Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-14 / 28. szám

A pápai tanintézetek értesítői, Városunkban a tanintézetek évzáróvizs­gái befejezést nyertek s az ezekről szóló értesítők nagyrészt már közzé is tétettek. A nagy közönség érdekében vélünk cselekedni, midőn tanintézeteink évi műkö­désének beszámolóit röviden ismertetjük s ezáltal némi betekintést nyerjen az intézetek beléletébe s lássa azok működését. Mielőtt az egyes tanintézetek értesítőit dióhéjba szorítva ismertetnénk, általános jel­lemzésül konstatáljuk, hogy minden egyes tanintézetnél valláserkölcsös es hazafias szel­lem mutatkozik a nevelési rendszerben, ma­gas színvonalon álló paedagógiai rendszer, élénk tevékenység a tanításban. A benczések gymnásiuma. A panonhalmi Szent-Benedekrendnek vezetése allatt álló kath. gymnásium értesí­tőjét közzéteszi Peíhő Menyhért igazgató. A bevezető részben dr. Horváth Caesar szak­szerűen foglalkozik „Az élősködő állatokról." Az értesítőben találjuk a tanári testü­let névsorát. Az intézetben 7 egyházi és 1 világi tanár tanított és pedig : Petliö Meny­hért igazgató, Schulz Vendel, Stanits Fulgent, dr. Horváth Caezár, PrikJcel Márián, Bán Já­nos, Tihanyi Gál egyházi és Sülé Gátőr vi­lági tornatanár. Más vallású hitoktatók voltak: Gyurátz Ferencz ág. ev. püspök ág. ev. val­lást, Marton Ignácz izr. vallás. A tanulók száma az év végén 159 volt. A tanulók előmenetele általában véve igen szép eredményű. Az ifjúság egészségi állapota elég ked­vező volt. Voltak ugyan egyeseknél hosz­szabb rövidebb Ideig tartó betegségek, a betegség a továbbhaladást nem akasztotta meg és halállal végződő betegségi eset nem fordult elő. A közegészségügyi hatóság megbízottja kétszer megvizsgálta hivatalosan az ifjakat az egyptomi szembaj ügyében s a vizsgálat bajt nem talált. A fegyelmi állapot általában jónak mondható. Az intézet kegyura Fehér Ipoly pan­nonhalmi főapát ő méltósága május közepén szerencséiteté az intezet becses látogatásá­val, mely alkalommal az uj gymnásium min­den helyiségét ós berendezését alaposan megvizsgálta. Dr. Németh Antal kir. tanácsos győrtankerületi főigazgató november hó ele­jén látogatta meg hivatalosan az intézetet. Az intézet 1900. deczember 8-án a kereszténység 19 száz éves és a magyar királyság 9 százados múltját ünnepelte meg. 1901-ik évi április hó 11-én megülte az intézet az 1848-iki törvények szentesíté­sének emlékét s ezzel kapcsolatban énekek­kel és szavalatokkal egyúttal Vörösmarty­ünnepélyt is tartott. A kettős ünnepélyt fel­olvasásban Tihanyi Gál tanár méltatta. A vizsgálatokat a vallástanból junius hó 15-én tartották meg főtisztelendő Ádám Iván pápa-kovácsi plébános, stb. tanfelügyelő urnák, mint püspöki biztosnak elnöklete alatt. A gymnásium más vallásúak hitoktatóikból a vallástanból oktatást s előmenetelökről bi­zonyítványt. Más vallásúak hitoktatása az intézeten kívül történt. A tornavizsgálat ju­nius hó 14-én lett tartva. Az évvégi vizsgálatokat jun. 18—24 napjain tartották meg. A kath. ifjúság a szo­kásos évvégi szent gyónását jun. 25-én, szt. áldozását pedig jun. 26-án végezte. A junius 29 én tartott ünnepélyes hála­adó isteni tisztelet után bizonyítványok ki­oszt áiván, a tanév befejeztetett. Ezenkívül közli az értesítő a tanszerek gyarapodását a tanulók érdemsorát statisti­kai adatokat s végül az 1901/902 iskolai évre vonatkozó előleges tudósítást, melyet