Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-09-01 / 35. szám

rombadönteni előítéleteket és feláldozni egy parányi egyéni érdeket a közügyért. A városi képviselők közül többen tavasszal választás alá esnek. Ki meri önmagát megsemmisíteni és a hatalom embereivel szembeszállni? Félnek szegények, hogy kibuknak. Mi már tudjuk, hogy irott szóval városunk lakosságának lelkületére hatni nem lehet, mert a minden önálló gondolkodás Herodese gyanakvó szemmel néz minden megnyilatkozásra és a szerencsétlen ábrándozókat kiszolgáltatja udvara megvetésének és haragjának. Mindenkinek van itt ura, a hivatalnoknak a főnöke, a kereskedőnek a vevője, az ügyvédnek a kliense, az orvosnak a betege az ura; és a sajtónak — annak nincs ura, mert azzal ebben a városban senki sem törődik. Sziszifusí sziklát gördítünk mindannyian, mert azt akarjuk köztulajdonná tenni, ami most a lakosság elenyésző részének privilégiuma: a köznépet akarjuk bebocsátani az önkormányzat mentsvárába, ha nem is a tanácsterembe ; felvilágosítani akarjuk, szoktatni akarjuk önálló gondolkodásra, hogy ne jelszavakat kövessen, hanem saját javának előmozditásán dolgozzék. In hoc signo vitices. egyszerű íátyolát akarod fölvenni? Fiatal vagy, az élet gyönyörűségekkel teli, — te lemondasz mindenről ? — Igen . . . A fejedelemasszony arczán mintha árnyék futott volna végig. Hihető, hogy nagyon a lábába nyilallott a fájdalom. Kijelentette, hogy megóvja Miezi elhatározását szüleinek s kezét bucsuesókra nyújtotta a leendő apáezának. S a zárdabeli növendéklányok ugy néztek Miczire, mint valami földöntúli tüneményre, aki a férjhezmenetelnek, az Ígéret földének küszöbéről kész visszatérni a kolostori élet sivatagába. 8 a nővérek mély meggyőződéssel rebegték : — Soror Candida tündöklő példája uj menyasszonyt szerzett Krisztusnak. Hogyan fog örülni püspök ur ő kegyelmessége, ha ezt megtudja ! III. A Miezi levele szörnyű elképedést okozott odahaza. Ekkor történt legelőször, hogy Fenyvessy ur megpróbálta kitűzni a lázadás zászlaját s azt mondta a feleségéjiek : — Látod, ez a te nevelési elveid eredménye ! A dolog ilyetén fordulatába azonban egyátalán nem akart belenyugodni az a bizonyos bácskai földesúr, aki, mint sejthetjük, amikor a Miezi kislánysága idejében a mamának kurizált : nem tette ezt jól megfontolt, ravasz ezelzat nélkül. () kapta magát, s mivel a zárdafejedelemnő távoli rokona volt, négyoldalas levelet irt hozzá (egy egész délután irta), amelyben megkérte minden szentek és angyalok nevében, hogy csavarja helyre az eszement kis leány fejét. Ám Miezi komolyan készült az apáezaságra. A testét ugyan még nem sanyargatta ugyan, sőt rajtakapta magát, hogy róSzinészetünk érdekében, Már napokkal ezelőtt megjelentek a falakon azok a falragaszok, a melyek az őszi színházi évad kezdetét jelezték, — s a melyekkel Dobó színigazgató előzetesen is jelenteni kívánta a pápai közönségnek, hogy augusztus hó 30-án újra átveszi nálunk birodalmát, — a pápai muzsacsarnokot 1 Az előleges jelentésben nélkülözzük ugyan a tagok névsorát, de hiteles forrásból tudjuk, hogy a színtársulat oly erőkkel rendelkezik, melyek műértő közönségünk minden igényeit kielégíteni képesek lesznek. Hogy miért nem vette be Dobó színigazgató az előleges szinijelentésben a tagok névsorát, nem tudjuk, pedig ezzel nagyban emelte volna a bérlőközönség kedvét a bérletre. Ha meglepetés számba tartotta ezt nekünk, ugy mindenesetre csak köszönettel tartozunk neki, de anyagi szempontból sokkal előnyösebb lett volna reá nézve, ha a társulat szervezésében történt ily átalakulásokat jó eleve a közönségnek tudomásul hozta volna. A társukat szervezését illetőleg azt halljuk, hogy egy kitűnő erőkkel fog rendelkezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a szini évadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja Dobó színigazgatónak áldozatkészségét, ki nem kiméi semminemű áldozatokat, csak hogy közönségünk jogos ós méltányos igényeit kielégíthesse. Ily auspiciumok mellett várjuk teljes reménnyel a színtársulat működését. Pápa városa mindig hires volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városának messze földön híre van, hogy Thalia papjait, ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és anyagi siker kisérte. Időszerűnek tartjuk most, midőn Dobó Sándor szakmáját és hivatását mindig szem előtt tartó színigazgatót és majdnem mondzsás körmöcskéit gömbölyűre reszelgetve üldögél az ablaknál és álmodozik — ugyan miről V Hát biz' arról a tekintelves szakállú bácskai úrról ... A kísértés e nehéz óráiban titkos sugallat támadt a