecsen mosdatásra készülnek. Az hirlik, hogy a veszprémmegyei gazdasági egyesület volt titkára „Pfuj* ra változtatta a nevét. Az hirlik, hogy a polgármester gáz és villany között tervez. Az hirlik, hogy a rendőrség szaporítását a rendőrök feleségeire bízták. Az hirlik, hogy a Jókai kör ez évi háziestélyein, a felekezeti válaszfal lerombolását tűzte ki feladatául. Az hirlik, hogy a szővőgyári leányok folyton azt hangoztatják, hogy „jaj be sokat kell dolgozni." Az hirlik, hogy a Griff sarkán levő postakisztli automata rendszerű,