Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-08-04 / 31. szám

A mult hétről. Mulatságról szól a heti krónika, még pedig oly mulatságról, mely városunkban újdonság számba vehető. Nem azért mintha még ilyen nem lett volna, de hosszú évek után lett csak újra felfrissítve. A dohánygyári leányok mulatságát ér­tem ezen újdonság alatt, kiknek ezelőtt hét évvel volt ily hasonló mulatságuk, még pe­dig az volt premierjük akkor, és azóta a rendezett téli mulatságuk csak árnya volt annak a senzációt keltő és mintegy ünnepi számba menő nyári mulatságnak, mely a vasúti vendéglőben lett megtartva. Most, hogy fel lett elevenítve ezen mulatság, élénk emlékezetembe jött az akkori mulatság. A tervezett mulatságot elverte az eső és kénytelennek voltak a mulatságot egy hétre elhalasztani. Pedig nem kisebb személyek érkeztek a mulatság napjára, mint Granczenstein az akkori dohányjövedéki igazgató, jelenlegi p. ii. államtitkár és Láng Lajos volt orsz. képviselőnk. Egy hétre reá tartották meg kedvező időben a mulatságot, amelynek kedélyességéröl heteken át beszél­tek. A fent megnevezett nagyságok mái­nem voltak jelen, de jelen volt Fenyvessy Ferencz, akkor még az ugocli kerület kép­viselője, jelenleg vármegyénk főispánja. Emlékszem a „nagy asztalra" melynél Fenyvessy elnökölt. Körülötte városunk no­tabilitásai és szünóra alatt a leányok 8-as rendezőbizottságának is kijutott a szeren­cséből, hogy a nagy asztalhoz kerüljenek. Büszkék is voltak ezek a rendezők akkor s volt is irigyük, hogy odakerültek. Hát még akkor, mikor ezekkel „a kiválasztot­takkar' a képviselő ur távozásakor kezet szorított ? Egy hétig ínég sem mosták a kezüket, de még jó házból kellett azoknak a kollegáknak lenni, kikkel szóba állottak. Ezen előzmények és reminiscentiák után áttértek a dohánygyári leányok jelen­legi mulatságára, melyet mult vasárnap tar­tottak meg a Kaszinó kertihelyiségében. Már a reggeli órákban észre lehetett venni a sürgés-forgásból, hogy a dohánygyári leányok valamire készülődnek. A kereskedé­sekben tömegesen jelentek meg. Az egyik keztyüt felejtett el venni, a másik szalagot, a harmadik hajtüt, gombostűt és kitudja mi minden félét amit ily alkalommal a leányok diszités és csinosítás szempontjából az utolsó órákban szoktak csak bevásárolni. Az akkori és jelenlegi mulatság között lényegileg nem volt különbség, de azért sok változás és ujitás volt a jelenlegiben ész­lelhető. Akkor a leányok voltak a rendezők, jelenleg ezen tisztséget az altisztek viselték, kik valóban bámulatos ügyességgel es ritka tapintattal végezték a hatáskörükbe tartozó teendőket. Ujitás volt még a confetti és ser­pentin dobálás, mely szórakoztató mulatság akkortájt nem volt meg divatban. A régi nagy asztal is megvolt, a me­lyet a dohánygyári igazgató és a tisztikar családostul, nemkülönben városunk számos notabilitásai foglaltak el. Ez alkalommal nem voltak „kiválasztottak," ennek ellenében vol­tak „eálrusítók" kik virágcsokrokat, confet­tit és serpentint kínálgattak „az üzlet érde­kében" jobban kifejezve magamat a jóté­konycél érdekében, vagy még jobban illust­rálva, a tüzkárosultak és megszámlálhatat­lan szobor javára. Elkésve érkeztem a mulatság színhe­lyére, mert