Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-14 / 28. szám

A pápai tanintézetek értesítői, Városunkban a tanintézetek évzáróvizsgái befejezést nyertek s az ezekről szóló értesítők nagyrészt már közzé is tétettek. A nagy közönség érdekében vélünk cselekedni, midőn tanintézeteink évi működésének beszámolóit röviden ismertetjük s ezáltal némi betekintést nyerjen az intézetek beléletébe s lássa azok működését. Mielőtt az egyes tanintézetek értesítőit dióhéjba szorítva ismertetnénk, általános jellemzésül konstatáljuk, hogy minden egyes tanintézetnél valláserkölcsös es hazafias szellem mutatkozik a nevelési rendszerben, magas színvonalon álló paedagógiai rendszer, élénk tevékenység a tanításban. A benczések gymnásiuma. A panonhalmi Szent-Benedekrendnek vezetése allatt álló kath. gymnásium értesítőjét közzéteszi Peíhő Menyhért igazgató. A bevezető részben dr. Horváth Caesar szakszerűen foglalkozik „Az élősködő állatokról." Az értesítőben találjuk a tanári testület névsorát. Az intézetben 7 egyházi és 1 világi tanár tanított és pedig : Petliö Menyhért igazgató, Schulz Vendel, Stanits Fulgent, dr. Horváth Caezár, PrikJcel Márián, Bán János, Tihanyi Gál egyházi és Sülé Gátőr világi tornatanár. Más vallású hitoktatók voltak: Gyurátz Ferencz ág. ev. püspök ág. ev. vallást, Marton Ignácz izr. vallás. A tanulók száma az év végén 159 volt. A tanulók előmenetele általában véve igen szép eredményű. Az ifjúság egészségi állapota elég kedvező volt. Voltak ugyan egyeseknél hoszszabb rövidebb Ideig tartó betegségek, a betegség a továbbhaladást nem akasztotta meg és halállal végződő betegségi eset nem fordult elő. A közegészségügyi hatóság megbízottja kétszer megvizsgálta hivatalosan az ifjakat az egyptomi szembaj ügyében s a vizsgálat bajt nem talált. A fegyelmi állapot általában jónak mondható. Az intézet kegyura Fehér Ipoly pannonhalmi főapát ő méltósága május közepén szerencséiteté az intezet becses látogatásával, mely alkalommal az uj gymnásium minden helyiségét ós berendezését alaposan megvizsgálta. Dr. Németh Antal kir. tanácsos győrtankerületi főigazgató november hó elején látogatta meg hivatalosan az intézetet. Az intézet 1900. deczember 8-án a kereszténység 19 száz éves és a magyar királyság 9 százados múltját ünnepelte meg. 1901-ik évi április hó 11-én megülte az intézet az 1848-iki törvények szentesítésének emlékét s ezzel kapcsolatban énekekkel és szavalatokkal egyúttal Vörösmartyünnepélyt is tartott. A kettős ünnepélyt felolvasásban Tihanyi Gál tanár méltatta. A vizsgálatokat a vallástanból junius hó 15-én tartották meg főtisztelendő Ádám Iván pápa-kovácsi plébános, stb. tanfelügyelő urnák, mint püspöki biztosnak elnöklete alatt. A gymnásium más vallásúak hitoktatóikból a vallástanból oktatást s előmenetelökről bizonyítványt. Más vallásúak hitoktatása az intézeten kívül történt. A tornavizsgálat junius hó 14-én lett tartva. Az évvégi vizsgálatokat jun. 18—24 napjain tartották meg. A kath. ifjúság a szokásos évvégi szent gyónását jun. 25-én, szt. áldozását pedig jun. 26-án végezte. A junius 29 én tartott ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet után bizonyítványok kioszt áiván, a tanév befejeztetett. Ezenkívül közli az értesítő a tanszerek gyarapodását a tanulók érdemsorát statistikai adatokat s végül az 1901/902 iskolai évre vonatkozó