Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-08-18 / 33. szám

órvelés sem, hogy hiszen amit adó cimén többet adunk a tisztviselőnek, az nemzetgazdasági szempontból nem veszteség, mert a tisztviselői kar a termelő polgársággal szemben mint fogyasztó elem szerepel, sőt az ilyen felfogás egyenesen hibás. Az állami tisztviselő fizetését csakis és kizáró­lag a bevett adókból kapja. Már most — egyesek érdekeitől eltekintve — mi haszna az adófizető polgárnak ab­ból, ha több fizetést ad a tisztviselők­nek ? Az adófizetők közössége bizto­san vészit; nyerni, csak azok nyer­nek valamit, a kiknél a tisztviselők fizetés többletüket kiadják. Oly cse­kély ez a nyereség szemben a vesz­teséggel, hogy nemzetgazdasági szem­pontokat itt a vitába belevonni nem segítheti elő a mozgalmat. a gyermekeit kell hogy megfelelően iskoláztassa és végre vannak sok olyan kiadásai, melyeket leghelyeseb­ben reprezentális költségeknek ne­vezhetünk. Legyünk végül figyelemmel arra is, hogy tisztviselőink fizetése a kül­földi tisztviselők fizetésénél sokkal csekélyebb. Ha csak Ausztria állami tisztviselőinek fizetését tekintjük .is, azonnal szembeötlik a különbség. Jo­gosult tehát az a kívánság, hogy a m. kir. államtisztviselők fizetése az osztrák állami tisztviselők fizetésével, lakbére pedig a katonai lakáspénzzel legyen egyenlő. Reméljük és kívánjuk, hogy az országszerte megindult mozgalom ered­ményre vezessen. Mérvadó tekintet csak az lehet, hogy az állami tisztviselők fizetése nem felel meg. A méltányosság pa­rancsolja, hogy ügyeinket rendezett viszonyok között élő tisztviselői karra bízzuk. Szolgálatokat kívánunk állami tisztviselőinktől, illő tehát, hogy tel­jesített szolgálataikért kellően díjaz zuk őket. Honnan veszünk hozzá pénzt, az a mai rosz gazdasági viszonyaink közt nagy kérdés ugyan, de ne fe­ledjük el, hogy épen a rosz gazda­sági viszonyok legnyomasztóbban a köztisztviselőkre súlyosodnak, aki cse­kély fizetéséből nem pótolhatja az élelmi és egyébb cikkek drágulása következtében beállctt túlkiadásokat. Az állam és a társadalom azonkívül bizonyos követeléseket is támaszt a köztisztviselőhöz, amelyek megélheté­sét megnehezítik. A köztisztviselőnek megfelelően ruházkodni és lakni kell, — A metszés hevessége bizonynyal j egészen magamon kivül hoz. Egyébiránt jöj­jön el a kivégzés reggelén megint. Meg fo­gom önnek mondani, oda adom-e magamat a borzasztó kísérletnek. Ha nem, ugy szá­mitok rá, hogy ön a fejemet csendesen a véres kosárba ejti. — A viszontlátásra tehát 1 Gondolkoz­zék ön fölötte ! A két orvos udvariasan üdvözölte egy­mást. Velpeau orvos oda hagyta a cellát, hol a fogoly újra mély gondolkodásba me­rült. Négy nap múlva, hat óra tájban Benu­quesne ; Crozes abbé, Claude és Plotier törvényszéki jegyző lépett a czellába. La Pomerais sápadtan felült az ágyban arra a hirre, hogy utolsó órája ütött S gyorsan felöltözött. Azután tíz percig Crozes abbé­val beszélgetett, akit örömest látott maga mellett. Amint Velpeau doktor megpillan­totta, felkiáltott:. — Dolgoztam. Lássa! És mig az ítéletet felolvasták előtte, jobb szempilláját lecsukva tartotta s mere­ven nézett tágra nyilt bal szemével a se­bészre. Velpeau mélyen meghajtotta magát, azután a hóhérhoz fordult, ki belépett a pribékeivel és gyorsan intett neki. A toilette gyorsan megtörtént ; észre­vették, hogy a haj elhalványulásának tüne­ménye az olló alatt nem volt látható. Nejé­nek búcsúlevele, melyet az. abbé halkan felolvasott, könnyeket csalt ki a szemeiből, melyeket a pap kegyeletessen felszárított. Visszautasította a pohár pálinkát, melylyel Kézimunka tanfolyam. Az áll. polg. lányiskola igazgatósága értesiti a tisztelt szülőket, hogy miután a nm. miniszter ur a tantestület kérelmére az intézetnél egy uj állást rendszeresített s ezen előnyös intézkedés folytán f. évi szemptem­ber hó elején az állami polg. leányiskolában tovább képzés czéljához egy kézimunka-tan­folyam nyilik meg. E tanfolyamra a beiratá­sok szeptember hó 8 és 9-én délelőtt 9 órá­tól 12 ig délután 3-tól 6-ig történnek. 1) A tanfolyamra olyan növendékek vétetnek fel, kik a polgári iskola négy osz­tályát elvégezték, de azonban kivételesen oly nők is felvehetők, kik arravalóságukat igazolják és 20 évesnél nem idősebbek. 2) Eme kézimunka-tanfolyamok czélja a női kézimunka egyes ágainak (az ipar köréből is) oly szakszerű müvelése, hogy az ily tanfolyamot végzett nők a tanult munka­nemben az önálló munkássághoz szükséges megkínálták s a menet megindult. A főka­puhoz érve, a küszöbön találkozott a kolle­gájával. Halkan igy szólt hozzá: —- A viszontlátásra és . . . adieu ! Hirtelen feltárultak a nagy, vasszár­nyas ajtók. A reggeli szél bevonult a bör­tönbe ; nap kelte volt. A nagy tér kinyúlt előtte, kettős lovassági őrvonal által szegé­lyezve ; szemben, tiz lépésnyi távolságban, lovas csendőrök félkörének közepette, kik megjelenésekor kardot rántottak, a vérpad emelkedett. Bizonyos távolságban egy hir­lapirókból álló csoport közepén levették a fővegeiket. Amott lenn a fák mögött hallani lehe­tett a tömeg zaját. A háztetőkön kíváncsiak az ablakokban egynéhány sápadt nő feke­tébe öltözött férfiak oldalán. A reggeli légen át fecskék száldogáltak. A nyaktiló egyedül látszott a szem­határra karjának árnyékát vetni, melyek közt az utolsó csillag pislogása volt látható. Az elitélt összerezzent erre a szomorú látványra, aztán elszántan tartott a nyak­tiló felé . . . Felment a lépcsőkön. A vég­zetes deszka előtt a kereszt után megcsó­kolta a saját hajának egy fürtjét, melyet a toilette alatt Crozes abbé vett fel a földről. „Neki!" . . . mondta. Az öt ember alakja tiint fel a vér­padon; a csend olyan mély volt é pillanat­ban, hogy a távolban egy kiváncsi alatt letört faág zaja egész a tragikus csoportig hatolt. Ekkor vette észre La Pomnterais magával szemben az ő furcsa kisérietezőjét a ki figyelte őt-. . . Összeszedte magát s lehunyta szemeit. ügyességre szert tehessenek és ebbeli kép­zettségük egyrészt egyeseknek kesesetforrá­sul szolgálva, azoknak tisztességes megél­hetést biztosítsanak, másrészt az ipariskoláb a való felvételnek előnyt biztosithasson, álta­lában pedig a polg. isk. IV. osztályát vég­zett növendékek részére továbbképzésül is szolgál, minthogy a kézimunka gyakorlati müvelésén kivül elméleti tárgyakból is ok­tatás nyerhető és pedig : az általános műve­lés czéljából magyar irodalomból prózai és költői művek ismertetése, ugy szintén a né­met irodalomból válogatott müvek olvasta­tása és fordítása. Kereskedelmi és könyvi ­teli ismeretek, és az ékítmény es rajz ismer­tetése. Az elméleti oktatást az illető tantár­gyakra képesített s a polgári iskolánál mű­ködő tanerők látják el a kézimunka-oktatást szintén, ha arra képesített tanerők vannak. 10) A kézimunka-tanfolyamok munkái­ból az iskolai év végén gyakorlati vizsgála­tul, kiállítást rendeznek a vezető tanítónők. A növendékek vizsgálatot nem tesznek, de az elért eredményről bizonyítványt kapnak az év végén. A kézimunka-tanfolyamba beiratkozó növendékek éppen annyi dijakat fizetnek, mint a polg. isk. növendékei. Es pedig : Beiratási dij egyszersmindenkorra 4 kor. (2 frt.) Tandíj egész évre 12 kor. (6 frt.) Nyugdijalapra 30 fill. (15 kr.) Könyvtár és ténta használatáért összesen 2 k, (1 frt.) összesen évi költség 18 kor. 30 fillér. A kézimunka-tanfolyam növendékei a franczia nyelv és zene- tanulmányaikat is folytathatják, de ezért külön-dij fizetendő és pedig : franczia nyelvért havi 2 korona, zenéért havi 4 korona. A tanfolyam 2 évre terjedő és növendékei a tornászásban is gyakorolhatják magukat. Áll polg. leány isk. igazgatósága. Legott működésbe jött a csapó deszka a nyakláncz lecsapodott, a gomb engedett a bárd csillogása elvillámlott. Egy borzasztó lökés rázta meg az állványt: a hajak égnek meredtek s a zaj visszhangja rezgett még, mikor az áldozat véres feje már a sebész kezei között vonaglott, az ujjait, a kézelőit és a ruháit vérrel fecskendve be. Komor, borzasztóan sápadt arcz volt, nyitott szemekkel és elgörbült szemöldök­kel, a fogak görcsösen összeharapva. Velpeau gyorsan a fő felé hajolt s a jobb fülbe tagolta a megállapított kérdést. Bármily szilárd volt is ez az ember, az eredmény mégis megreszkedtette: a jobb szem szemhája lecsukodott, mig a balszem tágra nyitva nézett rá. — Az Isten nevében még kétszer ezt a jelt! — kiáltotta megdöbbenve. A szempillák szétnyíltak, mintegy va­lamely benső erőlködés alatt, de a szem­pilla nem emelkedett többé fel. Az arcz megmerevült, mozdulatlanná lett . . . Vége volt . . . Velpeau doktor visszaadta a holt fejét a hóhérnak, ki azt a szokáshoz képest a már megmerevült test lábai közzé tette. A nagy sebész megmosta a kezeit egy, a gépezet tisztítására szánt edényben. Körülötte szétszóródott a tömeg. Megtörölte a kezeit, még mindig mélyen hallgatva. Majd elmerengve és komolyan felke­reste a kocsiját, mely a börtön sarkánál maradt. A mint beleült, latta a halottasko­csit, melyben a kivégzett holteste volt, a Mont-Parnasse irányában távozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom