Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-10 / 45. szám

Törvényszéktől és ennek területén levő járásbíróságtól f. évi deczember hó 31-ikén 13 dijnoknak, a pápai járásbíróságtól 5 díjnok közül 3-nak megválni kell. Ezen intézkedésre természetesen az a gondolat merül föl, hogy mi készteti az Igazságügyi kormányt ezen intézkedésre ? A vonatkozó rendeletből az tűnik ki, hogy az elbocsátott dijnokok napidijaiból megtakaritatott összeggel óhajtja a kormány az Írnokok helyzetét javítani. Ezen intézkedésénél azonban nem győződött meg eléggé a kormány arról, hogy nélkülözhetők vagyunk-e azon helyen a hol eddig alkalmazva voltunk, képes léssz-e a megmaradt személyzet a kellő ügykezelési rendet föntartani és a jogkereső közönség igényeit kielégíteni ? A Kormány nem győződhetett meg erről alaposan, mert az ügyforgalmi és tevékenységi kimutatások erre vonatkozólag tájékoztatásul nem szolgálhatnak, de a kormány nem is kívánt alaposan meggyőződni intézkedésének helyességéről, mert a hivatal főnökök véleményeit figyelembe nem vette, sőt őket véleményeik előterjesztésétől egyenesen eltiltotta. Ebből jogosan következtetünk arra, hogy a kormány tudja, hogy lehetetlent kiván, de azért azt is kívánja, hogy a lehetetlen teljesítve legyen. , A mint munkakönyveinkből kitűnik, hogy naponként 18 oldalt másoltunk, munkánk mindig volt, — sőt annyi, hogy a legnagyobb szorgalomra volt szükség, hogy azt elvégezhessük, — hogy a mi elbocsáttásunk után ezen általunk teljesített munka hátralékban fog maradni az bizonyos, — mert lehetetlen az, hogy az iroda vefiát. És gazdag emberré is. 8 még igy ábrándozott és szőtte az állomképeket, jött a rideg való és fölrázta őt álmodozásaiból. „Férjed megszökött egy kis ballerinával, magával vitt 100.000 forintot, itthon hagyta helyébe hitvesét, gyermekét és egy csomó hamis váltót". Gyermeke, szeretett gyermeke kitaszítva a társadalomból, egy váltóhamisitó gyermeke. O és gyermeke a nyomornak es gyalázatnak kitéve. De ő és gyermeke megéltek volna keze munkája után, de hogy gyermeke és ő egy meggyalázott nevet hordozzanak, ez elviselhetetlen volt reá nézve. S itt hagyja szeretett gyermekét a világ csúfjára ? A legcsekélyebb gyermekcsínynél szemére lobbantsák: „olyan lesz. mint az apja!" S ha a gyermek felnő és apját kérdezi, mit mondjon neki ? S ha ő már eltitkolja is előtte, egy véletlen föltárhatja előtte a szomorú titkot és örökösen megmételyezi a gyermek kedélyét. Most még boldog a kis fia. Kis ajka gügyögve kérdi álmában: Mikor jön apa ? Mit hoz Joliinak ? Jolii jó kis fiu volt, apa 1 Nem tudja még, hogy apja nevét kiejteni szégyen, hogy a mi a gyermeknek legszentebb és legédesebb, azt ő nem élvezi soha, az apa védő szeme nem iizi el tőle soha a rosszakarók seregét. S csodálatos erő szállta meg egyszerre az asszonyt. Megtört, megzető írnokok, a lajstromozás és" nyilvántartási és egyébb kezelési munkákon fölül irt munkahalmazt is földolgozzanak, mert arra a nappali idő kevés, — megfeszített éjjeli és nappali munka pedig az egészség veszélyeztetése nélkül legfeljebb napokig lehetséges. Kétségtelen ebből, hogy a mi elbocsáttásunk káros következményei rövid idő múlva be fognak következni, — a jogkereső közönség érdekei komolyan veszélyeztetve lesznek és a kormány be fogja látni, hogy intézkedése helytelen volt és uj erők után fog nézni. De ekkor már szolgálatunk meglévén szakítva, ha visszajöhetünk is, — már megszerzett nyugdíjigényünket elveszítettük. Sérelmes tehát * az Igazságügyi Kormány rendelkezése a közérdekre. Sérelmes a mi saját magánérdekünkre. Ma, a mikor országszerte' a legjobb akarattal sem lehet munkához, a mikor ezer és ezer család a munkahiány, a rossz gazdasági viszonyok miatt kenyér nélkül van, — a, mikor az éhezők vészkiáltására a Kormány inségmunkákról gondoskodik, — a mikor segély akcziókra milliókat költ, a mikor különféle szub.ve nézi ókra milliókat ád ki, elkeseredéssel gondolunk arra, hogy minket akik szükséges és hasznos munkásai vagyunk az államgépezetnek, — nem méltatva eddigi hoszszu szolgálatunkat, — minden alapos ok nélkül, önhibánk nélkül, — elbocsátanak arról a helyről, a hol nélkülözhetlenek vagyunk. elkeseredéssel és a legnagyobb kétségbeeséssel gondolunk arra, hogy kenyértelenek leszünk és hogy hol fogunk munkát kapni. görnyedt alakja kiegyenesedett, szemeiből csodás fény ragyogott. Édes, átszellemült mosolylyal ajkán nézte az alvó gyermeket. Miután már hosszan gyönyörködött benne, levette róla a takarót. Kezébe fogta a gyermek lábacskáit, mindegyik ujját a kis lábon külön-külön megcsókolta, aztán ráhajtotta fejét a gyermek vánkosára a kis gyermekfő mellé és a gyermek két kis karját nyaka köré fonta, behunyta ezemét és azt hitte, hogy gyermekével aluszik, mint ezt mindig tenni szokta. De csak néhány percig maradt igy. Ekkor csókolgatta a gyermeknek majd minden egyes hajszálát, kis füleit, szemeit és ismét nyugodtan szemlélte az alvó gyermeket. — A kés kiesik a gyilkos kezéből, ha alvó gyermekre bukkan és az anya, az édesanya megtudta ölni gyermekét 1 Egy velőtrázó sikoly és a gyermek nyakán egy vörös esik futott végig, De édesanyja nem borogatta most vizesruhával, mint a vörös csikót a lábacskán, mert édesanyja hosszú késsel szivébe mártva, ott terült el ágyacskája mellett a földön. A gyermek nyakából lassan szivárgott ki a vér és néhány csepp lecsepegett a földre, az anya szivéből a vér bugyogva egyesült a kisded vérével. Vájjon egyesülnek-e lelkeik a túlvilágon ? Tisztelt képviselőház ! Kenyeret kérünk! — Nem kérjük azt ajándékba, szorgalmas, szükséges munkánk elleuértékét nyújtjuk érte ! Száraz kenyeret kérünk, mert jobbhoz szokva nem vagyunk, — egy morzsát keresünk életünk föntartásához csak egy-egy késhulladékot a Magyar állam fényes háztartásából ! Mély alázattal kérjük : méltóztassék az Igazságügyi kormánynak közérdekét sértő, — ránk nézve méltánytalan intézkedését megvizsgálni és annak helytelenségéről való meggyőződés után az Igazságügyi kormányt annak megváltoztatására utasítani. Eddig a kérvény, melyet a dijnokok szives kérelmére Fiirst Sándor kir. aljbiró volt szives fogalmazni, ki egyben elvállalta azon megbízatást, hogy ezen kérvény Sült József kir. tanácsos révén, személyesen Hegedűs Lóránt városunk orsz. képviselőjének további intézkedés végett átadassék. Reméljük és hisszük, hogy nemcsak városunk orsz. képviselője, de vármegyénk minden egyes orsz. képviselője minden befolyását érvényesíteni fogja, hogy az igazságügyi dijnokok ellen tervezett — mondhatni talán — merénylet meghiusitassék. f Hánauer Béla. Közéletünk egyik vezérférfiát. társadalmunk egyik előkelőségét és büszkeségét ragadta el tőlünk a kérlelhetetlen halál. Városzerte' nagy megilletődéssel fogadtatott a gyászhír, hogy Hanauer Béla meghalt, és méltán, mert egyénisége a köztiszteletre és közszeretetre reászolgált. Hanauer Béla nevét mindennütt ott találtuk, ahol a közügy, a társadalmi előkelőség, a jótékonyság, a nemes sziv, a könyörület liivö szavát hallatta. Mintaképe volt ő a kereskedőnek és ezen hivatása mellett, melynél nemcsak városunkban, de szóles körökben,tiszteletet vivott ki magának, megragadott minden alkalmat, hogy ugy városunk közügyeiben valamint a társadalmi kötelesség teljesítésében ki vegye részét, még pedig határozottan állithatjuk ebbeli működésében vezérszerepet vivott ki magának. Mint városi képviselő évtizedeken át szószólója voltminden oly terveknek, melyek Pápa városa jóllétét és fejlődését célozták. Ott láttuk őt minden közgyűlésen és sok életrevaló terv az ő erélyes fellépéseinek volt a megvalósulása. A fogyasztási adónak házilag való kezelése is az ő érdeme, amenynyiben a hosszas vitára és ellenérvre, kinyilatkoztatta, hogy a házikezelésből eredő vesztességet hajlandó sajátjából fedezni. Ezen kijelentése döntött a közgyűlésen és mint tudjuk ezen házikezelés városunknak évenkint 20—25000 forintot jövedelmez. Hosszú éveken át elnöke volt a pápai takarékpénztárnak és ebben a tisztességében felejthetetlen érdemeket szerzett magának nemcsak ezen intézet mintaszerű vezetésével, de alapvetője volt azon finánciális müveleteknek, melyek oly virágzóvá és megbízhatóvá tették ezen intézetet. Ezen sokoldalú tevékenysége mellett három cikluson át elnöke volt a szabadelvű pártnak és évek hosszú során át a romai kath. hitközségnek világi feje volt. Mindkét állását lelkiismeretes pontosággal teljesítette I és ugy mint pártelnök valamint hitközségi