Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-06-16 / 24. szám

Csak akarni kell, találni is fogunk. Mint halljuk a legközelebbi napokban a közvilágítás érdemében egy ankét ül össze, kérjük tehát azokat, hogy szívleljék meg felszólalásunkat ez érdemben, igyekezzenek oda hatni, hogy közvilágításunk kérdése villanyvilágítással oldassék meg. Mi a közvilágítás kérdésnek ilyeténi megoldásában határozottan bízunk. Bízunk pedig abban, hogy ezáltal nemcsak a város — mint ilyen — hanem a magánosok érdekei is védve lesznek. Pollatsek Frlfjcs. Városi közgyűlés.. — 1901. junius 12. — Pápa város képviselőtestülete szerdán közgyűlést tartott és a határozatok nagyrészt az áll. választmány javaslatai alapján lettek meghozva. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelent képviselőket az ülést megnyitja a jkv. hitelesítésére Besenbach Károly, Fischer Gyula, dr. Löry László, Jileh Ferencz és Kovács Istváu képviselőket kéri fel. Napirendre térés előtt polgármester bejelenti, hogy a vármegye thatósága a képviselőtestületnek a földmivelésügyi ministeriummal a díszfaiskola területére kötött 10 éves szerződését jóváhagyta, ugyancsak jóváhagyta a Besenbach Károllyal, Koritsclioner Vilmossal és Schlosser Istvánnal kötött lakbérleti szerződéseket. Végül jelenti elnöklő polgármester, hogy Perutz testvérek a pápai szövőgyár tulajdonosai a szövőgyárnak f. é. junius 11-én a ker iskedelmi minister jelenlétében törtért ünnepélyes megnyitása alkalmábó a létesítendő pápai szegényház b( rendezési költségeire 800, a létesitend 3 árvaház költségeire 200 koronát ajá idékozott, mely összegek a városi péi ztárba be is fizetettek. A jelentést a képviselőtestület éljenzéssel veszi tudomásul s egyben a nagylelkű adományozónak köszönetét nyilvánítja s erről jkvi rivonattal értesiti. Következet a napirend : 1. Székely István elhalálo sásával az építészeti bizottságban üresedésl e jött helynek betöltése tárgyában a v. ta lács javaslata. A képviselőtestület a tanát? s javaslatához képest az építészeti és szépészeti bizottságba Hanauer Zoltán képviselőt egyhangúlag megválasztja. 2. A v. tanácsnak jelentése a Korona vendéglő bérbeadása érdemében. A városi tanács jelentéséből kitűnik, hogy a Korona vendéglő volt bérlője Bittér. Károly fizetésképtelen lett s e végből nyilvános ár ve rék^tar tátott a melyen Görög Károly sárvári vendéglős legtöbbet igért be. A képviselőtestület névszerinti szavazás után egyhangúlag a Korona vendéglőt 1901. év május í-től G egymás utáni évre 1600 korona évi bérért &örög Károlynak bérbe adja. Utasítja egyben a városi ügyészt, hogy az előző vendéglős ellen a városnak 878 korona bértartozása miatt a törvényes lépéseket tegye meg. Utasítja egyszersmind a városi főszámvevőt, hogy a bérhátralékokról '/i évenként kimutatást készítsen s azt a városi tanácsnak intézkedés végett mindig pontosan mutassa be. 3. Kemény Lajos pénztári tisztnek kérelme szabadságidejének meghosszabbításáért. Minthogy folyamodónak egészségi állapota helyreálitássa. céljából van szüksége a szabadság időre, ez okból folyamodónak a szabadság idejét 1901 september végéig a képviselőtestület meghoszabitja, amikor is nevezettnek az egy évi szabadsága teljesen betelik. 4. A pénzügyi bizottság jelentése az 1900. évi számadások megvizsgálásáról. A képviselőtestület a pénzügyi bizottságnak* az 1900 évi számadásokról szóló jelentését tudomásul vesszi és a fel mentvényt a szokásos óvások fentartása mellett megadja. Egyszersmind elismerését fejezi ki a képviselőtestület a városi tanács, polgármester és főszámvevőnek, hogy a költségvetést pontosan és szigorúan — betartották — a főszámvevőnek pedig, hogy a rég ohajtott vagyonleltárt elkészítette. Utasítja továbbá a városi tanácsot a hátralékok azonnali behajtására vonatkozó intézkedések megtételére és elrendeli, hogy a számadások jövőben a vagyonleltárral együtt nyomatassék ki és osztassék szét a képviselők között. Végül elrendeli a képviselőtestület, hogy az alapítványok után járó kezelesi hányad jövőben a közpénztárba vételeztessenek be és a különben is tekintélyes tartalék alap csakis saját kamataival gyarapodjék. 5. Kriszt Jenő plébános kérelme a Kálvária — temetőhöz vezető gyalogjárónak kőszegélylyel leendő elkészíttetése iránt. A képviselőtestület a kálváriához vezető gyalogjárónak köszegély nélkül leendő elkészítését elrendeli és ezzel a városi tanácsot megbízza. A költségek a kálvária alapból lesznek fedezve. 