Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-23 / 25. szám

Tűzoltók közgyűlése — 1901. junius? 16. — A pápai önkéntes tüzoló egylet f. hó 16-án — vasárnap — délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében. A közgyűlésen az egész tisztikar, a választmány és mintegy 40 tag vett részt. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Szokoly Ignácz elnök üdvözölve a jelenvoltakat előadja, hogy a mai napra kitűzött közgyűlés falragaszok által hirdettetett és azonkívül be is mondatott, s miután jelen szabályszerűen összehívott közgyűlésre a tagok, az alapszabályban előirt számmal jelentek meg, azt határozatképesnek nyilvánítja, s egyszersmind megnyitja, egyben a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Bilitz Ferencz, Fischer Gyula és Szita Istvánt kéri tel. Szokoly Ignácz elnöki jelentésében előadja, hogy az egylet választmánya és parancsnoksága a lefolyt évben is teljes erejéből azon volt, hogy az egyletet felvirágoztassa s jó hírnevét terjesszo. 1900. január 1-én volt az egyletnek 74 tagja. Évközben belépet 4. Évközben kilépet 4 tag és igy 1900. év végén volt aa egyletnek 74 tagja. Egy tagot a halál ragadott el, névszerint Takács Antalt, ki az egyletnek hosszú időn át buzgó tagja volt. Jelen évben a zenekar tagjaival a tagok száma tetemesen megszaporodott. Ez idő szerint van az egyletnek 104 önkéntes tagja. Fizetéses tűzoltója van négy. Kötelezett tűzoltó Össze lett írva 1290. Ebből megváltotta kötelezettségét 789, mentes volt 86. Időközben elköltözött 95 s igj van az egyletnek jelenleg 310 kötelezett tűzoltója. Tartott az egylet mult évben 1 közgyűlést 5 választmányi 4 parancsnoksági ülést, 11 gyakorlatot es 3 iskolát. Színházi őrséget tartott mult evben 108-at, éjjeli őrséget 298-at. Ezenkívül az egylet kivonult a húsvéti és urnapi körmenetekre, nem különben méltóságú gr. Esterházy Móricz temetésén. Nevezetesebb mozzanatai voltak az egyetletnek a következők : Egy 4-ik fizetéses tűzoltói állás szerveztetett. Bevezettetett a telefon az őrtoronyba. A mentés szerveztetett, s a fizetéses tűzoltók az első segélynyújtásra. Egy ellenőrző óra állíttatott fel az örtanyán, azon czelból, hogy a szolgálat teljesítése minnél jobban ellenőrizhető legyen. Végül egy tűzoltózenekar szerveztetett, mely működését f. évi május hó 1-én megkezdte. Egyben jelenti az elnök, hogy az egylet 30 éves fennállását ez évben fogja megülni. A jubileum megtartását Szt. István napjára aug. hó 20-án tervezik, melyre a szükséges intézkedéseket a választmány fogja megállapítani. Az elnöki jelentést a közgyűlést egyhangúlag tudomásul vette. Elnök előterjeszti az egyletnek 1900. évi számadását a következőkben : Bevétele volt az egyletnek 6682 kor. 16 fillér, kiadás 6615 kor. 18 fillér. Pénzmaradvány 66 kor. 98 fillér, a kiadásnak többsége az előbbi évekhez viszonyítva, abban rejli magyarázatát, hogy a mult évben lett kifizetve az egylet tolólétrája, mely egymaga 1800 koronát tett ki. Továbbá a behozott ujjitások, mint a 4-ik fizetéses tűzoltói állás szervezése, ha ezen kiadásokat levonnánk, akkor az 1900. évi kiadás az előbbi évekéhez képest 2.300 korona csökkenést mutat, a segélyalap bevétele volt a tőkésített kamatokból és a lefolyt pénzbüntetésekből 192 kor. 33 fillér kiadás volt 52 kor. 70 fillér. Pénzmaradvány 4451 kor. 33 fillér, a miből látható, hogy a segélyalap folytonosan gyarapszik. Ezenkívül van még a Bermüller féle alap mélyet néhai Bermüller József adományozott a tűzoltó szereknek javítására. Miután tűzoltó szerek javítására ez idáig szükség nem \olt

