Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-09-22 / 38. szám

ki. évfolyam. Pápa, 1901- szeptember 22. 38. szám. Közérdekű független hetilap - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Képviseiöjeiölés. Lobogók és falragaszok hirdetik, hogy a pápai szabadelvű párt által vasárnap tartott alakuló és gyiüésén, melynek lefolyásáról lapunk más helyén emlékezünk meg, városunk volt országgyűlési képviselője dr. Hegedűs Lóránt lett képviselővé jelölve. Nem lepett meg bennünket ez a jelölés, sőt az utóbbi időben a választópolgárok körében tapasztalt közöny és nemtörődömség következtében bizonyosra vettük, hogy a jelölés ellen a páitgyülésen „nyíltan" senki sem fog ellenvetést tenni. Azért emeltük ki ezen szót ,nyíltan" mert a választópolgárság között az egyhangú jelölés nem talált oly lelkesedésre miufc azt a párt vezetősége várta s bár még mai napig ellenjelöltről szó nincs, a közvélemény általános meggyőződésére hivatkozzunk, midőn rzt állítjuk, hogy a jelölést kényszerhelyzetnek tartjuk. Nem irott malaszt ez, hanem tény Meggyőződhetett erről nemcsak a párt vezetősége az alakuló és jelölő gyűlés lefolyása alkalmával, de még Laptulajdonos és kiadó : jobban meggyőződhetett erről Hegedűs Lóránt a tegnapi napon tartott beszámoló és programrnbeszéde alkalmával. Nem azzal a lelkesedéssel fogadták jelölését mint fogadták akkor, midőn Fenyvessy őt nekünk ajánlotta, nem tört ki impozáns és elementáris erővel a közbizalom megnyilvánulása ix tegnapi beszámolóján, mint történt akkor, midőn beköszöntött hozzánk programmbeszédében tett Ígéretekkel. A képviselőjelöltnek, ha nem elfogult, éreznie kellett ezen hidegséget, és ha egyebet nem is, de arra a meggyőződésre mégis csak juthatott, hogy Pápa város választópolgársága nem lelkesedik érte, az ö jelöltsége „mondva csinált lelkesedés" volt és hogy igy történt, ennek csak ő maga volt az okozója. Megérthette, hogy városunk az Ígéretekre nem sokat ad, mi csak a tettekkel szemben vagyunk elismeiők, és ezen a téren vajmi keveset mutathat fel eddigi működésében. Megérthette továbbá, hogy választóival szemben is sok kívánni valót hagyott hátra. Nem elég, ha egy évben egyszer lejön a kerületbe s akkor is csak egy-két választó barátságára szorítkozik, hanem igenis HIRDETÉSEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. tessék a választókkal is érintkezésbe jönni, magát megkedveltetni és ezzel bizalmukat kinyerni. Az ilyen tüntető viselkedése és a választók negligálása, okozta vele szemben az elhidegülést és a jelölés visszatetszését. S ha mindezek dacára az elégületlenek tábora — mely túlnyomó számban van — nem lépett akcióba és eddigelé nem állított fel ellenjelöltet, ez csakis a helyi viszonyokra, főleg pedig a városunkat jellemző inkonzekventiájára és közönyére vezethető vissza. Heteken át helyi jelölteket emlegettek, a választók elégületlen része kész volt őket támogatni, de az utolsó pillanatban kinyilatkoztatták, hogy a körülmények (?) nem engedik a jelöltség elfogadására. Hogy mik ezek a körülmények, azt mi ez alkalommal nem fejtegetjük, de szükségtelen is, hisz azt városunk minden egyese tudja, sőt maga a jelölt is tudhatja. Ezek a körülmények a jelölt urnák privát szerencséje és ezzel talán a körülményeket is némileg körülirtuk. Mi ezen körülményeket hittük leküzdeni, midőn többszöri felszólalásunkkal a választóközönség figyelmét TÁECZ Késő.,. Szenvedély ! Te vad kényura az emberi akaratnak, mennyi fájdalom-, bánat-, sőt gonoszságnak vagy te szülőoka ? Felkorbácsolod mint vihar a tengert, a csendes nyugodt életet. Jaj annak ki nem válik urává szenvedélyének 1 Mert ha ez uralkodik felettünk éreztetni fogja önkénye teljes hatalmát, rabbilincsekbe ver bennünket, görnyedünk alatta és szabadulni előle nem vagyunk képesek. Ámde ha higgadt eszünk föléje kerekedik, ha van elég erélyünk, hogy szenvedélyeinknek daezoskodva ellenálljunk, akkor visszaszorítjuk ezeket, távol tartjuk tőlünk és a mi eszünk uralkodik felettök. De hány ily szellemi atléta van, ki a küzcltéren mint győztes kerekedik felül, ha az ellenfélt azt a bizonyos szenvedélyt — — szerelemnek hívunk ? — Berkes József is ily harezot vívott szenvedélyével, — szerelmével. Nini! az erőteljes férfi, hogy görnyed az ellenféllel való viaskodásban, Berkesnek álmatlanok az éjszakái; nappal bolyong nagy udvarán kertjében, mint az árnyék. A máskor oly közlékeny ember rá sem tekint a cselédségre ; folyton-folyvást töpreng magában ; mit tegyen, mit kezdjen ? Berkes szerelmes szive egész hevével szeret egy leányt, ez van vele nappal gondolataiban, nem hagyja őt el éjjeli álmaiban . . . Csendes, jámbor természetű, szép, nagyon szép 21 éves lány a Lenke. Ezt az angyali teremtést szereti ő, szereti forrón, egy husz éves ifjú szenvedélyével. Igy szereti az ifjú leányt Berkes, a ki ma — 55 éves. íme ez az 1 A nagy korkiilömség az, mely Berkest viszszatartja attól, hogy az annyira imádottnak bevalja szerelmét. A büszke férfi hánya el magától minden tekintélyét, boruljon le vad szenvedélylyel a kedves kis lány előtt, ki tuLíjdonképen ő nevelt föl, kit a nevelő apjának tekint; vallja be neki, égető szerelmet mondja el neki mennyit szenved miatta 1 Nem kell-e félnie attól, hogy Lenke vad nevetéssel szökik el mellöle ? 0, a szürkülő hajú férfi valljon szerelmet egy élete tavaszán át ábrondokkal teli lánykának V Nem 1 Nem teszi ezt 1 Hányszor állt meg napjában a tükör előtt. Hát igazán oly öreg volna már, hogy szeretetével nem volna képes magához vonzani egy ifjú lányt? E kérdésnél mikor mint intő példa jelent meg előtte eddigi élete. * Berkes mint fiatal gazdatiszt került Boros Bálint uram gazdaságába. Min tag* zdaság volt ez. Az öreg Boros, kinek gyermekei nem voltak, már nem bírta az utánjárást, beteges volt, tehát fiatal erőre volt szüksége. Berkes kedves és törekvő fiatal ember volt, ki csakhamar befészkelte magát gazdája és ennél sokksil ifjabb felesége szivébe. Így élt itt éveken át mintha nem is idegen hanem a családhoz tartozott volna. Az öreg betegeskedő Borosnak ismerte minden bogarait, el tudott járni kedvébe. Végre meghalt az öreg, egyedül maradt az asszony. Gyenge lett volna az aszszonyi kéz ily nagy gazdaság vezetésére ; tehát kétszeres erővel ragaszkodott az ifjúhoz. Mi lenne most belőle ha ez is elhagyná ? Az egyedüllét, a folyton egymásra való utallás, szorosabba fűzte egymáshoz a két embert. Az asszony erőteljes munkatársat talált az ifjúban, a szegény ifjú meg gondnélküli eltartóját látta az asszonyban. Igy telt el két év . . . Egy szép tavaszi napon, midőn együtt mentek egy távolabbi majorba, az urnő mindegyre - közlékenyebb lett: elmondta minden buját, baját; mennyire megunta mái az egyedüllétet. Az ifjú álmélkodva hallgatja. Az asszony mindinkább belemelegszik fejtegetéseibe, sőt a fasor végén hirtelen megáll, mélyen beletekint a üatal ember szemébe : — József! mondja csak édes József, nem vette ön észre, hogy mily őszinte vaeyok ön iránt — mennyire szeretem V