6. Horváth József kérelme a város malomba egy kombinált henger beállításáról. lászos csillogó bűbájos aranyhajába kedvencét : a fehér rózsát tűzte. Ebben a kertben volt egy borostyán iszalagos futók a-komlós kicsike lugas. Mintha csak szerelmes leányok, szerelmes ifjak számára építették volna ezt az amorettekkel telt kis filegoriát. Ebben a lugasban kérdezte vádlottnő a csontos szürkeszemű nevetőimtől mikor a lúgos ajtaja előtt egy ifjú haladt el. Wer ist der? A szikár eszaknémet nevelőnő aztán megmondta, hogy az a „d e r" Dukkon Viktor gazdasádgi írnok. Másnap reggel aztán Babolcsay Blanka kijelentette, hogy ő már nagy leány, neki nincs szüksége nevelőnőre. A nevelőnő tehát — elment. Babolcsay Blankát most már nem kisérte senki kerti sétájában. De hát nem is volt rá szükség. Minek is látta volna azt egy harmadik szempár amit ő, amit ők cselekedtek ? Igen 1 az a cselédek előtt oly büszke, gőgös leány őrületes módon megszerette azt sápadt beteges arczu, alig tizenkilencz esztendős gazdasági írnokot. Tekintetes törvényszék 1 Buorgoet, ez a hires psychológ, azt mondja a nőről, „hogy annak ereje nagyobb a vakok királyáénál mert benne szemeiben lakik az erők leghatalmasabika az istenség által beleoltot szerelem." Babolcsay Blanka magnéziumos szemeiben is meg volt ez az erő. Mert kényszeritette az a sápadt képű beteges ifjút, hogy szeresse. Viktor pedig a sápadt betegesarczu ifjú, hogy szerette-e vagy sem? — erről nem ad felvilágosítást a napló. Viszonyokról — a jó Isten kívül — senki sem tudott. Az apa hol itt, hol ott vadászott. Honn két napig vidéken két hónapig volt. A távoli rokont, a házvezetőnőt pedig g o n d j a i sokkal inkább elfoglalták, semhogy Blanka tetteire figyelt volna. Abban a borostyán iszalagos futókakomlós kerti lakban találkoztak rendesen. Mindennap az éj óráiban. Akkor mikor már az egész kastély házi népe csendesen szunynyadt vánkosán. Igy tartott ez öt-hat hóig. És viszonyuk titok volt még mindig. Egyszer aztán a sápadt beteges arca gyermek-ifjúnak valamit súgott füleibe vádlottnő. Egy titkot, egy rémes egy rettenetes, egy borzasztó titkot. Ettől a titoktói pedig a halványképü gyermekifju megreszketett. Ugy megreszketett, hogy másnap reggel abban a szerelmi lugasban keresztüllőtt aggyal találták meg. Senki sem a kastélyban, sem az egész környéken nem tudta az öngyilkosság okát megoldani. Csak Babolcsay Blanka tudta. Babolcsay Blankának pedig szoborszerüarcza nem árult el semmit. Az arcz hideg maradt. A kebelbe pedig nem láthatott senki, még az apja sem. akit táviratilag haza hívtak . . . Hanem a napló elmondja nekünk, hogy mikor az éjfél közelgett, vádlottnő imbolyogva ment a futóka komlós kerti lugasba. Ott aztán levágta magát a f e k e t efoltra, ami az ő véréből eredt. Ezt a fekete-foltot öntözte könnyűivel, ezt a fekete-foltot csókolta százszor . . . . ezerszer. . . ehhez a fekete-folthoz beszélt, lázasan, őrjöngve : — „Én édes vérem, én drága vérem, itt hagytál, elmentél, akkor, midőn legnagyobb szükség lett volna reád. Lelked nem birta el azt a rettenetes titkot. Szabadulni akart tőle, én édes, én kedves, én drága vércseppjeim ti. Oh, miért nem szóltál ? Miért nem montad meg akaratodat ? Hisz tőlem függött volna minden. Apám pedig beleegyezett volna, oh miért mentél el, miért én édes, én drága halottam ? Ki fog engem majd megvédeni, ha az a rettenetes titok napvilágra jön ? Ki . . . oh ki ? . . . ... Az a rettenetes titok .pedig napvilágra jött. A kocka eldőlt. Iszonyú, rettenetes orkán dühöngött. A menydörgés, mely felülről jött, ugy hangzott, mintha a íöld alól törne elő. A pokoli setét éjszakában csak a villámcsikok világítottak. Aztán kitört az orkán, az eget, a földet megrázkódtató vihar.. A máskor csendesen csobogó hegyi patak bömbölve, zuhogva rohant le a kisded faluba. És ebben az istenitéletü éjszakában — mikor a házőrző kuvasz is vackában húzza meg magát — rohant ki vádlottnő — hajában a naponkénti fehérrózsával — a kastély udvari ajtóján. Futott. Kiakart futni a világból, lvogy szégyenét ne tudja meg senki. De nem soká futhatott. A templom mellett egy kicsike kis domb emelkedik. Itt lero-