Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-11-10 / 45. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Laptulajdonos és kiadó : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. ügye. Már több izben szót emeltünk a városi tisztviselőink fizetés rendezése ügyében, de azt hisszük, hogy mint helyi lap fontosabb szolgálatot nem tehetünk ez érdemben, ha akkor, midőn városunk szervezeti szabályzatának szőnyegre hozátalánál, — ami rövid időn bekövetkezik, — ezen kérdést újra megbolygatjuk és képviselőtestületünk figyelmét erre felhívjuk. A szóbauforgó tárgy éppen oly fontos, mint akármelyik más ügy, melyet a n igyközönség figyelmébe eddig ajánlottunk. Mindenről gondoskodott a város, de tisztviselőiről — egészen megfeledkezett, egy kicsit tervezget, félő azonban, hogy minden marad a régiben, hogy a tüz ki ne aludjon, élesztjük egy kissé azzal, hog^ rámutatunk azon körülményekre, melyek kívánatossá teszik a tisztviselők fizetésének rendezését. Elsősorban is a városi tisztviselők fizetésemelését elodázhatatlannak tartjuk, mert a mai szövevényes megélhetési viszonyok között, oly sok minden kell, s ami a legjobban kell az is méreg drága. Az igazságügyi tisztviselők fizetése már január elsejével emelve lesz. Az állam belátja alkalmazottjainak sanyarú sorsát, mint jó gazda segit rajtuk. A városi tisztviselők sorsa sokkal rosszabb, mint az állami tisztviselőké, azoknak van két vagy öt éves korpótlék, a fizetés arányába emelkedő lakbér illetményük és mindez nem elég, mind kevés, a városi tisztviselőktől távol áll a korpótlék és lakbér mint a hold, rangosztály, korpótlék és lakbéres fizetésük sokkal alacsonyabb, mint az állami tisztviselők pótlékos és lakbéres fizetése. Tőlük a társadalom megköveteli azt, hogy méltó helyet foglaljanak el a középosztály keretében. Az állam segit alkalmazottain erkölcsi kötelessége tehát a város közönségének, hogy sokkal íosszabb helyzetű tisztviselőit, kik éppenoly szorgalmasan végezték kötelességüket. munkájuk értéke szintén áll oly magas fokon, kiragadja a nyomorból, mert ritka eset az, ha az állam megnyitja tárcáját, a kiadás is óriási, az ország is szegény, s az állam fösvény is, s ha a koszivtl állam megszánja alkalmazottait, a jobb sorsú és neT A E C Z Vilii és Jolii. Vilii. Ágyaeskájában fekszik Vilii. A kis borzas fő a vánkoson pihen, két kis keze ökölbe szorítva, pufók kis arczoskájához illesztve, mig lábacskái mezítelenül a paplan fölöst elterülnek. Mosolyog álmában, picziny kis cseresznyeszája meg is szólal : „Anyácskám, de hoz ám neki m babát.* A dada fölriad a gyermek szózatára és gyorsan ágyacskájához fut. De már elhalt a szó Vilii ajkán és édesdeden tovább szunnyad. A dada gondosan betakarja a tömzsi kis lábacskákat, de talán nem elég óvatosan cselekedte, Vilii fölébred és takarodót fujt a dadának, mert Vilii egy perczig sem tűri meg a takarót. Ijedten rohan be Vilii r mamája : Az Istenért, mi baj, miért sir ? Édes, drága kis madaram, már az este is oly nyugtalan voltál. Mondtam is, hogy e gyermeknek baja van, de Ernő kinevet, túlzottnak mond és maga is dada, maga is, én nem tudom milyen, mindig az urnák ad igazat és most Vilii, tudja Isten mily veszélyes beteg, de ha este hozzáláttunk volna, talán még elejét lehetett volna venni a bajnak. Egész éjjel nyugtalan volt'? A dada váltig bosszankodik, hogy semmi baja sem volt Tibikének, csak be akarta takarni, de Vilii oly meghatókig és meggy.őzőleg bömböl, hogy szegény anyja egészen odavan az ijedtségtől. Fölkapja a gyermeket és beviszi ^puskájához. „Ernő, Ernő, az Istenért, ébredj ! Hogy tudsz csak aludni, midőn gyermeked szenved." Az apa ijedten fölugrik. Hogyan, Viliiké, szemefénye, beteg, komoly beteg ? De csak gyorsan, gyorsan, orvosért ! A dada maga is elhiszi már most, hogy Viliiké beteg és kapkodva vesz magára néhány öltönydarabot. Az apa ölében tartva a kis babát, tapogatja az édes főt, de legörömteljesebb meglepetésére nem érez abszolúte semmi forróságot. „Melegíts csak, Ifikéin, egy kis tejet, tán csak éhes a kis drágaság." Viliiké apja ölelő karjaiban teljes biztonságban érezvén magát minden labbetakaró merénylet ellen, már nyugodtan, elcsendesülve hajtja kis fejét apja vállára, megzavart álmát ott tovább folytatandó, midőn a szó tej villamosütésként érinti. Éktelen ordításra fakadt ismét. Dehogy kell neki, dehogy kell neki 1 Hisz még hallani sem akar róla, mondja kétségbeesetten az anyja. „Dada, édes dada, siessen már, hamar menjen, az Istenért, az orvos úrhoz. Oha, ha elkésve találna jönni!" Es hangos zokogásba tör ki e szavak után az édesanya, de azért megkísérli és melegít tejet drága kis magzatjának. De mig a tej melegszik, Vilii mesebb szivü városnak erkölcsi kötelessége, hogy segítsen az ő szegényebb tisztviselőin. Egy tisztviselő külömb ember, mint egy bankszolga, vagy libériás inas, hercegi lóvakaró és kamarási kocsis, munkája fontosabb, értékeseb, tehát értékesebben is kell díjazni. A város tisztviselői páratlan erőfeszítéssel küzdöttek a sors viharai ellen, nem fáradtak ki a küzdelemben pedig sok ember fegyvert vett volna kezébe s itthagyta volna ezt az örömnélküli nyomorúságos árnyékvilágot, ha oiy küzdelmes élete lenne mint egy városi tisztviselőnek. Tisztviselőink fizetését emelni kell azért, mert a város ügyeit jól vezetni csak oly egyének tudják, kik teljes higgadtsággal szentelhetik minden tehetségüket munkájuknak, ilyenre csak" oly egyének képesek, kik auyagi gondoktól fel vannak mentve. A város tekintélye emelkedik, ha tisztviselői a társadalomban szerepet visznek, ha a tisztviselők valóságos typikus Sanyaró Vendelek, akkor a város tekintélye is hasonló. Sokkal jobb sorsú állami tisztviselők minden követ megmozdítottak nem bírván tovább, kimerülve az álomtól és sírástól, elalszik mégis apja karjai közt. Ez óvatosan, meg nem moccanva, mint egy szobor, oly mozdulatlanul ül ágya szélén. Az anya gyorsan magára ölti pongyoláját és kétségbeesve, szívszorongva várja a dadát az orvossal. Csakhamar meg is érkeznek mindketten. A doktor bácsi komolyan — hogyne, éjjel csak nehéz beteghez hívnak orvost — vizsgálgatja Viliiké ütőerét, tapogatja a fejét, hogy nem forró-e, hőmérővel megméri a gyermek hőmérsékletét. A szülők szeme reátapad az orvos minden mozdulatára, és az anya szinte áts.zurni látszik tekintetével az orvos homlokát, mintha egyenesen abból akarná kiolvasni véleményét gyermeke állapotáról, nem tudván bevárni, mig megtalálják az utat nyelvéhez, hogy azután közölje vele az igazat. S e kinos, feszült"várakozás közt kimondja az orvos a fölmentő igét: Nincs semmi baj ! Ezt csak ugy dörmögi, mérges, hogy egy semmi miatt háborgatják ejjeli nyugalmát. De rögtön barátságossá válik ábrázata, látva a fiatal pár boldogságtól sugárzó arcát. Aztán élénk mentegetődzés közt kikésérik a doktor bácsit s fogadják, hogy többet ily semmisegért nem fogják őt zaklatni, de kérik, ha netalán tán mégis egyszer megint éjjel küldenének hozzá, akkor biztosan eljöjjön, mert komoly baj lesz, a mitől talán a jó Isten megóvja őket, de tudni nem lehet semmit.