Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-03-10 / 10. szám

meg, hogy résen leszünk, mi is ott leszünk és városunk szent ügyét nem engedjük felforgatni. Különben olyan embernek a szavára, a kinek itt egy talpalatnyi földje vagy kunyhója nincsen, Pápa város választói, saját jól felfogott érdekükben, nem sokat fognak ráhederiteni. Nem mondjuk, hogy nem lesznek Bukfencz pártiak is nálunk, — lehetnek, sőt lesznek is, mert hiszen egy bolond százat csinál, — de mindenesetre többen lesznek azok, a kik a város érdekét fogják szem előtt tartani. Ebben bizonyos lehet Páter, sőt abban is, hogy socialistikus hajlamainak méltánylására nem száz, hanem legfeljebb tiz bolondot fog találni. De hát nyugodjék meg ebben, — a tiz is csak szám, — önnel lesznek tizenegyen. Pollatsek Frigyes. Közvilágításunk kérdése, Ugy látszik, hogy közvilágításunk kérdése mégis megoldás felé közeledik legalabb arra vall az, hogy intéző köreink ez ügy iránt nagyobb érdeklődést tanusitanak. Hirt adtunk már, hogy a Siemens és Halske cég képviselője ajánlatot tett a villamos telep létesítésére oly Nem tudora mi vonzott, az illat-e vagy a fehér menyasszony ele az oltár felé igyekeztem. Ott állt mellette unott arczezal a vőlegénye egy szép, barna itju a kit a láthatólag feszélyezett a nagy közönség és a sok kíváncsi tekintet. Végig' hallgattam az esküjüket, a pap beszédét de folyton csak azt a két arezot néztem mert sohasem láttam még ennyi közönyt két olyan ember között a kinek örökre egybekapcsolódik az élete. És az a szomorú arczu asszony, akinek a ruhája orchidea-illatot lehelt csöndesen sírdogált. Aztán évek multak évek jöttek ; érzések támadtak, érzések haltak ; az idő egy kicsit koptatott a világon egy kicsit a lelkűnkön is ; vesztek az illúziók, eltűnt a szivünk hamva. Annak a szép nyugodt arcznak pedig mását nem láttam sehol. Egyszer évek múlva ismét Abbaziában a tenger partján találkoztam vele mégis. Akkor fehete rukát viselt, — de én rögtön megismertem. Az anyja kisérte a ki egyre mulattatta. Haragudtam magamra, hogy ugy érdeklődöm irántuk s szinte megörültem, mikor megláttam messziről férjem közeledő alakját. Egy régi jó barátja volt vele, a kivel itt találkoztunk, s a ki — meglepetésemre — mikor a két hölgy mellett elhaladt mély tisztelettel emelte meg előttük a kalapját. Oh, hát megtudom végre, hogy kik ők, — gondoltam magamban 1 S mikor nagy mohósággal kérdezni kezdtem, ő elmondott nekem mindent. * Tamássy Elemérné egy perezre elhallgatott ... De — bocsánatot kérek — nem azért, hogy — mint egy szalon-tárcza hősnőjéhez illenék — a ragyogó tiszta hamuformán miszerint azt teljesen felszerelve 5 éven át saját üzemébe veszi és 45 éven 5000 frtos részletekkel a város az egész telepet megválthatja. A napokban egy másik cég képviselője járt itt és azt ajánlotta, hogy az esetben ha a város a befektetett tőkének 5% át garáutálja oly telepet állit fel, mely 3000 izzófény táplálására szolgál azt üzemben tartja és az 5%-on tul befolyó tiszta jövedelmet a város átengedi. Az utóbbi ajánlat elég kedvező volna de sajnos, hogy az egyik mint a másik cég képviselője csak szóbeli ajánlatot tett és nagy kérdés vájjon az illető cégek az ajánlatokat helyben hagyják-e ? Legújabban Manoschek Ferencz bécsi cég ajánlatot tett egy kőszéngáztelep felállítására és pedig a következő feltételek mellett: A cég felállítja a saját költségén a köszéngáztelepet a csőhálózattal együtt körülbelül 260 utcai lámpa és 2000 magánláng számára és üzemképese:! átadja a városnak. A telephez egy felelőséggel bíró üzemvezetőt állit, a ki az üzemet a város költségére 5 éven át vezeti és a várostól évi 2400 korona fizetést kapna. A város a telepet 50 évig tartó évenkint 7000 korona törlesztéssel fizeti meg, mig az időről-időre fennmaradó töke összeg kamatozandó lenne. Esetleg az üzemet a cég vezetné az első 5 éven át és a város ezen időben 260 utcai lámpáért gázizzófénnyel átlag 50 gyertyafénnyel évi 9000 koronát fizetne. Ezen 5 év után a város tulajdonába veszi a