előleges tudósítást, melyet lesz még alkalmunk közzétenni. Az állami polgári leányiskola. Ezen ertesitő Nagy Gabriella igazgató rendkívüli ügyes szerkesztése alatt jelent meg. Az igazgató jelenésből adjuk a következő részletet : Míg a jelen tanév befejózője volt egy 25 éves múltnak, addig egyszersmind megkezdője e tanév egy ujabb korszaknak. Nem kis jelentősége volt tehát ránk nézve az 1900—901-ik tanév és mielőtt megtenném ez évről szóló jelentésemet, köszönetemet fejezem ki Pápa város és vidéke közönségének, kiknek meleg érdeklődése segítette intézetünket a 25 év elérkezéséhez, segítette oly módon, hogy növendékeinek folytonosan növekvő számával érkezett el negyedszázados határkövéhez, beigazolva e ténnyel életképességét. És most, az uj korszakot megnyitó év végén, Isten áldását kérem az intézetre, annak munkásaira, a város közönségére, hogy legalább annyi eredinénynyel oly kedvező körülmények között, mint a jelenlegiek, érhesse el majdan az ujabb határkövet, félszázados fennállását is. Mielőtt reá térnék e tanév ünnepségeinek részletesebb ismertetésere. beszámolok hivatalos működésünkről, A folyó tanévben a beiratások szept. hó 1., 3., 4-én tartattak meg d. e. 9-től 12-ig az igazgatói irodában, délután pót-, javító- és felvételi vizsgálatok voltak. A rendes tanítás szept. hó 5-én ünnepélyes istenitisztelettel kezdődött. Ugyanazon istenitisztelet után a növendékek már ez évben az intézet tornatermében gyűltek össze, hol az igazgató beszéd kíséretében megnyitotta azt a tanévet, mely kettős ünnepet hozott az inntézet életébe, ugyanis : az iskola fennállásának 25 éves el érkezése ünnepét összekapcsoltuk az uj épületnek felavatásával. A megnyitás után a növendékek eltávozva, a tantestület értekezletre gyűlt össze az órarend és egyébb teendők megállapítása czéljából és hogy tudomásul vegye a tantestület a beiratások eredményét. A folyó tanévben beiratkozott 232 növendék, köztük 12 magánnövendék. A javitó-vizsgálatra jelentkezett 16 növendék, kik közül 3 a vizsgálatnak meg nem felelvén, osztály-ismétlésre utasíttattak. Egy jelentkező volt a pótvizsgára, ki a vizsgálatott kiálltán, a felsőbb osztályba felvétetett. A felvételi vizsgálatra jelentkezők közül kettő az alsóbb osztályokba utasitatott négy pedig a követelményeknek megfelelve, felvétetett magasabb osztályokba. A folyó tanévben változás is történt a tanszemélyzett között. Ugyanis Jakubovieh Marianna, a történettudomány és torna tanítónője, férjhezménetele esetében egy évi szabadságot nyervén, helyetteséül Jerffy Hermin oki. tanítónő neveztetvén ki, aki okt. 22-től fogva lelkiismeretes szorgalommal működő tagja a tantestületnek. Ugyancsak Csomasz Dezső ev. ref. hitoktató helyét Pápa város ujonann megválasztott érdeme

s gány, Kató első szerelme akivel olyan szépen tudták együtt énekeim azt a panaszos szerelmes dalt, — utána lőtt s ő lövéssel felelt. Egy öreg ember hörgése jelezte, hogy a golyó talált. A fegyvert önvédelemből használta semmi kellemetlensége nem lett miatta de sokáig bántotta a dolog. Most azonban elfelejtett mindent. A két év alatt Katót — a felületes külsőségekben legalább — minővé alakították, s ő remélve, hogy egészen kiművelheti lelkét: úszott a boldogságban. A leány pedig amiért sovárgott élvezte a fényt, kényelmet s csillogásra éhes szemei jóllakhattak a gazdaság, a bálványozás