midőn oda érkeztem már zsú­folva volt a kertihelyiség. A lépcső aljánál a mostani „kiválasztottak" egész serege os­tromolt csokrokkal, confettivel és szerpen­tinnel. Nagy taktikusnak kellett lenni annak, ki ezen ostromlók körét keresztül tudta törni, anélkül, hogy ott hagyta volna nem a fogát, de a pénztárcája javát. Én valahogy csak kisvindliztem ma­gam, azzal a kijelentéssel, hogy „nincs pén­zem" s ugy látszik nekem azt el is hitték. Utat törve magamnak elértem a tánchelyi­séget, de itt volt még csak nehéz a kibon­takozás. Még a táncosok is alig tudtak mo­zogni, annyian voltak. Ilyennek képzelhető volt a richmondi leányvásár. Volt ott szőke, volt ott barna, volt ott vörös ruha, meg tarka. Volt ott piros, volt ott halvány, volt ott kövér, volt ott sovány. Amellett, hogy | mozdulni alig lehetett, még folytonos ve­szélyben forgott az ember. A confettit ugy szórták, mintha Maxim ágyúból lőtték volna a szórógolyókat. Sem a szem, sem a száj nem volt biztosságban. Egy szerencse, hogy köpködni nem volt tilos, mert ha ezek a divatos jelzőtáblák ki lettek volna függesztve, ugy nem maradt volna más hátra, mint confettit nyelni. Szünóra előtt a táncolás valóságos aka­dályverseny volt. Kitűnő tánczosnak kellett annak lenni, aki egyszerre kettőt fordulha­tott. Volt is ott lökdösés, tolongás, tyúkszem­irtás elég s ezt mind a tüzkárosultak javára tűrték. Már szünóra után kezdett a helyzet javulni, de azért a gombostű még sem esett volna le a földre közöttük. A „hölgyválasz"nál jutott ujra\eszembe hogy akkortájt ungyancsak megtáncoltatták az akkori igazgatót és notabilitásokat, most azonban ezekre nem került a sor, mert vá­lasztás előtt „illa berek nád a kert"-et csi­náltak. Akik ott maradtak, azoknak azután ki is jutott a gőzfürdőből. A puskapor még ekkor sem fogyott ki s alig volt, lett legyen az férfi vagy nő, kinek arczán és nyakán nem ragadt confetti folt. Ilyen változatos és gőztempóban járták szünóra után is a tánczot. Reggeli 5 órakor még egy sem dölt ki a sorból. Öt óra után kezdtek nem kidűlni, de csak a dekórum kedveért liaza szállingózni, de csak azért, hogy ne ők legyenek az utolsók. Hogy kik voltak az utolsók, azt igazán meg sem mond­hatom, mert 7 órakor távoztam el a mozgósított helyről, de még akkor is járták közbe-közbe a táncot. Közbe-közbe mondom, mert a kö­zöket az altisztek kedélyes mulatsága töl­tötte be, kik a fényes siker tudatában csak a hajnali órákban kezdték meg az őket tel­jesen megérdemlett mulatságukat. Igazán megérdemelték, mert ha valakinek, ugy az altiszti kar érdeme az, hogy a jelenlegi do­hánygyári mulatság fényes sikerét tekintve, felülmulta nemcsak a tradiciós régi dohány­gyári mulatságot, de felülmulta az eddigi városunkban megtartott nyári mulatságokat. Reméljük, hogy ezen fényes siker biz­tatólag fog hatni reájuk és a dohánygyári mulatságok régi tekintélyét továbbra is fenn fogják tartani. Isten éltesse őket! Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa jövő évi költségvetését a városi bábák fog­ják nemsokára átvizsgálni. Az hirlik, hogy Pápa város köz­világítása a nyári álmát alussza. