Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-10-06 / 40. szám

Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : fcgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Az előlegezett bizalom, Városunk választópolgársága dr. Hegedűs Lorántot választotta meg országgyűlési képviselőjévé. Csendben, zajtalanul folyt le a választási aktus, hisz az ellenpárt jelöltje nem lett komoly számba véve. Mindnyájan tudtuk napokkal a választás előtt az eredményt, jóllehet számosan voltak olyanok, kik biztak abban, hogy az utolsó napokban komoly ellenféllel kell majd megküzdeni a Hegedűs pártnak. Ezen komoly ellenfélnek felállítása nem történt meg, és nem történt meg azért, mert a higadtabb gondolkozásuak, kik a város belbéjét és békés egyetértését nem akarva kockáztatni, a helyi ellenjelölt felállítását ez alkalommal nem forcirozták és Hegedűs Lorántnak tett újbóli Ígéreteit ggyelembe véve, az előleges bizalomnak újbóli megadását határozták el. Értse meg képviselő ur, hogy ezen újbóli előleges bizalom az ultimátum, mely Önnek Pápa városában ez alkalommal a mandátumot biztosította. Nem kell Önnek ezt komentárral ellátni. Volt alkalma Önnek arról személyesen meggyőződni, hogy ezen megbízatás nem azzal a lelkesedéssel lett megadva, melyet Ön, mint Pápa városának annak idején egyhangúlag megválasztott képviselője, ha beváltotta volna az Önhöz fűzött reményeket, joggal megkövetelhetett volna. Meggyőződhetett ;,a mondva csinált lelkesedésről" mely spontán megnyilatkozott a választást megelőző pártvacsorán, a választás napján és a választást befejező bankett alkalmával. Legfényesebben igazolja ezen állításunkat a választási elnöknek a mandátum átadásakor mondott beszéde. A sorok között nagyon is megérthette, hogy ezzel a megbízással csak előlegezzük a bizalmat, holott erre, ha teljesítette volna kötelességét, szükségtelen lett volna újra bizalmat előlegezni. Ne hogy képviselő ur elfelejtse a választási elnöknek Önhöz intézett -szavait, adjuk ezeket szószeriut: Mélyen tisztelt országos képviselő urunk ! Joggal intézem e cimzet Nagyságodhoz, mert három évvel ezelőtt általam átadott mandátuma alig hogy véget ért, íme van szerencsém mint választási elnök, Pápa városa választó kerülete ujabbi most már öt éves mandátumát átadni és örömmel üdvözölni. Hiszem, hogy nagy volt az értéke Nagyságod előtt a három évvel ezelőtt át adott mandátumunknak is, mert általunk ismert tehetségeinek, az adta meg a politikai közéletbe beléphetést, de tudom, hogy átérzi, hogy ez ujabbi mandátumunknak még nagyobb értéke van, igazi értéke ennek van, mert míg az első mandátum amíg mint ifjuember, kezdőpolitikus részére nagy tehetsége mellett is tulajdonképpen a jövő reménységében adott, előlegezett bizalom volt; a mostani mandátuma már tanúsított érdemei, a politikai küzdtéren bebizonyított hivatottsága következménye, és ma már ugy áll a dolog, hogy Nagyságodat meg kellett tisztelnünk érdemei folytán városunk jól felfogott érdekében. Régente szokás volt a követeket utasítással ellátni, s ha a követ annak nem felelt meg, visszahívni. Ma már e szellemi kényszer ruhával ü képviselő nem látható el, pótolja ezt azonban a Jielyes programm, az annak alapjáni jelölés és megválasztás. TAEC Z; MEGHALNI VOLNA JÓ ! Szerelmet, hű, igaz szerelmet Kerestem nálad, édes angyal, Követtelek az ingoványban, Mámorban égő lázas agygyal. Aztán, hogy mindjobban besüppedt A mély hínár, amerre léptem, Megtudtam, hogy hiába minden ! Es késő van már visszatérnem ! Lidérczfény volt szerelmed lángja, Mely a bánatnak feneketlen, Szomorún zúgó tengerébe Ragadta mámorittas lelkem. A láng kilobbant... és az örvény Mélyébe hull alá a testem . . . . . . Meghalni volna jó, hisz édes, Te úgysem vagy az, kit kerestem ! A boszu. Mikor Fedor Fedorics Szigajev meggyőződött róla, hogy a felesége megcsalta őt, elment Schmuneks és Tarsa jó hirnevü fegyverkereskedésébe s revolvert kért. Az arcán boszuság bánkódás és határozott elszántság látszott. — Tudón, hogy mit kel tennem, — gondolta magában. — Családom legszentebb elvei meg vannak gyalázva, a becsületem sárba van tiporva, a bűn diadalmaskodott rajtam s mint becsületes polgár és tisztességes ember kénytelen vagyok boszut állani. — Legelőször is meggyilkolom őt, aztán a kedvesét s aztán magamat, Még nem választott revolvert és még senkit sem ölt, meg, de képzeletében már látta a három hullát, a három szétzúzott agyvelőt, a nagy lótás-futást a házban s a hullabonculást. A megsértett ember kárörvendezésével elképzelte a rokonság és a közönség felháborodását, a hűtlen asszony haldoklását, s szinte már olvasta azt a vezércikket, melyet ez alkalomból a családi erkölcsök zülléséről fog közölni az újság. A kereskedősegéd aki mozgékony volt, mint egy francia s tekintélyes hasán fehér mellényt viselt, különféle revolvereket tett eléje s tiszteletteljesen mosolyogva igy szólt: — Én azt ajánlanám önnek uram, hogy ezt a szép revolvert vásárolja meg. Smith és Wesson rendszere. A legkitűnőbb munka hatszáz lépésre is lehet célozni vele. Különüsen a kivitel szolidságára hívom fel uraságod nak a figyelmét. Rablóknak, farkasoknak és szerelmeseknek naponkint száznál többet adunk el. Biztosan lő s nagy távolságról is el lehet találni vele a hírtelen aszszonyt és kedvesét. Ami pedig az öngyilkosságot illeti uraim, erre a célra ennél jobb fegyvert nem ismerek. A segéd kezébe vette a revolvert, fölhúzta a kakasát, belefujt a csőbe s ugy tett mintha nagyon el volna ragadtatva. Ha az ember az ő arcát látta, azt hihette volna, hogy ez az ember szívesen és örömmel tőbelőne magát, ha egy ilyen nagyszerű revolvere volna. — És mi az ára ? — kérdezte Szigajev. — Negyvenöt rubel, uram. — Hm ... Ez nekem nagyon drága. — Ez esetben uram, egy másik, olcsóbb rendszerű revolvert ajánlanék önnek. Tessék csak mégnézni például ezt. Nekünk nagy választékunk van. Például ez a Lefoucher rendszerű revolver csak tizennyolc rubelbe kerül, de ennek a reneszere már elavult. Ma már csak szellemi proletárok és lelkibeteg hölgyek vásárolják. Ma már nem modern dolog ilyen fegyverrel lőni agyon az asszonyt vagy önmagát. A jó Ízlésű emberek ma Smit és Wesson rendszerű revolvert használnak. — Nekem nem kell sem önmagamat, sem mást megölnöm, — szólt Szigajev komoran. — Nekem csak falura való revolver kell, amivel a tolvajokat el lehet riasztani. — Nekünk mindegy, hogy milyen célra vásárolja a revolvert, — mosolygott a segéd s szerényen lesütötte a szemeit. — Ha mi minden egyes esetben ki akarnók für-