gyönyörében. Talán már kezdte is unni. Minden veszített előtte az által, hogy fáradság nélkül ölébe hullott csak egynek értéke" nőtt meg előtte óriássá, a korlatokat nem ismerő szabadságé ! Aztán, mert a természet vad gyermeke volt, szilaj, önkényes, békót nem tűrő, hát nem bírta ajakát odaadni még arra a csókra sem amelyhez pedig vőlegényének már lett volna joga. Olyankor mindig eszébe jutott Misó, a szép, nagy, fekete Misó, az ő első szerelme akinek a k arj ai közt talán még ezt a sok kincset is el tudná felejteni. Megjelennek képzeletében a szemei, nevető, fehér fogai és önkéntelen összehasonlítja okossal. Egyszerre valami ébredezni kezd szivében. A szerelem nagy hatalmas szimfóniája rezdül meg lelkén és suttogva mond ki egy nevet: Misó ! Misó ! — Misó — beszélget tovább gondolataiban — tudod-e, hogy már díszítik a kastély kápolnáját, tudod-e, hogy itt holnap esküvő lesz? És nekem meg kell csókolnom őt, Misó . . . Esteledett s ő odaült a czimbalma- elé. Eszébe jutott a régi dal és elkezdte halkan szomorún : A merre csak járok Követ a búbánat. A kertből mély férfihang folytatja tovább, de csak félhangon : A merre csak járok, Vágyom te utánad . . . Misó ! — kiált föl a leány, — Misó, te értem jöttél ? I — Teérted Kató, ha még lehet, ha még nem érintette szádat az a . . . — Nem, nem, de még ma vigy el engem, holnap már késő minden . . . — Viszlek, csak csöndesen beszélj, füle van minden falevélnek. Visszaloplak ! Viszlek haza mihozzánk és együtt leszünk, mig Devla el nem szólít. Tudtam, tudtam Kató ! Benne a tenyeremben, kivettétek a kártyán, leolvasták a csillagokról, hogy az enyém lesz a föld legdrágább kincse. Es ez te vagy ! Jártam utánad mindig s most szeleno Gorgio másnapján a fejem alá tettem egy régi ruhádat, s újra megálmodtam. Alom volt : „Isten üdvözlete." Csak magamtól jöttem erre felé. Segített a „vízi szellem" és ha jösz visszasegít mindkettőnket. — Jövök, Misó ! — Ha nem jönnél velem, hosszút állna rajtad „tépni fogja testedet-lelkedet." Ha josz, a karjaimban viszlek. A lábaid elszoktak a gyaloglástól, de elég erős vagyok. Hoztam neked egyet a régi ruháidból vedd fel, ezeket meg dobd le magadról. Éjszakára kün a határban a „titkos barlang"-ban pihenünk meg. Friss szalmát hordtam oda, hogy a kő föl ne törje a gyönge derekadat. Jösz-e Kató? A leány fölkaczagot a boldogságtól. — Jövök ! Oh várj meg Misó, csak ledobom ezeket a rongyokat . . . Pár perez múlva már szöktek az est homályában. És mikor odaértek a titkos barlanghoz ahol bátran megpihenhettek, Misó ölében vitte be a lányt, gyöngéden rátette a friss szalmára, aztán boldog nyugalommal terült el előtte ós szinte vallásos rettegéssel beszélt hozzá : — Csak a lábaidat csókolom meg Kató. Holnap aztán majd összead bennünket a vajda. Csak a lábaidat 1 * A kastélyban hamar feltűnt a leány hiánya egy pillanat alatt megadták a vészjelet és fáklyás emberek mentek keresésére. Mikor nyilvánvaló lett, hogy Kató elveszett az öreg Ujváry bement fiához, hogy megvigasztalja. Szólni akart hozzá, de nem tudott mit mondani. Ott állt az ablaknál fia lehajtott fővel néma fajdalomban és simogatta a czimbalomra dobott drága ruhákat. Ahogy fölemelte aztán arczát az édes apjára könyes szemébe újra megvillant egy sugár a szenvedésből szőtt glóriából, amely az anyja feje körül már itt a földön ragyogott láthatatlanul.