lesz még alkalmunk közzétenni. Az állami polgári leányiskola. Ezen ertesitő Nagy Gabriella igazgató rendkívüli ügyes szerkesztése alatt jelent meg. Az igazgató jelenésből adjuk a követ­kező részletet : Míg a jelen tanév befejózője volt egy 25 éves múltnak, addig egyszersmind meg­kezdője e tanév egy ujabb korszaknak. Nem kis jelentősége volt tehát ránk nézve az 1900—901-ik tanév és mielőtt megtenném ez évről szóló jelentésemet, köszönetemet fejezem ki Pápa város és vidéke közönségének, kiknek meleg érdek­lődése segítette intézetünket a 25 év elér­kezéséhez, segítette oly módon, hogy nö­vendékeinek folytonosan növekvő számával érkezett el negyedszázados határkövéhez, beigazolva e ténnyel életképességét. És most, az uj korszakot megnyitó év végén, Isten áldását kérem az intézetre, annak munkásaira, a város közönségére, hogy legalább annyi eredinénynyel oly ked­vező körülmények között, mint a jelenle­giek, érhesse el majdan az ujabb határkö­vet, félszázados fennállását is. Mielőtt reá térnék e tanév ünnepsé­geinek részletesebb ismertetésere. beszámo­lok hivatalos működésünkről, A folyó tanévben a beiratások szept. hó 1., 3., 4-én tartattak meg d. e. 9-től 12-ig az igazgatói irodában, délután pót-, javító- és felvételi vizsgálatok voltak. A rendes tanítás szept. hó 5-én ünnepélyes istenitisztelettel kezdődött. Ugyanazon is­tenitisztelet után a növendékek már ez év­ben az intézet tornatermében gyűltek össze, hol az igazgató beszéd kíséretében meg­nyitotta azt a tanévet, mely kettős ünnepet hozott az inntézet életébe, ugyanis : az is­kola fennállásának 25 éves el érkezése ün­nepét összekapcsoltuk az uj épületnek fela­vatásával. A megnyitás után a növendékek eltávozva, a tantestület értekezletre gyűlt össze az órarend és egyébb teendők meg­állapítása czéljából és hogy tudomásul ve­gye a tantestület a beiratások eredményét. A folyó tanévben beiratkozott 232 növendék, köztük 12 magánnövendék. A javitó-vizsgálatra jelentkezett 16 növendék, kik közül 3 a vizsgálatnak meg nem felel­vén, osztály-ismétlésre utasíttattak. Egy je­lentkező volt a pótvizsgára, ki a vizsgálatott kiálltán, a felsőbb osztályba felvétetett. A felvételi vizsgálatra jelentkezők közül kettő az alsóbb osztályokba utasitatott négy pe­dig a követelményeknek megfelelve, felvé­tetett magasabb osztályokba. A folyó tanévben változás is történt a tanszemélyzett között. Ugyanis Jakubovieh Marianna, a történettudomány és torna ta­nítónője, férjhezménetele esetében egy évi szabadságot nyervén, helyetteséül Jerffy Hermin oki. tanítónő neveztetvén ki, aki okt. 22-től fogva lelkiismeretes szorgalommal működő tagja a tantestületnek. Ugyancsak Csomasz Dezső ev. ref. hitoktató helyét Pápa város ujonann megválasztott érdeme s gány, Kató első szerelme akivel olyan szépen tudták együtt énekeim azt a panaszos sze­relmes dalt, — utána lőtt s ő lövéssel felelt. Egy öreg ember hörgése jelezte, hogy a go­lyó talált. A fegyvert önvédelemből hasz­nálta semmi kellemetlensége nem lett miatta de sokáig bántotta a dolog. Most azonban elfelejtett mindent. A két év alatt Katót — a felületes külsőségekben legalább — mi­nővé alakították, s ő remélve, hogy egészen kiművelheti lelkét: úszott a boldogság­ban. A leány pedig amiért sovárgott élvezte a fényt, kényelmet s csillogásra éhes szemei jóllakhattak a gazdaság, a bálványozás gyö­nyörében. Talán már kezdte is unni. Minden veszített előtte az által, hogy fáradság nél­kül ölébe hullott csak egynek értéke" nőtt meg előtte óriássá, a korlatokat nem ismerő szabadságé ! Aztán, mert a természet vad gyermeke volt, szilaj, önkényes, békót nem tűrő, hát nem bírta ajakát odaadni még arra a csókra sem amelyhez pedig vőlegényének már lett volna joga. Olyankor mindig eszébe jutott Misó, a szép, nagy, fekete Misó, az ő első szerelme akinek a k arj ai közt talán még ezt a sok kincset is el tudná felejteni. Megjelennek képzeletében a szemei, nevető, fehér fogai és önkéntelen összehasonlítja okossal. Egyszerre valami ébredezni kezd szivében. A szerelem nagy hatalmas szimfó­niája rezdül meg lelkén és suttogva mond ki egy nevet: Misó ! Misó ! — Misó — beszélget tovább gondola­taiban — tudod-e, hogy már díszítik a kas­tély kápolnáját, tudod-e, hogy itt holnap esküvő lesz? És nekem meg kell csókolnom őt, Misó . . . Esteledett s ő odaült a czimbalma- elé. Eszébe jutott a régi dal és elkezdte halkan szomorún : A merre csak járok Követ a búbánat. A kertből mély férfihang folytatja to­vább, de csak félhangon : A merre csak járok, Vágyom te utánad . . . Misó ! — kiált föl a leány, — Misó, te értem jöttél ? I — Teérted Kató, ha még lehet, ha még nem érintette szádat az a . . . — Nem, nem, de még ma vigy el en­gem, holnap már késő minden . . . — Viszlek, csak csöndesen beszélj, füle van minden falevélnek. Visszaloplak ! Viszlek haza mihozzánk és együtt leszünk, mig Devla el nem szólít. Tudtam, tudtam Kató ! Benne a tenyeremben, kivettétek a kártyán, leolvasták a csillagokról, hogy az enyém lesz a föld legdrágább kincse. Es ez te vagy ! Jártam utánad mindig s most sze­leno Gorgio másnapján a fejem alá tettem egy régi ruhádat, s újra megálmodtam. Alom volt : „Isten üdvözlete." Csak magamtól jöt­tem erre felé. Segített a „vízi szellem" és ha jösz visszasegít mindkettőnket. — Jövök, Misó ! — Ha nem jönnél velem, hosszút állna rajtad „tépni fogja testedet-lelkedet." Ha josz, a karjaimban viszlek. A lábaid elszok­tak a gyaloglástól, de elég erős vagyok. Hoztam neked egyet a régi ruháidból vedd fel, ezeket meg dobd le magadról. Éjszakára kün a határban a „titkos barlang"-ban pi­henünk meg. Friss szalmát hordtam oda, hogy a kő föl ne törje a gyönge derekadat. Jösz-e Kató? A leány fölkaczagot a boldogságtól. — Jövök ! Oh várj meg Misó, csak ledobom ezeket a rongyokat . . . Pár perez múlva már szöktek az est homályában. És mikor odaértek a titkos barlanghoz ahol bátran megpihenhettek, Misó ölében vitte be a lányt, gyöngéden rá­tette a friss szalmára, aztán boldog nyuga­lommal terült el előtte ós szinte vallásos rettegéssel beszélt hozzá : — Csak a lábaidat csókolom meg Kató. Holnap aztán majd összead bennün­ket a vajda. Csak a lábaidat 1 * A kastélyban hamar feltűnt a leány hiánya egy pillanat alatt megadták a vész­jelet és fáklyás emberek mentek keresésére. Mikor nyilvánvaló lett, hogy Kató elveszett az öreg Ujváry bement fiához, hogy meg­vigasztalja. Szólni akart hozzá, de nem tudott mit mondani. Ott állt az ablaknál fia lehajtott fővel néma fajdalomban és simogatta a czimba­lomra dobott drága ruhákat. Ahogy fölemelte aztán arczát az édes apjára könyes szemébe újra megvillant egy sugár a szenvedésből szőtt glóriából, amely az anyja feje körül már itt a földön ragyogott láthatatlanul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom