Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-02-10 / 6. szám

4. PAPÁI KÖZLÖNY jara rányomták jellegüket, caracterüket ezen egyesület egész életére, egész működésére. A független helyi sajtó már számta­lanszor rámutatott arra a xeszélyes és el lenszenves útra, melyre vezetősége ezen kört ragadja, de az irodalmi és művészeti szaktekintélyek (?'?) nagy uri conservativis­mussal, fitytyet hánytak a sajtó jóakaró fi­gyelmeztetéseinek és folytatták a megkez­dett mesgyét, az intim közönség pedig az összenevetés és széktologatás szellemes taktikáját. De hát beszéljünk egy concrét esetről : Az idei saison egyik előadására ki volt szemelve felolvasóul városunk egyik képzettsége és szorgalma révén köztiszte­letnek örvendő tanférfia, szavalóul pedig eg}' kedvessége és szépsége révén méltán ünnepelt kisasszony, mindketten a Nagy Bella felekezetéből valók. Az emiitett ur és hölgy engedve a felszólításnak készült az estélyre és midőn hat órakor a Jókai kör helységébe mennek, érkezik hozzájuk az „elnökség" ukáza, hogy ma nem'lessz tartva kázi estély. • ' Nem tartották szükségesnek elébb kö­zölni velük a magas határozatot, nem tar­tották szükségesnek azt indokolni, mert hát ők az irodalmi és művészeti hatalom büszke fejedelmei szabadon rendelkezhetnek a kö­zönséggel különösen ha azok zilált vallási viszonyok között vannak. Nem vagyok hivatva azon ur és hölgy érdekében megtorlást követelni, mert ha jo­gom lenne, azt nem az újság hasábjain ten­ném, igy esak eltekintve a személyektől mint érdekes dokumentumot akarom fel­hozni, argumentálására annak, mennyire teljesíti a Jókai kör azt a társadalmi és művészi missiót a melynek egyetlen létfel­tétele kis városban a teljes társadalmi fusio. Nem bánjuk virágozzék továbbra is a miivészetlenség és rosszindulat ezen körben, nem törődünk vele, csak kérjük tegye le, adja Yissza ezt a nevét annak az édes. költő embernek aki Nagy Bella oldalán szövögeti az élet édes reményét. F. — i». készülékeit. De hiába, a sors végleg ellene esküdött. A hajóhíd lábánál megbotlik és . . . . pocs ! — a barnás lé, mit pocsolyá­nak szoktunk nevezni, magasra fröcscsen, a gombóczformáju Isten teremtése meg ott fekszik, szétterített karokkal és lábakkal, nagyokat káromkodva, a sártól puha anya­földön. A látvány oly komikus volt, hogy min­denki elmosolyodott, egyesek hangos neve­tésre fakadtak s Kunossy hölgye jóizüen felkaczagott. A tanár szemében élénk öröm villant meg, mit a meghatottság könye homályo­sított el, midőn a szeretet leglágyabb hang­ján ezt mondá : — Hála a jó mennyei Atyának, hogy végre nevetni látlak Magduskám. A szivem facsarod ott össze, ha rágondoltam, hogy aranyos vidámságodat végkép elfeledted. — Majd a régi leszek megint, ara­nyos férjecském, csak hegedjen be a seb, mit a szegény, jó mama halála szivemen ütött. Tudod, hogy még csak féléve annak, hogy megboldogult fiához tért. Magda arcza elszomorodott s szemébe könyek tolultak. Ezekben tört meg — mint harmatcseppben a napsugár — a pajzán mosoly, melynek kíséretében, mély igazság­tól áthatott szavakkal, férje fülebe súgta : — Ma reggel óta, mióta a tied lettem, egész, egész boldog vagyok. Hiszen oly na­gyon, oly kimondhatatlanul nagyon szeretlek. A mul 1 hé ír öl. Furcsa világot élünk ! Ha az időjárás jut eszembe, akkor elmegy még a legked­venezebb eledelemtől is az étvágyam, ha pedig az jut eszembe- amiről egy farsang­kor kellene elmélkednem, ugy a régi le­génységemet gyászolom. Már a farsang végét járjuk s volta­képen nem is volt szó szoros értelmében vett oly farsangi mulatságunk, mely mérv­adó lett volna a krónika megörökítésére. Karneval herczeg csak ugy lézengett váro­sunkban és belátva, hogy dicsőséges múlt­jára mily árnyék várakozik reá városunkban, költség kímélés tekintetéből feloszlatta ud­vartartását s remete módjára várja a han­vazó szerdát. Kijelentette azonban, hogy ha addig feltámasztják lethargikus álmából, szí­vesen kész régi fényében újra osztozkodni — udvari méltóságok nélkül is. Vége van, az aranjouezi szép napok­nak ! Ha csak az izr. nőegylet mai estélye | nem menti meg a farsang becsületét ugy I nem tudom mily szerep várakozik reánk a | farsangi krónikák történetében. A vigalmi ! bizottság fűt, fát ígér az estélyre, sőt a I „Virágkorzó" rendezésével egy újítást is í akar meghonosítani, de minthogy ez az újí­tás egy társadalmi rémmel — a pénzzel van ! öszszekötve, nem bízunk benne addig mig végét nem látjuk. A mostani farsangi pub­likum mindenre kész, csak arra nem, hogy i pénzébe kerüljön, már pedig itt palam et | publiee fognak lopni, sőt még a károsnak fog pénzébe kerülni a lopás. Az igaz, hogy itt hölgyek lesznek a tulajdoni jog elkobzói. I de azt hisszük, hogy kevés lovag akad, aki ezt a lopást a romantikus korral fogja ösz­l szeegyeztetni. Farsang utolsó hétfőjén a 'Sportegye­sület is életjelt fog adni magáról és a régi 1 „ korcsoly a-bál* hagyatékát fogja letárgyalni | s egyúttal a farsangot eltemetni. Erre a mulatságra, ugyszinte már az izr. nőegylet estélyére Karneval herceg megjelenése ok­vetlenül várható s igy talán még megment­i hetjük farsangi jogosultságunkat, melyre | még néhány évvel ezelőtt büszkék voltunk, I nemcsak mi, de maga Karneval herceg. Ha, pedig minden kötelünk elszakad, ugy nem marad más hátra mint böjtbe ren­dezni farsangot. Mert hát mi „Schlesingerek" nem hagyjuk magunkat. Friczi. Az hirlik . . . Az liirlik, hogy Pápa város jö­vője tele van reményekkel. Az hirlik, hogy Pápa város köz­világításáról és csatornázásáról már nótákat dalolnak. Az hírlik, hogy Fenyvessy főis­pánt a veszprémi iparoskörben ma fogják leleplezni. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk álmát az egyhangú választás zavarja. Az hirlik, hogy a polgármester maga sem tudja már, hogy melyik egyletnek az elnöke. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány­nak fogynak az ellenségei. Az hirlik, hogy a rendőrbiztos a Széles-víznél a legbiztosabb. Az hirlik, hogy a Jókai kör múlt­jában nincs öröm, jövőjében pedig nincs remény. Az hirlik, hogy az izr. nőegylet mai estélyén a lopást erénynek tartják. Az hirlik, hogygPápán a farsan­got azért nem kell eltemetni, mert meg sem született. Az hírlik, hogy a tanítóképezde igazgatója üvegbura-alatt szagoltatja ipag^k - -Az hirlik, hogy Páter Bukfenc a fcondások „Messiása" lett. hirlik, hogy a városunkban icíőző daltársulat gyökér-hiányról pa­naszkodik. Az hirlik, hogy a szövőgyár kezd már magáról fütyöltetni. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok a szövőgyárral szemben ad­ják az előkelőt. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője bejelentés nélkül teszi éjjeli látogatásait. H I E E z:. — Személyi hírek.' Antal Gáaor ev. ref. püspök, és Czike Lajos főis­kolai gondnok a hét folyamán váro­sunkba erkeznek. — Gyertyaszentelő Boldogasszony. Lélekemelő ünnepe a katholikus egyháznak u. n. gyertyaszentelő-boldogaszony napja. Az egyház t. i. minden év feb. 2-án annak az eseménynek az emlékét üli, midőn a boldogs. Szűz Krisztus születése után negy­venedik napra megjelent a templomban, hogy ott magát és szent fiát bemutassa. Az egyház e napon gyertyákat szentel s égő gyertyákkal körmenetett tart, jeléül annak hogy az üdvözítő világosságot hozott az egész emberi nemnék.^A helybeli katholikus ^plébániatemplomban Krisxt Jenő plébános végezte a szertartást és celebrálta a nagy misét segédlelkészeinek segédkezése mel­lett. A gyertyaszentelés szertartása alatt a helybeti áll. tanitóképzőmtézet mintegy 40 katholikus növendéke igazán megkapó, és áhitgerjesztő, méltóságteljes módon énekelte a megfelő gregorián-psalmusokat és ántfó­nákat, Köveskuti Jenő, képezdei zenetanár, kinek engedélye és fáradozása folytán mu­tathat'ák be a tanítójelöltek ebbeli jártasá­gukat, igazán büszke lehet az eredményre, melyet növendékei kimutatni tudtak. A szent mise alatt egy 30 tagu vegyeskar szép Má­riaénekeket adott elő: Feltűnően szépen adták az énekesek a gregroian responsosi­umekat. Szentgyörgyi Sándor karnagynak az a cz élj a, most, mint hogy responsorizmo­kat az egész néppel megismertesse, s any­nyira vigye, hogy a feleleteket idővel a templomban levő ájtatos hivek mindegyike énekelje. — A „Sportegyesület" farsangi mulatságát f. hó 18-án farsang utalsó hét­főjén tartja meg a Griff szálloda nagyter­mében. A mulatság sikere érdekében Ador­ján Gyula, Becskó József, dr. Blum Róbert. Brauu Dezső, Csomasz Dezső, Dalmady Géza, Deák Géza, Egresits János, Fischer Gyula, Hercz Bódog, Horváth Károly, Juhász Imre, Kardhordó László, Kemenczky Lajos, Ke­mény Béla ; Kiss István, Kolbe Nándor, Lányi Ernő, Nagy Lajos, Marton Dénes, Mihályi Kálmán, Mohácsy Lajos, Schneider Lajos, Sebő Sándor, Soós László, Sült La­jos, Süttő Kálmán, Steklovits Antal, Swabe Ignácz, Szántó Ernő, Szeleczky Gyula, Weisz Dezső és dr. Weltner Sándor rendezők fá­radoznak, mely fényes névsor már jó elve biztosítja ezen elite mulatság sikerét. A meghívók már a hét folyamán lesznek szét­küldve. — Kálvária renóválás czimén hírt adtunk annak idején arról, hogy egy nagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom