Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-12-29 / 52. szám

Jegszenteblr kötelessége a közérdek ^szolgálata.'fíobogt&aák azon 'zászlót, melynek felirata : . f, sT\ípa város virág^as^sés jóléte'!" < Válasz tek, Dr. Weltner Sándor ör­vös upiiák helybenv A Pápai .Közlöny^ 51 számában,,,, Vifíar a betegsegélyző pénzt?irbáir alatti' czikkben orvos ur pana zt emel ellenem a*Miyil.váíios-' ság előtt, a melyben'haraggal telt szívvel vádakat hoz föl ellenen^ jobban mondva engem voií felelőségre azért, hogy a beteg- .. segélyzfő pénztár a kérelmezett harmadik orvosi állást nem rendszeresítette "és egyút­tal engem , azzal vádol, hogy az ezen tárgy fölött folytatott vita alkalmával; 'sértően és kicsinylőleg nyilatkoztam volná Önről.. Megengedi tehát, hogy válaszomat or­vos urnák ugyanezen uton adhassam meg. Mindenek előtt szükségesnek _ tartom orvos urat figyelmeztetni, arra, hogy Ön csik­kében a drámának csak is az utolsó fejeze­tét hozta nyilvánosságra, és azt sem Ugy, a mint az tényleg, történt. Miután pedig, fölteszem orvos, úrról, hogy az előzményeket nem szándékosan hall­gatta el, hanem mindeddig nem-v-tudta, a fölemiitetteket pedig ugy adta elő, a mint Önnek elmondatott, elbeszélem én orvos ur­nák szinte a nyilvánosság előtt az összes történt dolgokat és helyreigazítom mindazt, a mi az Ön ezikkében nem felei meg a való­ságnak. ' • Hallgassa meg tehát orvos ur, hogy­mi történt: , Ezelőtt vagy két hónappal — tehát ugyanakkor, a midőn orvos urnák czikkébeiw jelzett időben másodszor emiitették öníiék,^ hogy a beteg pénztári tagok ^ánlá.égy hartiiútf­dal szaporodott (mert ugyan ..ezikkének egy felsőbb részében meg a következőket mondj;*: -- j ezelőtt körülbelül egy félévvel hallottan) először ! említeni, hogy a tagok megnövekedett számúra f való tekintettel szóba kerülhet'u^bUeyseyétyzÓ\\ pénztárnál egy harmadik orvosi..állás- szerve-' j zése), tehát mintegy két hónappal ezelőtt figyelmeztettek engem, hogy egy kávéházU asztaltársaság elhatározta, hogy egy helybeli .' fiatal orvos jóbarátjának, a ki még eddig nem örvend nagy praxisnak — a mint ez kezdő orvosoknál nagyobbrészt lenni szokott '— megszerzi a kerületi betegpénztárnál az orvosi állást, és pedig a? én kiakolbólitásom árán. Ugye bár orvos ur, ezt Ön'nem hiszi? Kijelentem Önnek, hogy én sem hittem, mert nem tudtam elhinni, hogy léteznek olyan .rossz emberek, a kik abban lelik örö­müket, hogy az ideális barátság köpenye alatt másnak — a ki őket soha sem bán­totta ­1- kárt" és bánatot okozzanak. Azonban hallgassa csak tovább, mi történt : . ' ' Megindul- egy tervszerű hajsza ellenem ji -szövőgyár részéről: Először minden bete­get — (],a.czáfa annak, hogy a pénztárnak két orvosa van — hozzám küldöttek a szövő­gyárból, annyira, hogy ezen körülmény dr. Nyi k ora • kartársamnak és pénztári társorvos­nak is feltűnt és a f. hó 15-én tartott igaz­gatósági gyűlésen azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy igy akartak engem munkával túlterhelni. Miután pedig látták, hogy ezen taktika •néni vezet czéíhoz, ugyancsak a szövőgyári igazgató Gerstl- Lep ur egy egész sor vádat emelt írásban pénztárorvosi működésem ellen. Ennek folytán á pénztár tapintatos elnöke öszwald János ur egy pénztári tisztviselőt küldött ki vizsgálatra. Énnek, eredménye az lett, hogy a vá­dak. alaptalanoknak bizonyultak, a munkás-., nők desavoiiálták a nevükben panaszt tevő igazgató urat és én azon elégtételt nyertem, hogy a kiküldött tisztviselő kijelentette, mi­szerint