; az alaptőke a tőkesitett kamatokkal folyton gyarapszik. Jelenlegi állása 319 kor. 56 fillér. Előadja végül, hogy ezen felolvasott számadást Bermüller Alajos, Freund Ferencz és Mattus György számvizsgáló által felülvizsgáltattak, az okmányokkal összehasonlittattak, s helyesnek talaltattak. Kéri ennélfogva a számadást tudomásul venni, s pénztárosnak a felmenvényt megadni. A számadás a közgyűlés által jóváhagyólag tudomásul vétetik, pénztárosnak a felmentvény megadatik és neki hű és buzgó szolgálatáért jegyzőkönyvi köszönet szaváztatik, egyben elhatároztatik, hogy a számadás 150 példányban kinyomatassék s a tagok közt szétosztattassék, Elnök a jövő évi költségvetést bemutatja, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogad. Elnök előadja, hogy a mult évi szolgálati kimutatás, az egylet parancsnoksága által felülvizsgáltatván a következőket találta a hatóságilag engedélyezett jutalmak elnyerésére és pedig*: a legtöbbször, vagyis 28szor megjelent első három egyént pénzbeli jutalomra, kik között a sorshúzás megtörténvén, 40 koronát elnyerte Keresztény Gyula, 30 koronát Farkas István, 20 koronát Albek Vendel önk. tűzoltó. Ruhajutalomban részesitendőnek találtattak, a 18 legkisebb megjelenéstől kezdve Siklósi János, Rupp Károly, Ádám János, Dénes György, Fábián Zsigmond, Ferenczí Antal, Hernberger Antal, Madarász Jószef, Németh János, Reiner Mihály, Rósinger Vilmos, Schvar-tz Lajos, Széles Mihály, Turóczi Gyula, Vogl Mátyás és Szabó Gábor önkéntes tűzoltók. A jelentést a közgyűlés helyeslőleg tudomásul veszi, s nevezetteknek a pénz illetve ruha jutalmakat kiosztani rendeli. Elnök előadja, hogy a jelen évben ugy az elnök, alelnök és tisztviselők valamint a választmány mandátáma lejárt, s midőn ő valamennyiük nevében a mandátumot leteszi, kéri az uj választást megejteni. A jelentést a közgyűlés tudomásul veszi, s az uj választás megejtését elrendeli. Mi következőkép történt meg. Elnök : Szokoly Ignácz. Alelnök : Bermüller Alajos. Főjegyző : Hofstetter Dezső. Aljegyző : Molnár Lajos. Pénztáros: Szente Ödön. Ügyész : Galamb József. Választmányi rendes tagok : Saáry Lajos, Billitz Ferencz, Fischer Gyula, Kovács István, Koezka László, id. Pál István, Szvoboda Veuczel, Antal Géza, Bock István, Gáspár Gábor, Hanauer Zoltán, dr. Kende Ádám, Kluge Károly, Ivarlovitz Adolf, Mattus György, Piacsek Gyula, Török János, Valter Sándor. Póttagok : Süttő Károly Tarczy Dezső, Kis Tivadar, dr. Cseh-Szombaty, Vaj dics Károly, Nagy Károly (bábsütő.) Számvizsgálók: Frend Ferencz, Kis Móricz, Mattus György, — mindanyian egyhangúlag lettek megválasztva. - csájtani az a mindent megbocsájtó irgalmas Isten ? — Mindent megbocsájt ő — lassan gépiesen a lelkész, — csak igaz, töredelmes legyen a — bánatod. — Oh, igaz, igaz . . . — Tárd ki tehát szivedet édes lányom, bátran ... az ő szolgája előtt . . . — Nagy az én bűnöm . . . oh, nagy . . mert szeretlek — — szeretlek téged . . . téged, én édes, én mondhatatlan kincs — gyönyörűségem, te ! . . . Et ne nos inducas . . . Tovább . . . tovább ! Megtörve, roskadt aggként érkezett uj állomás helyére: haza, szülőfalujába. Azt gondolta, hogy démonától megfogja szabadítani az édes anyja. Azt hitte, hogy népe, övéi között asylumot talál a csábító ellen. Azt hitte, hogy attól a kinzó szenvedélytől, mely titánt sulylyal nehezedett keblére — az édesanya csókja, az édesanya imádsága megfogja szabadítani . . . Ezt hitte — és A 29 esztendős szelíd, halványkékszemű lelkész naplójának utolsó lapján ez a néhány sor olvasható : „Hitemben nem csalódtam. Két éve itt vagyok. De Aranka nem jött ... Oh hála néked, .te jó, te könyörülő Isten !" A napló itt véget ért. A többit a lnpokból tudom. Hát bizony szegény Bella Imrének kár volt olyan korán hálát rebegni. Arra a napra, melyen naplója utolsó sorai irvák, — fergeteges éjszaka következett. A paplak előtt levő százados tölgyek recsegve hajoltak meg az orkán hatalmas ereje előtt. Kitört a vihar egész erejéből. Bella Imrének pedig éppen ebben a viharos időben zörgette meg a sekrestyés az ablakát. A járás szomszéd I\. faluból jött egy pásztor ember. Egy asszony küldi. Nehéz beteg. Gyónni akar. A reggelt pedig alig éri meg. Bella Imre egy szó nélkül öltötte fel karingét, stóláját s a szent tárgyakat magához vévén, sietett vezetőjével. Fel a hegynek ! Istenkísértés volt ebben ez éjszakában útnak indulni. Az Isten hű szolgája előtt azonban nincs akadály. Nincs. Mikor a zuhogó hegyi patakhoz — most fékaveszettiil zuhagva, bömbölve zuhanó folyóhoz — értek, a pásztorember megállt. 0 nem ezen az uton jött. kerülőn. De a lelkésznek nem szabad kerülni akkor, mikor haldokló beteg várja tőle lelkének meggyógyulását. A pásztor keresztet vetett magára, mikor látta, hogy Bella Imre a vihar által ledöntött fasucíarára lép. Nem követte. Neki gyermekei vannak. Még élnie kell. Aztán mikor láttta, hogy a lelkész sértetlenül ért át a túlsó partra, csak annyit kiáltott utána remegve : — Én nem megyek, tisztelendő ur ezen az uton. Öttel többen lennének a falu árvái . . . Most már tisztelendő ur oda ér. . A haldokló a falu legvégső házában van. A temető mellett . . . Áz Isten vezérelje . . . Az utolsó szavakat már nem hallotta a lelkész, Mikor a faluba ért, a zápor meg dühöngött. De ismerte jól az utakat. Odatalált az utolsó házhoz. Benyitott. — Békesség e házban — rebegte midőn belépett. Nem felelt senki. A szobában sötétt volt. — Hol van a beteg? —kérdezte újra Bella Imre, miközben köpenyét oldá le válláról. ' — Itt, itt, itt van — suttogta egy fátyolyozott hang és két forró kar fonódott a fázó, a reszkető lelkész nyaka köré. — Itt vagyok! Itt várlak én a te beteged, a te mélységes nagy szerelmed betege. Mert szeretlek — szeretlek szeretlek, mint te szeretsz — mint te szeretsz — mint te szeretsz én lelkemnek szenvedő lelke te, — én szivemnek fájdalmas szive te . . . szeretlek . . . szeretlek . . . Bella Imre pedig ekkor ledobta magáról a karinget, a stólát, letett magáról mindent, ami a lelkészé volt — és És lett belőle — ember. Abban a zuhogó hegyi patakban, ott a ledöntött fasudárnál találták meg másnap az arra menők — holtan mindkettőt. A leány ajka a férfi szederjes ajkaira volt tapasztva. Átölelve tartották egymást akkor is. Mintha csak azt suttogták volna egymásnak: — Szeretlek szeretlek — — szeretlek