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pán jelenleg fiatalkori emlékeivel fog­lalkozik. Az hirlik, hogy Hegedűs képvise­lőnk jelöltségét a szőllőhegyben már kisütötték. Az hirlik, hogy a polgármester az idei tervek és eszmékből teljesen kirakódott. Az hirlik, hogy Pápán a fiatal kassziros frajlákat nem szeretnék kasz- j szirozni. Az hirlik, hogy Pápán kevés a I vőlegény, de annál több az agglegény. 1 Az hirlik, hogy a dohánygyári mulatságon többen a sötét háttérben mozogtak. Az hirlik, hogy a dohánygyári mulatságon többen nem találták rnee: a helyzetet. Az hirlik, hogy Pápán számos kisasszony a szalutáJást nagyon szí­vesen fogadja. Az hirlik, hogy a porcinkulai bu­csun ócska sziveket vásároltak meg. Az hirlik, hogy a Sportegyesület tenms pályáján mindenki a saját ve­rőjével játszik. Az hirlik, hogy Pápán jelenleg a hold világítja az utczákat. Az hirlik, x- hogy Pápán a „Vil­láma-ót és „Magyar Bors«-ot kirak­ják. Az hirlik, hogy a mészárosok és vendéglősök nyári mulatsága befa­gyott. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének délben nyilik ki a szeme. — | Szilágyi Dezső . | A nemzet gyászban, mely Szilágyi Dezső, a szabadelvü­ség kiváló bajnoka halálával az egész or­szágot mélyen sújtotta, Pápa városa is részt vesz. Halála hiret már a délelőtti órákban vettük és a gyászeset városszerte megren­dítő hatást keltett. A nemzeti gyászban Pápa városa is részt vesz 1 — Szemelyi hírek. Kolossváry József megyénk alispánja csütörtökön városunkba érkezik, hogy a pápa-bánhidai vasút köz­igazgatási bejárásának tárgyalásán a megye érdekeltségét képviselje. — Mikovinyi Ödön kir. itélőtáblabiró jbiróságunk vezetője Cirk­venicza tengeri fürdőből, hol néhány hétig üdült, visszatért s átvette hivatala vezetését. — Városi közgyűlés. Pápa város kép­viselőtestülete jövő hó első napjaiban köz­gyűlést tart, mely alkalommal a város jövő évi költségvetése lesz tárgyalva. — Tüzoltóegyletüiik jubileuma. Nemrég hírt adtunk arról, hogy a pápai önkéntes tűzoltó-testület a f. évben éri el megalaku­lása, illetve fennállása harmincadik évfordu­lóját. A testület választmánya elhatározta, hogy ezen évfordulót jubileummal ünnepli meg ós ezen ünnepélyt f. évi augusztus hó 20-án — Szt. István napján — tartja meg. Az ünnepély sorrendje : 1. Augusztus 19-én délután a vendégek fogadtatása és elszállá­solása. 2. Este 8 órakor ismerkedési estély, a polgári-kör kertihelyiségében. 3. Augusz­tus 20-án reggel 5 órakor ébresztő. 4. Reg­gel 8 órakor gyülekezés az őrtanyán. 5. Délelőtt 9 órakor zeneszóval felvonulás a r. kath. nagytemplomba, hálaadó istenitiszte­letre, mely alkalommal ott az egyesület huszonöt-évvel ezelőtt felavatott zászlója felszenteltetni fog? 6. Délelőtt 10 órakor dísz­közgyűlés a városháza nagytermében, mely­nek tárgyai: a) Elnöki megnyitó, b) Ünnepi beszéd. Tartja nagyságos dr. Óváry Ferencz orsz. képviselő s a veszprémmegyei tűzoltó­szövetség elnöke, c) Az egylet harmincz­éves történetének felolvasása, d) Az öt-, tiz­és tizenöt éves szolgálati érmek kiosztása. 7. Déli 1 órakor díszebéd a polgári-kör kerti helyiségében. 8. Délután 5 órakor a pápai önkéntes és kötelezett tűzoltók diszgyakor­lata. 6. Este 8 órakor táncmulatság a pol­gári-kör kertihelyiségében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom