Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-05-05 / 18. szám

a piac mikor kezdődjék és a piacra törő elárusitót a város végén a kofák ne közelíthessék meg, a hol mindent összevesznek, ha lehetséges az, hogy a kofák piaci vétele feltételekhez és időhöz vannak kötve, ha lehetséges az, hogy a városi hatóságnak elsőrendű dolga, miként a vevő közönség ne engedtessék oda tisztán a kofák és közvetitők önkényének és főleg, ha a városi hatóság mindig bir ama helyeken kellő remediumokkal, melyekkel a kofák kartelljét megtöri, talán nálunk is lehetséges intézkedéseket tenni, hogy a kofák és közvetitők grasszáló szövetkezetét szétrobbantsa. Próbált már közönségünk mindent, sőt úgyis, hogy maga is korán kereste fel a piacot, igen ám, csakhogy a mi kartelleseink már oly szemérmetlennek, hogy a város határánál elvásároljuk a vidéki ember áruját. Ezért drágul tueg nálunk a piacz. Tudtunkkal városunk polgármestere ezen mizériák megszűntére egy szabályrendelet kidolgozását vette tervbe és ezen körülmény remélni engedi, hogy piacunk rendezése már a közel jövőben megoldást nyer. Follatsek Frigyes. Egészségügyi mizériák, Oly ritkán és olyan keveset beszéltet magáról közegészségügyünk, hogy azt hisszük Pápa város duzzad a jó egészségtől és egészséges élettől, hogy a közegészségügy terén sem, és ilyennek adjam a lányomat minden egyebemmel együtt ? Isten mentsen. Már akkor inkább legyen a fiatal Cornedieux-é, ő is derék legény, nincs ugyan sok sütnivalója (a homlokára mutatott), de ez nem nagy baj. Sőt ellenkezőleg a lányom lesz az ur a háznál ! De meg nem is hagyok magammal paczkázni I Én vagyok itt az ur, nem más ! És igaza volt. Mindenki engedelmeskedett parancsainak. Sajátságos mániája volt e külömben jó embernek, hogy szerette a zsarnokot játszani, a ki senkitől se tűrt ellenmondást. Ezért még a legcsekélyebb kívánságát is haragos szóval szokta kifejezni. Imádta nejét és még inkább leányát, és igazán nagy lehetett a hiúsága, mely őt arra birta, hogy kedvencze óhajtását megtagadja. De Cornedieux a leggazdagabb paraszt volt a környéken, ezenkívül biró is volt és tekintélyes ember, a kinek jóvoltából ő mindenáron esküdt akart lenni. Hirtelen kitárult az ajtó és nagy zajjal belépett Mathieu Michu és Rousseau. Oly legyintésekkel verték le egymás hátáról a havat, — hogy ökröt is leteríthettek volna velük. — Jó estét Péter mester, — köszöntek belépéskor. — Hogy van ? . . . megérkeztünk szerencsésen. — Hát az asszony, meg a nagy lány mit csinálnak ? — Ugyancsak télire vált az idő! Csakugyan ugy havazott, hogy a kövér sürü hópelyhek még a kilátást is eltakarták. minden, de minden a legnagyobb rendben folyik nálunk, s a lakosság egészségének megóvására mind azon intézkedések megtétetnek, a melyet az ember egészségének és életének megtartására nézve a fejlődő kor tudása és ismerete az emberiségnek megadott. A közélet bajai, társadalmi kérdések vitatása és az egyéni érdekek kielégítése után való örült hajsza anynyira lefoglalja az embereket, hogy nem érnek rá arra, hogy városunk közegészségügyi viszonyaival csak némileg is foglalkozzanak. A közönség háborgó kedélyének megnyugtatására kivetett káprázatos reformok és a közéleti szereplés nagy hangit frázisai mellett városunk közegészségügye tizedrangu kérdéssé sülyed s a megoldandó kérdések között ugy elenyészik, mintha egészségügyünk teljes virágzásban állana. Hát csakugyan ilyen boldog állapot van nálunk ? A polgárság jólétének és boldogulásának egyik alapfeltétele a jó egészség, a város haladásának és fel • virágzásának első feladata pedig- a közegészségügy ápolása és előmozdítása, mert csakis jó egészségügyi viszonyaink között várhatjuk a város minden irányú fejlődését; a betegséggel és egészségügyi bajokkal küzdő lakosság, az elsenyedt, az elcsigázott nép soha és sehol sem volt képes a kor haladásával lépést tartani. Az természeti törvény, megdönthetlen örök igazság, hogy csak jó egészségügyi viszonyok mellett teljesítheti a lakosság és a társadalom azokat a kötelességeket, a melyek a boldogulás útjára vezetik. Ugyan ki gondolt már nálunk erre, ki törődik vele, vájjon