a vizsgálat folyamán azon benyomást nyerte, hogy a történt följelentés egy sze­ntélyem ellen intézett roszakaratu tényke­dés. '„M"Ví r •' ,, t ' Mindezeket azonban orvos ur hallgatva tűrtem. Jött a harmadik actio ; a beadott indítvány ,égy'harmadik orvo'si állás rend­szeresítésé yégett, kiadtákva jelszót, 1 hogy a 'tagoJr^'Mnyi megszaporodott;' a pénztár •anyagi viszonyai Jfényesek, tehát kell, okvet­lenül kell egy harmadik orvos, mert a mos­tani kettő nem 'bírja a munkát'!; - ^ u Most kezdődik az Ö,n ál'tal nehézgiényi^ett' igazgatósági_ gyaljgis, a mjelyen az.. Ön sZavai szerint-:-, cfzzál vádoltam az inditványtevöt;'hogy nem 'a munkások éráéke, mzeti ; továbbá a ^^Ksra^aasacíia^ JC ZEEESSSSI Köszönöm, bátyám. A részvét jólesik,' de használni bizony édes keveset 'használ.­Mert a szaggatás nemhogy alábbhagyna;, sőt inkább mindjobban és jobban kinoz. Félek a hazamenetelre gondolni is, mert rettentő kínok árán juthatok csak e rossz útban haza. — Majd a hátunkra vesszünk és el­viszünk, — mondák a többiek, — megér­demled, hisz katona voltál s a csatatélen kaptad bajodat, nem pedig a 32 levelű bib-' lia forgatása közben. — Hejl Zsiga bátyám, csak te ment­hetnél ki a hínárból, melybe jutottam. — Hogy te ? — aggódék Zsiga bácsi. — Zsiga bátyám! Csak veled merem az utat megreszkirozni, —• Jól van öcsém — mondá nekifo­hászkodva Zsiga bácsi, ha kihoztalak ezer veszély között a csatatérről, ezt a szíves­séget még csak megteszem régi barátsá­gunk emlékére. —- Ne félj, semmi bajod sem lesz. Baj nem lett az igaz, mert midőn a híres tréfás Kőrmendy Ferencz tényleg fel­ült Zsiga bácsi hátára s ez előbb nagy lelki nyugalommal szivarra gyújtva megin­dultak, Zsiga bácsi szeme káprázván, az utat duplának látta s az egész uton csak valami kétszer-háromszor hempergett le az utrol, melyet természetesen közvetlen — esés — előzte meg, történetkémnek tehát mégis vagyon eseménye. De azért a lipcsei hires harczosok még se ni ugy mehtek háza. mint a töb­biek. ... V'" * AimdÖn ínég hozzáteszem, hogy Kor­nélia- nagysám az. ablakból, figyelmes lett egy embercsoportra, ki írhatná le érzelmeit, midőn lovagjai'/megpillantá^Jó helyzetében. Zsiga bácsi annyira "belemelegedett szerepébe, hogy észre sem vette, midőn szive .hölgyéne'k ablaka előtt elszuszogott. Amidőn másnap kijózanodva.a tény­állást homotygatta, arra a megállapodásra jutott, hogy mert őt — felhasználva, bor­köziállapotát — valósággal' a százszoros ertelmében lóvá tették, .ezt csak vér mos­hatja le. , De eszébe jutván, hogy egyébb fegy­vert furkós botnál s megrozsdásodott va dászfegyverénél alig forgatott s hogy pár­baj esetében a dolog nagy port ver, azaz még többen meg fogják tudni, — tán jobb lesz agyonhallgatni a dolgot, még Kornélia előtt is. Mily nagy lön azonban meglepetése, midőn belépve szive bálványához, az nyom­ban síró görcsöket kapott, melyből csak akkor tért magához, midőn a boldog vőle­gény ünnepélyesen megfogadta, hogy vég­leg szakit q. régi korhelyélettel és czimbo­rákkal s hogy belőle a világ legszolidabb férje válik stb. És Kornélia hitt! ? Hogy crónika. nem csalódott-e, arról hallgat a távozásra fölszólított orvosok újból megjelentek az ülésen, és, hogy nekem sikerült meggyőzni az igazgatóságot arról, hogy itt egy harmadik orvosra szükség nincs, ellenben szükség van számomra némi csekély fizetés-fölemelésre, a hogy ezt a napirendre tűzött 2-ik pont bizo­nyítja és végül, hogy az ezen tárgy fölött folytatott vita alkalmával Önről sértően és ki­csinylőleg