Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-28 / 30. szám

LONY Közérdekű független hetilap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Városi tisztviselőink fizetése, Nem szívesen nyulunk egy oly Ügynek a tárgyalásába, a mely ügy­nek elintézésénél a városi képviselő testületét illetné meg a kedvezmé­nyezés, de kénytelenek vagyunk ezt megtenni. A városi tisztviselőink fizetésének kérdése az, mely már két évet meg­haladó idő óta nem akar vagy nem tud a megoldás stádiumába lépni, s azért kötelességet vélünk teljesíteni, midőn ezen ma már aktuálissá vált kérdéssel a nyilvánosság előtt foglal­kózunk. Ha valaha fenforgott annak szük­sége, hogy a városi tisztviselők fizetése javittassék, kétszeresen szükség .van arra most, midőn az életviszonyok drágulása már is oly arányokat ölt, hogy az a tár­sadalom azon osztályában is érezhe­tővé vált, a mely osztály vagyoni tekintetben a szerencsések közé tar­tozik. Kétszeresen éizi ezt azonban az a szerény dotáczióval ellátott tiszt­viselő, a ki pusztán fizetésére utalva úgyszólván görnyed az anyagi gondok súlya alatt. Hiszen rendes körülmények kö­zött sem felel meg a városi tisztvise­lők fizetése a megközelítő kívánal­maknak. Hát még most, midőn a min­den téren látható készülődések, a gyárak és ujabb' intézmények létesí­tése oly nagymérvű fogyasztási emel­kedést idéznek elő, hogy a fokozódó szükségletnek az áruk drágulása ter­mészetszerű következménye. Nézzük meg csak mi marad egy kisebb fizetésű városi tisztviselőnek fizetéséből. Alig merjük kiirni az összeget, mert élelemre naponkint nem marad több 80 krnál. Hol van azon kívül a ruházat, a mely szintén számot tevő kiadás egy családos ember háztartá­sában, ki a társadalmi állásának is kénytelen áldozatokat hozni. Mit csi­náljon az a családos ember ezzel a summával, mely a legnagyobb taka­rékosság mellett és normális életvi­szonyok között nem elegendő. A tiszt­viselő fizetése kell, hogy ellenértéke legyen a teljesített szolgálatnak. S ez valóban igen messze áll a méltányos­ságtól és attól, a mit a tisztviselő tu­dásban, szorgalomban, a közügy iránti szeretetben s naponkinti hét órai ide­jének feláldozásában a közügynek szentel: A milyen igaz az, hogy kiéhez­tetett hadsereggel csatát nyerni nem lehet, ép oly igaz megfordított viszony­ban az is, hogy jól közigazgatni egye­dül csakis oly tisztviselői karral lehetsé­ges, a mely nem görnyed az anyagi gondok súlya alatt, hanem gondoktól menten, örömmel teljesiti kötelessé­gét, mert szellemi képességének üde­ségét egydiil e célnak szentelheti. Elismerjük, hogy városunk va­gyoni viszonyrinem engedik meg azt, hogy a tisztviselők járandóságait ugy emelje, hogy az minden igényt kielé­gíthessen, de tegyen kezdeményező lépést, hogy a járandóságok arányban legyenek valamennyi tisztviselőnél. T AECZ T Szeretlek I miként mondhatnám el. A mit érez az én szivem ? A lelkem vágya Eltem világa, Te vagy. Te én egyetlenem ! Szeretlek téged forrón, vágygyal, Tiszta szivem igaz lángjával, Mely el nem hamvad sohasem. Hisz ott született fenn az égben, Hol te édes egyetlenem ! A napsugár, csillagok fénye Csak rólad beszél én nekem, S te egy pillanat nincs, hogy szivembe Angyali arcod ott ne lenne, Én édesem, egyetlenem ! Szeretlek ! Im e szóban minden, A mi világom alkotá, Tündérvilágom, mennyországom 1 Bent tündérszép királyleány: Te vagy édes egyetlenem ! Szeretlek ! Oh, ebben a szóban Csak most tudom mi szent bűbáj van Nem — nem szerettem soha senkit — Csalárd téves hit volt az eddig. Csak most Téged egyetlenem. Szeretlek angyalom ! Szeretlek ! Szeretem gyermek arcodat, Szeretem ajkad csicsergését.,­Selyem hajadnak szőke fürtjét, Édes, drága egyetlenem ! Szeretem sugaras szemednek Derűs, vidám tekintetét ; Szeretem aranyos kedélyed, Leányi sugár termeted ! En édesem, egyetlenem ! Szeretlek ! oh e szót leírni Oly könnyű, de azt kibeszélni Az én ajkam erőtelen; Csak azt tudom, hogy senkit Nem szeretett az én szivem, Csak Téged én egyetlenem ! Megvizsgálta a szivét, Épen utolsót öltöttt karomon az orvos. — Na — szólt látható elégültséggel — pompásan sikerült. Nyolcz nap múlva föl­kelhet. Alig csapódott be utána az ajtó, föl­halatszott egész a fülemig a kórház vén, rozsdás kapujának a nyikorgása. Nagyon vontatottan, kesergőn szólott. Kímélettel nyitották. Nehéz beteget hoznak! Azután végigkopogott a keramit-fo­lyoson két patkós csizma. Lassú tempóban, nyomatékkal. Ágyban hoznak itt valakit 1 A betegek érzékenykednek. A kór házi czella betegeinek egymásután lopózik a szivekbe a szánalom, a részvét. Az ut­czán meg se látják az egészséges emberek azt a zöld tüggönyös hordó ágyat; itt benn megérezzük a zárt ajtón keresztül is és megrezzenünk, ha elkopog vele szobánk előtt lassú tempóban, nyomatékkal két pat­kós csizma. Kissé lázas is voltam. Ilyenkor gyor­sabban ver az ér és kettős erővel dolgozik a képzelet. Már előttem volt a ház is, a melyről lezuhant ez a boldogtalan munkás, vagy tán a gép kapott el belőle egy lábat és láttam rohanva tovább forogni az em­berfaló szörnyeteg . véres kerekeit. Vagy talán . . . Kiugrottam az ágyból s fölrántottam az ajtót. Csakugyan. Ott feküdt a feltakart mozgó ágy szalmáján, A jobb keze erősen odaszorult a mellére, a miről le volt tépve az ing ; a bal meg összemarkolva valamit, félig bebujt a szalma közé. Nagyon szép fiatal ember volt. Még igy is, halálra váltan, ragyogott nagy ned­ves fekete szeme; arczán összehúzódva, erővel teljes vonalakban dagadtak ki izmai és széles, domború melle magasra kitolta Dreher Antal világhírű kőbányai serfőzödéjének

Next

/
Oldalképek
Tartalom