szivében : hogy ! mégis kár volt tán ily hamar kimondani ezt a komoly elhatározást. De a kápolna orgonajátéka fölhangzott s a kis leány lelke beleolvadt a Márit dicsőítő énekbe. S meglehet, hogy soior Candida szúrós szemei a lelkében olvastak s meglátták abban a bűn csiráit; elég az hozzá, hogy a fejedelemasszony mostanában fölöttébb szigorú kezdett lenni hozzá. Egy nap a fejedelemasszony karszékében a kápolnában találta magát. Az udvaron találkozott Miezikével : — Kedves gyermekem, — monda. — Semmi sem szolgál annyira a lélek épülésére, mini ha a fest cselédi munkát végez. Ezért rád is ilyen munkát szabok. Menj kedves leányom és súrold föl a lépcsőházat. A noviezia kerekrenyitott szemekkel bámult a főnöknőre, aki azonban már tovább tolatta magát kerekes székében a kis kápolna felé ... A nővérek sajnálkozva vontak vállat: a parancsnak engedelmeskedni kell . . . S egyszer csak Miezi ott találta magát a lépcsőház karfájára borulva, s azt hitte, kering vele az egész kolostor s az egész világ. Terka, a jólelkű konyhaszolgáló segített neki. Kihozta á dézsát, a csutakot; talán el is végzi helyette a munkát, de soror Candida éppen most küldte őt gyomlálni a kertbe. . . Az apácza-növendék letérdelt. . . Bemártotta a surulókefét a vízbe . . . Ej, de hiszen ez emberteienség, a mit vele soror Candida elkövet 1 De hiszen az bolondság, a mit ő cselekszik ! Ü most egy fényes, uri hatni újból szervezett társulatot körünkben üdvözölhetjük, egy s mást elmondani, hogy mi kötelesség háramlik reájuk és mi kötelessége a városunkban megalakult szinügyi bizottságnak. Csak is ugy és akkor lehetséges a közönség érdeklődését felhívni és ébrentartani, ha a színtársulat és a szinügyi bizottság karöltve szoros figyelmébe veszi a következőket : A társulat első sorban teljes ambitiójával arra törekedjék, hogy a bemutatandó színmüveket jól betanult és Összhangzatos előadásban mutassa be. Mert régi igazság az, hosry a kerekded előadás már maga a siker és ha ehhez a kerekded előadáshoz még a művészi tűz, a színészi lelkesedés is járul a közönság tapsainak és pártfogásának eredménye nem maradhat el. Fel tehát Thália pap es papnői legyenek rajta, hogy kicsiny és nagy örömmel keresse fel a múzsa hajlékát és önök lelkesedése bizonnyal átfog ragadni erre a közönségre, mely évtizedek óta kész örömmel áldoz a művészet oltárára. Ami a nemrégiben megalakult szinügyi bizottságot illeti, az már a mult tavaszi évadban olyan eredményeket mutatott fel, hogy büszke lehet arra. Az ő lelkesedésükkel fellelkesítették Pápa város műértő közönségét oly annyira, hogy a bérletvel nemcsak aláírták, de aláirt helyeiket maibe is váltották mindannyian. Hisztik és reméljük, hogy a jelenlegi évadban iá megteszi az iránt e tekintetben kötelességét. De ezzel az egy eredménnyel még nem teljesítették minden kötelességüket. A szinügyi bizottságnak az egész sziniévadban folyton kötelessége aktióban maradni. Kísérje az egész sziniévad alatt jóakaró figyelemmel mindazokat,a mozgalmakat, mely a színészet és a közönséget együttesen érdeklik. Legyen a szinügyi bizottság szeretőgárda, mely a hozzá érkező vendégeket ig^zi magyar vendégszeretetével lássa el, hogy mikor a bucsu órája elérkezett, az itt kastélyban trónolhatna, s ehelyett végzi az azt a munkát, a mit az utolsó szolgálóra szoktak bízni, az a nagyszakállú ur bizonyára a tenyéren hordaná. S ő itt soror Candida kegyetlen szeszélyeit tűri 1 . . . Hátha minden fölsurolt lépcsőfokkal közelebb, jutna az égi koronához 1 Ugy vágta bizony a földhöz a kefét a kegyes Miezi, hogy az lekalimpázott a lépcsőház aljáig. .. S még aznap tudtára adta a fejedelemasszonynak s megírta szüleinek is, hogy megmásította elhatározását. Ella ennek örömére lármás kibékülési szczénát rendezett vele ; a nővérek azonban sajnálkoztak, hogy elveszítik a kedves gyermeket. Sajnálkoztak és sóhaj toztak : — Soror Candida most nem tudott czélt érni, — mondák. — A püspök ur ő kegyelmessége bizony sajnálni fogja ha megtudja. S a fejedelemasszony e fordulat hallatára is megőrizte hideg szenvtelenségét. S amikorjfagyos bucsucsokot nyomott volt növendéke homlokára, s amikor az életbe kirepülü lányka után bezárultak czellája ajtajai: csúzos lábaival odabicegert az Isten anyja képe elé, és leborulva rebegé : — Bocsásd meg nekem, ó szent szűz, amit cselekedtem. A tavaszi alkonysugár odatüzötta Máriaképre. és a fejedelemasszony homlokára, aki kegyetlen penitenciával kiüldözte az Ég leendő menyasszonyát a zárdából. S mintha bűnbocsátó, sőt kissé jókedvű mosoly játszadozott volna a képen kegyes Asszonyunk ajkai kürül. . .