vállalatot és 45 év alatt 77S0 koronával és kamataival törleszti. Vállalkozó cég ezen ajánlata által a város évi jövödelmét 50000 koronában állapítja meg. Ezen utóbbi ajánlat városunkra igen kedvező volna, mert nézetünk szerint csakis oly közvilágítást rendezhetünk be, mely jövedelmi forrást biztosit. A közvilágítás kérdése véleményünk szerint most már annyira érett, s elérkezettnek látjuk az időt, hogy ezen kérdés napirendre tűzessék. A képviselőtestület volna most már hivatva ez érdemben egy szükebbkörü bizottságot választani, mely a közvilágítás kérdésére pályázatot nyisson és ennek eredményéről jelentést illetve javaslatot tegyen. Hisszük és reméljük, hogy ezek után közvilágításunk kérdése már a közel jövőben megoldást fog nyerni. tartóba verje le szivarkájáról a hamut, hanem előbb a háziasszonyra, majd az üres teáscsészére nézett miközben villámgyorsan beszélt egymással a szemük. -- Parancsolsz még egygyel V — Kérek ! Mikor újra ott volt mellette a forró ital, folytatta elbeszélését. * A szép, szoborarczu leányt Dömössy Magdának hívták. Akkor már kissé meglátszott rajta, hogy tul van első fiatalságán. Hisz a mikor először láttam az esküvőjén, akkor is idősebb volt már néhány évvel, mint én. A férfi, a ki oltárhoz vezette Radvány István volt, egy fiatal kezelő-orvos, a kinek nagy jövőt jósolt mindenki a ki csak ismerte képességeit. Magda anyja özvegy volt, szerény vagyona kamataiból és nyugdijából élt abból neveltette egyetlen gyermekét, a kinek számára leimádkozta volna az égből a földnek minden boldogságát. Magda tizennyolezéves volt, mikor megismerkedett a fiatal Radvánj nyal, a ki nagy szerelemre gyúlt iránta. Akkor még hátra voltak a szigorlatai, katonakötelezettsége, de hogy biztosítsa magának a leányt eljegyezte őt. Dömösyné azt hitte, hogy a tehetséges, vagyonos fiu oldala mellett biztosítva lesz leánya boldogsága. Mesés, nagy szerelemei imádták egymást. A leány egészen elvonult a társaságtól, hogy jövője álmainak éljen, és a fiu tanult kitartással, hogy minél előbb beválthassa azokat az álmokat. A két első év alatt mig ismeretségük tartott, Magda szépsége nem maradhatott feltűnés nélkül, s nem egyszer közeledtek hozzá komoly szándékkal olyan férfiak, a kiknek kezébe nyugodtan tehette volna le a sorsát. Radványnak azonban csupa kíméletből nem szóltak róla. De a mikor a következő évet külföldön töltötte, s lassanlassan ritkulni kezdtek levelei, Dömösyné megírta neki: „Számithatok-e a szavára, fiam, mert Magda mindenkit visszautasít. Ha nem tudnám, hogy magában bizhatok min • den erőmmel azon lennék, hogy elfogadja Páldy kezét, a ki mellett soha nem remélt módba jutna." Sürgönyileg jött meg rá a felelet: „Abban az órában, a mikor megtudom, hogy Magda megszegte esküjét halott leszek." A leány, mikor elolvasta a táviratot, mélységes rajongással nézett fel vőlegénye arczképére. Pedig ez a kitörés utolsó tombolása volt Radvány régi szerelmének. Az elalvó parazsat még egyszer, utoljára fellobbantotta a gondolat, hogy Magdát elvesztheti. Később, maga sem vette észre, hogyan: a szőke Magda szoborszép arczát el-eltakarta egy fekete lány, a ki mellett megperzselődött a lelke és meglobogott a szilaj, fiatal vére. Rabja lett neki. Megint csak Dömösyné irt neki, hogy Magda, mikor senki se látja: sir . .. Csaknem türelmetlen hangon szólt a válasz, aminek tartalma körülbelül az volt, hogy a végzetnek úgyse lehet útját állni. Igy mult el ismét egy-két év. A leány elvesző, meg újra ébredő reménységgel, a férfi pedig lelkiismeretével küzdött. Közben kész ember lett s atyja akarátával, aki tudott arról, hogy Magdát eljegyezte, jélentkezett Dömösyéknél. Hideg udvariassággal beszéltek egymással a jegyesek s a leánynak százszor is ajkán volt a szó, hogy fölmentse őt a szava alól. De félt a gyöngeségtől, félt a könnyeitől. Végre is nem birta tovább a jelenlétét, ktment, hogy anyja és Radvány egyedül maradjanak. Az anyai sziv keserűen kifakadt, s a férfi, aki mentsegére nem tudott semmit felhozni, azt felelte :