megfeCsak néhány ablakból fénylet ki a lámpa világossága a szürke homályosságba. Péter mester felkeltés fogadta vendégeit. Hála Istennek, megvannak. Mindjárt ideben lesz az asszony, a leánynak nincs semmi baja. — Majd jöttek más vendégek is. Elénk beszélgetésben telt az idő. A cseléd fehér abroszt teritett az asztalra és csillámló poharakat tányérokat rakosgatott rá. Éppen helyet akartak foglalni, midőn a fiatal Cornedieux, a ki csaknem utoljára érkezett, felkiáltott: — Hát Claudine kisasszony, hol maradt? — Igaz ! — szólt Péter mester. — Eredj anyuk hívd be. Mária Anna asszony kiment leányáért. Jó darabig hiába várták vissza. Végre bejött és halvány arczczal azt mondta, hogy hiába kérési Claudinet nem találja sehol. — A meglepetés moraja hallatszott a vendégek között, a kik lopva tekintettek egymásra mig Péter mester haragtól reszketve olvasta le arczukról rejtett gondolatukat. Megszökött, hogy ne keljen Cornedieuxhoz mennie mert Jánost szereti. Péter mester dühében fölordított és fenyegetőleg rázta mindkét öklét. — Az a korhely, az a bitang 1 Megáljon csak, majd megmutatom neki ! Majd kalapját keresve, igy folytatta kitöréseit : — elmegyek hozzá és megfojtom 1 Gyere velem ! — szólt a fiatal Cornedieuxhőz, — üssük agyon a bitangot! lel-e városunk közegészségügye a lakosság követelményeinek, jut-e eszébe hatóságainknak, hogy közegészségügyünk lapota felett gondolkozzék és intézkedjék annak megóvására nézve. Ha egy pillantást vetünk is közegészségügyi állapotunkra, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a legkevesebb gondozásban éppen egészségügyünk részesül és ez nem agyrém, nem üres ráfogás, hanem szomorú valóság ; a statisztika számadatai ijesztő bizonyítékok gyanánt szolgálnak, az sem szépítgetni, sem letagadni, vagy meghazudtolni nem lehet. Hogy pedig mi az oka ennek a szomorú állapotnak, azt nagyon hamar megtaláljuk, ha figyelemmel kisérjük egészségügyi intézkedéseinket. Első sorban a nyitott csatornákban a szem/ és piszok ott rothad el, a legveszedelmesebb betegségek baczillusainak valóságos tenyésztelepei a nyitott csatornák ; a bacillusok milliárdjai szabadon tenyésznek az utczán, s ha a nap heve felszárította a csatorna szennyes folyadékát a baczíllusok a porral egész özönével jutnak az ember szervezetébe, de azért a esatornak tisztántartására a legkevesebb gond van. Egé/ségügyünknek nagy veszedelmét látjuk még a piacz vizsgálatunk felületességében is. Az élelmi czikkek egészségrendőri vizsgálata az egészségügy védelmének úgyszólván a legfontosabb része, ezzel azonban hatóságunk vajmi keveset törődik, a behozott élelmi czikkek egészséges voltára való felügyeletet alig gyakorolja az élelmi czikkek vizsgálat és ellenőrzés nélkül kerülnek a piacra, a tej, turó, vaj, mint a melyekkel a különböző járványos betegségek csirái a Ez azonban nagyon kényelmetlenül érezte magát és kedélyeséggel akart a kényelmetlen helyzetből szabadulni. — No 110, bácsi, kissé meg kell fontolni a dolgot. Nem kell lármát csapni. János elveszi a leányt, és ezzel a dolog el lesz intézve ! A vendégek, kiknek étvágyát a jó éttelszag már nagyon csiklandozta, szintén meg akarták nyugtatni a házigazdát. De Péter mester magánkívül ordított: — Soha. soha! Inkább holtan feküdjék előttem a leány, mintsem hogy az övé legyen. Ha nem jösz velem, elmegyek magam ! r És az elébe állókat hevesen félrelökve, az ajtó felé rohant. E pillanatban hangos hangzavar halaszott kívülről és a hótakart országuton egy csapat embert láttak közeledni némelnik lámpát tartott a kezében. A lárma mindinkább közeledett és a közeledő alakok kiséreties látványt nyújtottak a sötét éjszakában. Néhány férfiú mintha hordágyat hozott volna. Péter mester borzasztó sejtelemtől megszállva visszatántorgott. Az ajtó kitárult és a halottas menet a szobába érkezett. Claudine „feküdt a hordágyon. Holtan húzták ki az Ordögpatakból. Péter mester a levegőbe kapkodott kezeivel és azután hörögve zuhant leánya holt. testére. Mellette térdelt neje, Mária Anna, kétségbeesett jajgatással. Harmadnap eltemették a gazdag Péter szép leányát. Nagy néptömeg ünnepi ruhá-