Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-07-14 / 28. szám

Végre valahára! Városunk legujabbi tengeri kígyója, a közvilágítás kérdése, végre valahára oda jutott, hogy közügyeinket intéző körökben komoly megfontolás tárgyává teszik és igyekeznek az évek hosszú során át vajúdó közvilágításunk ügyét megvalósítani. Pápa város képviselőtestülete ugyanis legközelebbi napokban megtartandó közgyűlésen megválasztja azt a bizottságot, melynek hivatása lesz a közvilágítás ügyét — most már nem te nulmányozni — de részleteiben megösmerni és egyben feladata lesz rövid határidőn belül a közvilágítás kérdésében a képviselőtestületnek véleményes javaslatot tenni. Mi, akik ösmerjük, mily lassúsággal és mily nehézkes módon lesznek üdvös eszmék és tervek közügyeink rovására megoldva, jelenlegi stádiumát a közvilágítás kérdésének nagy vívmánynak tartjuk és bár a jól teljesített kötelességet különös érdemül TÁE C Z Oh drága augyalom ! Eszedbe jntnak még Azok a szép napok ? Oly derült volt az ég S mi ketten boldogok. A kőpadon lilénk A parkban fák alatt Zöld lomb borult fölénk, Hogy meg ne lássanak. Azóta hány év mult S még sem felejthetem ; A park is elpusztult, De nem a szerelem ! Elköltöttem veled Sok pénzt s nagy vagyont Hát hogy felejtselek — Oh drága angyalom? A cigányleány. Vadasrét ura, Ujváry Ábrahám, miután eltemette a feleségét — akinek nem éppen irigylendő sorsa volt mellette — ugy érezte, csak akkor engesztelheti meg a halottat, csak ugy szentelheti meg emlékét, ha életénem róhatjuk fel, mégis elismeréssel kell adóznunk elsősorban a polgármesternek és mindazoknak, kik végre belátták, hogy a mostani közvilágításunk állapota tűrhetetlenné vált és teljes odaadással igyekeznek a közvélemény által annyira óhajtott modern közvilágítást létesíteni. Mi ez érdemben már számtalanszor kifejtettük nézetünket s mindannyiszor hathatós érvekkel igazoltuk, hogy városunk közvilágítását a villanyvilágítás berendezésével óhajtjuk megvalósítani. Tettük pedig azon okból, mivel meg vagyunk győződve, hogy ezen berendezéssel közügyeink javát szolgáljuk. Nem vitathatja ePsenkí sem azoii általános nézetet, hogy a villany a világítás legnagyobb rekordja és ezen okból országszerte megindult a mozgalom a villanyvilágítás berendezésére és minden egyes város igyekszik a haladó korral lépést tartani. Ezen berendezés pedig nemcsak városunk lakosságának igényeit fogná kielégteni, nemcsak korszerű s a célnak megfelelő volna, nemcsak emelné városunk külső megjelenésének díszét, hanem nézetünk szerint idővel hasznos befektetéssé válhatnék, ami nálunk első sorban irányadó, mert nekünk a közvilágítás kérdésének megoldásánál a közjövedelem szaporitását kell szem előtt tartanunk. Ha Pápa városát a haladó városok közé akarjuk sorozni, akkor nézetünk szerint a közvilágítás kérdésének megoldásánál első sorban a villanyvilágítás berendezését kell szem előtt tartanunk. Igyekezzünk tehát azon, hogy találjunk egy modus vivendit arra, hogy ezzel a világitasi rendszerrel oldjuk meg az éveken át vajúdó közvilágításunk refornjját. Lehet, hogy városunk ezen tengeri kigyó kérdésénél rekriminációkba estünk, de ezt öntudatosan tesszük, mert meggyőződésünk kötelez reá. Nekünk, mint független organumnak csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reá mutatva a banek hátralevő részét egészen a fiának áldozza. Egyetlen gyermekük volt, a mindig beteg, mindig csöndes Ákos, akiben csak most a húszas évek közeledtével kezd fölpezsdülni az élet. Erősen föltette magában, hogy embert nevel gyermekéből. A saját tapasztalatából okulva céltudatosan fogja vezetni, mert akár az ő vérének szilajságát, akár az anyja szivének gyöngeségét, szenzibilitását örökölte szélsőségekre hajló lélek mindenképpen, akinek a szertelenségeik korlátokba kell szorítani. Igy gondolta el, de aztán, bár néhány hónap mult el a szomorú eset óta és a szivében még egyre valami kínzó szorultságot érzett mintha a lelki furdalás, önvád mélyebb gyökeret akarna verni ott, hát mást határozott. Utazni akart mert hasztalan járt ki a családi kriptához a szomorú füzek alá, nem tudott szabadulni a bánatától. Pedig odakün mindig elmondta a halottjának, hogy tudatában van: vétkezett ellene. Amit hangtalanul beszélt vele, volt abban bocsánatkérés beismerés, késői elégtétele a tudott valóságnak, hogy csak szenvedést okozott mindig annak akinek boldogságot igért. Mi is volt az ő házasságuk ? Két ellentétes, különböző lélek szövetsége a kik egymást meg nem érthették soha. A férfi könnyelmű, gondatlan minden kötelességet lazán vevő ember aki előtt elképzelhetetlen volt, hogy le ne szakítsa az útjában nyíló virágokat. Az asszony pedig ragaszkodó, nehezen lángoló, de soha ki nem alvó szeretet akinek sorsa egy volt, mindig csak egy, tűrni, megbocsátani . . . Hamar elment nyugalomba pedig még szükség lett volna rá. Mert nem csak egy árva maradt utána. Hiszen a boldogsága is csak egy volt; jót tenni azokkal, akik szenvednek, nélkülöznek. Ujvárynak egyébb passziói voltak, sokkal költségesebbek és nem is ért rá könnyeket keresni, megszokott, régi életmódja másfeló jelölt kedvteléseinek utat. Fiával éppen a kriptánál találkozott. Haza menet megemlítette előtte utazási tervét, s nagy megnyugvást érezett, hogy mikor kénytelen előzékenységgel megkérdezte tőle, ha nem szeretne-e ő is jönni: Ákos kérte, hogy hadcl maradjon itthon közel az édes anyja sírjához és mindahhoz, ami őt életében körülvette. Valahol körülöttük akkor csendült meg mélabúsan halkan, panaszos szerelemmel egy dal. Egy cigányleány meg egy cigányfiú egymásba kapcsolt tekintettel énekelték. A merre csak járok Követ a búbánat; A merre csak járok, Vágyom te utánad . . . Megálltak egy perezre és el-elnézték őket. A 1 á n y gyönyörű fejlődő gyeremek volt, hosszú, kékes-fekete hajjal, tüzes, mély szemekkel. Egy egész világ ragyogott ki Dreher Antal világhírű kőbányai seríőzödéjének anr.nQntTUin öfiAmm^t pápUt ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre G kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fili. Laptulajdonos és kiadó : Sm&ATBSK 9M&TK&. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében.