Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-02-17 / 7. szám

gál a társadalmi egybeolvadásnak, a kereskedelmi és ipari forgalomnak és az általános, egyöntetű jó közigazgatásnak. Mondották : toldás-foldás nem használ itt semmit, tökéletesen uj szervezetnek kell a régi helyébe lépnie. És most nem beszél senki semmit a nagy államosításról, az egyszerűsítés, az ügyvitel gyorsasága, a közigazgatás javítása a régi alapokon, ez foglalkoztatja az elméket s erről tanakodnak a Kárpátoktól az Adriáig. Ismételjük, nem hisszük, hogy el lenne ejtve a nagy és nehéz probléma s helyette a részletes megoldást, az egyszerűsítést is kielégítőnek tartanák illetékes helyen. Nem hisszük ezt, mert ez megtagadás lenne annak a programnak, melyet 15 esztendő óta folyton vallott a hivatalos Magyarország. Inkább azt hisszük, hogy a közigazgatás egyszerűsítésével akarják megteremteni azt az alkalmas átmeneti állapotot, melyben sokkal kisebb rázkódtatássai lehet megteremteni az állami közigazgatást, mint a jelenlegi állapotban. Ez helyes. A talajt elő kell készíteni, ha uj gyümölcsöt akarunk benne érlelni. A vármegyéket bele kell nevelni az uj világnézetbe, a hivatásnak uj oldalról való felfogásába. Évszázados állapotok, szokások és törvények megváltoztatásáról van szó, egy csapásra ezeket megváltoztatni nem lehet, de nem is szabad. Egyszerűsítsük tehát a közigazgatást, azután államosítsuk ! Szép és nagy feladat ám az egy szerüsités is, méltó arra, hogy minden közigazgatási ember, az Írnoktól az alispánig, behatóan és komolyan foglalkozzék vele, mert az egyszerűsítés csakis ugy lesz helyes és alkalmas, ha a közigazgatás minden hivatalos fórumában a legmesszebbre menőleg érvényesül. A belügyminiszterhez beérkezett jelentésekben, melyek az egyes vármegyék egyszerűsítési javaslatait tartalmazzák, sok a hasznos és célra vezető. A kik össze fogják állítani a közigazgatás uj rendjét, azoknak nagy segítségére lesznek a vármegyék tanácstermeiben kijegecesedett reformrészletek. Használjanak is fel közülök mentől többet, mert hisz elvégre a vármegyék tudják legjobban, hogy mi kell nekik. És arra vigyázzanak az uj rend megalkotói, hogy az ne járjon se költség, se szeméJyszaporitással. Mert kissé humoros színben tüntetné fel a reformot, mely egyszerűsíteni akarván, több hivatalnokot foglalkoztat s szaporítja az aktakeresők számát. Nem kell több hivatalnok, mert elég is, sok is, a mi eddig van. A mi kell, az a közönséggel való gyors és közvetlen, lehetőleg szóbeli érintkezés, rövid záros határidőn belül való elintézés, és hogy mindenkinek, a ki isr-ass részeg. Ug.y támolyog nem tudva egyensúlyt tartani. Pedig nagyon a part szélén jár még bele talál esni a vizbe. A szegény asszony megrázkódik. Felismeri a részeg alakban, aki .... Akkor beretváltképli volt, most szakált visel. Az aranykeretU szemüveg is elváltoztatja és mégis felismeri. A tolvaj, férjének gyilkosa. Ha most részeg fővel a vizbe esnék és ott lelné halálát ? Meg lenne boszulva. És ez a tudat megkönnyítené az ő halálát. E gondolatra kéjes érzés futja át testét és megittasul egy perezre a boszu érzetétől. Egy locsesanás egy kétségbeesett ordítás — és a részeg alak felett a viz öszszecsapódik. — Anyus egy bácsi a vizbe esett. Egy másodperczig diadalmámorral nézte a fuldoklást az asszony és azután — mi történt énjében mi járta át agyát, szivét, arra nem volt ideje gondolkozni — pillanat alatt kidobálta a tégladarabokat zsebéből, utánaugrott a fuldoklónak és a habokkal folytatott rövid küzdelem után megmentette a partra hozta a már-már elveszettet. A két apróság tapsolt. — Milyen jól tud az anyuska úszni ! A gazdag háziúr a hideg víztől és a kiállott veszedelemtől kijózanodva hálásan tekint megmentőjére. Nem ismeri fel a megtört alakban az egykori szépséget. — Mit kívánsz, szegény asszony, életem megmentéseélt. Bátran kérhetsz gazdag vagyok és hálás akarok lenni. — Tőled kérjek ? Te férjem gyilkosa 1 Te becsület és életrerabló ! Te tolvaj ! A hangról felismerte egykori kartársának nejét. — Lábai a rémülettől gyökeret vertek. — Hallgasson. Mindent jóvá teszek. Mit kiván ? Anikó sirva fakadt e perezben. — Anyám én éhes vagyok. Es az asszony könnytelt szemekkel tekint két éhező gyermekére azután megtörten adja a választ: -—- Eletének megmentéseért vegyen két éhező gyermekemnek egy kiló kenyeret. A romlottszivü ember szemeiből életében először peregtek alá könnyek. — Asszonyom mindent jóvá teszek, de gyermekei életére esküdjék meg, hogy négy hétig a most történteket titokban tartja és addig türelemmel vár. — Esküszöm ! * A fővárosban nagy föltűnést keltett egyik nagy pénzintézet vezetőjének hirtelen eltűnése. Négy héttel a szökés után Amerikából jött levélben töredelmes önvallomást tett az eltűnt. Bevallotta, hogy ő volt a tolvaj. Megküldte a kárt és a párbajban megölt és gyanúsított kartárs özvegyének is megküldte a. tőle jogtalanul elvett vagyont. Meg volt mentve a halott becsülete és a sir széléről visszahívottak kenyere. Midőn erről a megtört özvegyet értesítették, örömében elájult, majd felocsúdva, megcsókolá a rothadt szalmán fekvő gyermekeit és imára kulcsolt kezekkel sóhajtá: — Mégis van Isten 1 . . . a vármegyét szolgálja, megfelelő minőségű és mennyiségű munkája legyen. Ennek az elvnek kell érvényesülni a közigazgatás államositásában is. Az izr. nőegylet estélye. — 1901. február 10. — Fényesen sikerütt estélyről kell megemlékeznünk, melyet az izr. nőegylet rendezett mult vasárnap a Griff szálloda nagytermében. A mulc évhez hasanlóan az idei farsangnak is egyik elite estélyét képezte e sikerült mulatság, mely emlékezetes marad mindazok előtt, kik résztvettek ezen estélyen. Már hetekkel a mulatság megtartása előtt nagy érdeklődéssel várták a vigalmi bizottság által jelzett „Virágkorzó* bemutatását, mely a hozzá fiizott reményeknek várakozáson felül megfelelt. A nőegylet 500 darab csokrot rendelt meg e célra és alig egy óra lefolyása alatt a csokroknak hírehamva sem volt. Ezen gyors elárusitást a hölgyek vették magukra, kik a detektív tisztüket remekül viselték s ebben a hivatásban nagy érdemeket szereztek maguknak. Ügyesen lopkodták a csokrokat és éber szemük elől a csokornélküli egyének sem menekedhettek meg. A virágcsata után, mely körülbelül egy órát vett igénybe s rendkívüli szórakoztató volt még azon vendégekre is, kik abban nem is vettek részt, következett a tánc, még pedig oly animóval s lelkesedéssel, melyet ritkán van alkalmunk tapasztalni. Az első négyest 54 pár táncolta. A tánezosnők nem is panaszkodhattak, mert tánezos volt quautum satis s a tour táncoknál alig lehetett mozogni. Ez a helyzet szünóráig folyton tartott. Sziinóra alatt a társaság az étteremben foglalt helyet, de itt sem fértek el s nagyrésze a társaságnak a kávéházhelyiségbe szorolt, jóllehet mindkét helyiségben vidám és kedélyes hangulat uralkodott. Szünóra után kezdődött még csak a jókedv essentiája. Majdnem másfél óráig járták a souper csárdást tűzzel, hévvel s alig akart vége szakadni a „hogy volt"-nak, mígnem az úgynevezett vajda lefúvatta a csárdást. Ily tempóban járta a fiatalság a táncokat reggeli 4 óráig, amikor a mulatság véget ért. Az estély fényes sikerében ' az oroszlánrész dr. Lövy Lászíóné elnököt illeti meg, ki a honeurokat ismert szeretetreméltóságával végezte, nemkülönben Kemény Béla és Scfuvartz Vilmos urakat, kik az estély rendezését vállalták magukra. Fáradhatlanul buzgólkodtak mindannyian ezen estély létrehozásán, melynek sikerére valóban büsz! kék lehetnek. Az estélyen a következő hölgyek vettek részt : Asszonyok : dr. Lőwy Lászlóné, Krausz Vihnosné, dr. Hirsch Vilmosné, dr. Steiner Józsefné, Langráf Zsigmondné, dr. Kövi Józsefné, Nobel Arminné, özv. Rosenthal Franciska, özv. Kreiszlerné, Steinberger Lipótné, dr. Kreisler Károlyné, özv. Gold Sámuelné, Weisz Salamonné (8.-Vásárhely), Schacherl