nyilatkoztam. Leghelyesebbnek tartom, ha az igaz­gatósági gyűlésnek erre vonatkozó lefolyását elmondom : A kerületi betegpénztár mélyen tisztelt elnöksége és igazgatósága komoly és czél­tudatos férfiakból áll, a kik az intézet érde­két őszintén szivükön hordják é.3 egy ilyen komoly ügy tárgyalására az orvosokat is meghívták, hogy ezeknek véleményét meg­hallgatva hozhassanak olyan határozatot, a mely minden személyes mellékérdek mellő­zésével tisztán a pénztár érdekét óvja még. A tárgyalás folyamán először dr. Nyikora kartárs beszélt, kimutatta megczáfolhatatlan statistikai adatokkal, hogy a szövőgyárnak belépése áltaP a kerületi pénztárba a beteg­létszám eddig nem szaporodott annyira, hogy egy harmadik orvosi állás rendszeresítése szükséges volna, egyben azon meggyőződé­sének ad kifejezést, hogy az indítvány ez irányban nem a pénztár érdekében, hanem személyes érdekből tétetett; egyúttal inter­pellálja az indítványtevő igazgató urat, hogy miért küldi a gyári munkások nagy részét a'másik pénztári orvoshoz holott tudja, hogy a pénztár két orvossal rendelkezik, azt ta­pasztalta, hogy a hozzá jött betegek egy része már dr. Rechnitztöl jött hozzá, mint a kihez a gyárból egyenest utasítva lettek. 0 ebben tendenciás eljárást lát azon ezél­ból, hogy a szóban forgó orvos teendőkkel tulhalmozva legyen. Gerstl igazgató ur azzal védekezik, hogy neki tudomása nem volt arról, hogy a pénztárnak két orvosa van. (Különös akkor az indítvány egv harmadik orvosi állás rend­szeresítése. végett. • Nemde orvos ur ?). Dr. Nyikora kartárs urnák nyilatkozata után én szólaltam föl, kijelentvén, hogy tel­jesen osztom az ö véleményét abban, hogy a pénztárnak ez idő szerint egy harmadik or­vos alkalmazására szüksége nincs ; ismertet­tem egyúttal a. bevezetésben elmondott, el­lenem rendezett hajszát és meggyőződésem v.ilaminttapasztalataim alapján kijelentettem, hogy az egész indítvány a szövőgyári igaz­gató ur áltaLnem a pénztárnál beállott szük­séglet, folytán, hanem egy, ez idő szerint nem nagy praxisnak örvendő gyakorló orvos érdekében adatott be, ki az igazgató barát­ságát megnyerte, az indítványtevő ezen uton akarván orvosbarátjának hasznára lenni. Kijelentettem egyúttal, hogy a működő orvosok személyes érdekének ugyan nincsen el­lenére, de a pénztár anyagi érdekét szem előtt tartva, teljesen fölöslegesnek tartom a. harmadik orvosi állás rendszeresítését. Ezután következett a szövőgyári igaz­gató urnák felszólalása inditványa'indokolá­sára. Fölkérte az elnök urat, hogy a jelen­levő orvosokat távozásra szóllitsa föl, mivel ő jelenlétükben nem beszélhet szabadon. Ez meg is történt. De csakhamar újból behivattattunk. Ezt orvos urnák elbeszéléséből véletlenül ki tet­szett felejteni, a midőn azt mondja, hogy : a távozásra fdszolitott orvosok csakhamar új­ból megjelentek az ülésen. A ki a történteket nem tudja, azt hinné, hogy mi erőszakkal vagy bármi más módon jutottunk vissza a tanácskozás színhelyére, daczára annak, hogy távozásra fölszólítottak bennünket. De ez nem igy volt. Az elnök ur látván, hogy az igazgató ur ellenünk vagyis ellenem újból vádakat hoz föl, azonnal kéretett bennünket a visszatérésre, hogy hallhassuk a fölho­zandó vádakat. És most indokolta az igaz­gató indítványát. Először azzal kezdte, hogy ellenem újból két alaptalan vádat emelt, azután aggályait fejezte ki az iránt, hogy a mostani két orvos — ha csak egyébb dol­gát el nem hanyagolja — meg tudjon fe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom